Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-08 / 68. (563.) szám

2 Az olasz munkásság sztrájkja A szerda délutáni jelentések szerint az olasz dolgozók egész napos általá­nos sztrájkja (az első általános mun­kabeszüntetés 17 hónap óta) megbéní­totta az ország iparát. A szakszerveze­tek közlése szerint az ország nagy ipa­ri központjaiban 95—100 százalékos volt a munkabeszüntetés. A sztrájk célja — mint már jelentettük —, hogy a kormányzatot a tervezett szociális reformok végrehajtásának meggyorsí­tására bírja és kiharcolja a lakásépí­tési reformjavaslat módosítását. A szakszervezetek nézete szerint a kor­mány szükségtelenül magas árakat kí­nál a lakásépítések céljaira kisajátí­tandó telkekért, és a magántőkének túl nagy a szerepe az építkezési prog­ramban. A sztrájk előestéjén a miniszterel­nök nyilatkozatban védelmezte a la­kásépítési javaslatot. Ugyanakkor hoz­záfűzte, a kormány kész a javaslat módosítását célzó előterjesztések meg­­szívlelésére. A békülékenység, de egy­ben a határozottság mutatására hiva­tott nyilatkozat érzékelteti, hogy Co­lombo miniszterelnök számára igen nagy a tét. Elég arra emlékeztetni, hogy a három nagy szakszervezet leg­utóbbi általános sztrájkfenyegetése buktatta meg — egy nappal a sztrájk kirobbantása előtt — Rumor volt mi­niszterelnök kormányát. A gazdasági viszonyokról alkotott kép teljessé tételéhez helyénvaló idéz­ni Giolitti költségvetés- és tervügyi miniszter nyilatkozatát, amelyet a saj­tó képviselőinek adott. Giolitti sze­rint az ország gazdasága stagnál, és a recesszió veszélye fenyeget, hacsak nem foganatosítanak intézkedéseket a termelés és a beruházások ösztönzésé­re. A recessziós veszély kifejezésre jut abban, hogy az ipari termelés majd egy százalékkal esett vissza az év első két hónapjában — mondotta. A ha­nyatlásnak a restriktív pénzügyi poli­tika, az előző évi magas kamatlábak, a deflációs hatású gazdasági intézke­dések, illetve a sztrájkok az összete­vői. A helyzetet súlyosbítja az a körül­mény, hogy az új kollektív szerződések keretében kialkudott magasabb bérek nem tükröződnek vissza a fogyasztói kereslet növekedésében. A takarékos­­kodási kedv viszont fokozódóan növek­szik. Eme irányzat, párosulva az egyéb deflációs tényezőkkel, nagy és egyre növekvő kihasználatlan kapacitásokat eredményez a gazdaságban. A kapaci­tások kihasználatlansága ugyanakkor további depressziós hatással van a be­ruházások mértékére. A gyenge kapacitáskihasználás, az egységnyi költségek emelkedése, a pro­fitmargó apadása, különösen a kis és közepes méretű vállalatok életére hat kedvezőtlenül. E cégek mind makacsab­­bul zárkóznak el az elől, hogy újabb adósságokat vállaljanak és a jelenlegi magas kamatlábak mellett beruházáso­kat finanszírozzanak. Giolitti a hét végi kamatláb-leszállí­tást kedvező lépésnek minősítette a be­ruházások szempontjából, de megje­gyezte, további költségvetési és egyéb pénzügyi intézkedésekre van szükség, hogy a gazdaságot visszatérítsék a nö­vekedés útjára. A miniszter bejelentette, egyelőre nem terveznek reflációs intézkedése­ket. De megjegyezte, a kormány tanul­mányozza valamiféle költségvetési beavatkozás lehetőségét, esetleg csök­kenti egyes iparágak szociális kötele­zettségeit. Hangsúlyozta azt is, hogy a kormányzat kötelezte magát arra, hogy az elmaradt vidékek fejlesztését ösztö­nözze. Túl az elmondottakon — meg­lehet, a kormány úgy dönt — fejez­te be nyilatkozatát Giolitti —, hogy bi­zonyos szociális programok költségve­téseit felemeli, annál is inkább, mert a pótlólagos állami beruházások a gaz­daságilag elmaradott területeken ösztö­nözhetik a magáninvesztíciót is. 1971. ÁPRILIS 8. ­ A belga—luxemburgi gazdasági unió januári fizetési mérlege 3,1 mil­liárd belga frank felesleggel zárt. A többlet 900 millió frankkal kisebb, mint 1970 januárjában volt. • Genscher nyugatnémet belügymi­niszter négynapos látogatásra Romá­niába érkezett. Tárgyalni fog buka­resti kollégájával, Onescuval és Kozma idegenforgalmi miniszterrel. A megbe­széléseken elsősorban a környezetvé­delem és a területi tervezés kérdései szerepelnek. • A Chrysler Co. bejelentette, mint­egy 40 ezer személygépkocsit és 25 ezer tehergépkocsit visszahív felülvizs­gálatra és alkatrészcserére. Nemrégi­ben hasonló intézkedésre kényszerült az amerikai Ford, amely konstrukciós hiba miatt 200 ezer személyautót hí­vott vissza.­­ A Szovjetunió évente 20 ezer tonna gyapotot szállít Indiába egy most megkötött egyezmény értelmében. A gyapotmennyiséget az indiai textil­­gyárakban dolgozzák fel és ezután visszaszállítják a Szovjetunióba. • A nyugatnémet Ford gyár saar­­louisi üzemében még e héten meg­kezdődik a munka teljes munkaidő­ben. Az üzem 6000 munkása közül 4200 március 1-e óta rövidített mun­kaidőben dolgozott az angol Ford­­sztrájk következtében előállott alkat­részhiány miatt.­­ Az osztrák fogyasztói árindex már­ciusban 4,4 százalékkal volt magasabb, mint 1970 márciusában és elérte a 118,1 százalékot (1966 - 100). A nagykeres­kedelmi árindex 6,1 százalékkal halad­ta meg a tavaly márciusi szintet és 120,9 százalékra nőtt (1964 - 100). • Az ónérc-szállítmányok elmaradása miatt bezárták Hollandia egyetlen ón­kohóját. A Royal Dutch Shell egyik leányvállalata az NV Hollandie Metal­lurgische Industrie bejelentette, hogy a kohó bezárása miatt néhány hóna­pon belül 600 fővel csökkenteni fogja dolgozóinak létszámát.­­ Megkezdik a kairói nemzetközi re­pülőtér modernizálását és bővítését — jelentette be az EAK polgári repülés­ügyi minisztere. A növekvő légiforga­lom igényeinek megfelelően a legmo­dernebb elektronikus műszerekkel sze­relik fel az irányító központot. A Trinidad és Tobago miniszterelnö­ke bejelentette, hogy Trinidad partjai mentén, a kontinentális talapzaton fo­lyó olajkutatások nagy lelettel kecseg­tetnek. Az olaj kiaknázása lehetővé tenné az országnak — mondotta a mi­niszterelnök —, hogy megküzdjön a munkanélküliséggel és rohamléptekkel megkezdje a gazdasági fejlesztést.­­ Az új-zélandi tejipar visszautasí­tott egy 9000 tonna vajra szóló francia megrendelést. A kormány szóvivője a lépést azzal indokolta, hogy az első­rendű feladat a hagyományos piacok ellátása. • Az acélárak 24 százalékkal mennek feljebb a következő három évben, ha a nemrégiben megkötött amerikai kol­lektív szerződéseket az acéliparra is ki­terjesztik — mondotta a Betlehem Steel elnöke egy interjúban. Az ár emelkedésére hatást gyakorol az alap­anyagok és a szolgáltatások költségei­nek növekedése is -- mondotta az acél­konszern elnöke. a W JELENTI 0 A múlt hónapban 101,8 millió dollá­ros rekordösszegért vásároltak külföl­diek japán értékpapírokat. Az eddigi rekordot 1969 novemberében jegyezték fel, amikor 91,3 millió dollárért vettek külföldön japán értékpapírt.­­ A KLM holland légiforgalmi társa­ság repülőgépe kedden megtette első útját Európa és Japán között Szibérián keresztül. A KLM a szovjet Aeroflot légiközlekedési vállalattól bérelt IL— 62-es gépeken bonyolítja le a forgal­mat ezen az útvonalon hetenként egy­szer.­­ Robert Bourassa, a kanadai Quebec tartomány miniszterelnöke európai kör­útra indult, hogy az üzleti köröket meggyőzze a québeci beruházások elő­nyeiről és felkeltse érdeklődésüket a tartomány iránt. A miniszterelnök út­jának első állomása Párizs, innen Düs­seldorfba, Milánóba, majd Rómába uta­zik.­­ Egy nyugatnémet jelentés szerint 1968-ban 1 millió elektromos meghaj­tású autó lesz forgalomban a Német Szövetségi Köztársaságban. Becslések szerint az országban közlekedő elektro­mos autók évente 9 billió kilowattóra energiát használnak fel majd a 80-as években. Ez az ország energiafogyasz­tásának mintegy 2,35 százaléka lesz.­­ Amerikai—japán árharc kezdődött a hónap elején a japán színesfilmpiacon. Az amerikai offenzívát az Eastman Kodak vezeti, amely színes filmjeinek árát több mint 10 százalékkal leszállí­totta és csökkentette az előhívási díjat is. A japán filmgyártó cégek is kényte­lenek voltak 8—10 százalékkal mérsé­kelni termékeik árát.­­ Nagy-Britannia három hónapon be­lül eltörli a Rhodesiával szemben al­kalmazott szankciókat — mondotta Duncan Samdys konzervatív párti kép­viselő. Szerinte az összes korlátozó in­tézkedéseket feloldják, nemcsak a bei­­rai kikötő blokádját.­­ Argentin és olasz cégekből álló kon­zorcium nyerte azt a versenytárgyalást, amelyet az argentin kormány írt ki évi 140 000 tonna kapacitású alumíni­umgyár építésére. A gyár 1974-ig épül fel, költségei mintegy 140 millió dollárt tesznek ki. A termelés nemcsak az or­szág szükségletét fogja fedezni, hanem 70 000 tonna exportálható felesleget is biztosít. Argentína jelenleg évi 40 000 tonna alumíniumot kényszerül impor­tálni.­­ A Lockheed repülőgépgyár öthóna­pos késéssel, 1972 áprilisában kezdi meg a Tristar légibusz szállítását a lé­gitársaságoknak, ha a Rolls Royce-szal kötött feltételes megállapodást jóvá­hagyják. A szállítás folyamatossága attól is függ, hogy a Rolls Royce mo­torokat milyen ütemben kapják Nagy- Britanniától — mondotta a Lockheed szóvivője.­­ Kanada állami repülőtársasága, az Air Canada több mint 1 millió dollá­ros veszteséggel zárta a múlt évet. A vállalat, amely 7 év óta nyereséges, az általános gazdasági lassulással és az egyéni utazók érdeklődésének lany­hulásával indokolta a veszteséget. A Jugoszlávia 25 000 Zastava 1300 tí­pusú személygépkocsit szállít négy éven belül Kolumbiának. A nemrégiben alá­írt szerződés értéke 25 millió dollár, a jugoszláv üzem részben komplett gép­kocsikat, részben alkatrészeket szállít a dél-amerikai országnak. Kínai gazdasági küldöttség Chilében A Kínai Népköztársaság gazdasági küldöttsége, élén a külkereskedelmi miniszterhelyettessel, szerdán hivatalos látogatásra a chilei fővárosba érkezett. A delegáció a két ország közötti áru­csere-forgalom növelésének lehetősé­geit tanulmányozza. Tárgyalásokat folytatnak Allende köztársasági elnök­kel, Almeyda külügyminiszterrel és a kereskedelmi élet vezetőivel. (Reuter) A Szovjetunió húskonzervet vásárol Szomáliától A Szovjetunió 3 millió doboz kon­­zervhúst rendelt a Szomáliai Kismayu húsipari vállalattól 3 éven belül törté­nő szállításra. Nem ez az első ilyen jellegű rendelése a Szovjetuniónak Szomáliában; két alkalommal vásárolt már 5, illetve 6 millió doboz húskon­zervet a gyártól. Ez az első alkalom viszont, amikor kormányközi jegyző­könyvet írtak alá a megállapodásról. A hússzállítások a szovjet gyapjút és más, a Szovjetunió által Szomáliának eladott termékeket ellentételezik. (Reu­ter) A japán—kongói kapcsolatok erősítése Mobutu Kinshasa­ kongói elnök tíz­napos japán látogatását megelőzően tizenhárom japán vállalat szervezetet hozott létre a két ország közötti gaz­­dasági kapcsolatok megerősítésére. A Kongó—Japán társaságot hivatalosan május elején hívják életre. E válla­latok között szerepelnek olyan óriások, mint a Hitachi, a Mitsui és a Codemi­­co, a kongói ásványi kincsek feltárá­sával megbízott tokiói központú cég. A japán cégek élénken részt vesznek Kinshasa Kongó rézbányáinak fejlesz­tésében, hajókat, elektromos ipari be­rendezéseket, gépkocsikat s egy sor más ipari terméket szállítanak kon­gónak. (Kyodo) Nagyobb svéd export — kisebb haszonnal Svédország 22 legnagyobb exportvál­lalata a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy 1971—72-ben az ex­port további dinamikus növekedésére számít. A beérkezett válaszok szerint az export értéke 1971-ben 9 százalék­kal, 1972-ben pedig 11 százalékkal nő. Volumenben a megkérdezett vállala­tok csak évi 6 százalék növekedést várnak, 2,5 százalékkal kevesebbet, mint amennyit a kormány pénzügyi előrejelzésében feltüntet. A vállalatok által jósolt átlagban 10 százalékos ér­tékemelkedés viszont 1,5 százalékkal alacsonyabb a kormány prognózisánál. A 22 vállalat egyébként azon a vé­leményen van, hogy a jelenlegi inflá­ciós irányzat továbbra is érvényesül, és a világpiacon évente körülbelül 3 szá­zalékos drágulást hoz magával. Ez ke­vesebb az 1969—70. években bekövet­kezett kivételes áremelkedésnél, de meghaladja a 60-as évekre általában jellemző 1—2 százalékot. A vállalatok általában úgy nyilat­koztak, hogy a következő két üzletév során a forgalom fejlődése ellenére csökken a nyereség. (SIP) A nyugat-európai ipari expanzió A jelenlegi tendenciák alapján úgy tűnik, hogy 1971-ben az európai tőkés­országok ipari termelése csak 2—3 százalékkal növekszik, hacsak az NSZK-ban, Franciaországban és Olasz­országban az év második felében vá­ratlanul fel nem lendül a termelés — írja az US. News and World Report című amerikai hetilap az EGB szak­értőire hivatkozva. A lap szerint az NSZK gazdaságá­nak növekedése lelassult, csak csekély mértékben nőttek a tőkeberuházások. Franciaországban az ipari problémák kiéleződésének jelei láthatók, Olaszor­szágban pedig a sztrájkok miatt nem tudták teljesen kihasználni a kapacitá­sokat. Angliában az EGB szakértők az ipari termelés 1,5 százalékos növeke­désére számítanak, az 1970. évi 2 szá­zalékkal szemben. A kormány ennek ellenére reméli, hogy az új költségve­tés segítségével 3 százalékra tudja emelni a rátát. Ausztriában, Svájcban és a skandináv államokban (Norvégia kivételével) az ipari expanzió messze elmarad a várakozástól. (AP) Francia szerszámgép-kiállítás Moszkvában Moszkvában francia szerszámgép­ipari kiállítás nyílt. A bemutatón, amely 12 napig tart, 23 francia cég vesz részt. Francia üzleti körökben re­mélik, hogy sikerül tovább növelni a Szovjetunióba irányuló szerszámgép­exportot, amely az elmúlt öt év során több mint másfélszeresére emelkedett. VILÁGGAZDASÁG KELET-PAKISZTÁN POLITIKAI VÁLSÁG GAZDASÁGI HÁTTÉRREL Kelet-Pakisztán neve az utóbbi he­tekben ritkán került le az újságok első oldaláról. A kirobbant politikai válság, a polgárháborús helyzet súlyosbodása felkeltette az érdeklődést Pakisztán iránt, amely két , egymástól kétezer kilométerre fekvő­­ országrészből áll. Az ország kialakulásának körülményei némi magyarázattal szolgálnak a jelen­legi eseményekre. 1940 márciusában az úgynevezett la­­horei határozat mondta ,ki először az önálló Pakisztán létrehozását. A muzulmán többségű állam „atyja”, Dzsinnah, már ekkor felhívta a figyel­met: a két országrész viszonyát szö­vetségi — tehát bizonyos függetlensé­get biztosító — alapon kell rendezni. Hét évvel később, kikiáltották Pakisz­tán államot, de az alapító okmányban szó sem volt a két országrész föderá­ciós kapcsolatáról. Egy államként sze­repelt a 800 000 négyzetkilométer terü­letű Nyugat-Pakisztán és a 142 000 négyzetkilométeres Kelet-Pakisztán. A két részt lakóinak száma jelentős el­térést mutat: nyugaton harmincöt mil­lió, míg keleten meghaladja a hetven­­milliót. A lakosság számarányának eltérése kezdettől fogva nem tükröződött az or­szág belpolitikájában, a nyugati rész előnyösebb pozíciókat kapott az állam­­apparátusban, a hadseregben. A pa­kisztáni hadsereg — amely félmilliós létszámával, korszerű fegyverzetével a térségben a legerősebbek közé tartozik — tisztikarának nagy többsége nyugat­pakisztáni, és a keleti országrész köz­­tisztviselőinek zöme is a nyugati rész­ből származik. 1947-ben, az állam alapításakor Ke­let-Pakisztán volt gazdaságilag előnyö­sebb helyzetben, itt termesztették az ország legfontosabb kiviteli termékének, a jutának nagy részét. A keleti ország­részben sajátos munkamegosztás mű­ködött: a nyersjuta egy részét a szom­szédos indiai tartomány, Nyugat-Ben­­gália jutagyárai dolgozták fel fonallá vagy szövetté. Az önálló Pakisztán lét­rejöttével ,ez a kapcsolat sorvadásnak indult. Mi volt a helyzet a nagyrészt mező­­gazdaságból élő keleti országrész föld­tulajdon-rendszerével? 1947-ben a hin­du vallású földbirtokosok Indiába tele­pültek át, a nagybirtokokat később szétosztották a muzulmán parasztság között. Kis, egy-két hektáros törpegaz­daságok alakultak ki, amelyek fejlesz­téséhez viszont hiányzott a tőke. Ennek egyetlen — magától értetődő — forrása lett volna a fejlődésnek indult Nyu­gat-Pakisztán. A nyugati rész azonban nem adott elegendő tőkét a mezőgazdaság alapjá­nak, a kisparaszti gazdaságoknak a kor­szerűsítéséhez. Az első és a második ötéves tervben (amelyek 1955-től 1960- ig, illetve 1960-tól 1965-ig tartottak) a beruházások kétharmadát a nyugat­­pakisztáni rész kapta meg. Az egyen­lőtlenség kifejeződött a jövedelmekben is, amelyek — a londoni Financial Times adatai szerint — már az ötve­nes évek végén húszszázalékos eltérést mutattak a nyugatiak javára. Jóllehet, az 1962-es alkotmánymódo­sításkor kísérletet tettek a különbségek csökkentésére, a jó szándék csak pa­píron maradt, hiszen 1970-re a Kelet és a Nyugat egy főre jutó jövedelme csaknem ötven százalékkal különbözött — természetesen a nyugati rész javára. Jelenleg Kelet-Pakisztánban az egy fő­re számított nemzeti jövedelem alig éri el az évi hetven dollárt. Ez az átlag egyike a világon a leggyengébbeknek. A nyugati országrészben ugyanakkor erőteljes iparosítás folyt, Karachiban, Lahoreban, Hyderabadban kőolaj- és földgázfeldolgozók, acélművek, cukor-, és pamutipari gyárak épültek. Néhány ipari egységet a keleti országrészben is felépítettek — például a khul­si hajó­gyárat —, de az ipartelepítési politika világosan mutatta, hogy a kulcsfontos­ságú nehézipart a Nyugatra alapozták, (például fegyvergyár Peshawarban, atomreaktor Islamadban, az új főváros­ban). Ugyanez a jelenség figyelhető meg az infrastruktúra területi megoszlásá­ban, a vasúthálózat háromnegyed ré­sze, a kiépített utak hatvan százaléka Nyugat-Pakisztánt hálózza be. Néhány szó az ország külkereskedel­méről, legfontosabb termékeiről. Pa­kisztán exportjának 90—93 százaléka származik a mezőgazdaság termékei­ből. Az ország első számú kiviteli cikke a juta, amelynek termesztésében máso­dik-harmadik helyet tartják. Feltétle­nül meg kell említeni, hogy a jutarost nagy részét és az ország élelmezésében kiemelkedő szerepet játszó rizs kilenc­tizedét Kelet-Pakisztán adja. Kevésbé fontos a gyapottermesztés (a világon a tíz-tizennegyedik), a tea és a dohány termesztése. Az elmaradottság, a keleti országrész gazdasági függősége magyarázza azt a tényt, hogy a jelenlegi válságot közvet­lenül kiváltó általános választásokon az Awami Ligát és vezetőjét, Mudzsi­­bur Rahman sejket Kelet-Pakisztán csaknem mindegyik jelentős politikai ereje támogatta. Rahman programjá­nak legnépszerűbb részlete a keleti or­szágrész nagyobb politikai és gazda­sági függetlenségét tartalmazó követe­lések voltak. A keleti fővárosban, Daccában foly­tatott egyezkedések végül is — a hír­­ügynökségek értesülése szerint — a gazdasági követelések teljesítésén fu­tottak zátonyra. Jahja Khan, az ország elnöke és Bhutto, a nyugat-pakisztáni jobboldal, a nagytőke embere hirtelen visszautazott a nyugati országrészbe, s kirobbantak a véres összecsapások. A pakisztáni válság katonai „megol­dása” semmiképpen sem jelentené, hogy a kiváltó ok megszűnt. A polgár­­háborús veszély elhárításának, a kelet­pakisztáni lakosság megóvásának egyetlen reális megoldási módozatára szólítja fel Jahja Khan kormányát Podgornij, a szovjet államfő április harmadik­ felhívása. A szovjet felhí­vás kimondja: Rahman sejket és híveit az általános választásokon a kelet-pa­kisztáni lakosság túlnyomó többsége támogatta, ezért az egész pakisztáni nép érdekeinek a tárgyalások útján megvalósítandó békés politikai rende­zés felelne meg a legjobban. —i—r AZ UNCITRAL NEGYEDIK ÜLÉSSZAKA Tudósítónktól: Genfben március 29-én nyílt meg az ENSZ nemzetközi kereskedelmi jogi bizottságának (UNCITRAL) negyedik ülésszaka. Az ülésszak három napiren­di ponttal: a nemzetközi hajózás, a nemzetközi adásvétel és a nemzetközi fizetések jogával foglalkozik. Napirend­jén szerepel továbbá a szakképzés és­ a jogi területeken való segítségnyújtás előmozdítása. Az UNCITRAL létreho­zására vonatkozó határozatot az ENSZ- közgyűlés — magyar javaslat alapján — 1966 decemberében fogadta el. A bizottságnak 29 ország a tagja. A tagországokat a közgyűlés választja hatévi időtartamra. Jelenleg a szocia­lista államok közül a Szovjetunió, Len­gyelország, Románia és Magyarország szerepel a tagok között. A közgyűlési határozat szövege sze­rint az UNCITRAL feladata „a nem­zetközi kereskedelmi jog folyamatos összhangba hozatala és egységesítése”, vagyis a nemzetközi kereskedelmi for­galom útjában álló jogi akadályok ki­küszöbölése. A közgyűlés a bizottság feladatává tette a nemzetközi kereske­delmi jog területén működő szer­vezetek munkájának összehangolását, nemzetközi egyezmények, típus­szerző­dések, és egységes törvények készítését, és ezek elfogadtatásának szorgalmazá­sát. Tevékenységéhez tartozik a meg­levő egyezményekhez való szélesebb körű csatlakozás, valamint az egységes törvények és nemzetközileg elfogadott szövegek egységes értelmezésének és alkalmazásának előmozdítása. Az UNCITRAL foglalkozik a nemzeti jog­szabályokra és törvényekre, a mo­dern jogfejlődésre vonatkozó anyagok és értesülések összegyűjtésével, ter­jesztésével is. Az UNCITRAL évente beszámol munkájáról az ENSZ-közgyű­­lésnek és jelentését tanulmányozás és hozzászólás céljából az UNCITRAL elé terjeszti. A negyedik ülésszak a program sze­rint április 20-ig tart. Bolgár—brit kereskedelmi megállapodás Bulgária és Nagy-Britannia kormá­nyának képviselői a múlt hét végén megállapodást írtak alá az 1971. ápri­lis 1. és 1972. március 31. között le­bonyolítandó kölcsönös szállításokról — jelenti a brit kereskedelmi és ipar­ügyi minisztériumra hivatkozva az East-West Trade News. A­ megállapo­dás annak a hosszú lejáratú kereske­delmi egyezménynek a keretében jött létre, amelyet a két ország 1970 ápri­lisában kötött. Ebben az egyezményben Nagy-Bri­tannia a Bulgária által szállított, to­vábbra is importkorlátozás alá eső áruk értékkontingensét 184 000 fontra emel­te. Bulgária viszont szabaddá tette va­lamennyi brit árucikk bevitelét. Libanon kereskedelme 1970-ben Tudósítónktól: A bejrúti központi statisztikai igaz­gatóság hivatalos adatai szerint a li­banoni import 1970-ben 2 232 563 000 libanoni font volt az 1969. évi 2 006 431 000 libanoni fonttal szemben. Az emelkedés tehát körülbelül 10 szá­zalék. Az export körülbelül 15 százalékkal emelkedett, 643 342 libanoni font volt az előző évi 554 301 000 libanoni font­tal szemben. Az iparcikkexport emel­kedése jelentősebb: értéke 1970-ben 208 107 000 libanoni font az 1969. évi 165 652 000 libanoni fonttal szemben, ami körülbelül 25 százalékkal több. Az iparcikkexport az egész libanoni ex­portnak 32 százaléka. Az ipari ex­port legnagyobb részét az arab orszá­gok vették át.

Next