Világ, 1948. november (1027-1050. szám)

1948-11-03 / 1027. szám

Rád­ió-műsor Mm A gyilkos fii®ejt KiBilLi - - - Ti ■ . . .­­**1 I 1 m­m 1027. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1943 NOVEMBER 3 * SZERDA „Első nagy vereségnek minősíti a mandzsunó összeomlást az amerikai Associated Press Visinszki nagyjelentőségű nyilatkozata a tárgyalások lehetőségéről A történelem igazol A világpolitika mai vezető ese­ményei: az amerikai elektorvá­­lasztás; a döntő szakaszába lé­pett kínai háború, a változatlan erővel tartó franciaországi sztrájk és Visinszki nyilatkozata, amely­ben megállapította, hogy­­még mindig nyitva áll a kapu a tár­gyalások előtt.­ Az USA népe ma reggel — helyi időszámí­tás szerint — 6 órakor kezdte meg a szavazást, az új elnök me­g­választásáéra hivatott 531 elektor felett. (Az elektorok meg­választása mellett újraválasztják 9 állam kormányzóját, a­ sze­­nátus egyharmadát, az egész kép­­viselőház­at k nv. igazságügyi,­ valamint közigazgatási tisztvise­lők tekintélyes részét is.) A sza­vazásban az életkoránál fogva szavazásra jogosult 93 millió pol­gár közül — a különböző becs­­lések középarányosát véve — ke­­reken 50 millió ember járul az urnákhoz. A szavazás este 10 óra­kor ér véget, az első eredmények holnap reggel válnak ismeretessé. A GoWu­p-intézet legutolsó köz­­véleménykuta­tása alapján 52,2 százalékot jós°l nevelnek, a de­mokrata párt közvélemény kut­a­tó szolgálata ezzel szemben azt je­lenti, hogy­­a választási küzdelem finisében Trum­an javára billent a mérlege. Egy ma délelőtt ér­kezett MTI-jelentés szerint nem tartják kizártnak, hogy egyik fél­nek sem sikerül megszereznie az abszolút többséget és ebben az esetben január elején a képvi­­selőh­áz választja meg az új elnö­köt. A választási küzdelem utolsó napján Wallace nagyszabású gyű­lés keretében újabb éles támadást intézett a kormány külpolitikája, ellen és a többi között megállapí­totta: »A k­étpárti külpolitika, amely dollárok milliárdjait ölte Kínába és Görögországba, háborúú felé sodor bennünket«. A kínai hadihelyzetben döntő események következtek­ be .Csangkai HU Muk­­den'­ltestével elvesztett© utolsó man­dzsur­ai támaszpontját és mint az MTI jelenti, »az egész észak­­kínai arcvonal összeomlás előtt áll«. (Az éjszaka érkezett jelentés szerint tegnap már kormány­repülőgépek bombázták Muk­­dent.) A m­andzsuriai súlyos ve­reség hatása alatt Csangkaisek parancsára, letartóztatták a man­­dzsuriai kormányos a partok főpa­rancsnokát, Wong-Weng Hao mi­niszterelnök és Wang-Jun-Wu pénzügyminsz­er pedig benyúj­totta lemondását. A Telepress je­lentése­­szerint »Namkingban tel­­jes pánik ■ uralkodik és nyíltan be­szélnek arról, hogy a kormány más városba teszi át székhelyét.. A párisi Humánité így ír a mandzsúriai eseményekről: TCia n nm rsba­­li­zál­ásának tér­­­e bu­kott. Washigtonban mind na­gyobb tért nyer az a vélemény,­ hogy Kína elveszett és az erő­feszítéseket Japánra kell össz­pontosítania. Az Associated Press megálla­pítja,­­az USA azon az úton van, hogy Kínában szembenézzen a hidegháború „első nagyobb veresé­gével«. A New York Times hang­súlyozza: »Az idő sürget, végze­tes lenne, ha nem ismernék fel, milyen veszélyeket rejt magában az ázsiai helyzet alakí­sása«. Mint a BBC jelenti, az am­erikai kor­mány kínai politikájának megvál­toztatására készül és — Dewey sokszor hangoztatott, követelésé­nek megfelelően — nagyobb ka­­tonái segítséget nyújt Csangkaj­­seknek. A francia szénbányászok sztrájkja ötödik hetébe lépett. Mint az MTI je­lenti, öt hét óta egyetlen gramm szén sem került ki a francia bányákból és a kikötői rakodó­­munkások se­m hajlandók a kül­­földi szénszállítmányokat kirakni. (A kirakodáshoz katonai kötelé­­keket vezényeltek ki, a munka azonban rendkívül lassan halad.) Ma reggel érkezett jelentés sze­rint a kikötőm­unk­ások és tenge­részek sztrájkja tovább terjed. A bányavidékeken mára újabb ikar­­hatalmi akciók megindulását várják. A Franc Tireur ma reg­­geli száma megállapítja, hogy »a sztrájkolók harci kedve egy­­általán nem csök­kent«, az Hurna­­■nité pedig hangsúlyozza, hogy »a bányászok a győzelem minden előfeltételét kezviben tartják«. (Ma reggel egyébként Francia­­országban újabb áremelkedések léptek életbe, úgyhogy a június­végi 1529-es árindex 1859-re emel­kedett.) Jacq­ues Duclos, a francia KP titkára tegnapi beszédében, élesen bírálta a kormány politikáját, amely — mint mondotta — »elsze­gényíti Franciaországot és tan­kot, géppuskát, könnygázt alkal­m­az a dolgozó nép ellene. Duclos hozzáfűzte: »De az utolsó szó nem az újpétainisitáké lesz, sem a kül­földi hatalmasoké, sem francia kiszolgálóiké, hanem a dolgozó népéi. A londoni Observei■ szerint s Fran­ciaország belső helyzete egyre rosszabbodik és ez a nyu­gati unió számára súlyos veszélyt jelent, mert Franciaország ma olyan szövetséges, melyre, belső gyengesége miatt nem lehet szá­mítania. Marshall külügyminiszter a kettős ünnepet Londonban töltötte és miután vasárnap hosszasan tárgyalt az angol kormány tagjaival, tegnap ‘délelőtt' az amerikai nagykövet­ségen Churchal­l is megvitatta az időszerű kérdéseket. (Marshall még tegnap délután visszatért J’úridm, Dongta* londoni IT.SA­­H 'v:»t r*t» 1”" V­' -tón­ba repül, hogy jelentést tegyen •Jmmtmnftk Jt£acshall londoni tár­­gyalásairól.) Néhány órával Marshall elutazása után a lon­doni USA nagykövetség előtt nagyszabású, kommunista tünte­tésre került sor. A tüntetők ezt kiáltozták: »Vigyétek haza bem.­bazáitokat!»r, »Le a hazug és ki­­hívó vádakkal!”. A tüntetők négytagú küldöttsége tiltakozott a nagykövetségen a 12 amerikai kommunista vezető pere ellen. Ü­gyidejűleg az alsóház ülésén Ellis Hir­­h munkáspárti képvi­selő­­ kijelen­tette: »Churchilt na­gyobb­­ felelősség terheli a nemzet­közi helyzet rosszabbodásáért, mint bármilyen más embert a világon. Churchill szerepét ma úgy­­lehet meghatározni, hogy nemzetközi gyujC°gató. Churchill többé nem Angiin nevében be­­szélt. Ugyancsak az alsóház ü­lé­sén Maysrew külügyi államtitkár Robertson új homoknak azzal a n­y­il­at­kozatt­ával­­kapcsol­atba­n, hogy »Nagybritannia bizonyos­­körülmények között hajlandó visszavonni németországi meg­szálló csapatait*, kijelentette: :A brit kormánynak nincsen szándé­kában visszavonni csapatait az általa megszállva­­tanított német­országi területsávról. Robertson megállapítása csupán elméleti jel­­legű volt*. Itt említhetjük meg, hogy szov­jet hivatalos helyen hazug és át­látszó célzatúaknak minősítették azokat az állításokat, amelyek szerint Németország szovjet öve­­zetében 400.000 főnyi rendőrséget alakítottak volna. Világhíradó: Visinszki­ szovjet külügyminisz­­terhelyettes a Sunday Times párisi tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette:. »Még mindig nyitva áll a kapu a tárgyalások előtt.* Palesztinában a hétvégi heves harcok után tegnapra elcsendese­dett a helyzet. Tel-Avivban vasár­nap közölték, hogy az izraeli had­erők Galileában teljesen felszámol­ták az arab erőket. MTI-jelentés szerint arab részről közvetlen béke­tárgyalások megindítását sugalmaz­zák. Az­ osztrák EP kongresszusán Fierlinger miniszterelnökhelyettes a csehszlovák nép üdvözletét tolmá­csolva kijelentette:­ »Ausztriában a fasizmus felett aratott győzelem ez­­ideig még­ nem vezetett a reakció­ és a­ kapitalizmus felszámolására. Az osztrák népnek is kezébe kell vennie az ország sorsának irányí­tását.* Itt említhetjük meg, hogy Ausztria idén 140 millió shillinget fordít az úgynevezett shisplaced persons«, a külföldi menekültek el­tartására. A lengyel püspöki kar, vasárnap felolvasott pásztorlevelében, eddigi politikáját megváltoztatva, üdvözli Szilézia és a több új, nyugati terület "Lengyelországhoz csatolását, fel­szólítja a lengyel népet az újjáépí­tésre és óv-, minden katolikus hívőt­­­e, egy vio­ott­esteiek felbujtá­­sára meggondolatlan cselekménye­ket kövessen­ek . ($■ G.) Általában kevés lap­nak jut osztályrészül, hogy a su.i­ í.t sok év­tizedes múltjára visszatekintve, becsületes ön­tudattal állapíthassa meg ma­gáról, hogy célkitűzései, tö­rekvései már szinte történel­mi távlatból visszatekintve, időtállók maradtak , egész soruk meg is valósult. A Világ ,nem minden büsz­keség nélkül vallhatja, hogy minden sorát, amelyet 1918 november 1-én írott program­­jában lefektetett, ma is vall­hatja. Az erőszak időközben, belefojthatta a szót a Világ­ba, de az erőszaknak ez­­a kormányzata eltűnt, s a Vi­lág, mit lelkesebben, mint va­laha, hirdeti az emberiesség­nek, a nép­jognak azt a káté­ját, amelyet e sorok írója há­rom évtizeddel ezelőtt egy forradalmi éjszaka viharzása közben vetett papírra. A kor igényei, követelései természe­tesen változtak harminc év alatt. Változtak tehát felada­taink, kötelességeink is. Új világ formál­ódik. Éppen ezért érezzük helyénvalónak, hogy megmutassuk: három évtized­del ezelőtt felismertük már a szükségét, s odaálltunk, abba az arcvonalba, amely az új világ megteremtéséért harcba szállt. A három évtizedre írott lap­­programunk pedig így szó­lott, nem veszünk el belőle, nem teszünk hozzá semmit. Mit akarunk? A szenvedések gyászkatasz­trófájából új világnak kell­­megszületnie. Új világnak, amely nem ismeri a háborút. A kardból, szuronyból eke, az ágyú bronzából kasza és ka­lapács lesz, mert az államok a nemzetek vitáját nem ököl, erőszak, vérontás dönti el, ha­nem jog, igazság. A nemzetek leborulnak a tömegsírokra, oltárt emelnek a gyásznak a könnynek! A gyűlölet­ uszítás parazsát szét kell taposni a népek kö­zött. A titkos diplomáciát el fogják törölni és a békebonták­nak ellensége lesz az egész világ. A társadalom nem tűri meg a maga kebelében azt, aki erőszakkal, ököllel, vér­ontással akar érvényt szerezni a maga­ akaratának, aki föld­ben, aranyban, becsületben meg akarja rabolni ember­társát. Ami bűn az egyes em­berek életében, az bűn lesz a nemzetek társadalmában is, és az egész világ felsorakozik az állam ellen, amely ilyen bűn­nel szennyezi be magát. Nem lehetnek népek, amelyeket akaratuk ellen kormányoznak és nem lesz többé állami, ahol kevesek döntenek zárt ajtók mögött milliók sorsáról. A régi világ romjain új világ épül fel: jobb, boldogabb, sze­rencsésebb, amelyben szabad emberek élnek. És ha béke lesz a nemzetek között, békét kell teremteni benn az országban is. Az álta­lános, titkos, egyenlő válasz­tójoggal a nép kezébe kell le­tenni a maga sorsának inté­zését. Az ország legyen a dol­gozó polgároké, munkásoké. Állami népoktatás vigy­e szét a művelődés fáklyáját az or­szág legtávolibb vidékére is. Minden rendű, rangú, nemzeti­ségű, vallásű­­­ polgárnak biz­tosítani kell a kultúra, boldo­gulás, érvényesülés teljes sza­­badságát. A nyomor, és milliós vagyonok, a­ szegénység, a földéhség és a tízezer holdak között becsületes progresszív adózással, bátor birtokpolitikai reformmal kell megépíteni a fádat. A föld a népé és azok­nak, akik­­béreztek, dolgoztak, gyászoltak,­ szenvedtek a­ haza megvédéséért, otthon, föld, egészség, jólét jár■ A magyar föld kincseit fel kell tárni, több termeléssel kell javítani a tömegek ellátását, izmos iparral akarunk munkaalkal­mat teremteni. Küzdelem a tömegbetegségek ellen, özve­gyek, árvák ellátása, rokkantak felsegítése, mindenre kiter­jedő népjóléti politika, mindez a­ modern állam gondja és dolga lesz. Eddig a kevesek kormányozták az országot és a tömegek türelmetlen vágyó­dással hiába követelték jogai­kat. A nagy megpróbáltatás után a polgár-, paraszt, és munkásmilliók bátor demo­kratikus lendülete fogja be­­gyógyítani az­­ ország sebeit. Fel kell­­szabadítani a magyar termelést a gyarmati béklyók­ból, munkával, igazsággal helyre kell állítani a pénz ér­tékét. Az emberiség nagyot vétett az emberség géniusza ellen. Az élet, jóság, szeretet géniu­szát ki kell engesztelni béké­vel, földdel, joggal, kenyér­rel. Rendelet egyes alkalmazottak szolgálattételre való átrendeléséről A hivatalos lap kormányrendele­tet közöl arról, hogy az illetékes m­iniszter a főfelügyelete alatt álló vállalatoktól egyes munkavállalókat egy évet meg nem haladó időre ál­lami vállalatokhoz vagy állami ha­tóságokhoz rendelhet át. Nem állami vállalat munkavállalóját szolgálat­tételre csak annak beleegyezésével lehet átrendelni. A MÁV és a Posta alkalmazottaira ez a rendelet nem alkalmazható. Az átrendelt munka­­vállaló munkaviszonya az átrende­­lés alatt az eredeti munkáltatóval szemben változatlanul fennáll. Az átrendezés alatt a munkavállaló a szolgálati viszonyt rendes felmon­dással nem szüntetheti meg. Az át­­rendelést az illetékes miniszter bár­mikor megszüntetheti. Ha az átrendelés időtartama el­telt, a munkavállalót a korábbi mun­káltató rendelkezésére kell bocsá­tani,­kivéve, ha az illetékes minisz­ter az állami vállalat, illetőleg ható­ság szolgálatába véglegesen át­veszi.

Next