Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-08 / 68. (563.) szám

Kongresszusi vita az irányelvekről Az SZKP XXIV. kongresszusán szerdán rátértek az 1971—75. évi népgazda­ságfejlesztési terv irányelveinek a megvitatására. A napirendi pont előadója, Koszigin keddi beszédének vezérfonala volt, hogy a Szovjetunió gazdaság­­politikájának legfőbb célja az életszínvonal állandó és jelentős emelésének a biz­tosítása. Ez az irányzat a készülő távlati tervekben is uralkodó elv marad. A szer­dai vitában is kidomborodott az a törekvés, hogy a népgazdaság fejlesztését mind teljesebben az életszínvonal-emelés érdekeinek rendeljék alá. A másik leggyak­rabban előtűnt gondolat az volt: a nyolcadik ötéves terv bebizonyította, hogy az új tervezési és ösztönzési rendszer pozitívan hatott a termelés hatékonyságára és a gazdaságirányítás, új rendszerét a következő években is tovább kell fejleszteni­ t m moszkvai tudósítónktól. Az irányelvekről folyó vitában fel­szólalt Nyeporozsnyij energetikai és villamosításügyi miniszter. Hangsúlyoz­ta, az elmúlt öt évben a fejlődés mi­nőségileg új szakaszba érkezett. 1970- ben a Szovjetunió már 740 milliárd ki­lowattóra elektromos energiát termelt, s az 1975. évi célkitűzés meghaladja az 1000 milliárdot. A miniszter kiemel­te az egységes villamossági és távve­zetékrendszer kiépítésének szükséges­ségét, amelynek a fejlesztése pozitív szerepet tölt be a KGST-n belül is. Új közös erőművek és nagyfeszült­ségű távvezetékek kiépítésének tervein dolgoznak. Ezek a Béke távvezeték­­rendszer kapacitását növelik majd. Nyeporozsnyij hangsúlyozta: a jövőben is fontos, hogy az energiatermelés az átlagos ipari fejlődésnél gyorsabban növekedjen. A termelés iránya pedig a villamos erőművek automatizálásá­nak fontosságát feltételezi. A falu vil­lamosításának jelentőségét ecsetelve ki­emelte, hogy ez két dolgot jelent: egy­részt a falusi háztartások villamos árammal való ellátását, másrészt a me­zőgazdasági munkák villamosítását. A műszaki fejlesztés eredményeivel és feladataival kapcsolatos problémá­kat a felszólalók közül többen is érin­tették. Borogyin, a Lihacsov autógyár igazgatója elmondotta, hogy a gépjár­művek iránt növekvő szükségletek ki­elégítése érdekében a kombinát teher­gépkocsi-termelését a jelenlegi 154 000 darabról 1975-ig 250 000-re emelik. En­nek elérését elsősorban nem beruhá­zások, hanem a termelés komplex gé­pesítése és automatizálása útján bizto­sítják. A vállalat rendelkezésére álló automata gépsorok és gépesített sza­lagok hossza jelenleg is már 75 kilo­métert tesz ki. Borogyin az új ötéves terv fő feladatainak egyikét a szerve­zés és az irányítás megjavításában je­lölte meg. A Lihacsov autógyárban nagy súlyt fektetnek a műszaki káde­rek továbbképzésére, a munkások szak­mai színvonalának emelésére. Taraszov könnyűipari miniszter el­mondotta, hogy az iparág az előző kongresszus célkitűzéseit teljesítette, s a következő években nem a mennyiség lesz a leglényegesebb szempont, ha­nem a minőség, valamint a választék javítása. A miniszter foglalkozott az üzemek műszaki korszerűsítésével is. Az ágazat a kilencedik ötéves terv so­rán kétszer annyi új berendezést kap, mint az előző öt évben. Ezenkívül 500 új könnyűipari vállalatot helyeznek üzembe. Az automata gépsorok aránya már jelenleg is eléri a 82 százalékot. A következő időszak fő feladata a mű­helyek, gyárak komplex gépesítése és automatizálása, ami biztosítja, hogy az új ötéves tervben a termelés növekedé­sének 95 százalékát a munkatermelé­kenység emelésével érjék el. Taraszov hangsúlyozta azt is, hogy a tömegfo­gyasztási cikkek többsége esetében a keresletet 2-3 éven belül teljes mér­tékben szeretnék kielégíteni. Bajbakov miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állami tervbizottságának elnöke az irányelvek széles körű előké­szítő munkálatairól tájékoztatta a kongresszust. Az arányosság és a nö­vekedési ütem biztosítása komplex megoldást követelt a tervező szervek részéről. Hangsúlyozta, hogy életszín­vonal emelésének széles körű program­ja érdekében felkutatták a szükséges tartalékokat. A felszólaló megjegyez­te, hogy az új ötéves tervidőszakban nagyot lépnek a szovjet gazdaság szer­kezetének fejlesztésében. A módosítá­sok elsősorban az életszínvonal emelé­sére szánt tartalékok növelésére irá­nyulnak, továbbá arra, hogy gyorsab­ban fejlesszék és tökéletesítsék vala­mennyi népgazdasági ágazat anyagi és műszaki bázisát. Elmondotta, hogy az ágazati irányí­tás bevezetése nem akadályozta a gaz­dasági térségek átfogó fejlesztését. Bí­rálta ugyanakkor azokat a tendenciá­kat, hogy egyes minisztériumok, vagy vállalatok a könnyebb tervteljesítés érdekében csak csökkentett tervfel­adatokat tűznek ki. Ezeket a jelensé­geket sürgősen fel kell számolni — hangsúlyozta Barbakov. Felszólalásá­nak befejező részében részletesen fog­lalkozott a KGST-országok közötti in­tegráció bővítésének szükségességével. A kongresszus szerda délutáni ülé­sén bizottságot hoztak létre az irány­elvekhez javasolt változtatások meg­fogalmazására. Schiller az importált infláció ellen A nyugatnémet gazdaságban a leg­veszélyeztetettebb pont az árstabilitás, nem pedig a teljes foglalkoztatottság, vagy akár a gazdasági növekedés — mondotta Schiller gazdaságügyi mi­niszter egy interjúban. Minden erőt mozgósítani kell az áremelkedés üte­mének lassítására, mert a stabilitást nem lehet egyszerűen felülről elrendel­ni. Schiller kérte a munkáltatókat és a szakszervezeteket, hogy törekedjenek a stabilitás újbóli megteremtésére. A miniszter az interjúban többször is rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek a nyugatnémet márka érték­­állandóságát külföldről fenyegetik. A többi nyugati országnak az NSZK-énál sokkal kedvezőtlenebb átalakulása ki­hat a nyugatnémet gazdaságra. A szö­vetségi kormány mindent meg fog ten­ni annak érdekében — hangsúlyozta Schiller, hogy stabilizációs elképzelé­sei külföldön is visszhangra találja­nak. Ami a Közös Piacot illeti, a mi­niszter megállapította: a gazdasági és pénzügyi unió megteremtésére vonat­kozó határozat ebből a szempontból nagy lépést jelent előre. A gazdaságügyi minisztérium jelen­tést hozott nyilvánosságra, amely sze­rint februárban a belföldi kereslet 8,2 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a külföldi kereslet 0,1 százalékkal visz­­szaesett januárhoz képest. A nyugatnémet munkaerőpiac helyze­téről a szövetségi munkaügyi hivatal adott ki jelentést. A munkanélküliek száma márciusban 254 800 volt, a mun­kanélküliek aránya a februári 1,2 szá­zalékról 1 százalékra esett vissza, de még így is némileg magasabb volt az 1970 márciusi 0,9 százalékos szintnél. A betöltetlen állások száma a februá­rihoz képest emelkedett: elérte a­ 700 800-at, de nem volt olyan magas, mint 1970 márciusában. A vendégmun­kások száma március végére 2,04 mil­liós rekordmagasságra emelkedett. A tavalyi év harmadik hónapjában még csak 1,67 millió külföldi munkást fog­lalkoztattak az NSZK-ban. Egy harmadik Nyugat-Németország­­ból érkezett jelentés szerint az ország nyersacéltermelése márciusban 1­3,87 millió metrikus tonna volt. Ez 12,4 szá­zalékos emelkedést jelent februárhoz képest, de alig több, mint a múlt év megfelelő hónapjában. A márciusi ter­melésemelkedés elsősorban abból adó­dott, hogy a munkanapok száma há­rommal több volt, mint februárban. Az egy napra jutó kibocsátás csak ezer tonnával volt több a februárinál. 1971 első három hónapjában a nyersacél­termelés 10,79 millió tonna volt, 6,8 százalékkal kisebb, mint 1970 azonos időszakában. Elérkezett az idő, hogy a nyugat­német kormány módosítsa gazdaság­­politikáját, mert nem sikerült meg­teremtenie a stabilitást — mondja egy nyugatnémet bankokból és hitelinté­zetekből álló szervezet dokumentuma. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi néhány hónapban megállt a gazdaság stabilizálódásának folyamata. Az összes belföldi kereslet a múlt év októberétől idén februárig évi 13 szá­zalékos ütemnek megfelelően emelke­dett. A termelési eszközökre vonat­kozó megrendelések ugyanebben az időszakban 10 százalékkal nőttek, el­lentmondva azoknak a becsléseknek, amelyek a beruházási tevékenység lanyhulását várták. Még ha a jelen­legi helyzet nem is tekinthető új gaz­dasági fellendülés kiindulópontjának — mondja a hitelintézetek jelentése — fennáll a veszély, hogy túl magas szinten stabilizálódik a gazdaság. (Reuter, AP) Lengyel—nyugatnémet árucsere-forgalmi jegyzőkönyv Varsóban aláírták Lengyelország és az NSZK 1971. évre vonatkozó áru­csere-forgalmi jegyzőkönyvét. Az áru­listák a nyugatnémet importkontingens 10 százalékos emelését irányozzák elő. A bonni külügyminisztérium adatai szerint a két ország kereskedelmének kedvező tendenciája 1970-ben is foly­tatódott. Az összforgalom 1969-hez ké­pest 22 százalékkal, 1,4 milliárd már­kára nőtt. Az NSZK Lengyelország­ból származó importja 40 százalékkal, 744 millió márkára, kivitele Lengyel­­országba 8 százalékkal, 658 millió már­kára növekedett. (Reuter, AP) NAPRÓL NAPRA ♦ A KILENCEDIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEINEK megvitatása szerdán kezdődött az SZKP kongresszusán. A felszólalók, bár mind­egyikük az általuk képviselt területnek vagy iparágnak jellemzőiről számolt be, hangsúlyozták az életszínvonal emelésének alapvető fon­tosságát, továbbá beszámoltak az új gazdaságirányítási rendszer eddigi eredményeiről. ♦ A PAKISZTÁNI VÁLSÁG GAZDASÁGI HÁTTERÉT vázolja a 2. olda­lon közölt cikk. A mostani szakadás magvát már harminc évvel ez­előtt elültették. A két részből álló országot 1947-ben történt függet­lenné válása óta ellentmondásos gazdasági fejlődés jellemezte: Nyugat- Pakisztánban erőteljes iparosítás folyt, a keleti országrészben ugyan­akkor az egy főre számított nemzeti jövedelem nem emelkedett, s most is az egyik legalacsonyabb a világon. ♦ A VEGYIGÉP TERVEZŐ ÉS FŐVÁLLALKOZÓ VÁLLALAT forgal­mának 98 százalékát a külfölddel bonyolítja le. Legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, de a jövőben várhatóan emelkedik majd a tőkés szállí­tások aránya is. Cikkünk megállapítja, hogy a fővállalkozások további kibontakoztatására bizonyos ösztönzők bevezetése szükséges, többek között lehetővé kellene tenni a vállalatoknak a garanciális alap kép­zését. A JUGOSZLÁVIA ÉS A KGST-ORSZÁGOK kapcsolataiban egyre nö­vekvő szerepet töltenek be az ipari kooperációk. A Sajtószemle rova­tunkban ismertetett cikk­e a jugoszláv kormány egyik tagjának nyi­latkozatát idézve — megállapítja, az együttműködésnek több iparágban távlatai vannak, Írásunk foglalkozik a kooperáció útjában álló gátló tényezőkkel is. ♦ VILÁGSZERTE NÖVEKSZIK A FALEMEZIPARI TERMÉKEK jelen­tősége. Az általános konjunkturális fellendülés hatására nőtt a kereslet e termékek iránt. A lemezipari termékek fogyasztása lényegesen gyorsabban emelkedik, mint amekkora az általános gazdasági növe­kedés üteme. A 4. oldalon közölt cikk a lemezek, lapok világtermelé­sének jelenlegi és várható alakulásával foglalkozik. v?n- Értesülések a japán konjunktúráról LESZÁLLÍTJA TOKIÓ IS A KAMATLÁBAT? Tegnap az egyik japán hírügynök­ség úgy értesült, hogy a pénzügymi­nisztérium és a japán bank tanács­kozást folytat a kamatláb fél száza­lékkal történő leszállításáról. A jelen­tés szerint valószínű, hogy még a hó vége előtt megtörténik a kamatláb leszállítása a gazdaság élénkítése és a külföldi szinttől való eltérés csök­kentése érdekében. A hírt hivatalos helyen nem erősí­tették meg, de valószínűségét alátá­masztja a nagy befolyású Keidanren — a gazdasági szervezetek szövetsége — hétfői nyilatkozata, amelyben sík­­raszállnak a hivatalos kamatláb le­szállításáért, az üzleti tevékenység ösztönzése céljából. A gazdasági tevé­kenység megélénkítését célzó követe­lésnek nyilván nyomatékot ad a ter­vezési hivatal legújabb havi jelen­tése, amely azt állítja, hogy a gazda­ság jelenlegi megtorpanása elhúzódhat, s aligha fejeződik be a második negyed­év vége előtt.­ A kedden nyilvános­ságra hozott jelentés, ami általában a gazdasági helyzet hivatalos megítélé­sét juttatja kifejezésre, merőben el­lenkezik a japán bank álláspontjával. A központi bank legutóbbi közlemé­nye ugyanis azt mondotta: a mély­ponton túljutottak, az üzleti tevé­kenység rövidesen fellendül. A gazdasági növekedés lassulását jó­solja az a jelentés is, amelyet a bruttó nemzeti termék múlt évi alakulásáról tettek közzé. E jelentés szerint 1970- ben a GNP 70 617,7 milliárd jen volt. Vagyis 11 százalékkal szárnyalta túl — reálértékben számolva — az előző évi eredményt. 1969-ben a GNP növe­kedése több mint 12 százalékot tett ki. A pénzügyi n évet alapul véve, amely most március 31-én ért véget, a GNP növekedése még lassúbb volt. Előzetes becslés szerint a 10 százalékos határ alatt maradt. Fényt vet a gazdasági helyzet ala­kulására a tartalékok állása is. Japán devizatartalékai március végén 5 milli­árd 458 millió dollárt értek el, ami új rekorderedmény. Márciusban nem ke­vesebb, mint 590 millió dollárral gya­rapodtak a tartalékok — a pénzügy­minisztérium kommentárja szerint — azért mert márciusban tetemesen nö­vekedett az export, viszont az import érezhetően lankadt, visszatükrözve a gazdasági tevékenység vontatottabbá válását. A konjunkturális helyzet és az or­szág külgazdasági pozícióinak alaku­lása alkalmasint hozzájárult ahhoz, hogy a hatóságok új döntést hozzanak a külföldi beruházások engedélyezésé­ről. Tokiói jelentés szerint a kormány beruházási tanácsa úgy döntött: java­solja, hogy a tőkeliberalizáció negye­dik fordulóját hozzák 3 hónappal előbb­re, tehát október 1-ről július 1-re. Ezen túlmenően a tanács azt javasolja, hogy a negyedik liberalizációs forduló során vonják a számítógépipart is az intéz­kedés hatálya alá. Sőt felvetik azt a gondolatot is, hogy az eddig részben liberalizált szektorok többségének vo­natkozásában szabadítsák fel maradék­talanul a külföldi tőke beáramlását, hogy amely gyorsan csak lehet, utat nyissanak a külföldiek közvetlen in­vesztíciói számára. Ez más szóval azt jelenti, hogy visszavonják a jelenlegi 50 százalékos plafont, ami eddig a kül­földi tulajdon felső határa volt a ve­gyes vállalatok esetében. Mindamellett továbbra is fennmarad az a döntés, hogy a közvetlen külföldi beruházást csak új vállalkozások létesítése esetén engedélyezik. A mélyreható gazdaságpolitikai dön­téseket azzal indokolják, hogy a japán liberalizációs programot vonzóbbá kell tenni a külföld számára. Ezzel kap­csolatban figyelembe veszik a folyta­tódó és szüntelenül tovább éleződő japán—amerikai feszültséget, az ame­rikaiak és általában a fejlett tőkés­országok méltatlankodását, amiért ilyen soká húzódik a liberalizálás a számítógépipar, a gépkocsiipar és a petrolvegyészeti ipar vonalán; illetve azokat a kifogásokat, amelyek elma­rasztalják Japánt,­ amiért ilyen von­­tatottan állítja szembe iparát a köz­vetlen külföldi versennyel. A megfigyelők azonban úgy vélik, a kisméretű számítógépeket gyártó ipar liberalizálását illetően komoly nehézségekkel kell számolni, miután e szektor — amelynek legfőbb üzletága a számítógép-kölcsönzés — anyagilag gyenge. Az ellenállást valószínűleg csak erő­síti az a kilátás, hogy az ipar profit­jai tovább csökkennek az áprilistól­­ szeptemberig terjedő időszakban. Az ország vezető gazdaságkutató intéze­tének közlése szerint csupán néhány ágazatnak megy jól (hajóipar, építő­ipar), ezzel szemben a vas- és acél­iparban, a villamosgépiparban, a tex­tiliparban az eladások szintje stagnál, a profitok csökkenése pedig a 10 szá­zalékot is meghaladja és ez az irány­zat egyelőre folytatódik. (Reuter, Kyodo) Az atomtitok Anglia és a Hatok tárgyalásain Brandt nyugatnémet kancellár ha­marosan tájékoztatja Pompidou fran­cia köztársasági elnököt azokról a megbeszélésekről, amelyeket Heath brit miniszterelnökkel folytatott Anglia csatlakozásáról a Közös Piachoz. Heath eredményesnek minősítette bonni látogatását és kijelentette: vé­leménye szerint nyárig létrejöhet a megállapodás Anglia csatlakozásának legfontosabb kérdéseiben. Tájékozott bonni körökben is azt mondják — a Reuter tudósítója szerint —, hogy Heath elérte bonni megbeszéléseinek fő­ célját: meggyőzte a nyugatnémet kormányt arról, hogy Angliának a csatlakozás feltételeire előterjesztett javaslatai ésszerűek a méltányosak. Angliában azonban nem várnak túl sokat a bonni kormány támogatásá­tól. Mint a Financial Times szerdai számában írja: Nyugat-Német­­ország nem engedheti meg magának, hogy erélyesen igyekezzék rávenni a francia kormányt engedékenyebb ma­gatartásra az angolokkal szemben. Bonn külpolitikájának — írja a lap — sarkköve a francia szövetség. Párizs meggyőzésében tehát nem mehet el olyan messzire, hogy ez ártson a két ország kapcsolatainak. Ez annál is világosabb, mert Brandtnak szüksége van Franciaország támogatására „ke­leti politikája” számára. Heath Bonnban tartott sajtóértekez­letén kijelentette: ő maga egyelőre nem találkozik Pompidou elnökkel. Schu­mann francia külügyminiszter azonban május közepén Londonba utazik és akkor megbeszélhetik a vitás kérdé­seket. Ezek közül a legfontosabb Anglia hozzájárulása a Közös Piac költség­­vetéséhez. Az angol javaslatot, hogy háromszázalékos kezdő hozzájárulását fokozatosan 15 százalékra emeli, a franciák nevetségesnek minősítik és Nyugat-Németország is túl szerénynek találja. Heath és Brandt megbeszélé­sein azonban nyugatnémet források szerint nem foglalkoztak ennek a kér­désnek részleteivel. A költségvetési hozzájárulás kérdésé­ben Anglia mindeddig nem teljesítette a franciák követelését, hogy új javas­latot terjesszen elő elfogadhatatlannak minősített elgondolása helyett. Enged­ményt tett azonban egy kisebb jelentő­ségű kérdésben. Brüsszelben hivatalo­san visszavonta azt a javaslatát, amely szerint ötéves haladékot kért a közös piaci adórendszerhez való alkalmazko­dásra. Ennek előzménye az volt, hogy a brit kormány — mint múlt heti költ­ségvetésében jelezte — függetlenül a Közös Piaccal folyó tárgyalásoktól, leg­később 1973 áprilisáig bevezeti a Közös Piac országaiban érvényes értéknöve­kedési adórendszert. Hírek terjedtek el arról, hogy Anglia atomtitkait is hajlandó lenne áruba bocsátani, cserébe azért, hogy Francia­­ország belenyugodjon az angolok szá­mára elfogadható csatlakozási feltéte­lekbe. Egy londoni vasárnapi lap azt az értesülést közölte, hogy Anglia kö­zös atomfegyverzet létesítését javasol­ta Franciaországnak. Allam­ brit mun­káspárti képviselő a lap értesülésével kapcsolatban haladéktalan alsóházi vi­tát javasolt, hangoztatva, hogy­ ez túl magas ár lenne a közös piaci tagságért, lehetetlenné tenné a kelet—nyugati kapcsolatok javítását, és az atomso­­rompó-egyezmény megszegését is je­lentené. Az alsóház elnöke elutasította a képviselőnek a sürgős vitára irá­nyuló javaslatát. Az atomtitkokról az AP értesülése szerint valóban folyt megbeszélés Brüsszelben O’Neill, a brit küldöttség helyettes vezetője és Boegner nagykö­vet, a közös piaci tárgyaló küldöttség vezetője között. A hír szerint Boegner jelezte, hogy a Közös Piac érdeklődik Anglia atomtitkai iránt, a békés fel­­használás szempontjából. A brüsszeli bizottság szívesen folytatna erről elő­zetes tárgyalásokat, amelyeknek alap­ján jelentést terjesztene a miniszteri tanács elé, javasolva, hogy ezt a kér­dést is vegyék fel a csatlakozási tár­gyalások hivatalos napirendjére. A hír­­ügynökség jelentése ehhez hozzáfűzi, hogy Anglia a gyorstenyésztő típusú reaktorok terén sokkal haladottabb ta­pasztalatokkal rendelkezik, mint az Euratom. Algéria vasércet ad el Romániának Algéria és Románia képviselői ked­den két kereskedelmi szerződést írtak alá, melyek alapján Algéria körülbe­lül 1 millió tonna vasércet ad el Ro­mániának és 100 ezer tonna szenet vásárol tőle. Az ügyletet Algéria ré­széről a Sonarem állami bányavállalat, román részről pedig az Import—Export külkereskedelmi vállalat képviselője kötötte. A szerződés a két országnak februárban aláírt, az 1971—1973. évek­re szóló kereskedelmi egyezménye alapján született. (Reuter)

Next