Világgazdaság, 1969. május (1. évfolyam, 80-100. szám)
1969-05-03 / 80. szám
TILAG GAZDASÁG 1969. MÁJUS 3., SZOMBAT ÉVFOLYAM 80. SZÁM Frankleértékelés helyett márkafelértékelés? A francia valuta magatartása rácerölt De Gaulle tábornoknak a lemondását megelőzően hangoztatott sötét jóslataira: nem omlott össze, bár a legalacsonyabb árfolyamon ingadozik. Az elnökválasztásig nem várható nagyobb jelentőségű gazdasági intézkedés a tulajdonképpen csak ügyvezető kormánynak tekinthető párizsi minisztertanácstól, a frank leértékelésének ügye tehát egyelőre a jeleik szerint lekerült a napirendről. Újra a nyugatnémet márka szökött viszont az érdeklődés középpontjába, olyannyira, hogy a bonni kormány pénteken — egy héten belül már másodszor, néhány hónapon belül pedig ki tudja hányadszor — kénytelen volt hivatalos nyilatkozatban kijelenteni, hogy nem szándékszik emelni a márka értékét. Az ilyen intézkedéseket persze mindig addig szokták cáfolni, amíg végre nem hajtják őket és kétségtelen, hogy ma már Bonnban is belátják: a nyugatnémet valuta hivatalos paritása alacsonyabb a tényleges értékénél. Strauss pénzügyminiszter in nemrég már nem mint valami képtelenségről beszélt a márka-revalválásról, csak azt hangoztatta, hogy ehhez a valutaárfolyamok többoldalú revíziója szükséges. Márka A bonni pénzügyminisztérium szóvivője foglalkozott Strauss pénzügyminiszternek néhány nappal ezelőtt mondott beszédével, amelyben a Reuter-iroda jelentése szerint hangsúlyozta: csak a valutaárfolyamok többoldalú revíziója során jöhetne szóba a márka felértékelése és az esetleges felértékelésnek legalább 8—10 százalékosnak kell lennie. A szóvivő kijelentette hogy Straus,s nyilatkozatát félreértették. Csak arról beszélt, hogy a külföld legalább 8—10 százalékos felértékelést követel. A pénzügyminiszter nyilatkozatának utólagos magyarázása azonban nem változtat azon, hogy a márka felértékelését ma már nemcsak külföldön, hanem az NSZK-ban is egyre több gazdasági tekintély tartja elkerülhetetlennek. így nyilatkozik a nyugatnémet gazdasági kutatóintézetek munkaközössége is. A munkaközösség jelentése szerint az NSZK exporttöbblete a bonni kormány minden erőfeszítése ellenére tovább növekszik. Az 1970. március 31-ig érvényes exportlefölözési és importtámogatási rendszer aligha alkalmas a felértékelés pótlására. A bonni hivatalos köröket is nyugtalanítja az, hogy a márciusi külkereskedelmi mérleg nem tükrözte a novemberi adóintézkedések hatását. Az Industriekurier című lap szerint a kormány merev álláspontja enyhült és maga Kiesinger kancellár is feladta a felértékelés kérlelhetetlen ellenzését. A nyugatnémet üzleti világban a „valutáris fegyelem” hiányát vetik más vezető nyugati pénzügyi hatalmak szemére. A bonni kormány intézkedéseinek azért nem volt hatásuk az exporttöbbletre, mert más országokban nem voltak hajlandók szigorú pénzpolitikát folytatni, természetesnek tartják a pénz értékének évi 4 százalékos csökkenését és nem hoznak, ellenintézkedéseket. Amennyiben a nyugatnémet márkát egyoldalúan 8 százalékkal felértékelnék,a nyugatnémet ipart mintegy 4 milliárd márkás kárpótlásban kellene részesíteni, burkolt támogatás formájában — mondják ezekben a körökben. Frank Ami Franciaországot illeti, a tavaly nyári válságot gyorsabban kiheverte, mint a legtöbb szakértő képzelte volna. Az ország gazdasági helyzetére jól rávilágít a DP A nyugatnémet hírügynökség tudósítójának jelentése, amely kifejti: a francia gazdaság növekedési üteme kielégítő; az ország arany- és devizatartalékai a tavalyi érvágás ellenére még mindig igen tekintélyesek, s kiegészíthetők a „tizek klubja” által felajánlott segítséggel, hiszen ezeknek az országoknak is elsőrendű érdekük, hogy elkerüljék a frank leértékelését, ami összeomlással fenyegetné az egész tőkés valutarendszer törékeny épületét; a szigorú devizakorlátozás, ha nem is akadályozza meg teljesen a tőke menekülését, annyira megnehezíti, hogy újabb spekulációs láncreakciótól nem kell tartani. Párizsban ezek alapján nem ítélik meg súlyosan a helyzetet, de két veszélyre figyelnek aggodalommal. Az egyik az árak gyors emelkedése, a másik a nagy import, ami felduzzasztotta a ' '.'kereskedelmi mérleg deficitjét. Ortoli pénzügyminiszter állítólag tervez olyan konjunktúrapolitikai intézkedéseket, amelyek fékeznék a keresletet és a termelő beruházások felé irányítanák a megtakarításokat. Az elnökválasztásig azonban nyilván minden ilyen intézkedést elhalasztanak. Párizsban a frank kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint tavaly november óta bármikor. A Francia Bank támogatása ugyan megakadályozta, hogy a hivatalos minimum alá essen, de az eladási és a vevői árfolyam közelebb került egymáshoz, mint eddig bármikor. A márka a hivatalos maximum fölé emelkedett. A frank esésével párhuzamosan emelkedtek az értéktőzsdei árfolyamok. Az aranyár is esett, mert a spekuláció aranyat adott el, hogy részvényeket vásárolhasson. A befektetők szerint javulnak Pompidounak, a Rotschild bankház volt vezérigazgatójának elnökválasztási esélyei és ezért expanziós politikában bíznak. Devizák A zürichi devizapiacon pénteken valóságos roham indult a márkáért. Tájékozott körök szerint a nyugatnémet központi bank 500 millió dollárt vásárolt fel, hogy megakadályozza a márka árfolyamának a hivatalos maximum, 3,97 dollár fölé emelkedését. Ennek a spekulációs rohamnak érdekes mellékjelensége volt, hogy a dollár szilárdult a svájci frankkal szemben, mert a frankfurti márkavásárláshoz Zürichben dollárt kellett beszerezni. A francia frank a hivatalos minimális árfolyam körül ingadozott, 4,974— 4,975 dollárral jegyezték, de pánikszerű frankeladás nem mutatkozott, a frank forgalma viszonylag szerény volt. Frankfurtban kezdetben nyugodt volt a devizapiac, délután újra megindult a dolláreladás és a központi bank ismét kénytelen volt leszállítani az árfolyamot, amelyen a dollárt átveszi. 100 dollárért most már csak 397,25 márkát fizet az április 30-i 398,25 márkával szemben. Az angol font, mint rendesen, a frankkal együtt szintén nyomás alá került, és alacsonyabbra esett, mint öt hónap óta bármikor. Csak egy árnyalattal javította meg a font helyzetét délután a hivatalos londoni jelentés, amely szerint Anglia arany- és devizatartalékai áprilisban 10 millió fonttal emelkedtek és elérték az 1 039 000 000 fontot, holott áprilisban a brit kincstár 9 millió font értékű devizát törlesztett a Nemzetközi Fizetések Bankjának. Londonban a záráskor 2,3826 fonttal jegyezték a dollárt. Véget ért a Benelux-országok csúcsértekezlete A három Benelux-ország — Belgium, Hollandia és Luxemburg — megállapodott, hogy felszámolja a kereskedelem jóformán összes nem tarifális akadályát, így a pénzügyi, egészségügyi és vámkorlátozásokkat 1970. november 1-i hatállyal. Az egyetlen kivételt az értéknövekedési adó vámhivatali ellenőrzése jelenti, amely továbbra is 1971. július 1-ig marad érvényben a Benelux-államok egymás közötti árucsereforgalmában. Az ellenőrzés megszüntetésének elhalasztását Belgium kérte, és ez megakadályozza, hogy az eredeti tervek szerint már 1970. november 1-re létrejöjjön a teljes gazdasági unió. (Belgium az év végén vezeti be az értéknövekedési adót, és legalább egy évig tapasztalatokat akar szerezni, mielőtt maradéktalanul megszüntet mindenféle korlátozást.) A Benelux-országok egyszersmind megállapodtak abban, hogy minden évben csúcsértekezletet tartanak a közös problémák megvitatására, és létrehozzák a „bölcsek tanácsát”. Eyskens belga miniszterelnök közölte az újságírókkal: a most aláírt megállapodásaik azt bizonyítják, hogy a ,.Benelux-unió létezik”. Üdvözölte a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak eltörlését, ugyanakkor közölte, hogy a három ország közötti határállomásokat alkalmasint csak 1972-ben számolják fel. (Reuter) A JAPÁN FIZETÉS MÉRLEG AKTÍVUMA A március 31-én lezárt gazdasági év nemzetközi fizetési mérlegében Japán 1 627 000 000 dollár aktívummal rekordmagasságú többletet ért el. Ez az aktívum az előző gazdasági év 535 millió dolláros deficitjével szemben látványos javulásról tesz tanúságot és messze meghaladja a három évvel ezelőtt rekorderedménynek számító 428 millió dolláros aktív egyenleget is. A japán pénzügyminisztérium az eredményt főképpen a 3 milliárd 25 millió dollár értékű exporttöbbletnek a láthatatlan export növekedésének és az idegen tőkeimport növekedésének tulajdonítja. A látható export értéke 13 milliárd 468 millió dollár, a látható importé pedig 10 milliárd 443 millió dollár volt. (Reuter) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELMI MÉRLEGE Márciusban az USA kereskedelmi mérlege 215 300 000 dollár aktívummal zárult, jelenti az amerikai kereskedelmi minisztérium. A jelentés szerint a kereskedelem fejlődését még mindig befolyásolta a keleti partokon és a Mexikói-öbölben lezajlott defektsztrájk utóhatása; a sztrájk következtében a februári kereskedelmi deficit 358 millió dollár volt. A márciusi kedvező eredmény ellenére az első negyedévi deficit 68 millió dollár. Az Egyesült Államok márciusi exportja — szezonális kiigazítások után — 3 milliárd 196 millió dollárt tett ki és 40 százalékkal haladta meg a februári exportot. A márciusi import 2 milliárd 980 millió dollár volt, 12 százalékkal több, mint februárban. (Reuter) w± 9 Melléklet: A tőkés konjunktúra alakulása 9 Kereskedelemtechnika 9 Vita a konvertibilitásról Jugoszláviában EDDIG NINCS ELŐREHALADÁS AZ ÁLTALÁNOS PREFERENCES RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSÁBAN Tudósítónktól: Az UNCTAD preferenciális bizottság második ülésszakát Genfben annak a vállalásnak a megvizsgálásával kezdte, amelyet a fejletttőkés országok a bizottság első ülésszakán tettek. Akkor vállalták, hogy 1969. március 1-ig nemzeti szinten kidolgozzák, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági, illetve ipari jellegű termékeire milyen feltételek mellett készek preferenciás vámelbánást nyújtani, majd ezt követően a Párizsban működő koordinációs szervezetük, az OECD keretében egymás közti multilaterális tárgyalásokon egyeztetik a javasolt vámpreferenciáknak az egymással folytatott kereskedelmükre gyakorolt hatását. E belső tárgyalások eredménye képezte volna a fejlődő országokkal folytatandó konzultációk alapját. Ezért a bizottság második ülésszaka munkáját nagy érdeklődés előzte meg, azon 81 UNCTAD-tagállam vesz részt, továbbá képviseltetik magukat a legfontosabb ENSZ- és kormányközi szervezetek is. Az ülésszak eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlett tőkésországok képviselőinek felszólalásaiból kiderült, hogy a OECD keretében folyó együttműködésük körülbelül 2 hónappal már eddig is elmaradt a tervbe vett ütemezéstől. Bár a legtöbb fejlett tőkésország képviselője, így a skandináv országok, Anglia, Japán, Svájc, Ausztria, a közös piaci tagországok nevében felszólaló közösségi szóvivő közölte, hogy nemzeti szinten kidolgozták előzetes elképzeléseiket a preferált termékek köréről, s a preferenciális elbánás megvalósításának feltételeiről, azonban mégsem tudták azokat egymással egyeztetni, mivel az USA még nem nyújtotta be javaslatait. A fejlett tőkésországok csoportja szóvivőjeként felszólaló norvég küldött hangsúlyozta, hogy az általuk vállalt feladat végrehajtása közben sok kényes problémával találták magukat szemben, annak ellenére, hogy jelenleg még csak az első megközelítésről van szó. Az amerikai küldött felszólalásában közölte, hogy március 1-re azért nem tudták nemzeti szinten kialakítani a preferenciákkal kapcsolatos elképzeléseiket, mivel az elnökválasztással együtt hivatalba lépő új adminisztráció még nem tekinthette át a preferenciás elbánás kereskedelempolitikai vonatkozásait. A fejlődő országok körében nagy megdöbbenést váltott ki az amerikai küldött felszólalásának az a kitétele, hogy az Egyesült Államok kormánya még nem határozta el véglegesen, hogy részt vesz-e az általános prefenciális rendszerben, amennyiben az létrejön. Egyidejűleg bejelentette, hogy a preferenciákkal kapcsolatos javaslatok kidolgozására az amerikai elnöktől az elmúlt napokban felhatalmazást kaptak. A kanadai küldött az amerikai felszólaláshoz hasonlóan közölte, hogy előre nem látott adminisztrációs és technikai jellegű akadályok miatt ők sem tudták határidőre javaslataikat elkészíteni. A fejlődő országok csoportjának szóvivőjeként felszólaló szír küldött és a fejlődő országok regionális csoportjainak szóvivői csalódásuknak adtak kifejezést amiatt, hogy a fejlett tőkésországok csoportja nem halad előre belső munkálataiban; az amerikai felszólalást — a korábban elfoglalt állásponthoz képest — visszalépésnek minősítették. Véleményük szerint csak akkor dolgozható ki a fejlődő országok számára valóban előnyöket jelentő preferenciális rendszer, ha a fejlett tőkés országok már az egymás közti tárgyalásaik során figyelembe veszik a fejlődő országok konkrét kívánságait, továbbá, ha a fejlődő és a tőkés országcsoport közötti tárgyalások már most elkezdődnek. A jelenlegi helyzetet annál súlyosabbnak ítélték meg, mivel az amerikai és kanadai álláspont, illetve késlekedés gyakorlatilag megbénítja a többi tőkésország esetleges pozitív szándékainak megvalósítását is. Anglia ugyanis csak akkor kész preferenciás elbánást nyújtani a fejlődő országoknak, ha valamennyi fejlett tőkésország arányosan részt vállal a preferenciák nyújtásából, továbbá, ha a Brit Nemzetközösséghez tartozó fejlődő országok a nemzetközösség fejlett országain kívüli tőkés piacokon ugyanolyan versenyelőnyhöz jutnak a preferenciák révén, mint amilyeneket Anglia nyújtana a nem nemzetközösségi fejlődő országoknak. Az ülésszaknak a további munkára vonatkozó fontos feladata, hogy megállapodjék abban a mechanizmusban, amelyiknek a preferenciális rendszer fő elemeit kell érdemben kidolgoznia. A fejlődő országcsoport már korábban több munkacsoport létesítését javasolta azzal, hogy azok a mostani ülésszak után kezdjék meg a preferenciás rendszer elemeinek kidolgozását, és jelentésüket terjesszék a bizottság június végén esedékes 3. ülésszaka elé. E kérdésben jelenleg intenzív tárgyalások folynak, és a születendő megállapodás határozza meg lényegében azt, hogy teljesíteni lehet-e a Delhi Világkereskedelmi Konferencia vonatkozó határozatát, amely szerint 1969 végéig a bizottságnak ki kell dolgoznia a preferenciás rendszer lényegét és működését meghatározó legfontosabb elemeit. Magyar küldöttség Ausztráliában Darvas László külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével pénteken kereskedelmi küldöttség utazott Ausztráliába, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről. A miniszterhelyettessel együtt utazó külkereskedelmi vállalati szakemberek (CHEMOLIMPEX, CHEMOKOMPLEX, MINERALIMPEX, NIKEX, TECHNOIMPEX, TANNIMPEX) megvizsgálják a gépipari export fokozásának, valamint ipari kooperációk létrehozásának lehetőségeit. Tanulmányozzák a magyar ipar számára fontos ausztráliai termékek importjának perspektíváit. Az első magyar—ausztráliai kereskedelmi megállapodás másfél évvel ezelőtt jött létre, de már ezt megelőzően is eljutottak magyar áruk Ausztráliába, hagyományos ausztrál exportcikkek ellenében. Ausztráliai delegáció 1967-ben járt Budapesten, és az 1967. december 5-én aláírt első magyar— ausztráliai kereskedelmi megállapodás négy évre szól. Rögzíti az eddig kialakult kereskedelmi kapcsolatokat és biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvét. A megállapodás alapul szolgál ahhoz, hogy a magyar—ausztráliai árucsere bővülhessen. Eddig évente mintegy kétmillió dollár értékű árut exportáltak Ausztráliába a magyar vállalatok. A KGST-országok tanácskozásának visszhangja Az utóbbi napokban a szocialista országok sajtója több cikkben foglalkozott a KGST-országok párt- és állami vezetőinek múlt heti csúcsértekezletével. A „Trybuna Ludu” megállapította, hogy az ülésszak gyakorlati szellemben foglalkozott a javasolt módosításokkal és intézkedésekkel. Úgy döntött, irányelveket dolgoz ki a gazdasági, tudományos és technológiai együttműködés továbbfejlesztésére és tervet készít a hosszú lejáratú feladatok koordinálására. A moszkvai tanácskozás alapvető céljai között szerepel a hatékony nemzetközi szakosodás további intenzív fejlesztése a termelés területén, a kapcsolatok szervezése és összeegyeztetése a valuta- és pénzügyek vonalán, a módszerek összehangolása az egyes társországok ármegállapító tevékenységében. A KGST előtt álló feladatok fontosak, de ugyanakkor — az előkészítést és a végrehajtást tekintve — nem könnyűek. A „Trybuna Ludu” cikke utal arra, hogy Lengyelországnak kezdeményező szerepe volt a KGST-országok gazdaságainak összehangolását célzó tanácskozásokban. Kijelenti, hogy a „moszkvai csúcsértekezleten megvitatták pártunk kezdeményezésére a KGST-országok tevékenységét, szem előtt tartva a gazdasági kapcsolatok további számottevő fejlesztését, különösen a nemzetközi munkamegosztás területén”. A „Zycie Warszawy” a tanácskozásról szólva megállapítja, hogy a gazdasági együttműködés javítását célzó lépések végrehajtása fokozatos lesz, a moszkvai értekezlet javaslatainak átültetése az életbe, időt igényel. Szem előtt kell tartani — írja a varsói újság —, hogy jelentős az eltérés a különböző országok gazdaságának szintje és a feladatokra való felkészültségének foka között. A „Scinteia” megállapítja: A román párt- és kormányküldöttség azzal az óhajjal vett részt az ülésszak munkálataiban, hogy konstruktívan hozzájáruljon a KGST- országok kapcsolatainak hatékony fejlesztéséhez. Kiemeli a cikk a tanácskozás után kiadott közös közleménynek a kapcsolatok jellegéről szóló szakaszát, amely szerint a kölcsönös gazdasági és műszaki tudományos kapcsolatok az új típusú államközi kapcsolatok elveire, a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása elveire épülnek. A csehszlovák sajtó közli a minisztertanács üléséről kiadott jelentést, amely a moszkvai tanácskozáson elfogadott határozatot jelentős hozzájárulásként értékeli az együttműködés elmélyítéséhez. A minisztertanács egyidejűleg utasította a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés tanácsát, hogy a gazdasági tanáccsal együtt dolgozza ki egyrészt a KGST által elfogadott határozatot, másrészt a kétoldalú tanácskozások eredményeinek fokozatos megvalósításához , szükséges intézkedéseket. A Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a „Neues Deutschland” hangsúlyozza, hogy a moszkvai csúcstalálkozón konkrét rendszabályokban állapodtak meg a KGST-országok gazdasági tervei összehangolásának fejlesztésére. A lap leszögezi, hogy a határozatokat egyhangúlag hozták meg és bírálja az imperialista sajtót, amely a társországok állítólagos nézeteltéréseiről tett közzé spekulációkat.