Világ, 1947. május (577-599. szám)

1947-05-29 / 597. szám

2 1947 május 29 Egy évre ítélték Makkai János szöktetőjét A népbíróság Tutsek-tanácsa tagnap késő délutánig tárgyalta Makkai János szöktetőinek bím­pe­rét. A bizonyítási eljárás lefoly­tatása és a perbeszédek elhang­zása után dr. Királdy Lajosnét egyévi börtönre ítélte, míg Pet­­rics Ferencet bizonyítékok hiá­nyában felmentette. Ellene tiltott határátlépés miatt indul majd el­járás. Janicsó Lászlót ügyét átte­­szik a járásbírósághoz, hogy döntse el: adott-e hamis orvosi bizonyítványt vagy sem. Patricsot és Jánosát szabadlábra helyezték. Királdy­iét továbbra is fogva tart­ják. Ügyében az ítélet nem jog­erős. Northamptonshire-bm­a, búzá­nak repülőgépről történő elvété­­sével kísérleteznek. Ha a kísér­let beválik, a mezőgazdasági munka üteme nagy mértékben meggyorsul.• A Szovjetunió ipari termelése 1947 első negyedében nagymérték­­ben emelkedett. A vastermelés 10, az acéltermelés S, a szénler­­■melés 1, a kőolajtermelés 15, a gyapotáruk termelése 16, a gyap­­júáruké 45, a bőráruké 51, a gumiscreipő termelése pedig 115 százalékos növekedést mutat­ fel. • Angiidban nagymértékben szapo­rodott a születések száma. Az év első három hónapjában olyan nagy volt a születések száma, amilyen 1921 óta soha. A h­alálozá­­sok száma viszont csökkent, 2,5 százalékk­al k­evesebb, mint az előző év első három hónapjában. tü­k 1937-n a budapesti evangélikus gimnázium­ban érettségiztek, közöljék címüket Mun­cz Frigyessel, Bd.. Múzeum-körút 27. hogy a 10 éves érettségi találkozóra a, meghívót kikli­hírseft ne­kik. A MUSZOS KUTYA írta Kálmán Jenő " Ú­gy mondom el, ahogy Vándor, az egykori munka­szolgálatos el­mesélte nekem egy délelőtt, a preeso terraszán, ahol reggelizőé közben egy kóbor kutya óvako­dott hozzánk — Ez az állat — mondta­ Ván­dor a meghatottságnak valami derűs rezgésével a szemében — eszembe juttatja a buszos kutyát. Csahogy az még elhanyagoltabb volt, mint ez a szegény eb: a négy lába á sok koplalástól bo­ttá soványodott és csapzott piszkos szőrzetéhez kazalokban töltött éjszakákra emlékeztető szalma­­szálak tapadtak. Akkor már mi is rongyosak,, piszkosak és éhesek voltunk, te­lítve a ránk várakozó végzet bal­jóslatú sejtelmeivel, s talán még szánalmasabbak is, mint ez a gaz­dátlan kutya, amely legalább szabad volt és nem vadászott rá senki. De ez a kutya mégis úgy menetelt velünk az országúti la­tyakban, mint ha önszántából vál­lalni akarta volna a mi sorsun­kat. Hogy együtt lépkedett ve­lünk, azt nem tilthatta meg neki senki, még a szutykosszájú keret­legények sem, akik az oroszok közellétének tudatában, enyhítet­tek valamit eddigi vadságukon. Látnivaló volt, hogy az állat még éhesebb, mint mi és amikor a kis állomás rámpáján a szerel­vényre várva kibontottuk élelmi­szereikkel szerényen ellátott háti­zsákjainkat, nem tudtunk tőle megtagadni egy-egy darabka ki­száradt kenyérhéjat, szalonna­bőrkét, sajttörmeléket és ami még éppen akadt. A kutya mo­hón, rágás nélkül, mondhatnám egy slukkra nyelt le minden falatot. Napok, sőt talán hetek mulasztását próbálta behozni egy­szerre. A kis Klein, aki mellettem ült a hátizsákján."Méregetve az üres marh­akocsit, amelyben negyven­­ketten voltunk elhelyezendők, s látva azt a szeretetreméltó visel­kedést, amellyel új önkéntesünk minden egyes falatot megszol­gálni igyekezett, azt mondta el­­érzékenyült hangon: — Gyerekek, vigyük magunk­kal. Miért ne lehetne a mindenki kutyáinak is kutyája? A kérdés fölött nagy vita in­dult meg. A szakasz nagyobbik fele pártolta a kutyát, a kisebbik fele azonban erőszakosabb volt. Hogy, azt mondják, a kutya hi­giénikus szempontból sem alkal­mas útitárs, csak rá kell­­nézni, tele van bolhával és tán már ma­gában hordja a veszettség csi­ráit is. A vitatkozás tárgya minderről nem véve tudomást, ott sündörgött köztünk sőt már ki is szemelte a gazdáját, éppen ezt­ a kis kiélni, akinek a szemé­ből szinte csurgott a szeretet méze. Istenem, felesége és három kis gyereke marad otthon. Ám a vagonokban való elhelyez­­kedés megkezdődött. S­ebijén a lázas rendez­kedésben, amelyet a jobb helyekért való kíméletlen harc, lárma s néha majdnem tettlegességig menő veszekedés töltött ki, teljesen megfeledkez­tünk a kutyáról. Csak amikor már mozgásban volt a szerelvény, kiáltott­ hátra Bárány, akinek sikerült a kocsi néhány arasz­nyira összehúzott ajtószárnyai közöt­t kilógatni a lábait. — Odanézzetek, fiúk! — Mi az? Mi történt?! — kér­dezték össze-vissza a kocsi belse­jéből. A kutya! Szalad utánunk... Valóban, ahogy a résen át ki­tekinthettem a pályát szegélyező, keskeny gyalogösvényre, ott láttam futni a mi kutyánkat. Sza­bályos galoppban jött, lépést tudott tartani a vonattal, amely egyelőre még a bemelegítés kez­deti sebességével csattogott át az állomás váltóin. A mozdonyvezető, mintha csak tudta volna, hogy versenyről van szó, hirtelen rákapcsolt. A­ vonat egy kis hídon robogott keresztül, majd kanyar jött. A kutya eltűnt a szemeink elől. — Na ugye mondtam! — dia­dalmaskodott­ Vermes Gyuri. —■ Már egyáltalán nem látni. De ebben a pillanatban a vas­úti töltés gazos oldalán egy föl­felé kapaszkodó kutyának a feje tűnt föl. A táj kutyánk volt. A nyelve rősnyire lógott, mégis olyan friss volt, hogy szinte re­pült a vonat mellett. Ez állan­dóan a mi kocsinkat tartotta szemmel, mintha csak tudná, hogy ott van a kis Klein, aki két em­ber vállába kapaszkodva, a ma­gasból lekiabált neki: — Jól van, Pajtás! Ne hagyd magad, Pajtás! Már nevet is adott a kutyának, amely ott loholt a vonattámogatta légörvény bűvkörében és amelyre bent a kocsiban már fo­gadások is történtek. Egy vállalkozószellemű Muszos tíz az egyhez adta, hogy a kutya nem ér bennünket utól a következő állomásig. Tíz Sim­­phonia cigarettát egy Levente el­len. A tét csábító volt, a fiúk el­helyezték a fogadásokat s közben Bárány az ajtóból helyzetjelenté­seket adott: — Már nem látni! Maxi, be­söpörheted a téteket. . . . Nézd csak, ilyen még nem volt: ö­t szalad elől, a mozdony mellett! Becsületemre, előbb lesz bent az állomáson, mint mi! Minek meséljem tovább? Olyan igaz, mint ahogy most itt ülünk egymás mellett, amikor berobog­tunk a szomszéd állomásra. Paj­tás ott várt bennünket a ponto­non. A horpasza ki és be­járt, a nyelve a földet söpörte, de sárga, szeme valósággal vigyorgott a diadaltól. — Fiúk — mondta meghatottan Berdócz,­ az ellenzék vezére — ez a hűség és kitartás tényleg ju­talmat érdemelt A­­kutyát meg­tartjuk ! És csakugyan, onnét kezdve nem négy­vem két­ten, hanem negy­venhárman utaztunk a vagonban az Ismeretlen Sors elé . .­. VILÁG Kivégezték a mauth­auseni tábor 22 pribékjét A landsbergi várbörtönben, ahol annak idején Hitler se rabos­kodott, megkezdődött a maut­­hauseni tábor 58 halálraítélt őré­nek kivégzése. Tegnap 22 vádlot­tat akasztottak fel, 3 perces idő­közökben. Árrazzia a belvárosi cipőkereskedésekben A gazdasági rendőrség nyomozói az árak letörésére irányuló ellen­őrzések során ma délelőtt végig­­razziázták a belvárosi cipőkeres­kedéseket. Átnézték a cipőkeres­kedők könyveit és nagyon sok­­ helyen szabálytalanságoknak és­­ árdrágító visszaéléseknek jöttek nyomára. Különösen a luxuscipők­­ árának megállapításánál történtek a visszaélések. Értesülésünk szerint már délig több kereskedőt idéztek be a gazdasági rendőrségre. Megjelent az új fejeskáposzta Bőséges felhozatal az esők hatására Ma hajnalban igen bőséges volt a felhozatal a nagyvásártelepen. Újdonság az idei fejeskáposzta. Igen élénk üzlet alakult ki és kora reggel bőségesen ellátták már áruval a kerületi vásárcsarnoko­kat. A Rákóczi­ téri csarnokban a következő árakat jegyeztük fel: liba, kacsa 12, libaháj 16, libazsír 20, libamáj 25, aprólék 7, tyúk 11, pulyka 13, marha, birka 7, nyúl 4, szalonna 12, tojás darabja 0.50 -—0.55, margarin 8.40, vaj 25, tej­fel literje 6.50, juhtúró 15, kevert túró 9, zöldség csomója 1.20, saláta fejenként 0.60—0.70, fiatal sárgarépa csomója 1, sóska 2.80, zöldpaprika drb 0.80—1.00, hagyma csomója 0.50—1.00, retek drb 0.05, csomója 0.40—0.60, idei zöldborsó 4.30—4.40, kifejtve 14, uborka 14, kalarábé drb 0.80, csomója 2.50— 3.50, spárga 3—6, újburgonya 4.80 —5.20, gomba 12—16, egres 3.20, cseresznye 1.80—3.20, meggy 3, eper 7.60—14.00, citrom drb 0.50— 0.90, narancs 18.50. (Az árak kilo­grammonként forintban érten­dők). * Jókedvűen jelentkezett a „meggyilkolt" vásárosnaményi jegyző Viharos, mámoros útikaland Ceglédtől Budapestig A budapesti debreceni személy­­vonaton eltűnt Harsányi Károly vásárosnaményi főjegyző eltűné­sének körülményeit a rendőrség tisztázta. Megállapította, hogy Harsányt május 18-án érkezett Budapestre 1200 forinttal és 20-án az esti gyorsvonattal akart vissza­utazni Debrecen felé. Erről a vo­natról lekésett, így személyvonat­ra szállt fel. Az 1200 forintból 400 forintja volt még, a többit elvá­sárolta. A vonalon összeismerkedett két férfival s inni kezdett, közben Cegléden leszálltak és itt a már Ittas Harsányi lemaradt. Utitársai látva, hogy a főjegyző lekésett a vonatról, átadták cso­­magjait a­­kalauznak azzal, hogy őrizze meg, amíg Harsányi kijó­zanodik. Az ittas állapotban lévő fő­jegyző kiment az országútra és felkér­edzkedett egy teherautóra, de annyira részeg volt, hogy nem vette észre, hogy az autó Buda­pest felé tart. Monomat józano­dott ki, észrevette tévedését, meg­állította az autót, leszállt, de há­­jából a teherautó valamennyi utasát megvendégelte a csárdá­­ban. Ezután gyalog Albertirsára ment és a váróteremben lefeküdt. Egy napig aludt és tegnap haj­nalban —­ kialudva mámorát — vonatra ült. Budapestre jött só­gornőjéhez a Verpe­czi-út 21. sz. házba. Ott értesült az újságokból, hogy nemcsak­ a felesége, hanem a hatóságok is keresik, mint meggyilkolt embert. Még mielőtt jelentkezhetett volna, meg­jelentek szállásán a bűnügyi osz­tály detektívjei mert már kiderí­tették, hogy ott lakik sógornője. Most már őt hallgatták ki eltű­­nésének körülményeiről. Harsányt hangoztatta: maga sem érti, ho­gyan tört­énhetet vele ez az eset. Közölte, hogy idegállapotának kivizsgálására ideggyógyintézet­­ben fog jelentkezni. 8.500.000 dollár összegű csekket nyújtott át legifjabb John D­­Rockefeller, az Egyesült Nemze­tek Székházának építéséhez. — »Ez a legnagyobb összegű csekk, amit életemben láttam« — mondta bol­­dogan mosolyogva Trygve főtit­kár, aki a csekket beváltotta. Rockefeller adományából vásárol­ták meg az építendő székház tel­­két, New­ York Cityben, az East River parkján a 42ik és 48-ik utcák között. Július 1-én kezde­nek hozzá a megvásárolt terüle­ten lévő épületek lebontásához. A tervek szerint a titkársági épület 40 emeletes lesz, a delegáció épü­lete pedig 35 emeletes, ezeken kí­í­vül egy hatalmas tanácskozási pa­lotát is terveznek. Creg Mgf A vagyonadó margójára Május elsején jelent meg a pénzügyminiszter rendelet© a va­gyonadó végrehajtásáról és kör­rendelete a vagyonadó ki­vet­ésé­ről. A vagyonadó még az ostrom utáni nehéz anyagi viszonyok kö­­zött is sokakat érint. Ennek a tö­megnek nagy részét a háztulajdonos adózók jelentik, akiket a rendelet és a rendelet nyomán kiadott vagyon­adó-bevallási ív nagy kérdője f elé állított. A rendelet világosan kimondja, hogy a házingatlanokat — ameny­­nyiben azt nem az 1946. év folya­­mán visszterhes szerződés útján szerezték, — úgy kell értékelni, hogy például Budapesten a 1947. évi házadó alapjának hattal való szorzatát kell venni. Hogy a házadó alapja mennyi, azt valószínűleg sokan a házad­ó fizetési meghagyásról olvassák le, amelyen külön rovat ad felvilá­gosítást arról, hogy mekkora az adóalap. Aki azonban komolyabb­­an próbálta vizsgálni, hogy mit nevezhetünk a házadó alapjának, az megnézhette a házadórendelet végrehajtási utasítását, amely mint általános szabályt mondja­­ki: az adóalap megállapításának alapjául az a bérösszeg szolgál, amelyet a bérlő fizetni tartozik. Ezek után szegény adózó meg­nyugszik abban, hogy a vagyon­adó alapja az adóévben elért effektív nyersbér jövedelem egyes közüzemi költségek bevonása után fennmaradó részének, tehát a há­z adóalapnak hatszoros szor­zata. Mint lelkiismeretes adózó ezt az­­összeget szeretné beírni a vagyonadóbevalási ívre. A be­vallási ív azonban a pengőben meghatározott alapbér forintértéke iránta érdeklődik, amely nagy által­ánosságban a házadóalap­­nak körülbelül hatszorosa. Ez a pengőalapbér alapja volt a forint­bér kiszámításának a 8000/1946. M. E. számú rendelet szerint, de nem volt alapja a házadónak. A valóságban mindez annyit jelent, ha valaki a rendelethez tartja magát és eszerint vallja be az adót, akkor házadó alapját hattal szorozza, míg ha valaki az ív kérdése szerint óhajt, adózni, akkor a házadóalapnak körülbelül tizennyolcszoros szorzata után fizetheti adóját. S ha az adózó most már még okosabb sze­retne lenni, elmegy az adóhiva­talba vagy a pénzügyigazgatóság­­hoz, ahol arra az eredményre jut, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ adni nem tudnak. A mi megjegyzésünk legfeljebb annyi lehet, hogyha a rendelet a pengőalapbér for­int­ értékét akarta volna a vagyonadó kiszámításá­­nak alapjául tenni, akkor hasz­nálhatta volna ezt a kifejezést és nem a házadóalap szót. Kétsé­get kizáróan okos lenne tehát, ha a pénzügyminiszter ezt a vitás kérdést rendeleti úton a lehető legsürgősebben rendezné és ezál­tal ezen a téren a nyugalmat helyreállítaná, megszabadítva az adózók nagy részét a jóhiszemű tévedés esetleg „adócsalásnak­ ne­vezett következményeitől, az adó­­hivatalokat pedig a sok téves be­vallás kijavításával járó felesle­­ges munkától. Dr. Baján László A vitának vége. Örülök, hogy Önt is meggyőztem arról, hogy a világítástechnika mai csúcstelje­sítménye a Meteor-csillár. Podma­­niczky­ u. 27. (Teréz-körút sarok.) 00 A szemlany döbbenetes vallomása: Mengele boncolóorvosa voltam Auschwitzban Dr. Myiszli Miklós orvos naplója • Könyvalakban megjeleni­ks Minden újságárusnál kapható

Next