Világgazdaság, 2000. szeptember (32. évfolyam, 170/7934-190/7954. szám)

2000-09-20 / 183. (7947.) szám

2 RÖVIDEN Brüsszel ellenzi a benzinadó csökkentését Az OPEC-tagállamok kedvére politizálnak azok a kormányok, amelyek készek csökkenteni az energiaárakban lévő adó mér­tékét — hangoztatta a brüsszeli bizottság energiaügyekben illetékes tagja. Loyola de Palacio ellenállásra ösztönözte a tagállamokat. Nagy-Britanniában eközben a rendőrfőnök vizs­gálatot rendelt el azon rémhírek kapcsán, amelyek — újabb megmozdulásokra utalva — ismét pánikszerű vásárlást váltot­tak ki egyes körzetekben. Németországban a Bundesbank elnö­ke, Ernst Welteke hibának minősített minden, az üzemanyag adótartalmának csökkentésével járó európai kompromisszu­mot, mert az — úgymond — mindenütt rontja a költségvetési pozíciókat és a fiskális szigort. A tiltakozások hulláma egyúttal a Közel-Keletre is átterjedt: Izraelben teherjárművek vezetői tartottak forgalomlassító megmozdulást. (VG) Nettó befizetők és haszonélvezők az unióban Tavaly Görögország volt az Európai Unió közös költségvetésé­nek legnagyobb haszonélvezője, ahol a GNP 3,2 százalékát tette ki az onnan kapott nettó kifizetés. Abszolút összegben Spanyolország volt a legnagyobb nyertes 7,09 milliárd euróval — derül ki abból a jelentésből, amelyet Michaele Schreyer, az Európai Bizottság költségvetési kérdésekért felelős tagja ter­jesztett elő az unió kiadásainak tagországonkénti megoszlásá­ról. Nettó haszonélvező volt még Portugália, Írország és Spa­nyolország, Dánia pedig 50 millió eurós plusszal gyakorlatilag nullszaldóval zárt. A relatíve legnagyobb nettó befizető Hol­landia volt tavaly a GNP 0,57 százalékával, abszolút értékben pedig Németország a maga 9,48 milliárd eurójával, ami az ottani GNP 0,49 százaléka. A nagy tagországok közül Francia­­ország gyakorlatilag szintén nullszaldós, 640 millió eurós nettó befizetéssel. (Rapid) Tandíjat vezet be az osztrák kormány Az osztrák kormány a szociális juttatások célszerűbb elosztását szolgáló tervezetet fogadott el a költségvetés tervezett szanálá­sa jegyében. Az intézkedések közül a leghevesebb vitát az egyetemi tandíj tervezett bevezetése váltotta ki. A csomag, amelynek célja, hogy csakis a valóban rászorulók részesülje­nek szociális juttatásokban, összesen 7,7 milliárd schilling megtakarítást eredményez. Az egyetemi tandíjat a 2001/2002- es tanévtől vezetik be, s összege szemeszterenként 5000 schil­ling lesz. Elisabeth Gehrer, az illetékes miniszter szerint a tandíj bevezetésével párhuzamosan kibővítik az ösztöndíjak összegét és választékát, valamint lehetőséget teremtenek a kedvezményes kölcsönök felvételéhez. (MTI) Kiegyensúlyozott észt büdzsé A törvénynek megfelelően kiegyensúlyozott költségvetést foga­dott el az észt kormány a 2001-es évre. A büdzsé prioritásai között szerepel a pedagógusok bérének emelése és a honvé­delem. A GDP a kormány tervei szerint 5,5 százalékkal bővülhet jövőre az idei 6 százalék után. Az orosz válság utózöngéi miatt az idén a törvénytől eltérően deficites lehet az államháztartás, de annak nagysága a GDP 1 százalékán belül maradhat. (Reuters) KÜLFÖLD ÜZLETI NAPILAP Gyorsulhat az EU-csatlakozás (Folytatás az 1. oldalról) Védrine és Verheugen azt is közös célnak nevezték, hogy a tárgyalásokon az érdemi kérdé­sekre kell összpontosítani. Sze­rintük ennek és a gyorsításnak már a következő hónapokban (tehát még a december végén záruló francia elnökség alatt) is tapasztalható lesz a megvalósu­lása. Védrine úgy véli, év végé­re “átfogó elgondolásunk lesz arról, hogyan kezeljük az előt­tünk lévő időszakot”. Martonyi János szerint a fran­cia elnökség alatt a tárgyalóasz­tal “letisztítása”, a viszonylag könnyebb kérdésekre való összpontosítás lehet a feladat, a csatlakozás legfontosabb kér­déseinek a 2001 első felében esedékes svéd elnökség idején kell középpontba kerülniük. A magyar külügyminiszter a fran­­cia elnökséget záró nizzai csúcstól azt reméli, hogy lehe­tőséget teremt a legfelkészül­tebb tagjelöltek esetében a tár­gyalások 2001 végéig történő lezárására. A könnyebb és a nehezebb tárgyalási témák szétválasztá­sát lehetséges technikának ne­vezte lapunk érdeklődésére Reijo Kemppinen, Verheugen szóvivője is. Mint mondta, a korábbi bővítéseknél is ezt a módszert alkalmazták. A jelen esetben azonban problémának nevezte, hogy már nem sok olyan fejezet van hátra, amely a könnyebb kategóriába tarto­zik. Magyar részről ide sorol­ják az energia, a külgazdasági kapcsolatok, a szociális politi­ka, az adózás, a vámunió és a szolgáltatások szabad áramlá­sa témakörét. Kemppinen szerint ahhoz, hogy 2001 végére valóban le­­zárhatóak legyenek a tárgyalá­sok, a még nyitva maradt kér­dések végső nagy csomagj­áról 2001 nyarán vagy őszén meg kellene kezdeni az egyeztetése­ket. Lapunk azon kérdésére, hogy ezt az Európai Bizottság támogatja-e, azzal válaszolt, hogy erről még korai beszélni, mert a végső csomag kialakítá­sának időpontja a tárgyalási taktika része. Lendületesebb növekedés, nagyobb egyensúlytalanság (Folytatás a 2. oldalon) A csatlakozásra váró orszá­gokban a munkaerő-kereslet reálbérre vonatkoztatott rugal­massága, vagy a kereskedelmi korlátok lebontása mára elérte, helyenként meghaladta az Eu­rópai Unió szintjét. A legfejlet­­te­bb tagjelölt országokban a megtakarítási ráta is felzárkó­zott az EU átlagához. A mun­kaerőpiacnak ugyanakkor fel kell készülnie a számos uniós norma bevezetésére, és még több feladat vár megoldásra az árupiacokon. Az EU környezet­védelmi normáihoz való alkal­mazkodás is évente a tagjelöl­tek bruttó hazai termékének 1,5 százalékába kerülhet. A jelen­tés megállapítja, hogy az elmúlt években legjobban a külföldi stratégiai befektetők kezébe került cégek teljesítettek. Magyarországról szólva a je­lentés 5 százalék körüli, illetve azt meghaladó növekedést va­lószínűsít az idén és jövőre egy­aránt. Felhívja ugyanakkor a figyelmet a szigorúbb monetá­ris politika szükségességére a megtorpant dezinfláció miatt. Az euróövezetben jövőre újra 2 százalék alá süllyedhet az int­Kelet-Európában és a ko­rábbi Szovjetunió utódálla­maiban a vártnál jóval mé­lyebb és hosszabban elhúzódó szegénység alakult ki — han­goztatja a Világbank szintén most közzétett jelentése. A sú­lyosan hátrányos helyzetűek 1988-ban még csak 2 százalé­kon álló aránya gyorsan nö­vekedett az átalakulás során, és egy évtizeddel később 20 százalékon állt. A volt szocia­lista térség egészében jelentős eltérések szerint ment végbe az átalakulás: a szovjet utód­államokban mintegy 50 szá­zalékkal esett vissza a kibo­csátás, a közép-európai régió-ciklusban előbbre tartó álla­mokhoz. Az egységes kamatláb következtében a túlhevülés egyértelmű jeleit mutató Íror­szágnak és Hollandiának is szó­ban viszont alig 15 százalékkal. A szegénység felszámolására a Vi­lágbank a tartós növekedés felté­teleinek megteremtését ajánlja, vajon sikerül-e kihasználni a kedvező világgazdasági hely­zetet a költségvetési és szerke­zeti reformok folytatására. A pozitívan fogadott adócsökke­nésnek a nyomott életszínvo­nalat felmutató térségekben fő­leg egy életképes kisvállalati kör megteremtésén kell nyugodnia. A kormányoknak a költségve­tési forrásaik célratörő felhasz­nálásával hatékony egészség­­ügyi, oktatási és szociális ellátá­si rendszereket kell kialakíta­niuk. Meg kell szabadítaniuk az állami apparátusokat a helyi gazdasági-hatalmi, bűnözői csoportok befolyásától és a kor­rupciótól. Politikai egyetértést kell teremteniük az egali­­táriusabb társadalmi viszonyok kialakítására, az egész intézmé­nyi rendszer működését e cél szolgálatába kell állítani, szükségessé a továbbra is erő­teljes növekedés miatt. Jövőre 2,6 százalékra mérséklődhet az infláció az amerikai gazdaság­ban, amely a remények szerint “simán ér földet”. Ha azonban drasztikus monetáris szigorí­tásra lesz szükség az infláció féken tartásához, a vészforga­tókönyv szerint akár 1,3 száza­lékra eshet a jövő évi amerikai növekedési ütem. Ez az egész világon éreztetné hatását. A szerzők szerint a megváltozó befektetői hangulat következ­tében akár 20 százalékos árfo­lyamesés is bekövetkezhetne a részvénypiacon. A jelentés a világ más térsé­geiben is javuló gazdasági tel­jesítményre számít. Oroszor­szág gazdasága az idén 7, jövő­re 4 százalékkal bővülhet, vég­leg maga mögött hagyva az 1998-as válságot. Súlyos gaz­dasági fenyegetést jelent azon­ban, hogy Fekete-Afrika egyes országaiban a felnőtt lakosság több mint 20 százaléka fertőző­dött HIV-vírussal. A probléma csak nemzetközi összefogással kezelhető. Az IMF négy fő veszélyfor­rást azonosított, amely megtör­heti a konjunktúrát. Ezek közé tartoznak a világ vezető gaz­dasági térségei közötti egyen­súlytalanságok: a jelentős ame­rikai külkereskedelmi hiány, szemben a komoly japán több­lettel, illetve az euró dollárhoz és jenhez viszonyított gyenge­sége. A korábban vártnál lényege­sen magasabb olajár is vissza­vetheti a növekedést az árak és a kamatok emelkedése révén. Nem látható előre az sem, mi­lyen szintig kell emelni a kama­tokat az Egyesült Államokban és néhány más országban ah­hoz, hogy kordában lehessen tartani az inflációt. Végül to­vábbra is nyugtalanító tényező a fejlett tőkepiacokon az árfo­lyamok megnövekedett inga­dozása, amely más régiókra is kihat, és máris a feltörekvő pi­acok kockázati prémiumainak emelkedését okozta. Gini-koefficiens (1996-1998) Magyarország Szlovénia Csehország Lengyelország Horvátország Oroszország 0: egyenletes a jövedelemeloszlás 1: minden jövedelem a leggazdagabbaké Forrás: Világbank láció, és 8,3 százalékra csökken a munkanélküliség. A tagok növekedési rátái közötti kü­lönbség is mérséklődik, ahogy Németország és Olaszország felzárkózik a konjunkturális korú költségvetési politikát ja­vasol a valutaalap. Az IMF 2003-ra kiegyensúlyozott bü­dzsére számít az eurózóna egé­szét tekintve. A szervezet sze­rint az igazi kihívást az jelenti, méseken túl további változtatá­sok szükségesek az egészség­ügy és a nyugdíjbiztosítás rend­szerében. Az Egyesült Államokban to­vábbi kamatemelés válhat VILAGGAZDASAG;í n) i Tony Blair elképzelései az Európai Unió jövőjéről Több hatalom a kormányfőknek Az Európai Tanács, a tagállamok kormányfőiből álló legfelső stratégiai döntéshozó fórum megnövelt szerepe áll azoknak a javaslatoknak a középpontjában, amelyeket a brit kormányfő hamarosan előterjeszt. Tony Blair elképzelései alternatíváját jelentik a német külügyminiszter és a francia államfő közelmúltbeli téziseinek. VG-ÖSSZEFOGLALÓ Blair szerint az EU-tagálla­­mok kormányfőinek sokkal ak­tívabb szerepet kellene játsza­niuk az Európai Unióban, hogy az uniós intézményeket köze­lebb vigyék a tagállamok polgá­raihoz —idéz a Financial Times abból a tervezett beszédből, amelyet a brit kormányfő októ­beri varsói látogatásán kíván el­mondani. A blairi elképzelések másik pillére az Európai Parla­ment második házának létreho­zása a nemzeti parlamentek kép­viselőiből. Blair kezdeménye­zései alternatívaként szolgálnak majd Joschka Fischer német külügyminiszter föderalista ví­­ziójához és a Jacques Chirac francia államfő által előterjesz­tett elképzeléshez, amely egy úttörő c­soport l­étrehozását tartj­a kívánatosnak a szorosabb integ­rációt szorgalmazó EU-tagálla­­mok között. A Financial Times részlete­sen ismerteti a londoni Centre for European Reform politoló­giai intézet által az Európai Unió jövőjéről készített tanul­mányt, amely a brit miniszter­elnök javaslatainak alapja le­het. Eszerint az EU a “kor­mányközi együttműködés és a közösségi intézmények keve­réke” lenne, amelyet a kétha­vonta ülésező Európai Tanács erős vezetése tartana össze. El­törölnék a félévenként rotáló EU-elnökség intézményét, he­lyette létrehoznák az Európai Tanács titkárságát. Utóbbi át­venné az elnökségek által jelen­leg ellátott koordinációs felada­tokat, és szervezné az Európai Tanács találkozóit. A titkárság része lenne az Európai Unió egységes adminisztrációjának, amely az Európai Bizottságból, a titkárságból és egy új diplo­máciai szolgálatból állna. Az Európai Tanács három erős főképviselőt nevezne ki a külügyi és védelmi politika, a pénzpolitika, illetve a belbizton­­ság terén. Ők elnökölnének a miniszteri tanácsok találkozó­in, és az első kettő az Európai Bi­zottság alelnöki szerepét is el­látná. Az Európai Tanács csúcs­­találkozói között egy új, heten­te ülésező általános ügyek taná­csa vinné az EU-ügyeket. Ez a testület a nemzeti kormányok magas rangú minisztereiből áll­na, és Brüsszel szolgálna szék­helyéül. Az Európai Bizottságot ugyanakkor karcsúsítanák. A VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP Főszerkesztő: Bánki András Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás Főszerkesztő-helyettesek: Gaál Csaba (mb), Kamasz Melinda, Kovács András István Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Lapigazgató: Blasits György BELFÖLD Kamasz Melinda (rovatvezető), N. Vadász Zuzsa (mb. rovatvezető), Bisztricsány Julianna, Nagy Ildikó (rovatszerkesztők),Bányai Gyula, Boros Krisztina, Fazekas Edina, Hazad László, Kecskés Ágnes, Kende Katalin, Lázár Ildikó, Magos Katalin, Molnár Mari, Nógrádi Tóth Erzsébet, Oláh Gábor, Sebestyén Szabolcs ♦ KÜLFÖLD: Gaál Csaba (rovatvezető), Urkud­ György (rovatszerkesztő), Horváth Gábor, Kozma Géza, Mádi József, Szalay Hanna, Takács Gábor ♦ PÉNZ- ÉS TŐKEPIAC B. Varga Judit (rovatvezető), Ács Gábor, Oszlay Péter (rovatszerkesztők) Binder István, Fortolóczki István, Koncz Andrea, Lovas Judit, Lukács Ádám, Nagy László Nándor, B. Sebestyén Stella ♦ TÁRSADALOM: Mucsányi Marianna (rovatvezető), Lambert Gábor (rovatszerkesztő),Bak Mihály, Bartus László, Dudás Gergely, F. Tóth Benedek, Gazda Albert, Tüske Erika ♦ VÁLLALKOZÁS, ÁRUPIAC: Sági Gyöngyi (rovatvezető), B. Horváth Lilla, Mester Nándor (rovatszerkesztők), Demeter Kálmán, Fehér István, Gárdonyi Imre, Hargitai Éva, Hlavay Richárd, Kvassinger Klára, Torontáli Zoltán ♦ FÓRUM Kovács András István ♦ KULTÚRA: Eszéki Erzsébet ♦ WIRTSCHAFTSLETTER: Nemes Bettina ♦ REGIONÁLIS TUDÓSÍTÓK: Ballai József (Duna-Tisza köze), Delphin Sajtóügynökség (Északkelet-Magyarország és Közép-Dunántúl), Lehocz Rudolf (Északnyugat- Magyarország), Rákóczi Gabriella (Délkelet-Magyarország) ♦ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ Horváth László Béla ♦ TÖRDELŐSZERKESZTŐK: Csermák Katalin, Farkas Gabriella, Gazdag István, Jassó Kati, Tóth Brigitta ♦ GRAFIKUS: Vizy Balázs ♦ KÉZIRATSZERKESZTŐK: Sas László (vezető), Friedrich Csaba, Friedrich Zoltán, Lehotka Gábor, Tatai Miklós ♦ SZÁMÍTÁSTECHNIKA: FEGA Informatika Kft. ♦ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ:1016 Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1537 Bp. Pf. 331. Telefon: 375-6722 (MTI) Telefax: 375-4191 ♦ MÉDIAIGAZGATÓ: Baráth Maya ♦ HIRDETÉSEK FELVÉTELE: Budapest I., Naphegy tér 8. Tel./fax: 202-4199; tel.: 375-6722/1145,2003 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. ♦ Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, Budapesten a HELP kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, vidéken a postahivatalokban, továbbá közvetlenül a kiadónál (375-6722/20­47) ♦ Előfizetési díj: egy évre 43 200, fél évre 21 600, negyed­évre 10 800 Ft. ♦ Terjeszti a Hirker Rt., NH Rt. és a regionális rt.-k. ♦ ISSN­ 0042-6148 ♦ Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. F. v.: Lendvai Lászlóné vezérigazgató. Internet: http://www.lang.hu/szikra. nyomda, e-mail: szikra@lang.hu. A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra hivatkozva lehet. ♦ A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. 2000. SZEPTEMBER 20. Amerikai—kínai kereskedelmi enyhülés Az amerikai szenátus tegnap lapzártánk után szavazott— minden előrejelzés szerint egyetértően — a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok végleges norma­lizálásáról. A jelentős piac­nyitással járó egyezmény wa­shingtoni jóváhagyása meg­nyitja az utat Peking számá­ra a teljes jogú WTO-tagság gyors elnyerése felé. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS Kína az Egyesült Államokkal még tavaly novemberben, az EU-val pedig az idén májusban kötött átfogó kereskedelmi egyezményt, amellyel a két gazdasági blokk egyúttal meg­szabta azokat a feltételeket, amelyek teljesítésével Peking bebocsátást nyerhet a Világke­reskedelmi Szervezet (WTO) tagjai sorába. Az USA kereske­delmi főmegbízottja által kial­kudott egyezményt az amerikai képviselőház még májusban megszavazta, a tegnapi szená­tusi jóváhagyás előtt pedig az egyetlen tét az volt, hogy itt vál­tozatlan formában fogadják-e el azt, vagy kiegészítésekkel el­látva. A kereskedelmi egyezmény ellen óriási ellenállást fejtettek ki a különféle emberi jogi, szak­­szervezeti és környezetvédelmi mozgalmak. A megállapodást ellenző szenátorok egyike sze­rint az Egyesült Államok sze­met huny az igazsággal, a sza­badsággal kapcsolatos elvi té­teleinek Peking általi megsér­tése felett. Szakszervezetek szerint a — korábban legna­gyobb kedvezményes elbánás­nak nevezett—állandó­ normál kereskedelmi státus megadása után amerikai cégek sora tele­píti Kínába a termelést az otta­ni olcsó munkaerőre. Egy to­vábbi, politikai természetű el­lenvetés szerint a mostaninál is hatalmasabbra duzzadhat az Egyesült Államok— tavaly 68 milliárd dolláros—kereskedel­mi mérleghiánya.

Next