Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-08 / 68. (563.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG )rivredni PREGLED D. Djokovic, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja interjút adott a belgrádi gazdasági napilap számára Jugoszlávia és a KGST-országok kap­csolatairól, aminek során nagy teret szentelt az ipari kooperációnak. Sze­rinte a gyártási együttműködésnek és a szakosításnak Jugoszlávia és a KGST-országok között mindenekelőtt a gépgyártásban, a színesfém-, a fém­­feldolgozó iparban és néhány jelentős objektum — mint például gázvezeték­építés, az adriai kőolajvezeték létre­hozása közel-keleti kőolaj-bázison, na­gyobb villamos erőművek építése, az energetikai rendszer kiépítése stb. — megvalósításában vannak távlatai. A jugoszláv vállalatok továbbá motorok, autóbuszok, tehergépkocsik, villamos háztartási gépek, hajóépítés, építőipari és bányagépek, szerszámgépek, elekt­ronikus és távközlő berendezések, te­hervagonok, kohászati berendezések, fémfeldolgozó ipari fogyasztási cikkek kooperációban történő előállításában érdekeltetni. A kooperáció kibontakozásának saj­nos különböző nehézségei vannak, így mindenekelőtt a klíringfizetési mód. Az­ önigazgatásos jugoszláv piaci gaz­daság nehezen tud alkalmazkodni a KGST-országokban érvényes bilaterá­lis kereskedelmi és fizetési rendszer­hez, amelyhez hosszú lejáratú állam­közi szerződések, kötött kontingenslis­­ták és sokszor kötött árak tartoznak.­­Nehezíti a kooperációt a KGST-or­ A VILÁGSAJTÓBÓL Jugoszláv kooperáció a KGST-országokkal szágok némelyikének a kölcsönös szál­lítások szigorú kiegyensúlyozására irá­nyuló törekvése, a berendezés import­­hiteleknél érvényes megkötöttségek. A partnerek egyre inkább ipari termékek eladását szeretnék szorgalmazni, vi­szonylagos technológiai elmaradottsá­guk azonban — főleg a közfogyasztási cikkeknél és a berendezéseknél — hát­rányt jelent. Kétségtelen, hogy Jugoszláviában egyre hangsúlyozottabb a konvertibilis piacok felé forduló orientáció. De hely­telenek és károsak, ráadásul nem felel­nek meg a valóságnak azok a hangok, amelyek szerint csak azok a jugoszláv vállalatok orientálódnak a kelet-euró­pai országok felé, amelyek a konver­tibilis piacon nem tudnak helytállni. Az ilyen nézetek lebecsülik a KGST- országok jelentőségét Jugoszlávia szá­mára. A helyzet az, hogy a jugoszláv gazdaságban sincsenek még meg mind­azok a feltételek, amelyekre a KGST- országokkal való kooperációs együtt­működésnél szükség van , sőt az erre vonatkozó ismeretek sem teljesek. Jugoszláviának mind gazdasági, mind politikai érdeke, hogy külkeres­kedelmében a KGST-országok része­sedése fokozódjék. Az 1971—75. idő­szakra vonatkozó tervében az össz­­árucserében 27—30%-os KGST-része­­sedést is irányoz elő. A kooperációs ügyletek értéke már az utóbbi öt év­ben is évente mintegy 55 millió dollár volt. (1971. március 29.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier ptto Wolff von Amerongennek, a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kongresszus elnökének legutóbbi nyi­latkozatai egy nagyobb európai piac megteremtéséről újra felélénkítették a vitát Spanyolország ebben való szere­péről. Különösen nagy érdeklődésre talál­tak Wolffnak a Közös Piac kibővítésé­ről, az „európai gazdaságpolitikáról” és annak nehézségeiről, valamint a Közös Piac és a latin-amerikai országok kap­csolatairól tett megállapításai. A spa­nyolok meglepetéssel hallották, milyen vontatottan és sok-sok akadályon ke­resztül halad a fejlődés egy nyugat­európai közösség kialakítása felé. A spanyol minisztereknek az utóbbi napokban két kereskedelempolitikai kezdeményezése is volt. Jószolgálati küldöttséget bocsátottak útra Dél-Afri­­kába és Egyiptomba. Lopez Bravo kül­ügyminiszter dél-amerikai útjának hát­terében a normális baráti kapcsolatok ápolásán kívül minden bizonnyal ott áll a spanyol külkereskedelem fölélén­kítése is. A külügyminiszter célja Ar­gentína volt. Az Egyiptomba látogató Lopez de Letona iparügyi miniszter sem mulasztotta el az alkalmat, hogy a szuez–alexandriai olajvezeték tervé­nek finanszírozására vonatkozóan már­is megállapodott nagy nyugat-európai ipari államok mellett biztosítsa Spa­nyolország részvételét, még mielőtt má­jus végén sor kerül a szerződés meg­kötésére. Spanyolország állítólag mint­egy 22 millió dollárral járulna hozzá a tervhez. Ugyanakkor latolgatják Madridban az ipari együttműködést is az EAR-val. Az egyiptomi NARS autógyár a spanyol Pegaso teherautógyár teher­gépkocsi- és távolsági autóbusz-licencét Spanyolország külgazdasági orientációiról szeretné megvásárolni. Ezenkívül a NARS gyárban Pegaso-modelleket is összeszerelnének. Spanyolország ily mó­don jelentősen növelni tudná a szaba­dalmakból származó bevételeit és köny­­nyebben kifizethetné a nyugati orszá­gokkal szemben fennálló adósságait. Figyelmet érdemelnek végül Lau­­reano Lopez Rodónak, a legjobb spa­nyol gazdasági tervszakértőnek azok a szavai is, amelyeket a spanyol—portu­gál kereskedelmi kamara megalapítása alkalmából mondott Madridban. Azt a javaslatot tette, Spanyolország és Por­tugália vegye fontolóra a két országot felölelő szabad kereskedelmi zónának a megteremtését. Egyelőre ugyan az a helyzet, hogy Spanyolország már 1962 óta pályázik a közös piaci tagságra, Por­tugália pedig 1959 óta teljes jogú tag­ja az EFTA-nak, ennek ellenére jó néhány ok szól a spanyol részről föl­vetett gondolat mellett. Portugália amiatt aggódik, ha Nagy-Britannia és nyomában a többi EFTA-ország belép majd az EGK-ba, kereskedelmi, politi­kai szempontból nem szigetelődik-e el majd Európában. Spanyolország pedig, mivel csak viszonylag sovány preferen­cia-egyezmény megkötése és életbe lép­tetése is 1962. februártól — 1970 októ­ber 1-ig váratott magára Brüsszelben, hallgatólag arra készül föl, hogy az európai gazdasági közösségbe való áhí­tott integrációja még sok-sok évet vesz majd igénybe. Éppen ezért egy szabad kereskedelmi övezet hasznos alkalmaz­kodási időszak lenne, emiatt a partne­rek beidegződhetnének a nemzetközi gazdaságtervezés és kereskedelem tech­nikájára és fölkészülhetnének egy na­gyobb gazdasági közösségbe való teljes integrálódás jövőbeli fel­tételeire. (1971. április 1.) 31fitf aardifr­afitung A kenyai pénzügyminisztérium nem­rég kiadott rendelete megtiltja a ke­nyai valuta ki- és bevitelét , a legális kereskedelmet érintetlenül hagyva. A Nairobiban megjelenő Daily Nation ezzel kapcsolatban felveti a kérdést: tulajdonképpen mi maradt meg még a kelet-afrikai gazdasági közösségből. A többi között ezt írja: „A dolgok je­lenlegi állása mellett az átlag afrikai már igazán nem tudja, mit is gondol­jon. Az elmúlt öt évben egy egész olyan eseménysor pergett le a szeme előtt, amely aligha táplálta benne a reményt egy esetleges kelet-afrikai egységre nézve. Látta, hogyan omlott össze a kelet-afrikai valutaunió és ho­gyan tértek rá ismét a nemzeti valu­tára. Tapasztalhatta, hogyan léptették életbe egymás után a három ország kereskedelmét korlátozó intézkedése­ket (pontosan 283 rendelkezést), mi­ként ebrudaltak ki a szó szoros értel­mében kenyai és tanzániai dolgozókat Ugandából és miként vezettek be olyan komplex jogi struktúrákat, ame­lyek nem annyira a három ország kö­zötti kereskedelem megkönnyítésére, hanem sokkal inkább a külföldi be­ruházásokért és a külföldi megrende­lésekért és eladásokért folytatott harc legalizálására irányultak. Az egység­nek valóban már csak egy szimbóluma maradt: a három országban még ér­vényben levő postai levélbélyeg”. A lap szerint a hosszú politikai és gazdasági elidegenedés folyamata Ke­­let-Afrikában Tanzániából indult ki. Felbomlik-e Kelet-Afrika gazdasági közössége? Tehát éppen abból az országból, amelynek államfője az afrikai egység egyik legbuzgóbb szószólója. Csakhogy a legönzetlenebb fogadkozások is min­dig semmivé lettek, valahányszor csak a nemzeti gazdasági érdekek kerültek szóba. Nyerere a jövő zálogát a gaz­dasági autarchiában fedezte föl és már 1966-ban kilépett a kelet-afrikai valu­taunióból. Nézete szerint ugyanis nem lehet független az az ország, amely idegen valutával él. Az ún. Arushai Nyilatkozatot követte a külkereskede­lem, valamint a fontosabb iparágak államosítása. Ez elvetette a külföldi beruházók bizalmatlanságának magvát és azt eredményezte, hogy Kenya visz­­szahúzódott liberális, illetve — a tan­zániaiak szerint kapitalista — gazda­sági környezetébe. Obote, Uganda volt államfője ké­sőbb szintén ugyanerre az útra lépett: ő „az irányvétel balra” jelszavával riasztotta el a külföldi befektetőket. Következésképpen Ugandában is csak­hamar devizanehézségek jelentkeztek s a kormány sebtében kiutasította a már évtizedek óta Ugandában dolgozó idegen munkásokat, elsősorban ke­nyaiakat. Obote távozása ez év január­jában megszakította Ugandában a fej­lődésnek ezt az önellátásban keresett, tanzániai útját s most úgy látszik, az új kormányfő, Idi Ami ezredes irányí­tása alatt legalábbis Uganda és Kenya gazdasági és politikai szempontból új­ból közelednek egymáshoz. (1971. már­cius 31.) Vegyigépek és üzemek exportja a fővállalkozásban A Magyar Kereskedelmi Kamara külön szakbizottságot létesített a fő­­vállalkozással foglalkozó vállalatok számára, amely a napokban új tag­gal, a Vegyigép Tervező és Fővállal­kozó Vállalattal gyarapodott. A vállalat 1967-ben jött létre, pro­filjába komplett vegyigyárak, festék-, lakk-, zománc- és festékpigment üze­mek, különleges élelmiszeripari és ki­­szerelő-csomagoló berendezések terve­zése és forgalmazása tartozik. Ezenkí­vül szén, érc, cement, mész, dolomit, magnezit és egyéb ásványi anyagok előkészítésével, dúsításával és feldolgo­zásával foglalkozik. Forgalma 98 százalékban a külföld­del bonyolódik le, amin belül 2,3 szá­zalék a tőkés szállítás, bár ez a jövő­ben várhatóan emelkedik majd. A tő­kés export mellett egyébként a hazai beruházásokban való részvételüket is növelni kívánják. Legnagyobb vásár­lójuk a Szovjetunió, ahova különféle komplett berendezésekből és készülé­kekből több mint 30 millió rubel érték­ben szállítottak. _ A Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat nem rendelkezik önálló ex­port joggal, külkereskedelmi partnerei közül legnagyobbak a CHEMOKOMP­­LEX, a NIKEX, a KOMPLEX és a TESCO. Az exportált komplett beren­dezések egyik része magyar, másik ré­sze a megrendelőktől kapott technoló­gia alapján készül el. A tőkésországokba saját tervezésű egyedi gépeket és gépsorokat szállí­tanak, illetve nagyberendezések rész­egységeinek kooperációs gyártását vál­lalják. A belga Coope cégnek például karbamid-műtrágyagyári berendezése­ket adtak el, több mint félmillió dol­lár értékben. Legújabban egyes ké­szülékek, gépek és vasszerkezetek­­szál­lításáról tárgyalnak. A tőkés szállítások fokozásánál ko­moly akadályt jelent a nyugati és a magyar szabványok különbözősége. Iparvállalataink nincsenek felkészülve a fokozott minőségi követelmények és a rövid szállítási határidők teljesítésé­re sem. Mivel a követelmények mások Európában, mint a fejlődő országokban, az együttműködés nehézségei is elté­rőek. Több országban például hosszú lejá­ratú hitelszállításokat igényelnek, ugyanakkor problémák mutatkoznak a bankgaranciák vonatkozásában. Közös vállalatok esetén a partner országok nem mindig teszik lehetővé a tőke ki­hozatalát. Gyakran a bizonytalan kül­politikai helyzet, vagy az államközi megállapodások hiánya miatt nem jö­het létre egy-egy üzlet. De a tőkehiány is gátló tényező lehet éppen úgy, mint a fejlődő országokban megmutatkozó szakemberhiány. A VTFV a tőkés Európában jelen­leg angol, nyugatnémet, görög és fran­cia cégekkel tárgyal. A fejlődő orszá­gok közül Irakban, Iránban, Marokkó­ban, Brazíliában, Bolíviában és Peru­ban érdekelt elsősorban. Piackutatása főleg Indiában, Ausztráliában és Ka­nadában volt eredményes, de itt még csak a kapcsolatfelvételnél tartanak. Természetesen tisztában vannak vele, hogy erőforrásaik korlátozott volta nem teszi lehetővé tevékenységüket túl széles területen. Az új gazdasági mechanizmus na­gyobb lehetőséget adott a fővállalko­zásokra is. A további kibontakozás bi­zonyos ösztönzők bevezetésével lenne biztosítható, így például azzal, ha újra lehetővé válna a vállalatok számára garanciális alap képzése. Mint a Vegyi­géptervező és Fővállalkozó Vállalatnál is állítják, ma vállalkozni csak száz­­százalékos biztonsággal lehet. Bánhegyi László ­ Az Inno-France áruházi hálózat Párizsban, Strasbourgban és Mulhouse­­ban április 22. és 30. között magyar élelmiszer heteket rendez a TERIM­PEX, a MONIMPEX és a HUNGARO­­FRUCT cikkeiből. Az árubemutatóval egybekötött rendezvénysorozat célja, hogy a késztermékeket is bevezessék a francia piacon.­­ A Labor Műszeripar Művek és a szovjet Szelhozpromexport együttmű­ködési szerződést kötött komplett me­zőgazdasági laboratóriumok közös ér­tékesítésére, elsősorban tőkés piacon. A szerződés 1972-re vonatkozik.­­ „Szőrmeértekezletet” tartanak ápri­lis 15—16-án Budapesten a szocialista országok érdekelt külkereskedői. A ta­lálkozón, amelyet a TANNIMPEX ren­dez, első alkalommal képviselteti ma­gát valamennyi szocialista ország. 0 ötvenezer dollár értékben exportál bútort az ARTEX a belgrádi Moszkva­­szállóba. 0 Olasz importanyagokból gyártott női kabátokat szállít a HUNGAROTEX egyik legnagyobb vevőjének, a holland Konnersmann cégnek. Az üzlet értéke közel 250 ezer dollár. A szállítások 1971 második felében kezdődnek. A kabátokat a Május 1. Ruhagyár gyárt­ja.­­ A jövő héten 200 szobára való bú­­­­tort exportál Görögországba az AR­­tex. © A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége svéd megrendelésre döm­perserleget készít.­­ Évente 150 vagon vetőmagot szállít a világ minden tájára a Bolyi Állami Gazdaság hibridüzeméből. RÖVIDEN © 5000 darab jersey és selyem női ruhát készített bérmunkában a Nyír­ségi Ruházati Szövetkezet az első ne­gyedévben, nyugatnémet rendelésre. A Japán műszálgyártó vállalat kép­viselői érkeznek március végén Buda­pestre, hogy a HUNGAROTEX-szel egy poliészterselyem-gyár kooperációs léte­sítéséről tárgyaljanak.­­ Újszerű üzletre készül a TANN­IMPEX: félkész nerckabátokat értéke­sít Franciaországban. A próbaszállít­mányt már elküldték a francia Marion cégnek.­­ Félmillió palack Salvador bort szál­lít az idén a Szovjetunióba a kunfehér­tói állami gazdaság. Konferencia A magyar vállalatok ma már mint­egy 25 közel-keleti, észak-afrikai és dél-amerikai országba szállítanak rend­szeresen. A fejlődő országok műszaki és tudományos kérdéseinek jobb meg­ismerésére a METESZ április 13—14-én konferenciát rendez Budapesten a Technika Házában, amelynek témája a legújabb eredmények ismertetése. Az elképzelések szerint a tanácskozás há­rom szekcióban fog lezajlani. A konferencia jó lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar szakemberek köz­vetlen kapcsolatot építsenek ki a ha­zánkba érkező török, iraki szakembe­rekkel és az UNIDO, valamint a FAO képviselőivel. 1971. ÁPRILIS 8. 3 ■■■■■II KOOPERÁCIÓ * Tudósítónktól: A kaputelefonok gyártási együtt­működéséről folytattak tárgyalásokat Szófiában és Belogradcsikban a Bara­nya megyei Szerelőipari Vállalat és az ELEKTROIMPEX képviselői. A bulgá­riai telefongyárral mintegy 100—150 ezer rubel értékű munkára kötöttek megállapodást. A bolgár partner a Sze­relőipari Vállalatnál készült tervdo­kumentáció alapján kaputelefonokhoz készít és szállít alkatrészeket. A szer­ződés értelmében az idén 10 ezer la­káshoz elegendő kaputelefon-alkatrész érkezik Bulgáriából, 1972-ben pedig 35 ezer készülék elemeit szállítják. A tár­gyalások során a bolgárok érdeklőd­tek a magyar vállalat által kifejlesz­tett több elektronikus berendezés terv­­dokumentációja átvételének lehetősé­geiről, valamint a műszaki fejlesztés­ben való együttműködésről. A Szere­lőipari Vállalat elsősorban hazai igé­nyeket elégít fel, de exportra is van kilátás. Tekintettel a fokozódó keres­letre, fejlesztik a pécsi üzemet. 111«­ h Ma­gyar Kereskedelmi Kamara /iimmiimimiiiiminsii......iiiimiiiiimmmmmiiiiiimiiiiiiimiiiiiii­miimmaii A szovjet szerszámgépek behozataláról A Szovjetunióból származó szerszám­gép-importunk fejlődése nem kielégítő, ami arra indította a két ország keres­kedelmi kamaráját, hogy szimpoziont rendezzen a kérdés megvitatására. A Magyar Kereskedelmi Kamara szer­számgépipari szakmai csoportjának ki­bővített ügyvezetőségi ülése a behoza­tal elősegítésének más lehetőségeivel is foglalkozott. A szovjet szerszámgépek megismer­tetését nagyban elősegítené budapesti bemutatóterem létesítése is. Ennek költségeit az importban érdekelt ma­­gyar vállalatok fedeznék, és valamilyetn formában esetleg a szovjet partnerek is részt vállalnának belőle. (Valószí­nűleg 1972-re sikerül a mintaterem létrehozása.) A szovjet Sztankoimport magyar nyelvű prospektusainak kiadása is fon­tos lépés volt az importpropagandá­ban. A gyűjtőkatalógusok részletes felsorolást tartalmaznak, hiányosságuk viszont, hogy nem jelölik meg, melyek az éppen eladásra kínált gépek. Álta­lában arra kellene törekedni, hogy a hazai prospektusokhoz és gépkönyvek­hez hasonló részletességgel készült anyagok kerüljenek a magyar vevők kezébe. A szakmai ülésen szóba kerül­tek a gépimport-kontingensek is. Magyar bútorexport Moszkvába Az örmény minisztertanács az ARTEX-nél rendelte meg jereváni vendégházának bútorait. (A helybeli Ani-szálló három szobáját a magyar külkereskedelmi vállalat bútorozta be nemrég, s a berendezés megnyerte a jerevániak tetszését.)­­ Az ARTEX közületi bútorai egyéb­ként is igen népszerűek a Szovjet­unióban. Nemrég a szovjet tervhivatal delegációja járt Budapesten, s mintá­kat kért — 550 szobás üdülőt építenek Moszkvától nem messze, 700 szemé­lyes színházteremmel, étteremmel, sportteleppel. A hét modern mintaszo­bát — a békéscsabai Faipari Ktsz gyártmányait — májusban küldik ki. A kijevi repülőgépgyár vendégházá­nak bútoraira 100 ezer rubel értékben már a szerződést is megkötötték. Szál­lítás szeptemberben. 1000 tonna baromfi Spanyolországba A TERIMPEX néhány évi szünet után ismét vevői közé sorolhatja Spa­nyolországot. A múlt évi madridi ba­romfi-világkiállításon nyílt alkalmuk a magyar szakembereknek a spanyol mezőgazdasági és kereskedelmi minisz­terekkel tárgyalniuk, akiknek felhívták a figyelmét, hogy túl szigorúan bírál­ják el az importengedélyeket. A be­szélgetésnek már lemérhető eredménye is van. Március végén a spanyol ható­ságok pályázatot írtak ki 2000 tonna vágott baromfi szállítására; 1000 ton­nára szóló megrendelést a magyarok nyertek meg. (A másik 1000 tonnán francia és más jelentkezők osztoznak.) Az importengedélyek zárlatát egyéb­ként 1969 elején a spanyol túlterme­lés válto­tta ki. A helyzet azóta annyira megváltozott, hogy a már említett 1000 tonnás tételen kívül további kilátása van a TERIMPEX-nek, egyszer 500 tonnás és egyszer 2000 tonnás újabb kötések létesítésére. De ezenkívül el­adtak még Spanyolországba 5 400 000 darab tojást is. Javulnak az eladási lehetőségek vá­gott baromfiból Japánban is. Mintegy 3500 tonna árut szállítottak ki 1969- ben (1970-ben mindössze 1300 tonná­nyit). De erre az esztendőre ismét megnőtt a kereslet és az idén eddig 4000 tonna baromfit adott el a TERIM­PEX Japánba. Az áru egy része a meg­rendelőnek speciális igényei szerinti kikészítésben kerül szállításra. BARANYA MEGYE EXPORTJA Tudósítónktól: Baranya megyei iparvállalatok ex­porttermelése a negyedik ötéves terv időszakában, az előirányzat szerint 1,1 milliárd forintról 1,65 milliárd fo­rintra nő. Az egyik legdinamikusab­ban fejlődő ágazat a gépipar lesz. Pécsett új műszergyár létesül, fej­lesztik az Építőgépgyártó Vállalatot, rekonstruálják a Sopiana Gépgyárat. A beruházások eredményeként az ex­porttevékenység megkétszereződését várják. A fafeldolgozó ipar 875 millió forint beruházással (ennek nagyobb hánya­dát a Mohácsi Farostlemezgyár bőví­tésére fordítják) 85 százalékos terme­lésnövekedést tervez, exportja hatszo­rosára emelkedik. A textilipar terme­lése 20—30 százalékkal lesz több 1975-ben, mint 1970-ben volt, a Május 1. Ruhagyár komlói üzeme 10 millió forinttal növeli exportját, a komlói Carbon könnyűipari vállalat is fokozza kivitelét. A bőripar exportja 250 millió forint­tal nő, a Pécsi Kesztyűgyár új 500 ezer pár kapacitású üzemet hoz majd létre. A hazai és a külföldi szükség­letek kielégítésére szükségesnek mu­tatkozik a Pécsi Porcelángyár finom­­kerámiai részlegének rekonstrukciója is. M. Z. Az Energomasexport Budapesten Az Energomasexport a KGM MTTI rendezésében szovjet hegesztőgép-kiál­lítást rendez április 14-ig bezárólag a Technika Házában. A bemutatón az érdeklődő magyar szakemberek 10 új szovjet berendezést láthatnak majd. Az Energomasexport képviselői elmondot­ták, hogy a kiállított termékekből még erre az évre is van szállítási kapaci­tásuk. A szovjet szakemberek felhasználják itt-tartózkodásukat arra is, hogy infor­mációkat gyűjtsenek a magyar piac igényeiről és felmérjék a vállalat jö­vő évi magyarországi exportlehetősé­gét. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2687/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next