Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)

C (folytatás) - Columella, Lucius Junius Moderatus - Combe, William - comedia burlesca - Comedia de capa y espada - comedia de figurón - comedia de gracioso

kísérte.­­ A svéd nagyhatalmi periódus egyik legjobb költője. Humanista, sztoi­kus műveltségű patrióta. Finom lírikus alkat. Odae Sveticae ('Svéd ódák', 1674) c. verseskötete nagy műgonddal és formai választékossággal összeállított munka, stílusának tisztasága messze előre, a klasz­szicizmusba mutat, több darabját meg­zenésítették. A legtöbb műfajban mun­kálkodott, írt balettszöveget Stiemhielm egyik témájából (Spel om Herkules ~W ágé­val, 'Játék Herkules útválasztásáról'), és a közkeletű epikai metrumot, a hexa­metert a divatosabb alexandrinussal fel­cserélve, teremtése poszt is (Den bibliske Werlden, 'A bibliai világ', 1674, legutóbbi kiad. 1963). Jó érzékű költőként foglal­kozott az anyanyelvi változások prob­lémájával is, és En Svenk Orde-Skötsel ('Svéd szó-ápolás') c. tanulmányában el­határolja magát mind a franciás-németes divatot követőktől, mind az archaizáló nehézkességtől. Külföldi útja végén je­lenteti meg Máál-Roo­eller Roo-Máál ('Csevegés avagy fecsegés', 1679) c. anek­dota- és elbeszélésgyűjteményét, melynek legjobb darabjai, főként író-kortársairól feljegyzett életrajzi részletei, a svéd próza igazi kezdetének számítanak. Gyűjt. kiad.: Samlade vitterhetsarbeten af svenske jör­jattare (1856). O írod.: R. Ekholm: Sámuel Columbus (1924). Bernáth István Columella [kolumella], Lucius Junius Moderatus (Gades, Hispania, 1. sz. — ?), római mezőgazdasági író. Földbirtokán gazdálkodott, életéről mást alig tudunk. Műve, a De re rustica (60 k.: Fábián J., A mezőgazdaságról, 1819) két változat­ban maradt ránk: az első, egykönyves, csonka variáns valószínűleg az első ki­adás maradványa, a második, 12 köny­ves, a teljes mű második kiadása. O Elsősorban gyakorlatban szerzett tapasz­talatait írta meg, de használta a korábbi szakirodalmat is, főleg a rómait. A 10. könyvet barátai kérésére versben írta Vergilius Georgiconjának kiegészítése­ként. O Columella szerint a földművelés elhanyagolása az alacsony terméshozam­ban bosszulja meg magát. Ennek követ­keztében a földbirtokosok a városokba költöznek, az egyszerű falusi szokások helyett a városi dőzsölő és erkölcstelen életmódot veszik át és terjesztik el. Ideálja a köztársaságkori Róma, ahol a vezető államférfiakat ,,az eke szarva mel­lől" hozták el; ezzel a 'dictator ab aratro' ('eke mellől elhívott diktátor') mellék­néven tisztelt L. Q. Gincinnatus (i. e. 5. sz.) nemes egyszerűségét és tettrekész hazafiasságát állítja például, aki még nem restellte a földműves munkát, amit — szerinte helytelenül — későbben a rabszolgákra bíztak.­­ Kiad.: Szilágyi F.: Columella De re rustica (1810); Gess­ner — Schneider: Scriptores rei rusticae (1897). Tarnai Andor Combe [kom], William (Bristol, 1741 — London, 1823. jún. 19.): angol író. Moz­galmas, kalandos életet élt, sok időt töltve az adósok börtönében. 86 műve közül háromrészes, sokezer verssorra terjedő, romantikus fordulatokkal teli szatírája tartja fenn emlékezetét: Tour of Dr. Syn­tax in Search of the Picturesque, in Search of Consolation, in Search of a Wife ('Dr. Syntaxnak a festőiség, a vigasztalás és fe­leség keresésében tett utazásai', 1812 — 1821), mely Th. Rowlandson neves karika­turista illusztrációihoz készült összekötő szövegként. , írod.: H. W. Hamilton, W. Combe (1935). comedia burlesca [komediá burleszka] ('vígjáték, komédia'): a 17. sz.-ban ki­alakuló parodisztikus, csipkelődő hangú, többnyire egyfelvonásos, kihegyezett csat­tanóra végződő spanyol színjáték. O (­*­spanyol irodalmi formák, vígjátékok) Comedia de capa y espada: —capa y espada comedia de figurán [komedia de figu­ron] ('félszeg-komédia'), valamilyen ak­tuális társadalmi visszásságot, különösen nevetséges vagy félszeg hőst, figurát be­mutató szatirikus, a gúnyt karikatúrával ötvöző vidám spanyol színjáték, jelenet. Virágkorát a 16 —17. sz. fordulóján élte, gyakran előjátékként is szerepelt. O (­spanyol irodalmi formák, vígjátékok, előjátékok) comedia de gracioso [komedia de grá­szioszo] ('együgyű, jópofa­ színdarab'): az arany században kialakult s rendkívül sok változatban népszerűvé vált, pergő rit­musú, vidám spanyol színjáték, mely nevét főalakjától, a graciosótól kapta. A gracioso a pikareszktörténetek színpadra léptetett hőse; gézengúz tréfacsináló inas, mindenes, aki gazdáját hol jószándékúan, hol cselszövő tervei érdekében orránál fogva vezeti. Figaro korai előképe, de — éppen sok népi jellegzetessége miatt — sokkal színesebb hős, mint később Európa­szerte elterjedt utóda, a confident, a bizalmas. Alakja köré számos rögtönzött és írott színjáték csoportosult az egyfel­vonásostól a háromfelvonásosig, s hőse a kor kedvelt közjátékainak, az entremés­eknek is. Először B. de Torres Naharro léptette színre Himenea c. komédiájában. Elődei a bobo (L. de Rueda komédiáiban)

Next