Világgazdaság, 2012. január (44. évfolyam, 1/10769-22/10790. szám)

2012-01-04 / 3. (10771.) szám

16 2012. JANUÁR 4. SZERDA VÉLEMÉNY VG-PÁHOLY Tárgyalási taktikák Ahogy egy határozott fellépésű kido­bóemberből sem lesz feltétlenül mind­♦ járt sikeres vendéglátó, az elmúlt évti­zed hatékonynak tűnő hatalmi prakti­káit elsajátító politikusaink sem jeles­kednek a kormányzati működés sike­res irányításában. Sajnálatos tapasztalat, hogy azok a szerve­zetirányítási eszközök, akaratérvényesítési praktikák, melyek hatékonyak lehettek egy párt működésének kontrollálásában, a rivá­lisok kiiktatásában, vesztes választások túl­élésében és a politikai ellenfelek likvidálásá­ban, a legkevésbé sem alkalmasak a kor­mányzásra, de különösen nem a nemzetkö­zi környezetben való hatékony érvényesülés­re. A kormányzati munkafolyamatban a kül­ső ingerek befogadása és feldolgozása, má­sok véleményének előítéletektől mentes, ér­tő meghallgatása és a célok partneri viszo­nyokban, együttműködés útján történő meg­valósítása sokkal inkább erény, mint a párt­­politikai csatározásokban. Nyilvánvalóan rossz és kártékony mód­szert választott például a kormány a lakos­sági devizahitelesek problémáinak kezelésé­re és a bankrendszer úgymond „megregulá­­zására”. A végső soron létrejött és utóbb min­denki által üdvözölt egyezség megkötésére akár egy évvel korábban sort lehetett volna keríteni, éppen csak tárgyalni kellett volna róla. Ezt a folyamatot a kormány tárgyalási ígéreteinek betartásával kapcsolatos folya­matos kétségek, de különösen az azt megelő­zően ultimátumszerűen bevezetett végtör­lesztési program nemhogy nem könnyítette, hanem kifejezetten hátráltatta. Miközben ugyanis a végtörlesztés egy korlátozott lét­számú és vagyonosabb rétegnek kedvezett igazán, jelentősen szűkítette a bankok pénz­ügyi mozgásterét abban, hogy másoknak is érdemi segítséget nyújtsanak, ráadásul hosszú évekre oly mértékben elapasztotta a még rendelkezésre álló hitelforrásokat is, hogy az mély nyomot hagy a gazdaság nö­vekedési lehetőségein és ezáltal a lakosság jövedelemforrásain is. Tanulságos persze az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kialakított kap­csolat minősége, melyben a kormány eddig mind magának, mind az országnak felesle­ges konfliktusokat generált, és ezzel szük­ségtelen károkat okozott. Érdemes megem­líteni, hogy hivatalba lépésekor a Bajnai­­kormány néhány hét alatt folytatta le azokat a tárgyalásait, melyek eredményeként a jel­zett nemzetközi szervezetek jelentős moz­gástérbővítést biztosítottak a kabinet saját költségvetési és gazdaságpolitikájának, nö­velni engedték a korábban vállalt költségve­tési hiánycélt, és többéves haladékot adtak a maastrichti konvergenciakritériumok tel­jesítésére is. Ilyen eredményekről az Orbán­kormány a jelenlegi, lényegében általa te­remtett körülmények között még csak ál­modni sem merhet. A háborús retorika és a gazdaságpolitikai, illetve tárgyalási kudar­cok mímelt gazdasági szabadságharc mögé rejtése láthatóan nemhogy nem növeli, ha­nem jelentősen csökkenti az ország moz­gásterét és a gazdaság tartalékait, emeli az országkockázatot, a kamatfelárakat, miköz­ben nyomás alatt tartja a forint árfolyamát. A kormányzati munka során és különösen a nemzetközi viszonyokban a hazai érdekek képviseletére ugyanis messze nem alkal­mas az a politikai fegyvertár, a felrúgott egyezségek, fenyegető vagy másokat besáro­zó, hamis tartalmú közlemények, melyeket az egyes vezető politikusaink egymás elleni csatározásaikban fejlesztettek tökélyre. A nyitott, értő és együttműködési készsé­get mutató magatartás hiánya és a rosszul megválasztott tárgyalási taktika hamar meg is bosszulta önmagát. Az aktuális kormány a külső szakértői vélemények kizárásával oly mértékben átgondolatlan gazdaságpoli­tikát folytatott, mely visszasodorta a segély jellegű hiteleket biztosító nemzetközi szerve­zetekhez, ahol viszont már lényegesen ki­szolgáltatottabb helyzetben kell tárgyaláso­kat folytatnia. Márpedig ha továbbra sem lesz képes változtatni kalandor tárgyalási módszerein, akkor végül vagy kénytelen lesz az eredetileg lehetségesnél lényegesen szigorúbb korlátokat állító megállapodást kötni, vagy olyan katasztrófa-forgatókönyv kockázatait fogja felvállalni, amelynek le­hetséges kimeneteléről vélhetően megfelelő ismeretekkel sem rendelkezik. VG-páholy-tagok: Bartha Attila, Hegedűs Miklós, Orbán Krisztián, Oszkó Péter Megjelenés minden.szerdán ■ Oszkó Péter: A háborús retorika nemhogy nö­veli, hanem jelentősen csökkenti az ország moz­gásterét A SZERZŐ A PORTFOLON ZRT. ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJA JEGYZET Majom a térnában mondjuk ki nyíltan: állami bértámogatás és gyakorlatilag az átlagkereset szintjéig indirekt bérszabályozás lép életbe Magyarországon a bérkompenzáció bevezetésével. Hogy a jelenlegi formában mindez mennyire ütközik az Euró­pai Unió jogrendjével, az megérne egy vitát - valószínű­leg erre sor is kerül - de tény, hogy a rendszerre égető szükségük volt a hazai vállalkozásoknak. Szükségük volt rá, mivel a kormányzati szereplők - nem először - meg­kérdőjelezhetetlen hangsúllyal szögezték le: egyetlen munkavállaló sem járhat rosszul. Jobb időkben is kocká­zatos ilyen súlyos politikai ígéreteket tenni, a mosta­niak pedig nem jobb idők. Ennek érdekében értelmetlen­né vált a vita a minimálbérről, annak bruttóját jelentős mértékben kellett emelni, a többi dolgozó bérfejlesztésé­nek elmulasztása pedig szankciókkal járhat, az egyenleg ma még nem megvonható, de a változások indo­kolnak néhány felvetést. A nettó pozíció változatlansága ugyan eredmény, de a munkavállalók reálbére az inflá­ció miatt így sem marad meg. A cégek kedvezménnyel bár, de - komoly adminisztrációs terhek mellett - maguk is részt kénytelenek vállalni a béremelésből, eközben a mostanában különösen szűkös költségvetési források folynak el egy túl kategorikus mondat miatt. Kérdéses, mit szólnak majd mindehhez az uniós szakjogászok, és az is megérne majd egy-két tanulmányt, mi lett azokkal az egyébként ígéretes cégekkel, amelyeknek sehogy sem fért bele egyenletükbe az elvárás, és inkább lemondtak az állami megrendelésekről. Vajon hányan lesznek, és vajon mennyire torzítja majd mindez a versenyt, illetve az amúgy is vitatható közbeszerzési rendszert? AMIT TEHÁT A HOSSZÚ PAPÍRMUNKA VÉGÉN FEL TUDUNK MUTATNI, az a nettó pozíció változatlansága 2011-hez képest, ez az idei inflációs várakozások ismeretében egyre kevésbé vigasztalja a dolgozókat. Ezt a nettó pozíciót lehet majd a megfelelő politikai fórumokon lobogtatni, míg a vállal­kozók csendben belegabalyodnak a rendszerbe, mint majom a cérnába. BRAUNMÜLLER LAJOS TÓBIÁS GÁBOR A kínai látogatók mentik meg a hazai turizmust? A Turisztikai Világszerve­zet (UNWTO) előrejelzése szerint 2011-ben a külföldi turistaérkezések száma globális szinten előrelátha­tólag 4-4,5 százalékkal nö­vekszik. Az év első nyolc hónapjában Európa több mint 6 százalékos növeke­déssel az első helyen áll a kontinensek között. A hosszú távú - 2030-ra vonatko­zó - UNWTO-előrejelzések sze­rint a nemzetközi kiutazóturiz­mus tovább nő, de mérsékeltebb ütemben, mint az utóbbi 20 év­ben. Becslésük szerint azonban a 2010-ben regisztrált 940 milliós szám 2030-ra így is 1,8 milliárd kiutazó turistára növekszik, az­az 20 év alatt csaknem megdup­lázódik. A növekedés nyilván más szervben lesz érzékelhető az egyes földrészeken. Ugyan Euró­pa megőrzi vezető szerepét, azon­ban igazán számottevő és gyors növekedést te ázsiai és a csen­des-óceáni térségek fognak elér­ni, amennyiben a szervezet felte­vései helyesnek bizonyulnak. A turisztikai térkép átrende­ződéséhez hozzá tartozik, hogy az ázsiai és csendes-óceáni tér­ségek nemcsak turisták fogadá­sában közelítik meg a vezető sze­repet a világban, hanem azok küldésében is, ami pozitív fejle­mény lehet az európai piacok számára. Kínából a középosztály emelkedő életszínvonalának és a kiutazási korlátozások lassú, de fokozatos könnyítésének kö­szönhetően egyre több turista utazik külföldre. Egyes előrejel­zések szerint számuk 2020-ra elérheti a százmilliót is, mely a 2010-es statisztikák által jegy­zett 57 milliós szám és a rendkí­vüli gyors növekedés fényében nem elképzelhetetlen. Erre szá­mítanak sokan az európai és ha­zai turisztikai piacon is: egy új vendégkör megjelenésével és gyors növekedésével egy csapás­ra megoldódik a kihasználatlan kapacitások problémája. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. 2010-ben a kínai tu­risták több mint kétharmada Hongkongba és Makaóba látoga­tott el. Míg az előbbi inkább üz­leti desztináció, addig az utóbbi csaknem kizárólag szórakozta­tóipari úti cél, globálisan is az egyik legjelentősebb kaszinókí­nálattal, ugyanis a kínaiak imád­ják a szerencsejátékokat. További jelentős kínai úti célok közé tartozik Japán, Dél- Korea, Tajvan és Vietnam. Az el­ső hat úti cél a forgalom több mint 80 százalékát adja. A fenn­maradó, jelenleg még relatíve kevés „új utazóért” hatalmas a verseny Európa és más földré­szek között. Az európai konti­nens legnépszerűbb úti célja a 2010-ben alig több mint 300 ezer kínai turistával büszkélkedő Nagy-Britannia, amely csak áll­ az úti célok rangsorában, és amelyet Németország, Francia­­ország és Olaszország követ. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint hazánkba 2010-ben 45 ezer kínai turista érkezett, akik összesen körül­belül 80 ezer vendégéjszakát töltöttek itt el. Figyelemre mél­tó, hogy a 2011-es előzetes ada­tok szerint az év első 10 hónap­jában már több mint 50 ezer kí­nai turista érkezett, akik meg­közelítőleg 100 ezer vendégéj­szakát töltöttek el Magyarorszá­gon, ez kiemelkedő növekedés­nek mondható. A kínai turisták szokásai azonban gyökeresen eltérnek a tradicionálisan Eu­rópát és azon belül Magyaror­szágot látogató utazókétól, me­lyekre érdemes odafigyelni, ha még több kínai turistát szeret­nénk fogadni. Melyek ezek az alapvető különbségek? •Túlnyomó többségben cso­portos utazásokon vesznek részt a szabadidős és az üzleti utak esetében is. Leginkább azért, mert ezekre könnyebb ví­zumot kapni, mint az egyéni utakra, továbbá az egyéni utak esetében minden kínainak le­tétbe kell helyeznie 50 ezer jüant (körülbelül 1,8 millió fo­rint) az indulás előtt, amely biz­tosítékként szolgál a hazatérés­re. Ez jelentősen szűkíti az uta­zásra képesek körét, bár ez a kör rohamos ütemben nő a gaz­dasági fejlődés következtében gyorsan bővülő középosztály miatt. Magyarország 2003 óta a csoportos utazások szempont­jából jóváhagyott úti cél, ez azt jelenti, hogy az egyének helyett az utazási iroda vállalja a fele­lősséget, így nem kell szemé­lyenként kauciót letétbe helyez­ni. A leggyakoribb csoportlét­szám 15 és 50 fő közé tehető. • Nagy mennyiségű kész­pénzt visznek magukkal, sőt a rokonok és szomszédok is rájuk bízzák a pénzüket, hogy vásárol­janak nekik, ugyanis a szeren­csejátékokon túl a másik ked­venc időtöltésük a vásárlás. Rendkívül fogékonyak a luxus­cikkek iránt, és egy helyen akár több terméket is vásárolnak, mi­vel a luxuscikkek Kínában akár 30-40 százalékkal is drágábbak ugyanazon márkák esetében, mint a világ más tájain. Ennek a jelenségnek már manapság is ta­núi a híres londoni és párizsi áruházak, ahol ugrásszerűen megnőtt az ott vásárló kínai tu­risták száma. •Kiemelkedően fontos szá­mukra egy helyszín presztízse, illetve ismertsége Kínában. El­sősorban a tévéműsorokban sze­replő országok keltik fel az ér­deklődésüket, ahova „divat” el­utazni. Jó példája ennek a Kíná­ban népszerű Prágai szerelme­sek című sorozat, amely egy csa­pásra ismertté tette a cseh fővá­rost. Tehát az országmarketing működik, csak költeni kell rá, és kreatívan kell tálalni a kínai kö­zönség elé. • A kínai fiatalok már nem is­merik úgy Magyarországot, mint az idősebb, 50 feletti kor­osztály, amelyből sokaknak volt kapcsolata hazánkkal. Nincs márkahűség, illetve nem tole­rálják a rossz minőségű kiszol­gálást. A vásárlói elégedettség náluk egyértelműen egy adott pillanatban tapasztalt szolgál­tatás vagy termék minőségén alapszik. •A szállodai szobákat, alap­szolgáltatásokat a kínaiakra le­het szabni, például reggelinél legyen meleg étel, leginkább tésztás leves, valamint a szobá­ban elengedhetetlen a vízforra­ló a tea készítéséhez. Magyarországon rövid távon nem számíthatunk kínai turis­ták tömegére, de hatékony országmarketingre, luxusvásár­lási lehetőségek kialakítására, valamint az igényekre odafigye­lő szolgáltatásokra és termé­kekre mindenképpen érdemes áldozni, mivel a kínai turista szívesen és sokat költ az utazá­sai során. A kínai turisták szokásai gyökeresen eltérnek a tradicionálisan Magyarországot látogató utazókétól. A SZERZŐ A KPMG MENEDZSERE VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség központi száma: 489-1195 A kiadó központi száma: 489-1175 Felelős szerkesztő: Újvári Miklós • Lapszerkesztők: Gaál Csaba, Szerdahelyi Csaba ■ Vezető szerkesztők: Barát Mihály (vállalatok, piacok, befektetések), Gaál Csaba (vélemény), Gyükeri Mercédesz (belföld, külföld, Európai Unió) ■ Kocsi Ilona főmunkatárs ■ Kiadó: Zöld Újság Zrt ■ Szerkesztőség és kiadó: 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. Postacím: 1539 Bp. Pf. 653. Telefon: 489-1175, 489-1195, fax: 489-1189 ■ Hirdetések felvétele: 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. Telefon: 488-5676, 488-5626, e-mail: hirdetesfelvetel@axelspringer.hu ■ Ügyfélszolgálat, előfizetéssel kapcsolatos információ, megrendelés: telefon: 488-5588, fax: 488-5562 .Előfizetési díj: 1 évre 78 876 Ft, fél évre 39 438 Ft, negyedévre 19 719 Ft, egy hónapra 6573 Ft » Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága ■ Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN­ 0042-6148 » Nyomdai előállítás: AS Nyomda Kft. Szilády Üzem 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63., telefon: 76-481-401, fax: 76-481-204, felelős vezető: Futó Imre ■ Munkaszám: 300011 ■ Nyomás napja: 2012. január 3. ■ A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. » A Világgazdaság példányszámát a Matesz auditálja. ■ A Világgazdaság és a Világgazdaság Online tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Népújság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését.

Next