Világgazdaság, 2005. november (37. évfolyam, 212/9224-232/9244. szám)

2005-11-08 / 216. (9228.) szám

8 VILAGGAZDASAG PÉNZVILÁG Folytatódnak-e a bankfúziók a régióban? Romániában és Bulgáriában még csak most kerül ki a bankó a vankos alól A mintegy tíz éve indult régiós bankprivatizáció drasztikusan átrajzolta a pénzügyi szektor térképét. Mára dominálnak a nyugat-európai bankok, hihe­tetlenül kibővült a banki ter­mékek választéka, a készpénz­­forgalom erősen visszaszoru­lóban van, a lakosság nagyban vásárol hitelre, és a bankok remekül keresnek. Meddig folytatódhat a boom, és kik lesznek a fő haszonélvezők? SIMONYI TAMÁS Alig akad már állami bank a ré­gió országaiban amint lezárul a két jelentős román hitelintézet, a BCR és a CEC, továbbá két szerb bank privatizációja. Egyedül szlo­vén hitelintézetek maradnak álla­mi kézben a régió jelentős pénz­intézetei közül. Ebbe természete­sen nem számít bele a volt Szov­jetunió területe (a Baltikum kivé­telével), ahol még csak most fon­tolgatják a bankprivatizációkat. Kelet-Közép-Európa látványos növekedést produkált az elmúlt évek során. A teljes országon­kénti hitelállomány még mindig jócskán elmarad a nyugat-euró­pai száz százalék körüli GDP- arányos értéktől, és erős szóró­dást mutat országonként. Ma­gyarán, jócskán van még lehető­ség, nem is beszélve sok más banki szolgáltatás elterjedésé­ről. A fejlettebb közép-európai országokban még mindig van fantázia a kártyaüzletágban, kü­lönösen a hitelkártyákban, a be­fektetési alapokban, a klasszi­kus private banking pedig még be sem indult igazán - kevés még a tehetős ügyfél, bár itt is egyértelmű a tendencia. A fejlet­lenebb piacokon ugyanakkor még csak most kerül ki a bankó a vankos alól. Bulgáriában, Ro­mániában évente megduplázó­dik a fogyasztási hitelek állomá­nya, a bankok nagy tételben ad­nak ki kártyákat, s mostanában indult meg a jelzálog-hitelezés. Jellemző, hogy a hozzánk képest majdnem kétszer akkora lakosú Romániában napi 200 ezer át­utalásra adnak megbízást, ná­lunk pedig 800 ezer tétel megy át a girorendszeren. Talán nem véletlen, hogy a nyugat-európaihoz képest még mindig tekintélyes, évi 15-20 százalék körüli növekedést pro­dukáló magyar, lengyel, cseh pi­achoz képest ugrásszerűen nö­vekvő román és bolgár piac ke­rült a figyelem középpontjába. Még nem lehet tudni a román privatizációk eredményét, de mindenki biztosra veszi, hogy to­ronymagas árat fognak fizetni a növekedési potenciálért és a von­zó piacméretért. A hírek szerint a végső csatát ismét az Erste Bank vívja, ellenfele az a portu­gál BCP, amely a régióban csak Lengyelországban működik Mil­lennium Bank néven. Az Erste 3,2 milliárd eurót ajánlott Romá­nia legnagyobb bankjáért, míg a portugálok állítólag hárommilli­­árdot. Mindkét szám nagyobb, mint a bank könyvi értékének 3,5-szerese, amely mindenképp az egyik legdrágább tranzakciót vetíti előre a régióban. További mérföldkövet jelentő ügyletnek számít majd a szerb Vojvodanska Banka eladása, amely jövő év elejére várható. Új­vidéki szomszédja, a Pannonska Banka értékesítése szintén a kö­zeljövőben indul, és ezzel le is zárul a régió bankprivatizációs története. Visszatekintve azt le­het mondani, hogy az OTP - még A szerző a KPMG partnere, a régióban lezajló pénzintézeti fúziók egyik legismertebb tanácsadójának számít ha akkor nem is tűnt kevésnek - igen jutányos áron szerezte meg az akkor második legnagyobb bolgár bankot, a DSK-t. A három­szoros könyvi értéken vett horvát Nova Banka nem tűnt olcsó vétel­nek, de most, néhány hónappal később, amikor piaci pletykák szerint egy albán bankért négy­szeres könyvi értéket kínál kérő­je, nem is kirívó az OTP fizetsége egy EU-jelölt 4-5 százalékos piaci részesedéséért. Közhely, hogy a nyugati ban­kok azért törekednek a kelet-kö­­zép-európai régióba, mert itt jól lehet keresni. Mennyire jól? Len­gyelország kivételével lényege­sen jobban, mint a hazai piacai­kon: a tőkemegtérülés 15 száza­lék, míg az EU 50 legnagyobb bankja csak 11 százalékos hoza­mot tud kimutatni. Még feltű­nőbb az eltérés az eszközmegté­rülés tekintetében, több mint há­romszoros az eredmény térsé­günkben. Mindez nem utolsósor­ban az ottani csekély marzsok tükröződése, igen sok hitelt kell kihelyezni ugyanakkora jövede­lem megszerzéséhez. Megjegyzendő, hogy a régió­ban 2003-ban Magyarországon mutatták ki a legkedvezőbb a banki tőkearányos eredményt (ebben nem kis szerepe volt az OTP nagy súlyú nyereségének), de már látszik, hogy a bolgár és a román piac nagy eszközará­nyos jövedelmezősége miatt igen népszerű lesz a befektetők körében. Úgy tartják, a költség­ered­­mény vonatkozásában a 60 szá­zalékos aránynál kezdődik egy költségszempontból jól vezetett bank. Az EU-átlag 61 százalék, Magyarország kiemelkedik a maga 54 százalékos arányával. A költséghatékonyság a hazai ma­gas jövedelmezőség egyik fő oka. A másik érdekes összehason­lítási alap a két régió között a kamatmarzs mértéke. Termé­szetesen döntő szerepet játszik a magasabb kelet-európai inflá­ciós ráták miatti jövedelempo­tenciál, de a még - különösen a lakossági piacon tapasztalható - kevéssé éles verseny követ­keztében a kamatkülönbözet több mint kétszerese a nyugat­európainak. Ha röviden kellene megfogal­mazni az univerzális bankok stratégiáját, talán az „arccal a la­kosság felé” mottó lehetne a kulcs. Miután a vállalati hitele­zés, különösen a nagyvállalatok­nak nyújtott hitelek és szolgálta­tások jövedelmezősége (és koc­kázata) alacsony, a bankok kény­telen-kelletlen a sokkal több élő­munka, szabályozás és számítás­­technikai ráfordítást igénylő la­kossági szolgáltatások felé for­dultak. Különösen jellemző ez a régió nyugati felére, ahol kiéle­zettebb a verseny, mint például a Balkánon. Az is lényeges, hogy a vásárlóerő emelkedése megindo­kolta a drága fiókfejlesztéseket, és kiderült, hogy a korábbi, álla­mi tulajdonú lakossági bankok fiókhálózata aranyat ér. A lakossági hitelezés az a terü­let, ahol meredek növekedésre lehet számítani. Miközben a vál­lalati hitelezésben az új EU- tagok erősen közelítik a régiek GDP-arányos hányadát, a lakos­sági piacon a hitelek aránya még csak az eurózóna ötöde. Érdekes, hogy ez az arány meglehetősen szoros összefüggést mutat a gaz­dasági fejlettséggel, kivéve Hor­vátországot, ahol a lakosság sok­kal jobban eladósodott, mint a térség többi országában. Meg­jegyzendő, hogy Csehország és Szlovénia polgárai viszont orszá­guk magas régiós fejlettsége elle­nére aránylag kevéssé lelkesek­ A bankszektor fejlettségé­ nek az új hitelfelvételi lehetősé­gekért. Az elmúlt két év alapvető for­dulatot hozott: a régiós infláció lanyhult annyira, hogy a kamat­szintek elérhetővé tették a jelzá­loghiteleket. Mindamellett a bankrendszer és a jogszabályi környezet elfogadhatóvá tette a kockázatokat. A bankok erre ha­talmas ütemű termékfejlesztés­sel válaszoltak, és itt-ott - mint ahogy Magyarországon is -, az állam is besegített. Romániában - persze szinte a semmiből - a jelzálog-hitelezés terén az elmúlt három év mindegyikében évi 100 százalék feletti növekedést jegyeztek fel, de Bulgária sem sokkal maradt el ettől. Magyaror­szágon a jelzáloghitel-állomány már megközelíti a GDP 10 száza­lékát, de ez még mindig csak a nyugat-európai szint kevesebb mint harmada! Kérdés, hogy a hitelexpanzió­val lépést tud-e tartani a megta­karítás. A modern bankrendszer­be való átlépés nagy (kényszer-) megtakarítási hányaddal járt, amely ugyan csökkenő, de elég­séges. Egyelőre mindenhol nö­vekszik a megtakarítások GDP- arányos hányada, de jócskán el­marad az eurózóna szintjétől. A FÁK területét leszámítva a beté­tek még fedezik a hiteleket. A bankok korábban nagy tételben vásároltak államkötvényeket, részben mert a magas kamat­szint miatt ez jó és biztos üzlet volt, másrészt nem volt könnyű megfelelő kockázatú adóst talál­ni. Mára azonban gyökeresen változik a helyzet: csakúgy, mint nyugaton, az állampapír a forrás­­költséghez képest nem hoz so­kat, a kamatszint esésében már nincsenek nagy tartalékok, a bankok szívesebben keresik a potenciális ügyfeleket, ráadásul tőlük egyre tekintélyesebb juta­lékbevételre is számíthatnak. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a befektetési alapokat. A közép-európai or­szágokban látványosan fut fel a befektetési alapok volumene. Ennek oka elsősorban a kamat­szint hanyatlása, de az az opti­kai csalódás is, hogy a kötvény­alapok a kamatok esése miatt egy adott pillanatban magasabb múltbéli hozamot mutatnak ki, mint az aktuális bankbetétek kamata. Ha beáll egy alacso­nyabb kamatszint, akkor sem várható azonban, hogy a befek­tetők visszahelyeznék pénzüket bankbetétbe, mert az alapok tendenciájukban felülmúlják majd a betétek jövedelmezősé­gét. A bankok felülvizsgálták korábbi álláspontjukat, misze­rint az alapok forrást szívnak el, hiszen az alapokon sokszor job­ban lehet keresni, mint a beté­ten, nem is szólva arról, hogy ha nem kínálnak egy bizonyos ter­méket, a konkurencia elszipkáz­hatja az ügyfelet. Az alapok még a 90-es évek elején, Magyaror­szágon eresztettek először gyö­keret, de a környező országok­ban is egyre népszerűbbek. GDP-arányosan (5,3 százalék körüli értékkel) nálunk a legma­gasabb az alapok volumene, de az eurózónában ennek a kilenc­szerese (!) az érték. Óriási tarta­lékok vannak ebben a termék­ben, és az euróhoz csatlakozó országok lakossága előtt az ala­pok elképesztő univerzuma megnyílik majd meg. A régiós bankpiac forrponton van. Szerencsére nem bankvál­ságról beszélünk, hiszen Len­gyelországot leszámítva az utób­bi években sehol nem mentek csődbe jelentős vállalatok, így a bankok sem szenvedtek számot­tevő veszteségeket. Éppen ellen­kezőleg. A kiváló eredményes­ség miatt a kevés független vagy állami kézben maradt bankért a nyugati bankok (és az OTP) ki­sebb vagyonokat fizet ki. Szinte minden újabb tranzakcióval megdől egy rekord, és várható, hogy ez még a jövő év közepéig - amíg a fennmaradó tranzakci­ók le nem bonyolódnak - így is marad. Természetesen ezután is adnak-vesznek majd hitelintéze­teket, de az már inkább a volt Szovjetunió országaiban lesz, il­letve a nyugati bankok egymás között üzletelnek leánybankok­kal, fiókokkal vagy éppen port­foliókkal. Egyrészt a helyi, magánkéz­ben lévő bankokkal, amelyekből nem sok maradt. Jelentősnek igazán csak a lettországi Parex, illetve a bolgár First Investment Bank számít. A Parex tőzsdén jegyzett társaság, tehát friss tőke bevonása számára nem komoly akadály. Ennek ellenére a gyors eszköznövekedés megkövetelte tőkebővítés, és a Bázel IL-szabá­­lyoknak való megfelelés kihívás minden magánkézben működő bank számára. A Parex tulajdo­nosai már bejelentették, hogy esetleg a jövő évben elképzelhető részesedésük egy részének vagy egészének eladása. Nem elha­nyagolható az a szempont sem, hogy a magánszemély tulajdono­sok úgy érezhetik, megdolgoztak azért a tekintélyes árfolyamnye­reségért, amely a mostani, eladói piacon megszerezhető. Akadnak még kisebb, magán­kézben található kisbankok Hor­vátországban, Szerbiában, Albá­niában, Romániában és Bulgáriá­ban. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy feltételezzük, egy-két éven belül új cégér kerül majd fiók­jaikra. Ukrajna és Oroszország még csak a folyamat elején tart, rengeteg bank működik ezek­ben az országokban (Ukrajná­ban például mintegy 140), és a bankpiac fejlődése olyannyira az elején van, hogy a konszoli­dáció elhúzódik jó néhány évig majd. De már megindult: a Raiffeisen Bank nemrégiben vá­sárolta meg a legnagyobb ukrán bankot, az Avalt. A két állami ukrán nagybank privatizációjáról, az Oshadbank és az Ukreximbank eladásáról már megkezdődtek a találgatá­sok, Oroszország és Fehér­oroszország ugyanakkor még csak nem is fontolgatja a domi­náns pozícióban lévő, közvetle­nül vagy közvetetten (Gazprom) állami kézben tartott bankok el­adását. Másodsorban nem lehet ki­zárni olyan pénzintézetek kivá­lását, amelyek a régióban csak jelzésszerűen vannak jelen. Kü­lönösen a lengyel piacon akad olyan bank, amely nem folytat­ta a kelet-közép-európai expan­ziót. Ezek a cégek eddig minden esetben tagadták, hogy gondol­koznának az eladáson, sőt a ko­rábban említett BCP étvágya most jött meg. De soha nem le­het tudni. Harmadsorban létrejöhetnek olyan páneurópai fúziók, ame­lyek kihatnak a régió bankpiacá­ra, lásd az UniCredito-HVB ese­tet. Ennek nyomán előfordulhat, hogy egy-egy piacon a két bank együttes részesedése meghalad­ja a központi bank és a verseny­­hivatal által egészségesnek tar­tott mértéket. Az olasz-német házasság nyomán most úgy tű­nik, hogy a horvát piacon a fu­zionáló bank kényszerül megvál­ni egyik leányától. Egy biztos: a régió bankpiaca tovább bővül, és egyre inkább felveszi az eurózóna jellemzőit. Hogy ennek kik lesznek a nyer­tesei, mind világosabb. Az ügyfe­lek kétszeresen is: a szolgáltatá­sok tárháza egyre bővül, a szol­gáltatók részvényeiből pedig mindenki vásárolhat...­ ­ AZ EGÉSZ RÉGIÓRA JELLEMZŐ________________________ » a pénzügyi közvetítőrendszer térnyerése, átlagon felüli növekedése » a tőkekoncentráció, a bankok számának lassú csökkenése » a bankszektor átlag feletti jövedelmezősége » a szolgáltatások palettájának gyors bővülése » kockázati szempontból a bankok konzervatív vezetése » élesedő verseny, de inkább csak a vállalati piacon » a privatizáció befejeződése (az orosz/ukrán területeket kivéve) » a magánkézben lévő bankok kivásárlása » a bankeladások során magas árak elfogadása a vevők által » a kontinentális bankok dominanciája 2005. november 8., kedd

Next