Világ, 1947. június (600-623. szám)
1947-06-01 / 600. szám
4 1347 júniusra Ezt hallottuk... Két elemista kislány beszélget a Dunaparton. Mamájuk nem figyel oda és a kicsik felhasználják ezt az alkalmat arra, hogy titkost dolgokról suttogjanak. — Te, éz tudom ám, hogyan születik a gyerek! — mondja az egyik, miután mindketten kijelentették volt, hogy nem hiszitek a gólyában. — Igazául Hogyant A kis kócos fej közel hajol a másikhoz és roppant titokzatosan suttogja: — A mama bevesz egy port és abból lesz a gyerek! A másik kicsi egy pillanatig döbbenten néz, aztán felderülve helyesel: — Ez igaz lehet, mert hiszen a Biblia is mondja, hogy — porból lettünk . . .• Nagaszakiban — ahol több mint két éve atombomba hullott — most a növényzet abnormális növekedését tapasztalták A főzelékét zöldségféléknek több mint húsz százaléka furcsa elfajzást mutat. Az atombomba olyan radioaktivitást fejtett ki, amelynek következtében kétfejű növények, két gumós hagyma és deformált tökök nőttek. • Mint várni lehetett, villámgyorsan megalakult a pesti egzisztencialisták köre. Bohém berkekben máris sok híve van a mozgalomnak, amelynek alapszabálya az, hogy tagnak csak azt a bohémet tisztelik, akinek nincs fix egzisztenciája. A „ pesti fiók« lelkes tagjait táviratban üdvözölték az egzisztencializmus «pápáját«, Jean Paul Satre-t. A pesti egzisztencialisták különben arról ismerhetők fel, hogy nyakkendő nélkül, kigombolt ingben üldögélnek a Liszt Ferenc-téren és környékén a kisfiónak kinevezett söntésekben. Halálozás, szt. Auer Gézáné sz. Hadi Lujza temetése vasárnap k il. e- VIII órakor a rákoskeresztúri zsidó temetőben tesz. A gyászoló család. (X) Ez a két szépalakú feszülő fiatal női test nem klasszikus táncmozdulatot mutat be. Távolról sem. Pankrátorok ők. Egymást dögönyöző, fogat, kiverő, kar- és nyakcsamra, odavágó — az ábra szerint kétségtelenül nőnemű — birkózók. Haragudni kellene a pankrátákra a föld minden asszonyéinak, mert lelepleztek egy kétezer éve gondosan őrzött titkot, hogy a nő éppen olyan verekedőkedvű, brutális lény, mint a férfi. A dán parlament 78 szavazattal 58 ellenében elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a jövőben női lelkészeket is kinevezhetnek az egyházközségek élére. Tokióban minden évben költői versenyt rendeznek. Az idei versenyre Hirohito császár is benevezett. Versének hevenyészett fordítása így szól: esseményteljesen hasrálódik Milo városka fölött. A kalapács hangját tisztán hallani. A demokratikus átalakulásra jellemző, hogy nem a császár nyerte az első díjat, hanem egy közönséges halandó verse. Ennek nyers fordítása így hangzik: »Sokféle hallal megrakott halászhajók érkeztek hajnalban az öbölbe .. .« • Nádor utca. Dél. Lüktető forgalom. Egy fiatal nő hirtelen lehajol a földre. Lába előtt csillogó alumínium pénz. Fel akarja venni, gyorsan, hogy senki se vegye észre. De a forint nem mozdul. Sőt, nem is forint, csak néhai pengő. Jókedvű aszfaltozók bedolgozták« az út’és/ anyagába. A hölgy felegyenesedik, továbbmegy, sláta mögött nevetés. Beavató!'ak« figyelik a járókelőket. A tréfa sikerült. A város legkülönbözőbb helyein aszfaltba dolgozott: pengősök hajlongtatják a pestieket. Tele van a város csábi c álforintokkal. De nem mind forint ami fénylik. Az angol lapok nagy elragadtalással írnak MasteinNathanielnek, a világhírű orosz hegedűművésznek az Albert Hallban legutóbb megtartott hangversenyéről. Brahms hegedűversenyét játszotta a londoni szimfonikus zenekar kiséretével. A villamoson játszódott le az alábbi jelenet. A nyolcéves *kislány megkérdi szép szőke mama.* jót, hogy hívják azt a teret, ama, Igen áthaladnak. — Ki volt az a Roosevelt ig érdeklődik, amikor a nevet meghallja. A szép mama nemcsak azt magyarázza el, hogy akiről a teret elnevezték, kiváló államelnök volt, hanem okos pedagógiával mindjárt arról is beszél, hogy az elnök élő bizonyítéka volt annak, hogy testi gyengesége ellenére is kiválói lehet valaki, mert a szellem, a lélek a legfontosabb. — És még ez a Roosevelt! — kérdi a kicsi. — Nem. Két évvel ezelőtt halt meg. —• Persze, az ostrom alatt... — bólint a kis okos. Budapesten eddig ismeretlen fragicia trubadúr-dalokat énekel Halmy Lujza, a fiatal énekművésznő, június 1-én a Zeneakadémián. • • Braunau városa új nevezetességre tett szert. Határában gazdag széntelepet találtak. Reméljük, a braunaiak az új nevezetességgel azt végzik, amit a régivel kezdeni kellett volna. Tűzre vetik ... Mert hogy eddig Braunau arról vett nevezetes, hogy ott született Hitler. S mert nem tették mindjárt tűzre, ugyan. A NYUGAT konfi/vala BABITS MIHÁLY: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ILLYÉS GYULA: Jónás könyve tlilitarrasági Az irodalom és a könyv- Kosztolányi hátrahagyott Illyés izgalmas beszámokiadás snfervációja: Ba- müveinek réfcen várt tize- rója az újjáéledt Párisbits eredteti kéziratáénak dák kötete.ről és a francia irodalom faesimite-díszkiadása, vezéralakjaiáról, . Ára kötve könyvnapon á__ i Ára kötve könyvnnapon forin* At* könymnapon 28.— forint 2*— forint 15.- forint könyvnap után könyvnap után könyvnap után 34*— forint 32.— forint 18.— forint I Akikkel találkoztam Írja Relle Pál Eötvös Károly A Műegyetemről jövet röppályámon először az Abbázia kávéházbon kötöttem ki. Itt tartotta udvarát Eötvös Károly, a vajda, az országos hírű fiskális, a tiszaeszlári per hőse, a legelmésebb magyar író, az »Egyetértései című napilap főszerkesztője. Engem, rút edzésből, most ez utolsó ténykörülmény érdekelt. Hallottam, hogy az “Egyetértése fiatal ,mindenest újságírót keres, úgy gondoltam, hogy a legrövidebb út Eötvös Károlyon keresztül vevőt, akihez, hogy úgy mondjam, személyi kapcsolatok fűztek. Én voltam az, aki néhány hónappal ezelőtt egy konflisban megtaláltam és hiánytalanul visszaszolgáltattam a vajda elhagyott aktatáskáját. Azóta sohasem mulasztotta el az öreg, hogy hálájának nyílt kifejezést adjon. Minden alkalommal oly barátsággal üdvözölt, aminek bizony a tizedrésze is aligha illette meg a a becsületes megtalálót. Egy ízbeig azt is megkérdezte tőlem, mivel foglalkozom! A szerencse most sem hagyott el. Amikor a kávéházba beléptem, a vajda, háttal a nagy tükörnek, feje búbján az elmaradhatatlan fekete selyem sapkával, egyedül ült a nagy kerek márványasztalnál. Szerényen, majdhogy lábujjhegyen közeledtem feléje, halkan köszöntöttem. Eötvöslassan rámemelte tekintetét az újságból, gömbölyű arcát elárasztotta a mosoly: — Mi az, öcsém, már megint elhagytam az iTabtáskámat? — Nem, képviselő úr, — feleltem — ezúttal más járatban vagyok. Elmondtam kalandos végemet a Műegyetemen ... kirúgtak ... elhatároztam, hogy újságírónak jelentkezem ‘ az »E£yetértés«-nél... írtam egy tárcát is... de baj van ... — Mi a baj, öcsém ! — A tárca, — feleltem. — Olyan hosszú, nem merem átadni Fürjesznek, (aki akkor az »Egyetértés« felelős szerkesztője volt) hallom, nagyon szigorú az ilyen dolgokban. Mostaniig kínlódtam, hogy megrövidítsem, de nem megy, nem megy. Eötvös Károly rámnézett derűs, jóságosan kék szemével: — No, Öcsém. — vigasztalt, — nincs olyan baj, amin ne lehetne segíteni. Lehet a rövid is rossz, a hosszú is tehet jó. Hadd látom azt az írást. Átadtam a kéziratot. Eötvös megnézte, megmérte: —• Hát, ami igaz igaz, — állapította meg szakértelemmel — ez bizony ménkű hosszúra sikerült. Dehát több is veszett Mohácsnál. Volt nekem egy bankpénztáros kliensem, akinek az iratait éppen te hoztad vissza, öcsém, abban a tasakban, — tízezer koronát sikkasztott az Istenadta. Másnapra Tovancsolás ... minden kiderül.., márpedig ő azt a szégyent túl nem éli. Mielőtt végez magával, eljött hozzám, mentsem meg, ha tudom. Miért ne tudnám, — feleltem, — nincs abban semmi ördöngösség. Tudna-e ma estig még tízezer koronát sikkasztani?.— Tudnék, — mondta az ipse rökönyödött pillantást vetve rám, — de mit kezdjek vele? A tízezret sem tudom megtéríteni, hát még húszat ... — Megmostam a fejét. — Az első tízezernél nem voltak ilyen skrupulusai, most egyszeribe megszállta a tisztesség. Ha éjfélig itt a frissiben sikkasztott tízezer, megmentem, ha nem tudja előkeríteni, odajut, ahová megérdemli. Mondanom se kell, a Teréz-templom nagy órájának mutatója még messze vánszorgott az éjféltől, a tízezer korona már jól megszámolva a kezemben melengett. Másnap rovancsolás után, mielőtt a bank a feljelentést megtette volna hűtlen pénztárosa ellen, beállítottam a főnökhöz. Ügyfelem családja ötvenszázalékos egyességet ajánl fel. Itt a tízezer korona. A főnök kapott a pénz után. A veszett fejsze nyele... Futni hagyta derék kliensemet, aki pedig megérdemelte, hogy legalább öt évet elmélkedjen a Markóban ... Bármilyen jóízűen mondta el Eötvös Károly az esetet, s sajnos, emlékezetből nem sok zamatját tudtam visszaidézni) nem értettem, nem tudtam, hová akar kilyukadni. Elvégre Jókai sem volt valami jó véleménnyel az újságírói mesterség iránt, de hogy holmi sikkasztóéval azonosítsa ... Nem sokáig törhettem a fejem. Eötvös átmenet nélkül folytatta mondókáját: — Azután mennyi időre volna szükséged, öcsém, hogy megnyújtsad ezt a tárcát? Legalább a duplájára. — Ugrat az öreg, — gondoltam magamban, bárgyú tekintetemet ijedten kapva el a nagytükörből. — No, kis borjam, — gyönyörködött elképedésemen a vajda, — ne nézz úgy rám, nem vagyok új kapu. Nem gondolok amolyan igazi írásra, csupán kéziratra gondolok, ha nincs is értelme, csupán súlyra, oldalszámra legyen a duplája, a többi az én dolgom. Este nyolcra bekukkantok Purjeszhez a szerkesztőségbe, jelentkezz, azután ne törd a kobakod, majd én eligazítom a suskust. Most sem értettem, miben sántikál az öreg, lóhalálban rohantam haza, felnyaláboltam egy csomó régi kéziratomat és folytatólagos számozással hozzácsaptam a sűrűn teleírt tizenkét kutyanyelvhez. Pontban nyolc órakor jelentkeztem Purjecznél. Azonnal fogadott. Szervusz, — üdvözölt olyan magától értetődő bizalmassággal, mintha régi barátok lennénk. Eötvös Károly egy kissé kopott, hatalmas méretű bőrfotós kövér karjai közé süppedve bátorítást hunyorgatott felém. — Hallóm Károly bátyámtól, — mondta Purjesz — hogy idejönnél hozzánk a laphoz. Fejbólintással feleltem, többre nem tellett az izgalomtól. Egyrészt a tegezés is megzavart, másrészt meg a kézirat... úgy szerettem volna szabadulni ettől az átkozott bűnjeltől, mint a betörő a szerszámjától, amikor rajtakapták. Elkéstem. Purjesz a kezemben szorongatott paksameze felé nyúlt: — Ez az a tárca? ... Remegő kézzel adtam át. Purjesz egy pillantást vetett a címre, kettőt, hármat lapozott elölről, majd, mint aki gyanút fogott, megnézte az utolsó oldal számozását. — Huszonnégy oldal. — állapította meg rosszabban és egyben szemmel látható sajnálkozással. — Kár. Pedig, ha Károly Bátyám dicsérte, bizonyára jó. Dehát, mi az ördögöt kezdjek huszonnégy oldatlal?" — Persze, hosszú, — szólt közbe most Eötvös Károly. — Mondtam én is, hogy meg kell rövidíteni. Legalább a felére. — Legalább, — helyeselt Purjesz és ebben az egy szóban benne volt az is, hogy a felére megrövidített tárcát szívesen leadja, így történt. A tárca másnap lement a nyomdába, Purjesz már el sem olvasta. Ráadásul engem is ott tartott a, szerkesztőségben. Rajtam azonban még ma is kállt a hideg verejték, ha arra gondolok, mi történt volna, ha nagy felindulásomban véletlenül az első tizenkét oldal helyett a második tizenkettőt adom át. Mivel, hogy Eötvös Károly sem olvasta el a kéziratot. Sokkal okosabb ember volt annál... VILÁG A Vörösmarty újra 1 nap alatt tisztit Andrássy-út 66. Telefon leírásra 122-366. háttól-báxig- Vasárnap csak befűtök nekik!5a mv Kvátt&z Parádés júniusi új artistaműsor. Magyar és külföldi attrakciók felléptével TÁNC MINDENNAP REGGELIG!! Zene: Déry Tibor és swing zenekara! Telefon 258*430 Bartók Béla-út 60 Megjelentt Megjelent! Megjelent! A szemtanú döbbenetes vallomása: Mengele boncolóorvosa voltam Auschwitzban Dr. Nyiszli Miklós** orvo* naplója -ff* Könyvalakban megjelent11* Minden újságárusnál kapható Könyv napon valamennyi könyvsátorban kapható!