Világ, 1948. október (1000-1026. szám)

1948-10-07 / 1005. szám

­ 1948 október 7 Kodály Zoltánnal és Kentner Lajossal a budaörsi repülőtéren Budaörsi repülőtér. A prágai gépet várjuk. Újságírók, családi tagos, művészek Kodály Zoltán érkezik Londonból. Vele együtt, Kentler Lajos, a világhírű zon­goraművész­ Az ünnepi Bartók- verseny rendezőbizottsága is kép­viselteti magát. A rádió részéről Polgár Tibor jött el. A gép pon­­tosan érkezik- Kodály Zoltán fel­bukkan az ajtóban. Haját a szél lobogtatja. — Nincs kalapom — mondja­ — Elvesztettem Londonban. Kodály után a felesége lép ki a gépből, majd Kentner Lajos és nyomában egy angol hölgy, Kentner felesége. (Kentnerné és Jehudi Menuhin felesége — test­vérek­) Az útlevélvizsgálat pilla­nat alatt véget ér-Kentner azt mondja: — Tizenhárom év óta nem voltam itthon.­­Ez alatt óriási karriert futott be. Mint a világ legkiválóbb zongora­m­ű­vészé­t emlegetik. A Bartók-verseny al­kalmából jött haza.­ Kodály Zoltán friss és fiatalos. Jókedvűen beszél angliai élmé­nyeiről. Londonban kiadójánál lakott, mint vendég. — Szépen sikerültek a hang­­versenyek — mondja — úgy a Promenade Címéért, mint leg­utóbb Worcesterben a Missa Brevis előadása. Gyönyörű volt már maga a környezet is ... Egy hatalmas, ősrégi katedráidban, rengeteg közreműködővel... Fe­lejthetetlen élmény. — Volt-e elég ennivaló London­ban ! — Hal volt ... 6« én nagyon szeretem a halat. A beafsteket viszont nem. Ezt az angolok­­na­gyon hiányolják. Nekem nem hiányzott. Előáll az autó. A koca­ ajtajá­ból Kodály visszaszól Kentner-. nek: — Kikeresem a kottát. . . Kentner ma esti hangversenyén Kodály művet Szeretne játszani és nincs kottája. Kentner Lajos mai hangversenye után 10 óra 45 perc­kor rádióintervjút ad. Buda­pest I. hullámhosszán közvetítik az adást. MARKOVITS MAGDA : Magyar asszonyok­nák­­ máglott 38 És Matyika órák hosszat üvöl­tött, hiába könyörögtünk neki, hogy hagyja abba. — Vagy halj meg, vagy gyó­gyulj meg! — kiabált rá a biokova. Egy Tini nevű szép szőke lány már Gelsenbergben megtébolyodott. A doktornő sa­jnálta és sohasem je­lentette a raportban. Altatókkal és fájdalomcsillapítókkal igyekezett enyhíteni szenvedésein. Mindany­­nyian jól tudtuk, hogyha kiderül Tini betegsége, rögtön a gázkam­rába küldik, éppen ezért inkább tűrtük az ordítozásait, de nem je­lentettük fel. Néha egész éjszaka vizionált. Főképpen egy orvossal vitatkozott artikulátlan hangon, egy orvossal, aki el akarta csábí­tani. Téveszméi néha megdöbben­tették az idegileg amúgyis teljesen tönkretett lányokat. Minden társ­nőjében azt az orvost látta. Voltak csendes, melankolikus örültek is a barakkunkban- Ezek csak légiriadónál hallatták a hang­jukat. Tény, hogy a körülöttünk áradó nyomorúságtól még azok a lányok sem tudtak aludni, akik ed­dig megőrizték testi és lelki épsé­güket. A bombázástól eltekintve a halá­lozási arányszám itt még nagyobb volt, mint Gelsenbergben. Marha­­répán és korpán kívül semmi enni­valót nem kaptunk. Naponta hord­ágyon hozták haza a kiéhezett, agyonhajszolt párnákat. Egyre gyakrabban került a sor a láger skeveset használt, de jókarban lévő­ koporsójára. Azért nevezték így a koporsót, mert ha valaki meghalt, nem a koporsóval együtt temették el, hanem csupán elszállították a harminc kilométernyire lévő Bu­­chenwaldba, onnan aztán visszahoz­ták a koporsót hozzánk, tekintet nélkül arra, hogy ragályos beteg volt-e vagy sem ideiglenes lakója. XIV. FEJEZET. Budapesti halálcímke Komoly hidegre fordult az idő, amikor híre futott a lágerben, hogy mindannyiunk számára télikabát érkezett Buchenwaldból. Ennek az volt az előzménye, hogy a gyári vezetőség panaszkodott a munka­teljesítményünkre. Főképpen a hi­deget jelölte meg, mint a legfon­tosabb okát munkabírásunk ha­nyatlásának. Télikabátokat kért vagy új lányokat. Fogolynők már nem voltak raktáron, megérkeztek a kabátok. Kiadták a bálákat a varrodának azzal az utasítással, hogy a kabátokról le kell szedni a sárga csillagot. A varrólányok me­sélték, hogy a kabátok címkéjén lengyelországi és magyarországi szabócégek neveit olvashatták. Mennyi szenvedés, fájdalom, könny és vér tapadt ezekhez a ruhadara­bokhoz. Sokan zokogva vették át a kabátjukat. »Párisi Nagyáruház® — ilyen cim­ke volt az én kabátom­ban. Vájjon ki viselhette? Ausch­witzitól érkezett. Vékony, kopott jószág volt. A jobb ruhaneműt­­a halálvárosban vagonokba rakták és a német lakosságnak küldték el. Bármilyen csodálatosnak is hang­zik, meg kell említenem, még ha azzal vádolnának is, hogy kitalál­tam ezt a hihetetlenséget: én még Gelsenbergben felismertem az egyik lányon édesanyám ruhájának egy darabját. Sálnak viselte a lány a furcsa háziszövésű ruhadarabot. Fuldokolva kérdeztem tőle, hogy hol szerezte a sálat. Egykedvűen válaszolta: — Még Auschwitzban kaptam egy unokahúgomtól, aki kanadás volt. Tudod, olyan fehérkendős lány... Keserves sírásra fakadtam. A lány vigasztalni kezdett és én erre elmondottam neki a törté­netet. Nyomban levette a nyaká­ról a sálat, nekem ajándékozta, én pedig egy ócska nadrágot adtam helyette. Néhány szerencsés lány földig érő hosszú kabátot kapott. Ezek­ből le lehetett vágni jókora dara­bot mindenféle célra, övét, kesz­tyűt, kapucnit, hósapkát és min­den egyebet készítettek a meg­maradt anyagból. Külön sorakozót rendeltek el a kabátok bemutatására. A divat­­revün megjelent a lágerparancs­nok is. Végigmérte a csoportot és gúnyolódva mondotta: — Ihr seid ja hochelegant! Akik fegyházból jöttek Másik nagy szenzáció volt lágeréletünkben a gelsenbergi kórházban ápolt lányok haza­térése. Egy katona kíséretében jelentek meg — tizenketten. A többi elpusztult. Ezek is úgy fes­tettek, hogy alig ismertük meg őket. Elmondották, hogy a kórház­ból csakhamar kirakták őket. — Három nap alatt vagy meg­gyógyulni vagy meghalni! — ez volt a náci főorvos jelszava. Miután ők nem haltak meg, ki­rakták őket. De hova? Még nem tudták, hogy a csapattestük hol tartózkodik, ezért az egész társa­ságot a fegyházba vitték. Ott ra­boskodtak mostanáig. Bombázások idején lelakatolták őket és az őrök lementek az óvóhelyre. Szörnyűi lelki és testi kínokon mentek ke­resztül. Egyszer a bomba is be­csapott a börtönbe és két lány sú­lyosan megsebesült. Felkarjukat vitte el a bomba. Ekkor aztán meg­sajnálta őket egy börtönőr és ki­nyitotta a cella ajtaját. (Folytatása WSee*fcesifer VILÁG Dr. Péczely Gyula a főváros közjogi ügyész­ útijá­nak új­­vezetője egy napról a másikra nagyot ugrott a hiva­tali ranglétrán. A múlt héten mint tanácsjegyző a katonai ügyek előadója volt, más pe­dig már a tanácsnoki székben ül. Csaknem két évtizede szor­galmas tisztviselője a főváros­nak. Államtudományi doktor. Mielőtt a főváros szolgálatába szegődött, egy gazdaságot ve­zetett. A mezőgazdasággal való foglalkozás a passziója mert mint mondja: „Ott a munka előrehuhdlását figyelni és látni tehet­. Nőtlen ember. A város, házi étkezőben ebédel, de ha van ideje, vacsorát főz magá­nak, a szomszédok csodájára járnak, olyan thamisgulya»­­levest« tud készíteni. Szakács­­művészetének remeke az agyag, bán sült kacsa. Vadászember voltam, akkor tanultam meg főzni.­ Meggyőződéses aggle, gélig s attól tűm, hogyha a Vi­lág megírja szakácstudomá­nyát, legényéletét veszedelem fenyegeti. Arra törekszik, hogy székh­ázat szerezzen a BSE-nek, a fővárosi alkalmazottak sport­­egyesületének, amelynek ház­nagya. Nem sportol, mert azt állítja magáról, hogy ahhoz már öreg. Az igazsá­g mind­össze annyi, h°ov kissé őszül a halántéka. ÜGETŐ Végső információink a mai ver­senyekre: I. Hellax igen könnyű feladat előtt áll. Ha indul, bárme­lyik hajtóval is nyernie kell. Winnen­tou, Karin Sever és Lizzie II. (Szé­kellyel) a helyesélyek, II. Denevér, Ipolyszög, Urfi D. III. Ferike, Bru­­gós, Furcsa. IV. Béla király, Vélet­len, Béla. V. Etus, Fortuna. Indo­kolt. VI. Fillér, Hátha, Máté-hajt. VII. Bokros, Nurmi, Tarzan. VIII. Judit, Kyra Sus, Asszonyság. IX. Pandúr, Cseléd D., Fegyvernek. E Ágfalva, Hali. Duna jjfl E Szeg, Füzesabony. Hideg- H | ség, Isaszeg, Klauzál­ tér, §1 g Kőszeg, Lipótmező. Mo jjl g gonszentmiklós. Nagy- g­yá­cenk. Nógrád'Jobbágyi, g H Pusztavám, Sopron, Sop |§ r­' ronbánfalva tömegsírjai' jj ből exhumált szeretteink Wj | emlék-1 1 mOTClf | g a rákoskeresztúri izr. te' g g mező Mártír parcellája' g g bán okt. 10 én, vasárnap g g délelőtt fél 11 órakor­­ avatok fel | Hl Stern Adolné ez. I.Kcbile Hur­­raj Sh min fájdalomtól moetSrten tu- H B itatja hogy Imádott tdrio­n­i Stern Adolf 1 B életének 71-ik évében tragikus B B hirtc'ensúszszei elhunyt. Temetése B B 0 rió 7-én déli 12 órakor lesz a B B rákoskeresztúri iI r. temetőben. eSt B Ciyilszolja a kiterjedt rokosmiat. K jpj| Beke hamvaira. B Csütörtök SZÍNHÁZ ÉS FILM Várkonyi Zoltán kemény önkritikája az üzemi megbízottak vitaestjén A Szakszervezeti Tanács kultúr­­ész atya a Művész Színház Mo­­lére-előadása után nagy érdeklő­dés mellett rendezte meg az üzemi kultu­rmegbízottak színházi vitáját. A vita során elhangzott hozzászólások megállapították, hogy a Művész Színház társulatai­nak nem sikerült az igazi M°liére­ i hangulatot érzékel­tetni. Az üzemek kulturmegbizottai nem döntöttek afelett, hogy érdemes-e a darab az üzemi dolgozók elüti propagálásra vagy sem, hanem a kérdés eldöntését az egyes kultur­­megbizott belátására bízták. A Művész Színház nevében Vár­kon­yi Zoltán igazgató válaszolt az elhangzott fel­szó­la­l­ás­ok­ran­ Ke­mény kritikát gyakorolt az elás adás hiányosságai felett és meg­ígérte, hogy a Művész Színház dolgozói a jövőben mindet meg­tesznek majd, hogy az üzemek­ dolgozóinak egyre növekvő mű­vészi igényeit kielégítsék. — Olyan darabokat igyekszünk majd a jövőben színrehozni, — mondotta — amelyek mind politi­kai, mind művészeti téren meg­felelnek a fokozott követelmé­nyeknek-A vita végén az üzemi kultúr­megbízottak megállapodtak, hogy a jövőben nem bemutató után­ kri­tizálják meg a színházak új da­rabjait, hanem a házi főpróbán, hogy a színházak dolgozói még idejében kiküszöbölhessék azokat a hibákat, amelyekre a viták so­rán rámutatunk. Két új szovjet film 1. Az orosz kérdés A Nemzeti Színház elmúlt évad­jának nagysikerű mű­sordarabja volt Konsztantin Szimonov ,Az orosz kérdés® című színműve, amely — mint emlékezetes — egy amerikai újságíróról szól. Harry Smith hírlapíró a háború alatt a Szovjetunióban utazott. Az újság­író könyvben írja meg tapasztala­tait a Szovjetunió hősi küzdelmé­ről. Amikor küldetése véget ér és visszatér az Egyesült Államokba , megkörnyékezik, dolgozza át a kéziratát. Állítsa be úgy a Szov­jetuniót, mintha világuralomra törne! Ezzel a könyvvel nagy üz­letet csinálnának! Inkább vállalja a nélkülözést. Kiáll a Szovjetunió mellett és gyűléseken mondja el azt, amit a kiadó nem engedett megírni. Lincoln Amerikájának népe pedig hallgatja az igazságot. Jó volt a színdarab, de a film is legalább ugyanolyan hatásos, mert olyan vizuális hatásokat ér el, melyeket színpadon nem lehe­tett megoldani. Izgalmas, érdekes a cselekmény, kiválóak a színészek, remek a zene. (Hacsaturján!) Mi­hail Romm rendezte a filmet. 2. Expressz-szerelem Az ünnepi szovjet filmhét másik igen érdekes, színes játékfilmje az »Expressz-szerelem«. Cselekmé­nyének­ nagy része a Moszkva—Vla­­divosztok expresszvonaton törté­nik, 1945-ben, a győzelem ünnepé­nek napján. Szerelmi történet, ara­nyos fordulatokkal, humorral, ze­nével. A szerelmi vonalon kívül finom tá­jfelvételeket látunk, hatal­mas gyártelepeket. Megismerke­dünk az egyszerű emberek életével is. Milyen jóindulatúak, testvérie­sek! Segítenek a bajbajutott em­bertársukon. Udvariasak, lelkesek, jósavalók. Nagyon szórakoztató, de egyben tanulságos a szép, színes vígjáték, amelyet szeretettel taga­dott a Royal Aposta díszelőadásának közönsége. Ketten „Az alvó férjéről (Modern Színház) = Lallenka... lallala... = Mit d­udorásziat­zz Zerkovitz Béla új dalát -Az akió férjé-ből. Egy­szeri­ hallásra megjegyeztem! ~ Azt mesélik, hogy Mezey Máriát az előadás végén lelkesen ünnepli a közönség! = Igaz. Olyan ara­­nyos, amilyen talán még sohasem volt. Könnyűvérű, felelőtlen, do­­logtalan és henyélő asszonyt paro­dizál, amilyenek tucat számra akadnak a pepli espressókban. Tipusmenti­ kupléját meg kellett ismételnie. ~ Meséljen a darab,­ról. ~ Kellér Dezső remek bohó­zat érzékkel dolgozta át Szenes Bé­la annak idején nagy sikert ara­ott vígjátékát. Az első felvonás szín­helye: a nagymező utcai Broadway. Még Kreola, a nyekergő koldus is felbukkan (Hadnay Imre kacag­tató alakítása). De nem ez a lé­nyeg. Az espresSo-oousok, és aranyifjak vonulnak fel s belepil­lantunk felületes élet­módjukba, ostobaságuk világába, 7z Ki játssza a szelíd asszonykát aki sohasem csal­ja meg az urat?­­ Déry Sári. Nagyon jó! Az alvó férj, aki nem lája meg felesége Szépségét: El- Hősi Tivadar. Derűvel, jókedvvel árasztja el a színpadot. A pipogya pesti, gyomorbajos átlagférj: Bo­ri­sy Géza. ~ És a bonvivánt­­a Greguss Zoltán, mint a női szivek álma a szerepére 8 kilót fogyott. Tréfán kívül: igazán nagy szitte**, bármilyen szerepben. A nagy tár*­sida­ból. Halassy Marikát, Murányi Lilit, Major Idát, Bicskeyt, Vere­best és Pongráczot említjük. Disz­let; Xipor, rendezés; Szabolcs. = És Zerkovitz! ”? Ő a régi. Mehr­didi kedvesek és úgy izgul, mintha ez lenne első darabja. Slágerek ne­­kik­ élében ut­ól érhet­et­len. Nem le­hetetlen, hogy megismétlődik .A doktor úr­ tavalyi nagy sikere. Kristóf Károly ■ Sírkőavatás Felejthetetlen feleségem H FLEISCHMANN HENRIKNS vJ szt. Roaner Szidónia » Swi Firkönvatltsft o bó 7-én, toUtttr- B ta i'iköu déli 5/«i órakor • fi- B B konkereistúri temetőben. B B a/A, szak****, io. sor. B B Fielandmann Henrik J Színházi hírek A Nemzeti­­Színház előadja Fa­gyejev: »Az ifjú gárda” című da­rabját a Madách Színház tagjai­nak és a Szín­művészeti Főiskola hallgatóinak közös felléptével. A Kálvária-téri Petőfi Színház (von Józsefvárosi­­Színház) he­lyiségére a polgármester kiírta a pályázatot. A szính­áznyiházi ké­relmet a pályázóknak három nap alatt kell benyújtaniok a köz­ponti városházán. Az »Erülékezés Falán* megörö­kítjük a mártírhalált halt hozzá­­tartozók nevét, emlékét. Felvilá­gosítás a Fiúárvaház irodájában (VII., Vilma királynő­ út 25), OQ A margitszlsr®1! rendkívüli autóbuszjárat éjjel 1 óráig közle­kedik a Vígszínháztól a Nagy­­szállodáig. Az étteremben délután és este Filu-tánczenekar. (X)

Next