Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
B - Blanzat, Jean - Blarru, Pierre de; Petrus Blarrorivus - Blascon, Eusebio - Blasco Ibánez, Vicente
fication (1956); R. Haller: Studien über den deutschen Blankvers (1957); W. Kayser: Geschichte des deutschen Verses (1960); Gáldi L.: Ismerjük meg a versformákat (1961); L. J. Parker: Wielands Lady Johanna Gray: Das erste deutsche Blankversdrama (1961). Kovács Endre —Tótfalusi István Blanzat [blanza], Jean (1906 — ): francia író. Limousini parasztcsalád sarja. Egy ideig a Grasset kiadó irodalmi vezetője volt. Részt vett az ellenállási mozgalomban, J. Baulhannal együtt létrehívta a Résistance c. újságot és a La Pensée Libre c. folyóiratot (1941). A Comité National des Ecrivains (Nemzeti íróbizottság) alapítóinak egyike. A felszabadulás után a Figaro Littéraire irodalomkritikusaként tevékenykedett. L'orage du matin ('Hajnali vihar') c. regényéért 1942-ben az Académie française regénynagydíjával tüntették ki. A francia falusi élet realista festője s egyszersmind fantasztikus regények szerzője. Kritikai működését antifasiszta, polgári radikalizmus jellemzi. O Főbb művei még: Le faussaire ('A hamisító', reg., 1964); L'iguane ('A leguán', reg., 1966). Gera György Blarry, Pierre de Petrus Blarrorivus (Paris, 1437— Saint-Dié, 1505), latinul alkotó francia költő. Fő művének, a Nancelades ('A Nancy-beliek', 1518) c. költeménynek témája Merész Károly háborúja és halála Nancy falai alatt. Kortárs méltatóinak túlzása Homérosz és Vergilius mellé állította. Könnyed verstechnikája nem emeli ki a humanista költészet derékhadából. Blasco [blaszko], Eusebio (Zaragoza, 1844—Madrid, 1903): spanyol újságíró, költő és drámaíró. 1866-tól 1868-ig emigrációban élt. Gyilkos iróniáját kitűnő humora tompítja. Több mint hetven színpadi műve M. Breton de los Herreros tanítványának mutatja. O Gyűjt. kiad.: Obras completas ('összes művei', 1905 — 1906). O Magyarul: 1 vers (Méry K., Kis virágok messze tájról, anto., 1889); 2 vers (Szalai E., Magyar Szalon, 1894). Blasco Ibáfrez [blaszko ibányesz], Vicente (Valencia, 1867. jan. 29.—Menton, 1928. jan. 28.), spanyol író, újságíró. Aktív köztársaságpárti politikus. Hétszer választották képviselőnek. Radikális politikai magatartása miatt harmincszor került börtönbe. 1909-ben felhagyott az aktív közéleti szerepléssel. Sokat utazott külföldön, főként Franciaor-ban és az Egyesült Államokban. A világháború idején meglátogatta a frontokat, s ő írta az egyik legnépszerűbb németellenes háborús regényt: Los cuatro sinetes del Apocalipsis ('Az Apokalipszis négy lovasa', 1916). Élete végén Mentonban, a Cote d'Azúron telepedett le, ott is halt meg. Kezdetben a 19. sz.-i spanyol regionális regény hagyományait folytatta a zolai naturalizmus szellemében. Valencia híres gyümölcsöskertjeinek színes, eleven, nyüzsgő életét, szülőföldjének népszokásait ábrázolta. Hősei parasztok, polgárok, proletárok. Szülőföldjéről írt sorozatának első kötete a Valenciában játszódó Arroz y tartana ('Rizs és ladik', reg., 1894). Flor de mayo (1896; Berki M.—Győri K., Május virága, 1909; Szokoly E., Májusvirág, 1958) c. regénye halászok és csempészek életét mutatja be. Legjobb alkotása a La barraca ('A kunyhó', reg., 1896). A költői szépségű leírások, erőteljes és eredeti képek drámai feszültségű cselekménnyel párosulnak. Hőse az éhség elől menekülve vállalja egy uzsorás földjének művelését. Szerencsétlenségét, nyomorát döbbenetes erejű realizmussal mutatja be a könyv. A Ganas y barro ('Nád és sár', reg., 1902) a rizsföldek hangulatát idézi; a tipikusan valenciai tájban játszódó történet váratlanul kegyetlen befejezést nyer egy gyermekgyilkosságban és öngyilkosságban. Ibáfiez nagy szerepet biztosít regényeiben a végzetnek, amely minden előkészítés nélkül hirtelen tragikusra fordítja a cselekményt. Második korszakában a környezetrajzon kívül alakjai lelkivilágának feltárására is törekszik. A La catedral ('A katedrális', reg., 1903) szereplői a fennálló rend ellen lázadó anarchista, a kerékbe tört életű művész, a toledói kishivatalnokok. A katedrális impresszionista leírása, fényeinek és színeinek érzékeltetése kiváló írói teljesítmény. A regény művészi értékéből azonban sokat levon, hogy antiklerikális célzatát Ibánez nem a cselekményen keresztül, hanem olcsó retorikával, közhelyekkel próbálja elérni. A korszak termése között a leghíresebb a Sangrey aréna (reg., 1908, Tóth A., Vérző aréna, 1922). Témája egy torreádor és egy előkelő hölgy szerelme. Nagy sikerét a regényes történeten kívül jellegzetesen spanyol hangulatának köszönheti. A lélekrajz felületes, a jellemek sablonosak, de megragadó a sevillai nagyheti ünnepségek és körmenet, s egykét bika viadal ritka szépségű leírása. Harmadik korszakát amerikai témák jellemzik: a Latierra de todos (1912, Sándor I., Mindenki asszonya, 1927) az argentin pampáról, a Los Argonautas ('Az argonauták', 1914) c. regénye pedig a kivándorlókról szól. Utolsó nagy sikerű könyve a Los