Világgazdaság, 1997. április (29. évfolyam, 63/7073-84/7094. szám)

1997-04-29 / 83. (7093.) szám

. .. "­­ A Postabank-sztori Hány év számít történelemnek? De talán nem is ez az igazi kérdés, sokkal inkább az: milyen távol­ság kell ahhoz, hogy vizsgálódásunk, visszatekinté­sünk kiállja kényes történészek kritikáját is? Sza­bad-e a közelmúlt eseményeit feldolgozni annak veszélye nélkül, hogy a szubjektivizmus hibájába essünk? Ki tudja? Szabad vagy nem­ kell. Szükség van időnként arra, hogy megforduljunk, visszanéz­zünk a megtett útra, s csendesen eltűnődjünk azon, mit hagytunk magunk mögött. Hogy vajon az, amikor valamiről úgy véltük, korszakos, valóban kiállta-e az idők próbáját? Hogy sikerült-e mara­dandót alkotnunk, mint hittük, vagy tévedtünk, s az értékek egy része eltűnt a történelem süllyesztőjé­ben. Meglehet, túlzónak tűnnek szavak Önnek, kedves Olvasó, Önnek, a szikár tényekhez, magas szintű szakmai elemzésekhez szokott Világgazda­ság-olvasónak, kiváltképp, ha ezúttal egy bank, nevezetesen a Postabank históriáját elevenítjük föl. Miért tesszük? — kérdezhetik, joggal. Talán I. Induljunk ki az egyszerű tényből: 1988. június 28-án megalakult a Postabank és Takarékpénztár Rt. A Magyar Távirati Iroda dokumentációját fellapozva az esemény­­naptárban sem szerepel több a szimpla tény rögzítésénél. Ne csodálkozzunk rajta, hisz akkoriban még maguk az alapítók sem gondoltak többet róla, mint hogy létrejött egy bank, egy kis bank a nagyok árnyékában. Legfeljebb e bank vezetői fogalmazták meg önmaguknak: ennél jóval nagyobb perspektívát képzelnek el. De maradjunk egyelőre június 28-nál, már csak azért is, mert a bankala­pítás körülményeire később még visszatérünk. Nézzük meg, mit tartott lényegesnek az MTI eseménynaptára 9 évvel ezelőtt, annál is inkább, hiszen — ha fontossági sorrendet tételezünk a szerkesztőkről — a Postabank Rt. megalakulását utolsóként említették. Első helyen a nap eseményeinek sorában természetesen az MSZMP Politi­kai Bizottságának ülése áll, ezt a Román Szocialista Köz­társaság ama döntése követi, amely bezáratta a Magyar Népköztársaság kolozsvári főkonzulátusát, aztán dr. Pas­­kai László esztergomi érsek vatikáni bíborossá, avatása következik, majd közvetlenül a Postabank előtt említi a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének alakuló közgyűlését. Június 28-a van tehát s mint említettük, az MSZMP Politikai Bizottságának ülése. Ezen az ülésen a testület megvitatta a népgazdaság év eleji tapasztalatairól készült jelentést, foglalkozott a bős—nagymarosi vízlépcsőrend­szer összefüggésével kapcsolatos kérdésekkel. De szélesítsük egy kicsit az időhorizontot, nézzük, mi minden történt ebben az esztendőben, milyen is volt a bank alapításának gazdasági és társadalmi környezete. Az MSZMP Központi Bizottsága november elején állásfoglalást foga­dott el a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól. A Kádár János elnökletével megtartott ülésen értékelték az ugyan­csak 1988-ban, májusban megtartott pártértekezleten el­hangzottakat, vagyis azt, h­ogy milyen lépéseket sikerült megtervezni annak érdekében, hogy a gazdasági és politikai rendszerben átfogó változásokat érjenek el, megújuljon a szocializmus, hogy létrejöjjön a hatékonyan működő, a világgazdasághoz jól alkalmazkodó szocialista piacgazdál­kodás feltételrendszere, illetve ennek megfelelően a politi­kai intézményrendszer is demokratikus átalakuláson men­jen végbe. A megújulási folyamatban, állapította meg az MSZMP KB, nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatározó döntést nem központi előírásra, hanem helyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság befolyását a megújulási folyamatra, hozzájárul a pártszerve­zetek aktivitásának kibontakozására. A KB kezdeményezé­sére az állami szervek széles körű társadalmi bázison hozzá­kezdtek az átfogó gazdasági reform, illetve a gazdaságpoli­tikai fordulat kidolgozásához. Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, folyamatban van a tulajdonviszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérre­form kidolgozása. A szakszervezeti mozgalom, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújítá­sához. Bővül a tér a különböző érdekek és nézetek kifejté­sére és ütköztetésére. A párt­ és az állami vezetés helyzetét nehezíti, hangsúlyozza a dokumentum, hogy egyszerre kell megküzdeni a múltban elkövetett hibák következményeivel és a jelenlegi gondokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígéretei, a sokszor megalapozatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott célok teljesíthetetlensége növelik a bizalmatlanságot... A párttagság többsége világos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szokatlansága miatt elbizonytalanodnak és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit látják veszélyben. Ma már hozzátehetjük: nem alaptalanul. Hihetetlen gyors változások követték egymást ebben az esztendő­ ----------- ------------------------------------- ---------­ lezárult egy korszak? Talán igen, adhatnánk választ. A szónak abban az értelmében mindenképpen, hogy kilenc éve a semmiből indult ez a bank, huszonkette­dikként a pénzintézetek sorában, egy másik történel­mi korszakban, s mára a második legnagyobb bankká nőtte ki magát. Kis bankból nagy bank lett, sokszor irigyelt, támadott, de a lakosság által mindenképpen megkedvelt, önálló arcot mutató intézmény. Soroza­tunkban szeretnénk bemutatni ezt az utat, annak buktatóit, igazi sikereit, olykor kudarcait. Nem kerül­jük el a kritikai véleményeket sem, s persze fölelevenít­jük a közelmúlt történéseit is. Azokat a napokat, amikor a Postabank nevétől volt hangos a sajtó, sok­sok ember bánatára és vesztére. Hiszünk benne, hogy időutazásunk nem lesz minden tanulság nélkül való, de arra mindenképpen jó lesz, hogy eltűnődjünk azon, mi minden is történt velünk az elmúlt tíz évben, s egyben rá is csodálkozzunk, milyen közel is vannak valójában rég elfeledett vagy éppen emlékeinkben sokkal távolabbiként élő események­­ben, s bár az ország vezetői még hittek a rendszer megmen­tésének lehetőségében, már egyértelműen érzékelhetővé vált, hogy az MSZMP defenzívába szorult, s legfeljebb követ­ni próbálja a történéseket. Ennek illusztrálására csak két példát említenénk. A kormány szóvivője 1988 márciusában a demokrata fórum Járta színházi üléséről szóló híresztelésről kijelentette: a kormány nem ismer ilyen nevű szervezetet, viszont tudja, hogy akadnak olyanok, akik szeretnék megza­varni a méltó megemlékezést nemzeti ünnepünkről, március 15-ről. Ugyanakkor az év második felében már kénytelen volt tudomásul venni az új szervezetet, a leendő pártok megala­kulását, így például a Fideszét, mely november 19—20-án tartotta alakuló kongresszusát mint országos politikai szövet­ség. A szóvivő által még ismeretlennek minősített demokrata fórum szeptember 3-án Lakitelken alakult szervezetté. A Postabank és Takarékpénztár Rt. főbb részvényesei az alapításkor: Már az induláskor a részvényesi kör tagjai között megje­lent a nem állami szektor is, így például a Műszertechnika Kisszövetkezet, az Adatfeldolgozó, Rendszerprogramo­zó és Számítástechnikai Kisszövetkezet és még többen. A Postabank és Takarékpénztár Rt. jegyzett tőkéje az induláskor több mint 2,2 milliárd forint volt. Az induló új­­ bank már július elején — az alapítást követően néhány nappal — megkötötte első üzleti szerződését, mégpedig betéti szerződést a Magyar Posta Budapesti Távbeszélő Igazgatóságával, júliusban pedig már elindultak az aktív üzletek is. A politikai-gazdasági helyzet romlását, az elbizonytalano­dást mutatja egy sor személycsere is a párt és a kormány vezetésében. Ebben az évben lett Grósz Károly az MSZMP főtitkára és Kádár János az MSZMP elnöke. Pozsgay Imre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárából állammi­niszter, s ebben az évben mentették föl, illetve ment nyugdíj­ba Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Az ő nevét azért említjük, mert az MNB-nek fontos szerepe volt végül is a gazdasági átalakulásban. Hiszen ahhoz, hogy 1988-ban létrejöhessen a Postabank, szükség volt arra az egy évvel korábbi lépésre, amely létrehozta Magyarországon a kétszin­tű bankrendszert. Tegyük hozzá gyorsan, nagy-nagy késéssel.­­ A késés nem rajtunk múlt — állítja Tímár Mátyás, aki egyébként 1975-ben lett az MNB elnöke (1963—67. között pénzügyminiszter is volt) —, a politikai környezet miatt maradt el a bankreform. Pedig annak gondolata már 1968- ban, az új mechanizmus idején fölmerült. Már akkor többen úgy véltük, hogy szükség van a kétszintű bankrendszer kialakítására, végül azonban az az álláspont alakult ki, hogy a szocialista piacgazdaság bevezetése, amely megszünteti a tervutasításos rendszert, olyan hatással lesz a gazdaságra, amely annak minden elemét mozgásba hozza, jó tehát, ha legalább a bankrendszer stabil marad. Ennek következtében csak reformocskák születtek azzal az elképzeléssel, hogy 2- 3 év múlva következik be egy újabb lépés, amelyben meg­szüntetjük a költségvetés elosztó-elvonó rendszerét, s ily módon jut nagyobb szerephez a monetáris szféra. Közbejött azonban a prágai tavasz, a szovjet retorzió, mindez reform­­ellenességet szült, vagyis szóba sem kerülhetett a második lépcső megvalósítása; a politikai bizottság egyszerűen levet­te a napirendről. A gondola­t a 70-es évek vége felé került újra elő, aminek persze jó oka volt, nevezetesen az olajárrobba­nás és az eladósodás. Bajok lesznek ebből, mondjuk, be kell lépni az IMF-be és a Világbankba (mellesleg erről írtam is a Szürke pénzügyek című könyvemben). Elodázhatatlan­­nak tűnt a reform folytatása. Tulajdonképpen ennek jegyében történtek személyi változások: Havasi Ferenc lépett Németh Károly helyébe, és Marjai József is veze­tő szerephez jutott. Az ő elképzelése azonban az volt, hogy a költségvetés reformját kell előbb végrehajtani, mely együtt jár az árreformmal. A Magyar Nemzeti Bank elnöksége egyértelmű híve volt a kétszintű bankrendszer létrehozásának, olyannyira, hogy a 80-as évek közepétől folyamatosan tárgyaltunk a bevezetéséről. Mindezt csak azért említem ilyen hangsúlyosan, mert akadtak olyanok, akik azt állították, hogy a Magyar Nemzeti Bank ellene volt a kétszintű bankrendszernek. Valótlan és bántó ez az állítás, hiszen, mint említettem, mi kifejezetten aktív szerepet játszottunk, s a Nemzeti Bankban már 1983— 84-ben élesen különválasztottuk a jegybanki és a hitele­zési funkciót. Ezzel is kvázi megalapozva a majdani különválást Más-más vezetője lett a bankon belül az iparnak, a mezőgazdaságnak, az infrastruktúrának... Te­hát a csíra már ekkor kialakult. A döntő lépés 1987. január 1-jén következett be, ekkor alakult meg a három nagy kereskedelmi bank, a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank.­­ Úgy igyekeztünk a Nemzeti Bankhoz tartozó vállalato­kat elosztani, hogy a létrejött új kereskedelmi bankoknak nagyjából egyforma legyen a betét- és hitelállománya, s azért törekedtünk arra is, hogy vegyes profilúak legyenek, hogy konkurálhassanak is egymással — mondta Tímár Máyus. Erről a konkurenciaharcról persze erősen megoszlanak a vélemények. Sőt elemzők inkább azt állítják, hogy szimulált piaci helyzet jött létre. Olyannyira, hogy a részt­vevők számára sem volt áttekinthető a kétszintű bank­­rendszer, inkább politikai elvárásoknak felelt meg. A moz­gásterük szinte nulla volt, teljes egészében az ágazatilag létrejött ügyfélkört vették át, mivel a Magyar Nemzeti Bank struktúráját telepítették rá a kereskedelmi bankokra. A jövedelemtulajdonosok között is föl volt osztva a piac, s mivel a jövedelemtulajdonosok közül a vállalati szféra és a költségvetés is nettó módon eladósodottak voltak, a kereskedelmi bankok is rossz szerepre kényszerültek. Hiszen egy tervutasításos piacon kellett volna üzleti ala­pon hitelezniük, így aztán hiába volt az 1987. január 1-jét megelőző többéves előkészítő munka, hiába tűnt az átállás zökkenőmentesnek, a kialakult banki struktúra már a kezdet kezdetén súlyos torzulásokat mutatott. S éppen azért, mert az új bankok — ahogy említettük — lényegében a Nemzeti Bank ágazati hitel-főigazgatóságainak átke­resztelése révén jöttek létre. A kép teljessége érdekében említjük, hogy a bankre­form előtt sem volt egyedüli az akkori fejletlen pénzpia­con a Magyar Nemzeti Bank (hiszen működött már két külföldi bank, a Citibank és a CIB; az Állami Fejlesztési Bank, amelynek a feladata az állami beruházások finanszí­rozása volt; a Külkereskedelmi Bank, amely részint klasszi­kus feladatokat, részint az MNB-től átruházott feladatokat teljesített; valamint számos kis bank, amelyek a hitelpiac egyes szegmensében végeztek hitelműveleteket, és per­sze ott volt az OTP a lakossági piacon szinte egyeduralko­dóként). Hát igen, az OTP... A lakossági piac egyeduralkodója jogilag is monopolhelyzetben volt. Márpedig a Postabank ötletének megálmodói éppen ezt a piacot célozták meg fő csapásirányként. Más kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a bankfelügyelet 1988 közepén ezt még nem­ engedélyezte, nem volt ilyen mértékben liberalizált a szabályozás.­­ De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a Magyar Posta vezetőiben sem egy bank képe rémlett fel, amikor a forrásgyűjtésen gondolkodtak, legfeljebb egy pénzintéze­té, amely betétekkel, telefonkötvényekkel gazdálkodik. Legalábbis így emlékszik vissza az eseményekre Tóth Illés, aki 1970-től 1988-ig állt a Magyar Posta élén. — Az egész gondolatot a telefon mozgatta — állítja Tóth Illés. — Erre még talán mindenki emlékszik: katasztrofális volt a helyzet, s a fejlesztéshez hiányzott a pénz és a technika, hiszen hiába volt nyereséges az akkor még egysé­ges posta, az állam elvonta a nyereséget, és csak 30 százalékot adott vissza. Hangsúlyozom: nem bank járt a mi fejünkben, hanem egy százszázalékos postatulajdonú pénz­intézet. Ám kiderült, a törvények ezt nem engedik meg számunkra. Mégsem vetettük el az ötletet, tovább kerestük a megoldást, olyannyira, hogy el is különítettünk 500 millió forintot. De már nem pénzintézetet, hanem bankot tervez­tünk. A Postabankot... Hogy így történt-e, vagy mások más­ként emlékeznek vissza a Postabank megszületésének ötletére, nos, erre a következő részben, május 6-án térünk vissza. Magyar Posta 26,9% 600 millió Ft Magyar Állam (a Pénzügyminisztérium által , képviselve) 22,4% 500 millió Ft Hungária Biztosító 10,3% 230 millió Ft Interbank Rt. 7,6% 220 millió Ft -...............- ■ ---------m-1

Next