Világ, 1948. június (898-922. szám)

1948-06-25 / 919. szám

41948 június — V1LÁÖ PénteE Ajfi eve* tiec*i' Éjjk %muju> Ftv a ip i'gQ&tye w^m/J K TIZENHARMADIK FEJEZET. Halálra ítélnek — Drámai beszélgetés a vőlegénnyel Bandi ügyvédje vajas-sonkás zsemlyével és krémessel kínált meg bennünket, de semmi ked­vünk sem volt az evéshez. Félegykor a bíréság kijött a ♦susogóból.® A tanácstagok arca rákvörös volt, Dominiosé pap­rikapiros. Nagy vita előzhette meg az ítélethozatalt. Mindannyian állva, siri csend­ben hallgattuk Géyza dr. szavait: — A Magyar Szent Korona nevében Balogh András első­rendű vádlottat kötéláltali ha­lálra és mellékbüntetésekre, Bas­­kanov* Olga másodrendű vádlot­tat kötéláltali halálra és a mel­lékbüntetésre ítéljük... Az íté­let ellen sem fellebbezni, sem pedig semmiségi panasszal élni nem lehet. A vádlottak egyedül a főméltóságú kormányzó úrhoz fordulhatnak kegyelemért. Mi kábultan álltunk, szinte ér­telmetlenül bámultunk a leve­gőbe. Csak akkor eszméltem fel, amiken- az ügyvédem elém rakott egy papírlapot, hogy írjam alá, azonnal elmegy a kegyelmi kér­vény a kormányzói kabinet­irodába. Az elnök akkor hozzám fordult s azt mondta, hogy holnap jön meg majd az ítélet: é\ef vagy halál. S akkor azt is megengedik, hogy a vőlegényemmel hossza. Babban elbeszélgessek. Visszavezettek bennünket a zár­kába. Éh csak ültem órák hosz­­szat kábán, gondolat nélkül a faülőkén. Halál!' Halál! Kegyelem! Kedden, szeptember 20-án dél­eié t tizenegy órakor vittek le újra bennünket a tárgyaló­terembe. G-eyza dr. azonnal felemelkedett és azt mondta, hogy megérkezett a kormányzói kegyelem. Majd felolvasta a hivatalos szöveget: — Megértette, kérem? Tizenöt évi fegyház! — Tizenöt évi fegyház! Tizenöt év ebből a borzalomból! Nekem eddig aránylag jó sorom volt. mégi6 elviselhetetlennek éreztem a rabságot. De mi lesz. ha pártfogóim olhagynaks engem is elér a testi és lelki kínzások végtelen sorozata, amelytől — jól tudtam — a katonai fogházaik egyetlen tagja sem menekülhet meg. Halkan elismételtem a monda­tojt, hogy jobban az agyamba véssem. A szoba falai lassan meginogtak és éreztem, hogy mennyezet rámszakad. Felemeltem a fejem, hogy a nagy csillár ne essék éppen a nyakamba. El­takartam kezemmel az arcom és végigzuhantam a földön. A folyosó padján tértem ma­gamhoz. Bandi simogatta a kezem: — Nem szégyenled magad? Ilyen kis büntetést kaptál, cse­kély tizenöt esztendőt és mégis elájulsz? Ne félj, úgy sem mara­dunk mi sokáig a börtönben. Nemsokára háború lesz és akkor a foglyokat mind kiengedik. Bandi szorosan mellém ült és átölelt. Az őrök elfordultak. — Szeretlek, Olga — suttogta Bandi a fülembe. Soha senkit 6em szerettem és soha senkit sem fogok szeretni rajtad kivül. Te leszel a feleségem. Hallottam már olyan jegyespárról is, akik tíz esztendőt vártak egymásra. — Szeretlek! — leheltem feléje. Bandi hirtelen lehajolt és szá­jon csókolt. Sokáig osókolóz­­tunk. Nem törődtünk a katonák­kal, nem törődtünk senkivel. — Letelt a félóra! — állt meg előttünk az egyik őr, mire le­fejtettem karom Bandi* nyakáról. Még egyszer örök hűséget es­küdtünk egymásnak s aztán en­gem elvezettek. Idegroham Először az irodába vittek, Sásdy főfoglárhoz. — Mi van kislány? — -kérdezte, mintha nem tudta volna ponto­san, hogy hány esztendőre ítél­tek. — Tizenöt esztendő — mond­tam s meg kellett kapaszkod­nom a főfoglár karjába. A bor­zalmas tényt tulajdonképpen csak ebben a percben ismertem fel, hogy pontosan annyi időt kell még a íegyházban töltenem, amennyit eddig éltem. És most végleg elhagyott önuralmam. Üvöltcni kezdtem. Ügy ordítot­tam, vonítottam, ahogy még senki sem a fogház ódon falai között. Törni-zúzni akartam. Felragadtam a tiutatartót és a falhoz vágtam. Lesepertem az iratokat : az asztalról és közben észtvesztően sikoltoztam. Néhány katona megfogott és bevitt a zárkába. Folytatódott az idegroham. A földhöz vágtam mindent, ami csak a szobában volt. A faülőke a falhoz repült, cipőmet letéptem a lábamról és a falhoz csaptam. És ordítoztam szakadatlanul. A katonák az ajtó előtt álltak, megkopogtatták a kukucsot, hogy csendesebben viselkedjem, de hejönni egyik sem mert. A főföglár erélyesen rámszólt: — Ha nem hallgat el mindjárt, hozom a kényszerzubbonyt. Egy óra hosszat őrjöngtem, ak­kor aztán mogeredtok a könnyeim — a börtönben először — és sír­tam. zokogtam egy álló délután. Este felé beültettek a »Biff­­kabilba«-ba és visszavittek a Conti­­utcai fogházba. Az autóút alatt Szegedy tiszthelyettes vigasztal­­gatott. — Miért sir? Vegyen példát Ba­logh Andrásról. Tíz perccel ez­előtt kísértem őt vissza és ő bi­zony vicceket mesélt nekem az úton, nem > sírt, mint maga. A zárkában sem tudtam megvi­­gaeztalódni, a nők hiába beszél­tek előttem vidám dolgokról. Egész éjjel égett a szobában a villany és az őrség készenlétben virrasztott az ajtó előtt. De nem történt semmi. Nem gondoltam öngyilkosságra. TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Közös női nagy zárka Titkos levelezés 1938 november 27-én lehivattak az irodába s egy ismeretlen fő­hadnagy közölte velem, hogy a mai nappal jogerőre emelkedő't ftéle em. DOminics ügyész ugyanis fellebbezel súlyosbí á-sért, de idő­közben visszavon a a fellebbezés'. Másnap délelőt megjeleli a zár­kában Sós. a pocakos tiszthelyet­tes és egy fegyeneruhát nyújtót felém. — It' van Olga az új oalettje! Azián csomago’jon össze mindent éa pós án küldje haza anyjának mer a hrUr <*' e.t fegyfneek­­nek nem s-ábad fel őruhát ar a niok a zárkában. Kezembe vettem »új toaletté- 1 me'c. Vadonatúj aeélszürke daráé­ból varrták a bő szoknyát és a csípőig érő kabá ká!. Olyan ke­mény vol1 a ruhakelme, hogy a szoknya és a kabát is függőlege­sen megállt a padlón, amikor le­tetem. — És itt a Cipőjft is! Felém nyújtott egy pár óriási magas­szárú fekete bőrcipőt, körülbelül 42-es számút, pedig az én lá­bamra 35-ös cipő illik. Mind a két lábam belefért az egyik cipőbe, , — Viselje ezeket a kincstári holmikat egészséggel, tizenöt esztendeig — mondta még nekem Sós. (Folytatása kötistkegUtJ Ujjabb 1230 hadifogoly érkezett Debrecenbe Debrecen, június 24. (A Vi­lág tudósítójának telefonje­lentése.) Tegnap késő este megérkezett Debrecenbe a 14. hadifogolycsoport, 1230 haza­térő volt hadifogollyal. Tizen­egy tiszt, 259 tiszthelyettes, 957 legénységi állományú és 3 polgári személy érkezett _ a szállítmánnyal- A hazatért hadifoglyok a 7190., 7384-, 7932- és 7189. szánig táborból jöttek. Kipróbálják a trolteybuszt a belső forgalomban A főváros közlekedésének irá­nyítói azzal a tervvel foglalkoz­nak, hogy bevezessék a trolley­­buszt. Természetesen előbb kipró­bálják, hogy különböző forgalmi útvonalakon miképpen válna be. Értesülésünk szerint a Baszkért a közeljövőben előterjesztést tesz, hogy kísérletképpen trolleybusz­­vonalat építtessen a Pálfyy-tértől a Kossuth-hídon át a bíróságokig. Ez lenne az első belterületi trolley­­buszvonal. Természetesen nem ej­tették el az óbudai trolleybuszvonal újjáépítésének tervét sem. A jegyüzér az ügyeletes nyomozónak akarta eladni a színházi szabadjegyet Halász Gitta az Operaház új örökös tagja, hírneves ' Mozart énekesnő. Fritz Busch és Félix Wein­­garten akarták annakidején külföldre vinni, de nem hagy­ta a pesti Operát Lipiken született, anyja jugoszláv, bármely szerepét elénekli szerb vagy horvát nyelven is. A * múltban többször, énekelt a belgrádi rádióban. Híresebb szerepei Zerlina (Don Juan), Marcellina (Fidelio), a Figaró­ban volt apród és volt Su­­sa-nne is, Blonde (Szöktetés.) Apja postamester volt és passzionátus vadász, ő maga is rétnek céllövő, a ligetben a reinilő tojásokat nagy pasz­­szióval lövi le. Még nem tu­dott olvasni, mikor már a kottát forgatta,, ösztönös sze. retettel,' bár fordítva tar­totta, Gyermekkorában egy verklis fordult meg Lipik fürdőn. Tavasz volt és még kevés volt a fürdővendég. A kislány mint alvajáró követte a verklist a szomszéd faluba. Szülei rémülten keresték. Csak nagysokára került meg. Az­óta nem szabadult ki a zene bűvköréből... Ugefőeredmények Amit nem minden versenynapról mondhatunk el, a tegnapi verse­nyekről végre elmondhatjuk: egy­­től-egyig reálisak voltak. A Villám-' hendikepben Katinka és Beimonte küzdelméből nyert a harmadik: az állóképes Indokolt. Az utolsóelőtti versenyben két ügető. Hegyes és Érem egyvonalban haladtak át a célon. A célbírói ítéletei nem aka­runk ellenkezni, de ez a verseny s azt bizonyítja, hogy céifoto nélkül nincs tiszta verseny. Az össznyerőfogadást nem találta e! senki, a kb. 14.000 forintot a va­sárnapi versenynap össznyerőfoga­­dásához csatolják. A futamok ered­ményei: I. Ipolyszög, Jancsi, Lagzi. II. Laci, Elemér. III. Friswyn, Fan­tom. IV. Primadonna. Ibi. Kathren Forest. V. Babér, Gazella, Merész. VI. Indokolt, Katinka, ^lmonte. VII. Kicsi, Gyöngyvirág, Élelmes. VIII. Hegyes, Érem, Badalio. IX. Kamasz, Derüre-ború, Szélvész. * A MOE Igazgatóságának leg-» újabb rendelete szerint az utolsó két futám alatt az istállók terüle­tére sem ki, sem be nem mehet senki. * Botrányos jelenetek játszódtak le a Praga-Kuchelbachi verseny­­pályán. Egy amatőrvérsenyben a favorit Ikar a startnál megütötte magát s több hossz térveszteséget szenvedett. A versenyt nagy meg­lepetésre egy autszejder: a Longin nevű ló nyerte. A nézőközönség egy része nem akart belenyugodni az eredménybe és benyomult a pá­lyára. Tekintve, hogy ebben az esetben csak a starter döntése le­hetett mérvadó, a .versenyintéző­­ség a zajongó közönség protestá­nsa ellenére kénytelen volt a versenyt rendben lévőnek minősí­teni. A rossz start miatt felizgatott közönség tüntetése miatt csak • másfél órai késéssel folytatták a versenyeket A papírtakarékosság nemzeti érdek! Szerdán este egy, idősebb férfi a Fővárosi Operett Színház előtt két" jegyet kínált eladásra az az­napi előadásra. Vesztére az ügyele­tes nyomozótisztnek is felajánlotta a- jegyeket. Azonnal igazoltatták. i 11 ■■ Kiderült, hogy Weisz Sándor ház­­felügyelő, az ajándékba kapott sza­badjegyet akarta így értékesíteni. A rendőrség megindította az eljá­rást. LÁTOGATÁS . A LEÁNYVÁRBAN Fiatal lányok gyógyulnak és tanulnak a pilisi várkastélyban Tildy Zoltúnné elnökasszony te­remtette meg a pilisi kastélyban a »ij»ányvárat«, nagyrészt az Amerikában gyűjtött pénzből és annyira szívügye ez az intéz­mény, hogy hetenként többször személyesen ellenőrzi az ott folyó munkálatokat. Minden részletkér­dést megbeszél Főző László Cseh­szlovákiából áttelepített reformá­tus tiszteletessel és feleségével, akik meleg szeretettel gondozzák •a rájuk bízott 5—15 éves kislányo­kat. A boldogság szigete Boldogságtól ragyogó, derűs arcocskák mosolyognak ránk, amikor a 8 holdas parkban álló kastély elé érkezünk. Kézimunka, óra van és a gyerekek a szabad- • bán forgatják a kötőtűkét. Na­gyon szeretik a kicsinyek Éva nénit, a fiatal gondozónőt, de valóságos rajongással Veszik kö­rül Főző «Lászlónét. aki az ideális anyát testesíti meg számukra. Boldog büszkeséggel mutogat­ják a készülő o'lhon1. Komos álla­­po bán kap’ák meg a kastélyt és még mindig nem tudták teljesen rendbehozni. Elkészültek már a hálószobák, ragyogó tÍ6z'án sora­koznak bennük a rózsaszín és vi­lágoskék terítős vaságyak, de malacokban és szekrényekben még bizony nagy hiány van. A gyerekek örömmel kanalaz­zák a meggyleves! meg a petre­zselymes krumplit., A sötét nyo­morúságból idekerült kis Veronka büszke-boldogan sikítja, amikor először ül le az asztalhoz: — Hűha, abrosz is van. meg ilyen szép tányérok ... A fák ala’t legelő három 'éhén, az istállóban röfögő hét koca és a sok pici malac, meg a barom­fiak *biztosíják — a veteményes­­kerttel és a gyümölcsifoel együ't — a gyermekek megfelelő táplálé­kát. Természetesen nagy súllyal esik latba az a sok értékes kon­zerv, amelyet a Joint jutatott az intézménynek. Megrázó tragédiák apró hősnői Nem rideg internátus, hanem igazi otthon a Leányvár és egy­ben leltei klinika is, mert súlyo­san sérült lelkeket gyógyítanak. A 15 éves Erzsiké szülei el­váltán é'nek, a gyereket az anya vette magához. A válás óta az anyának három kisgyereke szü­letett, ettől kezdve a kicsinyekre JL pazarolta minden szeretetét éa Erzsikével rosszul bánt. Az ér­telmes gyermeket nemcsak ez bántotta, hanem az az erkölcsi fertő is, amely körülvette. Sírva panaszolta az otthonba érkezé­sekor: — Három kistestvérem van éa egyiknek sem tudom ki az apja... A kopaszra nyírt fejű kis Mártáról nem sikerült megálla­pítani, hogy hányv éves. Az ut­cán szedte fel a rendőrség gyer­mekvédőimig osztálya. Nem tud semmit sem apjáról, sem anyjá­ról, nemv emlékszik semmire. A 8 éves . Margitkát hétszer fogta már el a rendőrség, mert mindig elcsavarog hazu'ról. Eölá­­gyult arccal, könnyes szemmel ií a kis zsámolyon a konyhában és nézi, hogy a tiszteletes asszony, hogyan szorgoskodik a tűzhelynél, majd sirós hangon szólal meg: — Ha az én anyukám ilyet csinált volna, sose szöktem volna el hazulról A 17 éves Bozika analfabéta. Pestkörnyékrői került ide. Heten vannak testvérek. A gonosz anya — akitől rettegve fél Bozika — koldulni hajtotta gyerekeit és bor­zalmasan megverte őket, ha kevés pénzt hoztak haza. A kötelező is­­kólái oktatást is elmulasztotta, * mert ha iskolába engedi a gyere­ket, nem tud pénzt keresni szá­mára. Bozika boldog, hogy itt le­het, nagyszerűen dolgozik és Éva néni már tánitja írni-olvasni. A sok szomorú eset között a leg­megdöbbentőbb a leromlott szer­vező tel idekerült 8 éves kis Má­ria, akinek lelkét és idegeit az tett® tönkre, hogy saját apja erő­szakoskodott vele... Mióta itt van, kitűnően tanul, meghízott, éjszakai felriadáeai, rohanásai megszűntek, boldog és végtelenül hálás, Jiogy itt lehet. Isten áldása ez az otthon, sok ilyen kellene, hogy az ország min­den boldogtalan, szerencsétlen gyermeke lelkileg , meggyógyul­jon. Rónay Mária pataki Mihály éa családja fájdalommal közli, hogy felejt­hetetlen édesanyja ö?.v. Pollák Sandorae-t I 77 éves korában fájdalommentes '“'nui’ással a Mindenható magá­hoz szólított. Temetése június hó 25-én. pénteken 1 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék