Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)

A - apokrif - apolelümenon, apolelymenon - Apolinário, Jono

Che passai mont(i), e rompe mur(i) ed armi; (Inferno, 17., 2.) hegyen áttör, falon és fegyveren; (ford. Babits M.) Az apokopé­s általában az -α-elízió tehát ábrázolásra is képes, ellentétben a beszéd­ben előforduló hangkieséssel. O (—nyelvi vétség, stíluseszköz) Fónagy Iván A görög—latin időmértékes verselésben a kerülendő —hiátus megoldásának egyik módja a szóvégi magánhangzó elhagyása apokopéval; a latin verselésben emellett minden m végű szótag is hiátust alkot az utána következő szókezdő magán­hangzóval, s így szintén apokopé alá esik. Hasonló verstani jelenségek a nyugat-európai antikizáló hangsúlyos ver­selésben is ismeretesek; az apokopé pl. a portugál költészetben metrikai licen­cia, a metrikai minta megvalósulása érde­kében egyes hangsúlytalan szóvégi magán­hangzókat (főleg e-t) a szótagszámlálás­nál figyelmen kívül hagynak olyankor is, amikor azt sem hiátus, sem hangegybe­olvadás nem indokolja. Lázár György—Tótfalusi István apokrif (görög apokrüphosz 'elrejtett'): az —Ószövetség és az —Újszövetség —kánoni­ából kizárt, de címével vagy tartalmával a kanonikus művekéhez hasonló tekintélyt igénylő és a kanonikus könyvek műfajaiban írt ókori zsidó vagy ókeresztény irodalmi termék. A foga­lom nem feltétlenül megbélyegző, hasz­nálták „féltett", „rejtett" jelentésben is. Az 5. sz. óta a „nem kanonikus" jelentés az általános. Az apokrif művek (apokrifo­nok, apokrifénk) kijelölésében a különbö­ző vallási irányzatok, a­­kánon eltérő tartalma miatt eltérnek egymástól.­­ A zsidó szóhasználat apokrifnak minősít minden, az ószövetségi könyvekhez mű­faja, tartalma vagy (fiktív) szerzője sze­rint közelálló ókori zsidó irodalmi művet, amelynek héber szövege nincs benne a jamniai zsinat (i. sz. 100 körül) kánonjá­ban (—Tóra Nebu­m u-Kötubim). E művek közül a protestáns szóhasználat apokrifnak nevezi azokat, amelyek görög fordításban a —Szeptuagint­ában megvan­nak; a katolikus szóhasználat ugyaneze­ket —deuterokanonikus könyveknek nevezi. Az ily módon szűkebb értelmében használt apokrif szó helyett a többi nem kanonikus iratot a protestáns szóhaszná­lat a —pszeudepigrafikus jelzővel illeti, s ezeket nevezik apokrifoknak a katoliku­sok. Az Újszövetséggel kapcsolatos min­den, a fentebbi meghatározásba illő ira­tot egyaránt apokrifnak szokás nevezni.­­ Az apokrif szót műfaji elnevezésként, legtágabb értelmében, A. B. Carlstadt használta először (1520). Az apokrif (deuterokanonikus) könyveket, e meg­jelölés alatt Biblia-fordításába M. Luther — s nyomában a reformáció Biblia-fordí­tás irodalma, nálunk pl. Károlyi G. is — felvette, mint „a Szentírással nem egyen­értékű, de hasznos és olvasásra méltó" iratokat.­­ Az ószövetségi apokrif és pszeudepigrafikus irodalom gyűjteménye: O. F. Fritzsche: Libri apocryphi Veteris Testamenti (1871); angolul: R. H. Char­les: The Apocrypha and Pseudepigra­pha of the Old Testament in English (1913); németül: E. Kautzsch: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des Alten Testaments (1900); P. Riessler: Altjüdisches Schrifttum ausserhalb der Bibel (1928); franciául: J. Bonsirven: La Bible apocryphe en marge de l'Ancien Testament (1953). O Az újszövetségi apok­rif irodalom kézikönyve, német fordítá­sokkal: E. Hennecke — W. Schneemelcher: Neutestamentliche Apokryphen (1959 — 1964). O Irod.: C. C. Torrey: The Apoc­ryphal Literature (1953); E. J. Goodspeed: The Story of the Apocrypha (1956); B. M. Metzger: An Introduction to the Apocrypha (1957); L. H. Brockington: A Critical Introduction to the Apocrypha (1961). Komoróczy Géza apolelümenon, apolelymenon (görög 'eloldott, kötetlen'): olyan —versszerkezet a görög kardalokban, amelyben nem ér­vényesülnek antistrofikus megfelelések (—antistrófa). Épülhet egyetlen verssor­fajtából (szüsztéma ex homoión), vagy több különbözőből (szüsztéma ex ano­moión). Az egyetlen sorfajtából épült apolelümenon állhat egyetlen versszak­ból (—aperioriszton) vagy többől (szüsz­téma kata perioriszmusz aniszusz); ha­sonlóképpen a több különböző sorfajtá­ból épült apolelümenon is vagy egyetlen versszakból áll (—atméton), vagy többől (—anomolostrofikus versszerkezet); az utóbbiak közül a két versszakosakat —he­terostrofikus versszerkezeteknek nevezik, a több versszakból állókat —allo­ostrofikus versszerkezeteknek... Lázár György Apolinário [apolináriu], Joao (1924 — ), portugál költő. Aforisztikusan tömör és különleges nyomdatechnikai megoldások­hoz folyamodó versei — a guardador de automóveis ('Az autóőr', 1956) — a brazil konkrétizmussal mutatnak rokonságot. Primavera de estrelas ('Csillagok tavasza', 1965) c. kötetében a „kísérleti költészet" és a szocialista realizmus összeolvasztásá­val próbálkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék