Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)
1971-04-08 / 68. (563.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG )rivredni PREGLED D. Djokovic, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja interjút adott a belgrádi gazdasági napilap számára Jugoszlávia és a KGST-országok kapcsolatairól, aminek során nagy teret szentelt az ipari kooperációnak. Szerinte a gyártási együttműködésnek és a szakosításnak Jugoszlávia és a KGST-országok között mindenekelőtt a gépgyártásban, a színesfém-, a fémfeldolgozó iparban és néhány jelentős objektum — mint például gázvezetéképítés, az adriai kőolajvezeték létrehozása közel-keleti kőolaj-bázison, nagyobb villamos erőművek építése, az energetikai rendszer kiépítése stb. — megvalósításában vannak távlatai. A jugoszláv vállalatok továbbá motorok, autóbuszok, tehergépkocsik, villamos háztartási gépek, hajóépítés, építőipari és bányagépek, szerszámgépek, elektronikus és távközlő berendezések, tehervagonok, kohászati berendezések, fémfeldolgozó ipari fogyasztási cikkek kooperációban történő előállításában érdekeltetni. A kooperáció kibontakozásának sajnos különböző nehézségei vannak, így mindenekelőtt a klíringfizetési mód. Az önigazgatásos jugoszláv piaci gazdaság nehezen tud alkalmazkodni a KGST-országokban érvényes bilaterális kereskedelmi és fizetési rendszerhez, amelyhez hosszú lejáratú államközi szerződések, kötött kontingenslisták és sokszor kötött árak tartoznak.Nehezíti a kooperációt a KGST-or A VILÁGSAJTÓBÓL Jugoszláv kooperáció a KGST-országokkal szágok némelyikének a kölcsönös szállítások szigorú kiegyensúlyozására irányuló törekvése, a berendezés importhiteleknél érvényes megkötöttségek. A partnerek egyre inkább ipari termékek eladását szeretnék szorgalmazni, viszonylagos technológiai elmaradottságuk azonban — főleg a közfogyasztási cikkeknél és a berendezéseknél — hátrányt jelent. Kétségtelen, hogy Jugoszláviában egyre hangsúlyozottabb a konvertibilis piacok felé forduló orientáció. De helytelenek és károsak, ráadásul nem felelnek meg a valóságnak azok a hangok, amelyek szerint csak azok a jugoszláv vállalatok orientálódnak a kelet-európai országok felé, amelyek a konvertibilis piacon nem tudnak helytállni. Az ilyen nézetek lebecsülik a KGST- országok jelentőségét Jugoszlávia számára. A helyzet az, hogy a jugoszláv gazdaságban sincsenek még meg mindazok a feltételek, amelyekre a KGST- országokkal való kooperációs együttműködésnél szükség van , sőt az erre vonatkozó ismeretek sem teljesek. Jugoszláviának mind gazdasági, mind politikai érdeke, hogy külkereskedelmében a KGST-országok részesedése fokozódjék. Az 1971—75. időszakra vonatkozó tervében az összárucserében 27—30%-os KGST-részesedést is irányoz elő. A kooperációs ügyletek értéke már az utóbbi öt évben is évente mintegy 55 millió dollár volt. (1971. március 29.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier ptto Wolff von Amerongennek, a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kongresszus elnökének legutóbbi nyilatkozatai egy nagyobb európai piac megteremtéséről újra felélénkítették a vitát Spanyolország ebben való szerepéről. Különösen nagy érdeklődésre találtak Wolffnak a Közös Piac kibővítéséről, az „európai gazdaságpolitikáról” és annak nehézségeiről, valamint a Közös Piac és a latin-amerikai országok kapcsolatairól tett megállapításai. A spanyolok meglepetéssel hallották, milyen vontatottan és sok-sok akadályon keresztül halad a fejlődés egy nyugateurópai közösség kialakítása felé. A spanyol minisztereknek az utóbbi napokban két kereskedelempolitikai kezdeményezése is volt. Jószolgálati küldöttséget bocsátottak útra Dél-Afrikába és Egyiptomba. Lopez Bravo külügyminiszter dél-amerikai útjának hátterében a normális baráti kapcsolatok ápolásán kívül minden bizonnyal ott áll a spanyol külkereskedelem fölélénkítése is. A külügyminiszter célja Argentína volt. Az Egyiptomba látogató Lopez de Letona iparügyi miniszter sem mulasztotta el az alkalmat, hogy a szuez–alexandriai olajvezeték tervének finanszírozására vonatkozóan máris megállapodott nagy nyugat-európai ipari államok mellett biztosítsa Spanyolország részvételét, még mielőtt május végén sor kerül a szerződés megkötésére. Spanyolország állítólag mintegy 22 millió dollárral járulna hozzá a tervhez. Ugyanakkor latolgatják Madridban az ipari együttműködést is az EAR-val. Az egyiptomi NARS autógyár a spanyol Pegaso teherautógyár tehergépkocsi- és távolsági autóbusz-licencét Spanyolország külgazdasági orientációiról szeretné megvásárolni. Ezenkívül a NARS gyárban Pegaso-modelleket is összeszerelnének. Spanyolország ily módon jelentősen növelni tudná a szabadalmakból származó bevételeit és könynyebben kifizethetné a nyugati országokkal szemben fennálló adósságait. Figyelmet érdemelnek végül Laureano Lopez Rodónak, a legjobb spanyol gazdasági tervszakértőnek azok a szavai is, amelyeket a spanyol—portugál kereskedelmi kamara megalapítása alkalmából mondott Madridban. Azt a javaslatot tette, Spanyolország és Portugália vegye fontolóra a két országot felölelő szabad kereskedelmi zónának a megteremtését. Egyelőre ugyan az a helyzet, hogy Spanyolország már 1962 óta pályázik a közös piaci tagságra, Portugália pedig 1959 óta teljes jogú tagja az EFTA-nak, ennek ellenére jó néhány ok szól a spanyol részről fölvetett gondolat mellett. Portugália amiatt aggódik, ha Nagy-Britannia és nyomában a többi EFTA-ország belép majd az EGK-ba, kereskedelmi, politikai szempontból nem szigetelődik-e el majd Európában. Spanyolország pedig, mivel csak viszonylag sovány preferencia-egyezmény megkötése és életbe léptetése is 1962. februártól — 1970 október 1-ig váratott magára Brüsszelben, hallgatólag arra készül föl, hogy az európai gazdasági közösségbe való áhított integrációja még sok-sok évet vesz majd igénybe. Éppen ezért egy szabad kereskedelmi övezet hasznos alkalmazkodási időszak lenne, emiatt a partnerek beidegződhetnének a nemzetközi gazdaságtervezés és kereskedelem technikájára és fölkészülhetnének egy nagyobb gazdasági közösségbe való teljes integrálódás jövőbeli feltételeire. (1971. április 1.) 31fitf aardifrafitung A kenyai pénzügyminisztérium nemrég kiadott rendelete megtiltja a kenyai valuta ki- és bevitelét , a legális kereskedelmet érintetlenül hagyva. A Nairobiban megjelenő Daily Nation ezzel kapcsolatban felveti a kérdést: tulajdonképpen mi maradt meg még a kelet-afrikai gazdasági közösségből. A többi között ezt írja: „A dolgok jelenlegi állása mellett az átlag afrikai már igazán nem tudja, mit is gondoljon. Az elmúlt öt évben egy egész olyan eseménysor pergett le a szeme előtt, amely aligha táplálta benne a reményt egy esetleges kelet-afrikai egységre nézve. Látta, hogyan omlott össze a kelet-afrikai valutaunió és hogyan tértek rá ismét a nemzeti valutára. Tapasztalhatta, hogyan léptették életbe egymás után a három ország kereskedelmét korlátozó intézkedéseket (pontosan 283 rendelkezést), miként ebrudaltak ki a szó szoros értelmében kenyai és tanzániai dolgozókat Ugandából és miként vezettek be olyan komplex jogi struktúrákat, amelyek nem annyira a három ország közötti kereskedelem megkönnyítésére, hanem sokkal inkább a külföldi beruházásokért és a külföldi megrendelésekért és eladásokért folytatott harc legalizálására irányultak. Az egységnek valóban már csak egy szimbóluma maradt: a három országban még érvényben levő postai levélbélyeg”. A lap szerint a hosszú politikai és gazdasági elidegenedés folyamata Kelet-Afrikában Tanzániából indult ki. Felbomlik-e Kelet-Afrika gazdasági közössége? Tehát éppen abból az országból, amelynek államfője az afrikai egység egyik legbuzgóbb szószólója. Csakhogy a legönzetlenebb fogadkozások is mindig semmivé lettek, valahányszor csak a nemzeti gazdasági érdekek kerültek szóba. Nyerere a jövő zálogát a gazdasági autarchiában fedezte föl és már 1966-ban kilépett a kelet-afrikai valutaunióból. Nézete szerint ugyanis nem lehet független az az ország, amely idegen valutával él. Az ún. Arushai Nyilatkozatot követte a külkereskedelem, valamint a fontosabb iparágak államosítása. Ez elvetette a külföldi beruházók bizalmatlanságának magvát és azt eredményezte, hogy Kenya viszszahúzódott liberális, illetve — a tanzániaiak szerint kapitalista — gazdasági környezetébe. Obote, Uganda volt államfője később szintén ugyanerre az útra lépett: ő „az irányvétel balra” jelszavával riasztotta el a külföldi befektetőket. Következésképpen Ugandában is csakhamar devizanehézségek jelentkeztek s a kormány sebtében kiutasította a már évtizedek óta Ugandában dolgozó idegen munkásokat, elsősorban kenyaiakat. Obote távozása ez év januárjában megszakította Ugandában a fejlődésnek ezt az önellátásban keresett, tanzániai útját s most úgy látszik, az új kormányfő, Idi Ami ezredes irányítása alatt legalábbis Uganda és Kenya gazdasági és politikai szempontból újból közelednek egymáshoz. (1971. március 31.) Vegyigépek és üzemek exportja a fővállalkozásban A Magyar Kereskedelmi Kamara külön szakbizottságot létesített a fővállalkozással foglalkozó vállalatok számára, amely a napokban új taggal, a Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalattal gyarapodott. A vállalat 1967-ben jött létre, profiljába komplett vegyigyárak, festék-, lakk-, zománc- és festékpigment üzemek, különleges élelmiszeripari és kiszerelő-csomagoló berendezések tervezése és forgalmazása tartozik. Ezenkívül szén, érc, cement, mész, dolomit, magnezit és egyéb ásványi anyagok előkészítésével, dúsításával és feldolgozásával foglalkozik. Forgalma 98 százalékban a külfölddel bonyolódik le, amin belül 2,3 százalék a tőkés szállítás, bár ez a jövőben várhatóan emelkedik majd. A tőkés export mellett egyébként a hazai beruházásokban való részvételüket is növelni kívánják. Legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió, ahova különféle komplett berendezésekből és készülékekből több mint 30 millió rubel értékben szállítottak. _ A Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat nem rendelkezik önálló export joggal, külkereskedelmi partnerei közül legnagyobbak a CHEMOKOMPLEX, a NIKEX, a KOMPLEX és a TESCO. Az exportált komplett berendezések egyik része magyar, másik része a megrendelőktől kapott technológia alapján készül el. A tőkésországokba saját tervezésű egyedi gépeket és gépsorokat szállítanak, illetve nagyberendezések részegységeinek kooperációs gyártását vállalják. A belga Coope cégnek például karbamid-műtrágyagyári berendezéseket adtak el, több mint félmillió dollár értékben. Legújabban egyes készülékek, gépek és vasszerkezetekszállításáról tárgyalnak. A tőkés szállítások fokozásánál komoly akadályt jelent a nyugati és a magyar szabványok különbözősége. Iparvállalataink nincsenek felkészülve a fokozott minőségi követelmények és a rövid szállítási határidők teljesítésére sem. Mivel a követelmények mások Európában, mint a fejlődő országokban, az együttműködés nehézségei is eltérőek. Több országban például hosszú lejáratú hitelszállításokat igényelnek, ugyanakkor problémák mutatkoznak a bankgaranciák vonatkozásában. Közös vállalatok esetén a partner országok nem mindig teszik lehetővé a tőke kihozatalát. Gyakran a bizonytalan külpolitikai helyzet, vagy az államközi megállapodások hiánya miatt nem jöhet létre egy-egy üzlet. De a tőkehiány is gátló tényező lehet éppen úgy, mint a fejlődő országokban megmutatkozó szakemberhiány. A VTFV a tőkés Európában jelenleg angol, nyugatnémet, görög és francia cégekkel tárgyal. A fejlődő országok közül Irakban, Iránban, Marokkóban, Brazíliában, Bolíviában és Peruban érdekelt elsősorban. Piackutatása főleg Indiában, Ausztráliában és Kanadában volt eredményes, de itt még csak a kapcsolatfelvételnél tartanak. Természetesen tisztában vannak vele, hogy erőforrásaik korlátozott volta nem teszi lehetővé tevékenységüket túl széles területen. Az új gazdasági mechanizmus nagyobb lehetőséget adott a fővállalkozásokra is. A további kibontakozás bizonyos ösztönzők bevezetésével lenne biztosítható, így például azzal, ha újra lehetővé válna a vállalatok számára garanciális alap képzése. Mint a Vegyigéptervező és Fővállalkozó Vállalatnál is állítják, ma vállalkozni csak százszázalékos biztonsággal lehet. Bánhegyi László Az Inno-France áruházi hálózat Párizsban, Strasbourgban és Mulhouseban április 22. és 30. között magyar élelmiszer heteket rendez a TERIMPEX, a MONIMPEX és a HUNGAROFRUCT cikkeiből. Az árubemutatóval egybekötött rendezvénysorozat célja, hogy a késztermékeket is bevezessék a francia piacon. A Labor Műszeripar Művek és a szovjet Szelhozpromexport együttműködési szerződést kötött komplett mezőgazdasági laboratóriumok közös értékesítésére, elsősorban tőkés piacon. A szerződés 1972-re vonatkozik. „Szőrmeértekezletet” tartanak április 15—16-án Budapesten a szocialista országok érdekelt külkereskedői. A találkozón, amelyet a TANNIMPEX rendez, első alkalommal képviselteti magát valamennyi szocialista ország. 0 ötvenezer dollár értékben exportál bútort az ARTEX a belgrádi Moszkvaszállóba. 0 Olasz importanyagokból gyártott női kabátokat szállít a HUNGAROTEX egyik legnagyobb vevőjének, a holland Konnersmann cégnek. Az üzlet értéke közel 250 ezer dollár. A szállítások 1971 második felében kezdődnek. A kabátokat a Május 1. Ruhagyár gyártja. A jövő héten 200 szobára való bútort exportál Görögországba az ARtex. © A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége svéd megrendelésre dömperserleget készít. Évente 150 vagon vetőmagot szállít a világ minden tájára a Bolyi Állami Gazdaság hibridüzeméből. RÖVIDEN © 5000 darab jersey és selyem női ruhát készített bérmunkában a Nyírségi Ruházati Szövetkezet az első negyedévben, nyugatnémet rendelésre. A Japán műszálgyártó vállalat képviselői érkeznek március végén Budapestre, hogy a HUNGAROTEX-szel egy poliészterselyem-gyár kooperációs létesítéséről tárgyaljanak. Újszerű üzletre készül a TANNIMPEX: félkész nerckabátokat értékesít Franciaországban. A próbaszállítmányt már elküldték a francia Marion cégnek. Félmillió palack Salvador bort szállít az idén a Szovjetunióba a kunfehértói állami gazdaság. Konferencia A magyar vállalatok ma már mintegy 25 közel-keleti, észak-afrikai és dél-amerikai országba szállítanak rendszeresen. A fejlődő országok műszaki és tudományos kérdéseinek jobb megismerésére a METESZ április 13—14-én konferenciát rendez Budapesten a Technika Házában, amelynek témája a legújabb eredmények ismertetése. Az elképzelések szerint a tanácskozás három szekcióban fog lezajlani. A konferencia jó lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar szakemberek közvetlen kapcsolatot építsenek ki a hazánkba érkező török, iraki szakemberekkel és az UNIDO, valamint a FAO képviselőivel. 1971. ÁPRILIS 8. 3 ■■■■■II KOOPERÁCIÓ * Tudósítónktól: A kaputelefonok gyártási együttműködéséről folytattak tárgyalásokat Szófiában és Belogradcsikban a Baranya megyei Szerelőipari Vállalat és az ELEKTROIMPEX képviselői. A bulgáriai telefongyárral mintegy 100—150 ezer rubel értékű munkára kötöttek megállapodást. A bolgár partner a Szerelőipari Vállalatnál készült tervdokumentáció alapján kaputelefonokhoz készít és szállít alkatrészeket. A szerződés értelmében az idén 10 ezer lakáshoz elegendő kaputelefon-alkatrész érkezik Bulgáriából, 1972-ben pedig 35 ezer készülék elemeit szállítják. A tárgyalások során a bolgárok érdeklődtek a magyar vállalat által kifejlesztett több elektronikus berendezés tervdokumentációja átvételének lehetőségeiről, valamint a műszaki fejlesztésben való együttműködésről. A Szerelőipari Vállalat elsősorban hazai igényeket elégít fel, de exportra is van kilátás. Tekintettel a fokozódó keresletre, fejlesztik a pécsi üzemet. 111« h Magyar Kereskedelmi Kamara /iimmiimimiiiiminsii......iiiimiiiiimmmmmiiiiiimiiiiiiimiiiiiiimiimmaii A szovjet szerszámgépek behozataláról A Szovjetunióból származó szerszámgép-importunk fejlődése nem kielégítő, ami arra indította a két ország kereskedelmi kamaráját, hogy szimpoziont rendezzen a kérdés megvitatására. A Magyar Kereskedelmi Kamara szerszámgépipari szakmai csoportjának kibővített ügyvezetőségi ülése a behozatal elősegítésének más lehetőségeivel is foglalkozott. A szovjet szerszámgépek megismertetését nagyban elősegítené budapesti bemutatóterem létesítése is. Ennek költségeit az importban érdekelt magyar vállalatok fedeznék, és valamilyetn formában esetleg a szovjet partnerek is részt vállalnának belőle. (Valószínűleg 1972-re sikerül a mintaterem létrehozása.) A szovjet Sztankoimport magyar nyelvű prospektusainak kiadása is fontos lépés volt az importpropagandában. A gyűjtőkatalógusok részletes felsorolást tartalmaznak, hiányosságuk viszont, hogy nem jelölik meg, melyek az éppen eladásra kínált gépek. Általában arra kellene törekedni, hogy a hazai prospektusokhoz és gépkönyvekhez hasonló részletességgel készült anyagok kerüljenek a magyar vevők kezébe. A szakmai ülésen szóba kerültek a gépimport-kontingensek is. Magyar bútorexport Moszkvába Az örmény minisztertanács az ARTEX-nél rendelte meg jereváni vendégházának bútorait. (A helybeli Ani-szálló három szobáját a magyar külkereskedelmi vállalat bútorozta be nemrég, s a berendezés megnyerte a jerevániak tetszését.) Az ARTEX közületi bútorai egyébként is igen népszerűek a Szovjetunióban. Nemrég a szovjet tervhivatal delegációja járt Budapesten, s mintákat kért — 550 szobás üdülőt építenek Moszkvától nem messze, 700 személyes színházteremmel, étteremmel, sportteleppel. A hét modern mintaszobát — a békéscsabai Faipari Ktsz gyártmányait — májusban küldik ki. A kijevi repülőgépgyár vendégházának bútoraira 100 ezer rubel értékben már a szerződést is megkötötték. Szállítás szeptemberben. 1000 tonna baromfi Spanyolországba A TERIMPEX néhány évi szünet után ismét vevői közé sorolhatja Spanyolországot. A múlt évi madridi baromfi-világkiállításon nyílt alkalmuk a magyar szakembereknek a spanyol mezőgazdasági és kereskedelmi miniszterekkel tárgyalniuk, akiknek felhívták a figyelmét, hogy túl szigorúan bírálják el az importengedélyeket. A beszélgetésnek már lemérhető eredménye is van. Március végén a spanyol hatóságok pályázatot írtak ki 2000 tonna vágott baromfi szállítására; 1000 tonnára szóló megrendelést a magyarok nyertek meg. (A másik 1000 tonnán francia és más jelentkezők osztoznak.) Az importengedélyek zárlatát egyébként 1969 elején a spanyol túltermelés váltotta ki. A helyzet azóta annyira megváltozott, hogy a már említett 1000 tonnás tételen kívül további kilátása van a TERIMPEX-nek, egyszer 500 tonnás és egyszer 2000 tonnás újabb kötések létesítésére. De ezenkívül eladtak még Spanyolországba 5 400 000 darab tojást is. Javulnak az eladási lehetőségek vágott baromfiból Japánban is. Mintegy 3500 tonna árut szállítottak ki 1969- ben (1970-ben mindössze 1300 tonnányit). De erre az esztendőre ismét megnőtt a kereslet és az idén eddig 4000 tonna baromfit adott el a TERIMPEX Japánba. Az áru egy része a megrendelőnek speciális igényei szerinti kikészítésben kerül szállításra. BARANYA MEGYE EXPORTJA Tudósítónktól: Baranya megyei iparvállalatok exporttermelése a negyedik ötéves terv időszakában, az előirányzat szerint 1,1 milliárd forintról 1,65 milliárd forintra nő. Az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat a gépipar lesz. Pécsett új műszergyár létesül, fejlesztik az Építőgépgyártó Vállalatot, rekonstruálják a Sopiana Gépgyárat. A beruházások eredményeként az exporttevékenység megkétszereződését várják. A fafeldolgozó ipar 875 millió forint beruházással (ennek nagyobb hányadát a Mohácsi Farostlemezgyár bővítésére fordítják) 85 százalékos termelésnövekedést tervez, exportja hatszorosára emelkedik. A textilipar termelése 20—30 százalékkal lesz több 1975-ben, mint 1970-ben volt, a Május 1. Ruhagyár komlói üzeme 10 millió forinttal növeli exportját, a komlói Carbon könnyűipari vállalat is fokozza kivitelét. A bőripar exportja 250 millió forinttal nő, a Pécsi Kesztyűgyár új 500 ezer pár kapacitású üzemet hoz majd létre. A hazai és a külföldi szükségletek kielégítésére szükségesnek mutatkozik a Pécsi Porcelángyár finomkerámiai részlegének rekonstrukciója is. M. Z. Az Energomasexport Budapesten Az Energomasexport a KGM MTTI rendezésében szovjet hegesztőgép-kiállítást rendez április 14-ig bezárólag a Technika Házában. A bemutatón az érdeklődő magyar szakemberek 10 új szovjet berendezést láthatnak majd. Az Energomasexport képviselői elmondották, hogy a kiállított termékekből még erre az évre is van szállítási kapacitásuk. A szovjet szakemberek felhasználják itt-tartózkodásukat arra is, hogy információkat gyűjtsenek a magyar piac igényeiről és felmérjék a vállalat jövő évi magyarországi exportlehetőségét. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2687/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008