Világ, 1948. június (898-922. szám)

1948-06-25 / 919. szám

K A­jfi eve* tiec*i' Ejjk % mujuk Ftv­a ip i'gQ&tye w^m/J , 1948 június — TIZENHARMADIK FEJEZET. Halálra ítélnek — Drámai beszélgetés a vőlegénnyel Bandi ügyvédje vajas-sonkás zsemlyével és krémessel kínált meg bennünket, de semmi ked­vünk sem volt az evéshez. Fél egykor a bíróság kijött a ♦susogóból.­ A tanácstagok arca rákvörös volt, Dominicsé pap­rikapiros. Nagy vita előzhette meg az ítélethozatalt. Mindannyian állva, sik­ csend­ben hallgattuk Goyza dr. szavait: — A Magyar Szent Korona nevében Balogh András első­rendű vádlottat kötéláltali ha­lálra és mellékbüntetésekre, Bas­­kanov* Olga másodrendű vádlot­tat kötéláltali halálra és a mel­lékbüntetésre ítéljük... Az íté­let ellen sem fellebbezni, sem pedig semmiségi panasszal élni nem lehet. A vádlottak egyedül a főméltóságú kormányzó úrhoz fordulhatnak kegyelemért. Mi kábultan álltunk, szinte ér­telmetlenül bámultunk a leve­gőbe. Csak akkor eszméltem fel, amiben­ az ügyvédem elém rakott egy papírlapot, hogy írjam alá, azonnal elmegy a kegyelmi kér­vény a kormányzói kabinet­irodába. Az elnök akkor hozzám fordult s azt mondta, hogy holnap jön meg majd az ítélet: élet vagy halál. S akkor azt is megengedik, hogy a vőlegényemmel hosszú. Babban elbeszélgessek. Visszavezettek bennünket a zár­kába. Én csak ültem órák hosz­­szat kábán, gondolat nélkül a faülőkön. Halál!­ Halál! Kegyelem! Kedden, szeptember 20-án dél­elő­t tizenegy órakor vittek le újra bennünket a tárgyaló­terembe. G­eyza dr. azonnal felemelkedett és azt mondta, hogy megérkezett a kormányzói kegyelem. Majd felolvasta a hivatalos szöveget: — Megértette, kérem? Tizenöt évi fegyház! — Tizenöt évi fegyház! Tizenöt év ebből a borzalomból! Nekem eddig aránylag jó sorom volt, mégis elviselhetetlennek éreztem a rabságot. De mi lesz, ha pártfogóim elhagynak, engem is elér a testi és lelki kínzások végtelen sorozata, amelytől — jól tudtam — a katonai fogházaik egyetlen tagja sem menekülhet meg. Halkan elismételtem a monda­to­t, hogy jobban az agyamba véssem. A szoba falai lassan meginogtak és éreztem, hogy mennyezet rámszakad. Felemeltem a fejem, hogy a nagy csillár ne essék éppen a nyakamba. El­takartam kezemmel az arcom és végigzuhantam a földön. A folyosó padján tértem ma­gamhoz. Bandi simogatta a kezem: — Nem szégyenled magad? Ilyen kis büntetést kaptál, cse­kély tizenöt esztendőt és mégis elájulsz? Ne félj, úgy sem mara­dunk mi sokáig a börtönben. Nemsokára háború lesz és akkor a foglyokat mind kiengedik. Bandi szorosan mellém ült és átölelt. Az őrök elfordultak. — Szeretlek, Olga — suttogta Bandi a fülembe. Soha senkit nem szerettem és soha senkit sem fogok szeretni rajtad kívül. Te leszel a feleségem. Hallottam már olyan jegyespárról is, akik tíz esztendőt vártak egymásra. — Szeretlek! — leheltem feléje. Bandi hirtelen lehajolt és szá­jon csókolt. Sokáig csókolóz­­tunk. Nem törődtünk a katonák­kal, nem törődtünk senkivel. — Letelt a félóra! — állt meg előttünk az egyik őr, mire le­fejtettem karom Bandi a nyakáról. Még egyszer örök hűséget es­küdtünk egymásnak s aztán en­gem elvezettek. Idegroham Először az irodába vittek, Sásdy főfoglárhoz. — Mi van kislány? —­­kérdezte, mintha nem tudta volna ponto­san, hogy hány esztendőre ítél­tek. — Tizenöt esztendő — mond­tam s meg kellett kapaszkod­nom a főfoglár karjába. A bor­zalmas tényt tulajdonképpen csak ebben a percben ismertem fel, hogy pontosan annyi időt kell még a fegyházban töltenem, amennyit eddig éltem. És most végleg elhagyott önuralmam. Üvölteni kezdtem. Úgy ordítot­tam, vonítottam, ahogy még senki sem a fogház ódon falai között. Törni-zúzni akartam. Felragadtam a tintatartót és a falhoz vágtam. Lesepertem az iratokat , az asztalról és közben észtvesztően sikoltoztam. Néhány katona megfogott és bevitt a zárkába. Folytatódott az idegroham. A földhöz vágtam mindent, ami csak a szobában volt. A faülőke a falhoz repült, cipőmet letéptem a lábamról és a falhoz csaptam. És ordítoztam szakadatlanul. A katonák az ajtó előtt álltak, megkopogtatták a kukacsot, hogy csendesebben viselkedjem, de bejönni egyik sem mert. A főfoglár erélyesen rámszólt: — Ha nem hallgat el mindjárt, hozom a kényszerzubbonyt. Egy óra hosszat őrjöngtem, ak­kor aztán megeredtek a könnyeim — a börtönben először — és sír­tam, zokogtam egy álló délután. Este­felé beültettek a »Riff­­kabilba«-ba és visszavittek a Conti­­utcai fogházba. Az autóút alatt Szegedy tiszthelyettes vigasztal­­gatott. — Miért sir? Vegyen példát Ba­logh Andrásról. Tíz perccel ez­előtt kísértem őt vissza és ő bi­zony vicceket mesélt nekem az úton, nem z sírt, mint maga. A zárkában sem tudtam megvi­­gasztalódni, a nők hiába beszél­tek előttem vidám dolgokról. Egész éjjel égett a szobában a villany és az őrség készenlétben virrasztott az ajtó előtt. De nem történt semmi. Nem gondoltam öngyilkosságra. TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Közös női nagy zárka Titkos levelezés 1938 november 27-én lehivattak az irodába s egy ismeretlen fő­hadnagy közölte velem, hogy a mai nappal jogerőre emelkedő­t ítéle­em. Dominics ügyész ugyanis fellebbezet súlyosbí­á­sért, de idő­közben visszavon­t a fellebbezés'. Másnap délelőt megjelelt a zár­kában Sós, a pocakos tiszthelyet­tes és egy fegyencruhát nyújtót felém. — It' van Olga az új palettje! Aztán csomagoljon össze mindent én pós­án küldje haza anyjának mer a hrUr­e*' e.t fegyeneek­­nek nem l­ábad fel őruhát az a­lnok a zárkában. Kezembe vettem »új toalette-­­ me­c. Vadonatúj acélszürke darác­ból varrták a bő szoknyát és a csípőig érő kabá­tat. Olyan ke­mény volt a ruhakelme, hogy a szoknya és a kabát is függőlege­sen megállt a padlón, amikor le­tetem. — És itt a Cipőjít is! Felém nyújtott egy pár óriási magas­szárú fekete bőrcipőt, körülbelül 42-es számút, pedig az én lá­bamra 35-ös cipő illik. Mind a két lábam belefért az egyik cipőbe, , — Viselje ezeket a kincstári holmikat egészséggel, tizenöt esztendeig — mondta még nekem Sós. (Folytatása kötistkegett VILÁG Halász Gitta az Operaház új örökös tagja, hírneves­­ Mozart énekesnő. Fritz Busch és Felix Wein­­garten akarták annak idején külföldre vinni, de nem hagy­ta a pesti Operát Lipiken született, anyja jugoszláv, bármely szerepét elénekli szerb vagy horvát nyelven is. A­­ múltban többször, énekelt a belgrádi rádióban. Híresebb szerepei Zerlina (Don Juan), Marcellina (Fidelio), a Figaró­ban volt apród és volt Su­­sa­nne is, Blonde (Szöktetés.) Apja postamester volt és passzionátus vadász, ő maga is rem­ek céllövő, a ligetben a remm­lő tojásokat nagy pasz­­szióval lövi le. Még nem tu­dott olvasni, mikor már a kottát forgatta,, ösztönös sze­­retettel,­ bár fordítva tar­totta. Gyermekkorában egy verklis fordult meg Lipik fürdőn. Tavasz volt és még kevés volt a fürdővendég. A kislány mint alvajáró követte a verklist a szomszéd faluba. Szülei rémülten keresték. Csak nagysokára került meg. Az­óta nem szabadult ki a zene bűvköréből... Ügetőeredmények Amit nem minden versenynapról mondhatunk el, a tegnapi verse­nyekről végre elmondhatjuk: egy­­től-egyig reálisak voltak. A Villám-­ hendikepben Katinka és Belmonte küzdelméből nyert a harmadik, az állóképes Indokolt. Az utolsóelőtti versenyben két ügető, Hegyes és Érem egyvonalban haladtak át a célon. A célbírói ítéletet nem aka­runk ellenkezni, de ez a verseny­­ azt bizonyítja, hogy célfotó nélkül nincs tiszta verseny. Az össznyerőfogadást nem találta el senki, a kb. 14.000 forintot a va­sárnapi versenynap össznyerőfoga­­dásához csatolják. A futamok ered­ményei: I. Ipolyszög, Jancsi, Lagzi. II. Laci, Elemér. III. Friswyn, Fan­tom. IV. Primadonna. Ibi. Kathren Forest. V. Babér, Gazella, Merész. VI. Indokolt, Katinka, Almonte. VII. Kicsi, Gyöngyvirág, Élelmes. VIII. Hegyes, Érem, Badalio. IX. Kamasz, Derüre-ború, Szélvész. * A MOB Igazgatóságának leg-­­újabb rendelete szerint az utolsó két futam alatt az istállók terüle­tére sem ki, sem be nem mehet senki.* Botrányos jelenetek játszódtak le a Praga-Kuchelbachi verseny­­pályán. Egy amatőrversenyben a favorit Ikar a startnál megütötte magát s több hossz térveszteséget szenvedett. A versenyt nagy meg­lepetésre egy autszeider, a Longin nevű ló nyerte. A nézőközönség egy része nem akart belenyugodni az eredménybe és benyomult a pá­lyára. Tekintve, hogy ebben az esetben csak a starter döntése le­hetett mérvadó, a­­versenyintéző­­ség a rajongó közönség protestá­nsa ellenére kénytelen volt a versenyt rendben lévőnek minősí­teni. A rossz start miatt felizgatott közönség tüntetése miatt csak­­ másfél órai késéssel folytatták a versenyeket A papírtakarékosság nemzeti érdek! Péntek Újjabb 1230 hadifogoly érkezett Debrecenbe Debrecen, június 24. (A Vi­lág tudósítójának telefonje­lentése.) Tegnap késő este megérkezett Debrecenbe a 14. hadifogolycsoport, 1230 haza­térő volt hadifogollyal. Tizen­egy tiszt, 259 tiszthelyettes, 957 legénységi állományú és 3 polgári személy érkezett­­ a szállítmánnyal- A hazatért hadifoglyok a 7190., 7384-, 7932- és 7189. szám­ú táborból jöttek. Kipróbálják a trolleybuszt a belső forgalomban A főváros közlekedésének irá­nyítói azzal a tervvel foglalkoz­nak, hogy bevezessék a trolley­­buszt. Természetesen előbb kipró­bálják, hogy különböző forgalmi útvonalakon miképpen válna be. Értesülésünk szerint a Baszkért a közeljövőben előterjesztést tesz, hogy kísérletképpen trolleybusz­­vonalat építtessen a Pálffy­ tértől a Kossuth-hídon át a bíróságokig. Ez lenne az első belterületi trolley­­buszvonal. Természetesen nem ej­tették el az óbudai trolleybuszvonal újjáépítésének tervét sem. A jegyüzér az ügyeletes nyomozónak akarta eladni a színházi szabadjegyet Szerdán este egy, idősebb férfi a Fővárosi Operett Színház előtt két­ jegyet kínált eladásra az az­napi előadásra. Vesztére az ügyele­tes nyomozótisztnek is felajánlotta a­ jegyeket. Azonnal igazoltatták.­ ­ 11 ■■ Kiderült, hogy Weisz Sándor ház­­felügyelő, az ajándékba kapott sza­badjegyet akarta így értékesíteni. A rendőrség megindította az eljá­rást. LÁTOGATÁS­­ A LEÁNYVÁRBAN Fiatal lányok gyógyulnak és tanulnak a pilisi várkastélyban Tildy Zoltánné elnökasszony te­remtette meg a pilisi kastélyban a »leeányvárat«, nagyrészt az Amerikában gyűjtött pénzből és annyira szívügye ez az intéz­mény, hogy hetenként többször személyesen ellenőrzi az ott folyó munkálatokat. Minden részletkér­dést megbeszél Főző László Cseh­szlovákiából áttelepített reformá­tus tiszteletessel és feleségével, akik meleg szeretettel gondozzák­­a rájuk bízott 5—15 éves kislányo­kat. A boldogság szigete Boldogságtól ragyogó, derűs arcocskák mosolyognak ránk, amikor a 8 holdas parkban álló kastély elé érkezünk. Kézimunka, óra van és a gyerekek a szabadl­á­bán forgatják a kötőtűket. Na­gyon szeretik a kicsinyek Éva nénit, a fiatal gondozónőt, de valóságos rajongással veszik kö­rül Főző­s Lászlónét, aki az ideális anyát testesíti meg számukra. Boldog büszkeséggel mutogat­ják a készülő o­thont. Romos álla­­po­ton kapták meg a kastélyt és még mindig nem tudták teljesen rendbehozni. Elkészültek már a hálószobák, ragyogó tisz­án sora­koznak bennük a rózsaszín és vi­lágoskék terítős vaságyak, de malacokban és szekrényekben még bizony nagy hiány van. A gyerekek örömmel kanalaz­zák a meggylevest meg a petre­zselymes krumplit.. A sötét nyo­morúságból idekerült kis Veronka büszke-boldogan sikítja, amikor először ül le az asztalhoz: — Hűha, abrosz is van, meg ilyen szép tányérok ... A fák alatt legelő három­­éhén, az istállóban röfögő hét koca és a sok pici malac, meg a barom­fiak *biztosíják — a veteményes­­kerttel és a gyümölcsiével együtt — a gyermekek megfelelő táplálé­kát. Természetesen nagy súllyal esik latba az a sok értékes kon­zerv, amelyet a Joint jutatott az intézménynek. Megrázó tragédiák apró hősnői Nem rideg internátus, hanem igazi otthon a Leányvár és egy­ben lel­es klinika is, mert súlyo­san sérült lelkeket gyógyítanak. A 15 éves Erzsike szülei el­váltan élnek, a gyereket az anya vette magához. A válás óta az anyának három kisgyereke szü­letett, ettől kezdve a kicsinyekre is pazarolta minden szeretetét és Erzsikével rosszul bánt. Az ér­telmes gyermeket nemcsak ez bántotta, hanem az az erkölcsi fertő is, amely körülvette. Sírva panaszolta az otthonba érkezé­sekor: — Három kistestvérem van és egyiknek sem tudom ki az apja... A kopaszra nyírt fejű kis Mártáról nem sikerült megálla­pítani, hogy hány­ éves. Az ut­cán szedte fel a rendőrség gyer­mekvédelmi­ osztálya. Nem tud semmit sem apjáról, sem anyjá­ról, nem­ emlékszik semmire. A 8 éves , Margitkát hétszer fogta már el a rendőrség, mert mindig elcsavarog hazu­ról. Belá­­gyult arccal, könnyes szemmel il a kis zsámolyon a konyhában és nézi, hogy a tiszteletes asszony, hogyan szorgoskodik a tűzhelynél, majd sírós hangon szólal meg: — Ha az én anyukám ilyet csinált volna, sose szöktem volna el hazulról A 17 éves Bozika analfabéta. Pestkörnyékről került ide. Heten vannak testvérek. A gonosz anya — akitől rettegve fél Bozika — koldulni hajtotta gyerekeit és bor­zalmasan megverte őket, ha kevés pénzt hoztak haza. A kötelező is­­kolai oktatást is elmulasztotta,­­ mert ha iskolába engedi a gyere­ket, nem tud pénzt keresni szá­mára. Bozika boldog, hogy itt le­het, nagyszerűen dolgozik és Éva néni már tanítja írni-olvasni. A sok szomorú eset között a leg­megdöbbentőbb a leromlott szer­vező­tel idekerült 8 éves kis Má­ria, akinek lelkét és idegeit az tett® tönkre, hogy saját apja erő­szakoskodott vele... Mióta itt van, kitűnően tanul, meghízott, éjszakai felriadásai, rohanásai megszűntek, boldog és végtelenül hálás, ahogy itt lehet. Isten áldása ez az otthon, sok ilyen kellene, hogy az ország min­den boldogtalan, szerencsétlen gyermeke lelkileg , meggyógyul­jon. Rónay Mária pataki Mihály és családja fájdalommal közli, hogy felejt­hetetlen édesanyja ö­.v. Pollák Sándorné-t ! 77 éves korában fájdalommentes '­'nyitással a Mindenható magá­hoz szólított. Temetése június hó 25-én, pénteken 1 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék