Világgazdaság, 1969. január (1. évfolyam, 1-21. szám)
1969-01-03 / 1. szám
VILÁGGAZDASÁG I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1969. JANUÁR 3., PÉNTEK A FRANCIA-SZOVJET „NAGY BIZOTTSÁG” ÜLÉSE Párizs, január 2. — Csütörtökön 40 tagú szovjet küldöttség érkezett a francia fővárosba. A küldöttség vezetője Kirillin akadémikus, miniszterelnökhelyettes, a tudományos és technológiai állami bizottság elnöke. A tagok közt van Loginov olajipari miniszter, Fjodorov, a petrokémiai ipar minisztere, Petrovszkij egészségügyi miniszter és Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. A szovjet küldöttséget a repülőtéren Debré külügyminiszter fogadta. A magas színvonalú küldöttség a két ország gazdasági, technikai és kulturális együttműködéséről tárgyal, a francia-szovjet „nagy bizottság” pénteken megnyíló ülésszakán. E testületet De Gaulle 1966-os moszkvai látogatása során hívták életre, és általában évente kétszer ülésezik. Az együttműködési tárgyaláson bizonyára felfigyelnek arra, hogy a két ország közötti kereskedelem mérlege — hosszú évek óta először — Franciaország javára lendült ki. A múlt esztendőben a kölcsönös kereskedelem mérlege 263 millió frankos francia többlettel zárult. A Szovjetunióba irányuló francia export majd megháromszorozódott az utóbbi esztendőben a hajóépítési szerződések, a Renaulttal kötött együttműködési egyezmény, és sok millió pár cipőre feladott szovjet rendelések eredményeként. Franciaország nagy mennyiségű szenet és kőolajipari terméket importált a Szovjetuniótól. A bizottság — előzetes jelentések szerint — áttekint különböző, a múltban kötött megállapodásokat, amelyek többek között az űrkutatással, a nukleáris energia békés felhasználásával és a színes televízió gyártásával vannak kapcsolatban. Debré külügyminiszter, a francia küldöttség vezetője, üdvözlő beszédében hangsúlyozta a francia—szovjet kapcsolatok, többiközött a kereskedelmi kapcsolatok fontosságát. „A két ország felismerte — hangoztatta Debré —, hogy nemcsak a javak, hanem a tudás és az elképzelések cseréjére is szükség van, hogy olyan légkör alakuljon ki, ami lehetővé teszi a két kormány számára erőfeszítéseik egyesítését komoly problémák megoldása céljából.” (Reuter) Jelentés a Közös Piac kereskedelméről Brüsszel, január 2. — A hat közös paled ország a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma lett tízévi fennállása folyamán — hangoztatja a brüsszeli végrehajtó bizottság jelentése. Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg gazdasági közössége 1958. január 1-én jött létre. A jelentés közli, hogy a hatok importja mind a piachoz tartozó országokból, mind külső országokból — a világ importjának 29 százalékát tette ki 1967-ben, míg 1958-ban a hat ország csupán 22,6 százalékkal részesedett az importból. Ugyanebben az időben a közösség exportja 23,7 százalékról a világexport 29,6 százalékára ugrott fel. A közös piaci országok importja 20 milliárd dollárral szárnyalja túl a másik nyugat-európai kereskedelmi tömb, az EFTA importját, ami pedig az exportot illeti, ez 25 milliárd dollárral nagyobb, mint az Egyesült Államok exportja. A Közös Piac Amerikába irányuló exportja az évtized folyamán 166 százalékkal nőtt, 4423 millió dollárra. Importja az Egyesült Államokból 109 százalékkal, 5859 millió dollárra emelkedett. Az Egyesült Államok viszonylatában folyó export 1967-ben a külső országokba irányuló közös piaci export 14 százaléka volt, míg 1958-ban a hatok kivitelének csak 10 százaléka irányult az Egyesült Államokba. Az EFTA továbbra is a Közös Piac fő kereskedelmi partnere, részesedését a közösség importjából tíz év alatt 23 százalékra, az exportból pedig 33 százalékra növelte. A Japánnal folytatott kereskedelemben a hatok importja 359, exportja pe- 320 százalékkal növekedett. Japán azonban még mindig csak 1,75 százalékkal részesedik a közösség importjában és 1,8 százalékkal az exportban. Ami a fejlődő országokat illeti, a jelentés szerint ezekkel viszonylag lassan fejlődött a hatok kereskedelme 1958 és 1967 között. 1967-ben a hat tagállam összes importjának 37 százaléka származott a fejlődő világ országaiból, összes exportjuknak pedig 26,2 százaléka irányult oda. A kelet-európai szocialista országok a tíz év alatt 7,3 százalékra emelték részesedésüket a közösség importjában és 8 százalékra a hatok exportjából rájuk jutó részt. (Reuter) ISMÉT APADT AZ ANGOL DEVIZATARTALÉK London, január 2. — Az Angol Bank közli, hogy Anglia arany- és devizatartalékának értéke decemberben 37 millió fonttal apadt. A kormány ebben a hónapban 39 millió font értékben törlesztett külföldi kölcsönöket, illetve azok kamatait. December végén a tartalék összértéke 1 009 000 000 font volt, a november végi 1 046 000 000 fonttal szemben. Anglia az utóbbi két hónap alatt majdnem 100 millió fontot volt kénytelen külföldi tartozások törlesztésére fordítani. E törlesztések nélkül a brit tartalék ma meghaladná az 1,1 milliárd fontot. A decemberben esedékes törlesztéseket az Egyesült Államok, Kanada és a Nemzetközi Fizetések Bankja javára teljesítették. (Reuter) A VILÁGGAZDASÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK TELEFONSZÁMA 1969. JANUÁR 1-TŐL 180—830 Eredménytelen japán-amerikai tárgyalások a liberalizálásról Tokió, január 2. — December végén befejeződtek az Egyesült Államok és Japán képviselőinek megbeszélései és az amerikai küldöttség vezetője kijelentette, csalódást okoztak a japán importkorlátozások enyhítésére irányuló tokiói javaslatok. A kétnapos értekezletet— a novemberben Genfben tartott tárgyalások folytatásaként — az amerikaiak kérésére rendezték meg, mert Washington rá akarja venni a japán kormányt, hogy tárja szélesebbre a kaput az amerikai export előtt. A japánok több importkorlátozást tartanak érvényben, mint bármely más fejlett ipari ország. Az amerikai küldöttség hangoztatta az értekezleten, hogy a japán korlátozások ellentétben állnak az Általános Kereskedelmi és Tarifaegyezmmtény (GATT) előírásaival. A japán, küldöttség vezetője ezzel szemben rámutatott, hogy Japán csak 1963-ban, a többi fejlett ipari országnál későbben kezdte meg az import liberalizálását, ezért még nem áll készen a korlátozások teljes megszüntetésére. A megvitatott kérdésekről nem közöltek részleteket. Tájékozott körök szerint az amerikai küldöttség azt követelte, hogy Japán a még mennyiségi korlátozás alá eső 121 árucikkből 38 cikkre vonatkozóan szüntesse meg a korlátozást. A japán kormány ellenjavaslatot terjesztett elő. Erre vonatkozólag Washington később foglal majd állást. (Reuter) A CSEHSZLOVÁK NDK ÁRUFORGALOM 1969-BEN Berlini tudósítónktól Prágában aláírták az NDK és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti 1969. évi áruforgalmi jegyzőkönyvet. A kölcsönös áruszállítások és szolgáltatások értéke eléri a 3,5 milliárd devizamárkát és ezzel túllépi a hosszúlejáratú megállapodás célkitűzését. Az NDK többek között a következőket szállítja: szerszámgépek, építő- és útépítőgépek, élelmiszeripari berendezések, textilgépek, elektromos és elektronikai termékek, hidraulikák és armatúrák, személy- és tehergépkocsik, földgépek és traktorok, vegyipari cikkek, műtrágya, barnaszén brikett, textilféleségek, bútorok és műszaki fogyasztási cikkek. Csehszlovákia szállításai: szerszámgépek, textil- és földgépek, építőelemek az elektromos- és elektronikai ipar számára, közúti villamoskocsik, személy- és tehergépkocsik, hengerelt anyagok, kőszén, koksz, textíliák, cipők, elektromos háztartási készülékek és sor. • Az ez évi külkereskedelmi feladatokról • Drágulnak a húsipari termékek az NSZK-ban? • Csehszlovákia gazdasági helyzetéről KÖSZÖNTÖM a világgazdaságot írta: dr. Biró József külkereskedelmi miniszter Az új gazdaságirányítási rendszer az eddigiektől eltérően igen sokrétű tényleges gazdálkodási tevékenységet vár a népgazdaság valamennyi területén a vezetőktől. Ma már nem elég elsősorban arra gondolni, hogy többet termeljünk. A terméket értékesíteni is kell, s ha a szükségletek változnak, az árutermelést ehhez kell minél gyorsabban igazítanunk. Ez jelenleg mindenki előtt egyértelmű, a kérdés legtöbbször az, hogyan tudjuk a leggyorsabban érzékelni a piac változásait, hogy ennek megfelelő döntéseket, intézkedéseket hozzunk. Örömmel kell üdvözölnöm ezért a mai naptól rendszeresen megjelenő „Világgazdaságot”. E lap is lényegében az új gazdaságirányítás terméke. A Konjuktúra- és Piackutató Intézetnek, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamarának eddig is jelentek meg különféle szakosított kiadványai, melyek azt a célt szolgálták, hogy a piaci életről, a kereslet-kínálat alakulásáról tájékoztassák az érdeklődőt. Úgy vélem azonban, hogy egy ilyen lap megjelenése, mely szinte naponta jut az olvasó kezéhez, épp a mai kor egyik legfontosabb követelményét kívánja szolgálni a gazdasági életben: a gyorsaságot. Valószínű, hogy az új lap, gyorsan megtalálja sajátosságainak megfelelő helyét — legalábbis erre lehetett következtetni az eddig megjelent mutatványszámokból —, és sokoldalú alapos tájékoztatást nyújt a vállalatok, üzemek, intézmények, mezőgazdasági egységek vezetőinek, dolgozóinak. A hírközlés napjainkban egyre nagyobb szerepet kap, hiszen a változásokat igyekszünk minél gyorsabban regisztrálni, majd az értesüléseket feldolgozni. Remélem és kívánom, hogy ehhez a munkához a lap minnél több segítséget adjon, s hasábjairól az olvasók sokoldalú információt kapjanak saját gazdasági tevékenységük kialakításához. A gazdasági informáltság a legkülönfélébb gazdasági, műszaki és adminisztratív posztokon mind döntőbb fontosságú. Ez, — bár általánosan is igaz — a magyar népgazdaság helyzetét vizsgálva talán az általánosnál is nagyobb jelentőséggel bír. Ha végiggondoljuk, hogy iparunk csaknem valamennyi nagyobb mennyiségű árut előállító ágazata jelentős importanyagra szorul, s ennek ára, piaci helyzete döntően befolyásolhatja gazdálkodásunkat, máris érzékelhetjük, hogy a jól informáltság alapján hozott megfelelő döntéseknek milyen nagy jelentőségük van. Ha pedig a nemzeti jövedelem összetételére is nézünk, akkor látnunk kell, hogy a nemzeti jövedelemben az export 32—34 százalékkal részesedik. E nagy szám egymagában is elég súlyos érv, hogy megkívánja tőlünk az állandó jól informáltságot. Természetesen nem közömbös, hogy milyen értékű a kapott információ, milyen színvonalon van feldolgozva, s így mennyire válik használhatóvá, gazdasági szakembereink „értékeivé”. A külkereskedelem mind nagyobb volumene ugyanis mind szélesebb körét érinti a termelő vállalatoknak, s ez szükségessé teszi a sokoldalú, színvonalas tájékoztatást. Remélem, az új lappal lényeges módon gazdagodnak majd a magyar sajtó tényközlő és érvelő lehetőségei. Nemcsak új színfolt a magyar sajtóban hanem hasznos segítőtársa is lesz a gazdasági szakembereknek. Kívánom a most megjelent lap szerkesztő és újságíró kollektívájának, hogy sikerrel váltsák valóra terveiket. Béremelés a szovjet építőiparban A Reuter moszkvai tudósítója beszámol a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és a Szakszervezeti Szövetségnek közös rendeletéről, amely mintegy 25 százalékkal emeli az építő- és építőanyag-ipari dolgozók teljesítménybérét. A béremelés 9 millió dolgozót érint, és mintegy 1,5 milliárd rubel többletkiadást jelent az államnak. A béremelést az 1969. év folyamán fokozatosan terjesztik ki az egész országra, elsőnek február 1-én Szibéria és a csendes-óceáni partvidék munkásai kapják meg, utoljára — október 15-én — a Szovjetunió európai részének dolgozói. A rendelet célja az indokolás szerint az, hogy gyorsítsa az építőipar munkájának ütemét és javítsa a minőséget. A Legfelső Tanács legutóbbi ülésszakán szigorú bírálat érte az építő- és építőanyag-ipart. Bajbakov miniszterelnök-helyettes, a Tervbizottság elnöke, elmondta, hogy nem mindig használják fel megfelelően az építkezési beruházásokra szánt összegeket, és hogy sok építkezés, amely gazdasági szempontból létfontosságú, igen lassan halad. A rendelet utasítja az érdekelt szerveket, hogy megfelelő intézkedésekkel javítsák az építő- és építőanyagiparban a munka termelékenységét, és egyszerűsítsék az adminisztrációt. A Pravda ezzel kapcsolatban közölt cikke bejelenti, hogy ezentúl az építőipari szervezetek tervteljesítését nem a felhasznált anyag mennyisége alapján fogják számítani. Ez a falkulálási rendszer ugyanis arra vezetett, hogy az építkezések első szakaszában, amikor az alapozás sok építőanyagot emészt fel, gyorsan dolgoztak, később azonban a munka haladása erősen lelassult. Ezentúl a befejezett építkezések száma alapján ítélik meg az építőipari vállalatok teljesítményét, írja a Pravda. Gazdasági eredmények és problémák Az óesztendő végén, az új esztendő küszöbén sok országban számba vették az elmúlt év eredményeit és felmérték az új év kilátásait. Az alábbiakban a nyugatnémet, az amerikai és a francia gazdasággal foglalkozó prognózisokat ismertettünk a Reuter és más hírügynökségek jelentései alapján. Bonn A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztériuma azt jósolja, hogy az NSZK gazdaságának névleges növekedése 6,5 százalékos ütemben folytatódik az idei évben. 1968-ban nagyjából azonos volt az ütem, tehát figyelembe véve az árak 1 százalékos növekedését, a reálnövekedés mintegy 5,5 százalék volt. A minsztérium szakértőinek előzetes becslései 1969-ben a belföldi árszint mintegy 2 százalékos növekedésével számolnak. Ily módon a reálnövekedés üteme 4,5 százalék lesz, vagyis 1 százalékkal alacsonyabb az 1968. évinél. E prognózis összhangban van a kormány előirányzataival, amelyek 1972-ig évi átlagos 6 százalékos névleges, illetve 4,4 százalékos reálnövekedést terveznek. A prognózis azon alapszik, hogy a munkanélküliség továbbra is az ország munkaerő-állományának körülbelül 1 százaléka lesz, s a bérek várhatóan körülbelül 5,5-6,5 százalékkal nőnek 1969-ben, szemben a múlt évi átlagos, mintegy 4,5 százalékos növekedéssel. A minisztérium egyszersmind azt jósolja, hogy a kereskedelmi mérleg aktívuma 1969-ben 5 milliárd nyugatnémet márkával csökken. Washington Az amerikai kereskedelmi minisztérium összefoglaló jelentése megállapítja, hogy 1968-ban csúcsszintre emelkedett a termelés és a jövedelem, 1969- ben pedig további növekedéssel számolnak, bár az előző évinél kissé lassúbb növekedéssel. Az esztendő végén „folytatódott a gazdaság gyors ütemű fejlődése, de ugyanakkor nem lassult az árak emelkedése” — hangoztatja a jelentés. A minisztérium közleménye szerint a bruttó társadalmi termék (GNP) — az év folyamán előállított összes javak és szolgáltatások mennyisége 170,3 milliárd dollárral nőtt 1968-ban, ami csúcseredmény. 1967-ben 42,1 milliárd dollár volt a GNP növekedése. A jelentés szerint az 1968. évi GNP összege 860 milliárd dollárra tehető, de az előző évi adathoz képest mutatkozó 9 százalékos növekedésben 4 százalékot az árak emelkedése képez, a tényleges gyarapodás 5 százalék. A minisztérium nem tett közzé előzetes becslést, az idei évre várható bruttó társadalmi termékről, de megjegyezte, hogy az expanzió üteme valószínűleg elmarad az idei évi 5 százalékos reálnövekedéstől. Egyes jelek arra vallanak, hogy az év utolsó hónapjaiban lassult a fogyasztói költekezés növekedése, és bár az árstabilitás nem valósítható meg 1969-ben, említésre méltó haladás lehetséges ezen a vonalon — állítja a jelentés. Az Országos Tervezési Szövetség elnevezésű magáncsoport becslése szerint a gazdasági növekedés némi lassulása várható a jövő év első negyedében és az hangsúlyozottabbá válik a második negyedévben. A Fortune című folyóirat azt jósolja, hogy az amerikai gazdaság növekedése megtorpan az idei évben, viszont ismét növekszik 1970-ben. E lap szerint a GNP reálnövekedése 1969-ben mindössze 3 százalék lesz, feltéve, hogy nyárig megvalósul a vietnami fegyverszünet. A nevezetes bankház, a Morgan Guaranty Trust felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire tévesek voltak az 1968-as évre vonatkozó múlt évi prognózisok. A bank leszögezi, hogy 1969 kilátásait mindenekelőtt a nagy kérdőjelek — a párizsi béketárgyalások kimenetele, és a Nixon-adminisztráció új gazdasági politikája — határozza meg. A jugoszláv Tanjug hírügynökség washingtoni tudósítója — amerikai gazdasági szakértőket idézve úgy véli: Nixon kormánya már a jövő év első hónapjaiban új nemzetközi pénzügyi válság elé kerül. Igaz, az USA külföldi fizetési mérlegének deficitje mindössze másfél milliárd dollár lesz, szemben az előző évi 3,6 milliárd dollárral. Ez azonban nem a kormány intézkedéseinek eredménye, hanem több rendkívüli körülmény összejátszásából fakad, nem utolsósorban a frankválság eredménye. A frank megrendülése óta ugyanis váratlanul jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlott az Egyesült Államokba. Amellett ezt a sikert ellensúlyozza, hogy az USA kereskedelmi mérlegének többlete tíz év óta 1968-ban volt a legkisebb. Az áremelkedések miatt az import gyorsabb ütemben növekedett, mint az export. A Tanjug tudósítója azt jósolja, hogy az új amerikai kormány fokozatosan csökkenti a költségvetési kiadásokat és a személyi fogyasztást, így próbál szembeszállni az inflációval és az áremelkedéssel. Párizs Franciaország 1969-ban nagy erőfeszítésekre kényszerül, hogy javítsa külkereskedelmi helyzetét — jelentette ki Ortoli pénzügyminiszter. Az AGEFI című gazdasági újságnak adott nyilatkozatban a miniszter kifejtette: a francia gazdaság bizonyos hajlékonyságot mutatott és ezt sokan nem hitték a nyár elején. De egyszersmind hangsúlyozta, hogy a gazdaság még nem rendelkezik mindazokkal az elemekkel, amelyek a kiegyensúlyozott és tartós javuláshoz szükségesek. Franciaországnak éberen ügyelnie kell a költségek és a termelékenység alakulására, különös nyomatékkal szem előtt tartva a világkereskedelem irányzatait.