Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)
F - Feng Jen-csi, Feng Jen-ki - Feng Meng-lung, Feng Ju-lung, Feng er-ju, Feng Ce-ju - fénianciklus - fennköltség - fennofilek - fennománia
Lun-ven csi ('Tanulmányok', 1952). Magyarul: karcolat (n. n., Utunk, 1956, 52.). Galla Endre Feng Jen-csi, Feng Jen-ki, Feng Jensze, Feng Cseng-csung, Feng Csung-szu (névváltozatok). (Kuangling, Csiangszu tart., 903 — 960 k.): kínai költő. A nem legitim „Tíz ország" egyikében élt, a kis Déli Tang államban (937—975). A trónörökös Li Csing, a későbbi Jüancung császár (ur. 942 — 961) kíséretéhez tartozott a fővárosban, Csinglingben (a mai Nanking közelében). Fiatalon kitűnt tudása, bátorsága, és gyorsan emelkedett magas hivatalokba. Még Tang Lie-cu császár idejében a Han-lin akadémia tagja lett, és 946-tól főminiszteri méltóságban tevékenykedett az új fővárosban, Nancsangban. Végül betegsége miatt maga mondott le hivataláról. Elsőrangú si-,jofu- és ceversek maradtak utána, megtoldva jó néhány neki tulajdonított, de valójában követőitől származó darabbal. A ceversek, amelyeknek egyik első mesterét tisztelik benne, az ő kezén még megőrizték eredeti, népi színűket, ízűket. Magyarul: 4 vers (Szerdahelyi I., Orbán O., KKK). Ecsedy Ildikó Feng Meng-lung, Feng Ju-lung, Feng Er-ju, Feng Ce-ju (adott nevek); Kuszu ce-nu, Ku-csü szan-zsen (írói nevek); (Vu-hszien, ma: Csiangszu tart., 1574 k.— 1646), kínai író, kiadó. 1628 és 1644 között, még a Ming-dinasztia idején tette le a legalsó fokú államvizsgát. Főként mint könyvkiadó működött, s mikor 1644-ben a mandzsuk betörtek a Nagy Falon, röpiratokat nyomatott és terjesztett mindenfelé, hadihírekkel és ellenállásra való felszólítással. Csatlakozott a Fucsien vidékére menekülő utolsó Ming-császárhoz, aki körzeti elöljáróvá nevezte ki. A császár pusztulása után öngyilkos lett. igen sokat írt, a Csuncsiuval foglalkozó művei mellett elsősorban a paj hua regénnyel, elbeszéléssel és színjátékkal foglalkozott. Két eredeti, déli stílusban írt daljátéka ismeretes, a Suang hsziung csi ('Két hős története') és a Van si cu ('Minden rendbe jön'). Ezek mellett nagyon sok déli daljátékot átírt a kor szokása szerint. Szan csükötetei is jelentek meg. Újra kiadott és átírt régi regényeket, mint a Szan Szuj ping jao csuant ('A három Szuj legyőzi a bűbájosokat'), vagy a Hszin lie kuo cset ('A fejedelemségek történetének új kiadása'), a legfontosabb és legnagyobb hatású műve a Szan jen c. összefoglalt hármas novellagyűjteménye, amely realisztikus, hiteles ábrázolásmódjával, érdekességével nagy hatást gyakorolt az utókorra. Ennek alapján készült később a Csin ku csi kuan ("Mostani és régi idők csodálatos látványosságai') c. novellagyűjtemény. Csongor Barnabás romanciklus: —Finn-mondakör fennköltség: az ókortól a 18. sz.-ig tartó érvénnyel megkülönböztetett három —stílusfajták (genus dicendi) egyike (genus grande, grandiloquium). A fennköltséggel a szónok érzelmi hatást kíván elérni, általa igyekszik megnyerni közönségét a beszédben kifejtett véleményének. Eszközei lehetnek tárgyiak és stilisztikaiak. Az előbbiek közé tartozik a véres, elborzasztó eseményre, a gyászolókra, a mindenki által elfogadott erkölcsi rendre, a magasztos eszmékre, istenre való hivatkozás, az utóbbiak közé a nyelvi kidolgozás módja, a metaforák, az összetett és új szavak használata, szókettőzés, egyes szavak helyett azok meghatározásának beiktatása, az ünnepélyes hatást keltő, szaggatott, rövid mondatok és mondatszakaszok, majd fokozatos áttérés a —körmondatra, bizonyos —homály, szónoki kérdések, —hasonlatok alkalmazása. Túlhajtásából jön létre a —dagályosság, az üres hosszadalmasság, bizonyos esetekben azérzelgősség. O Irod.: E. R. Curtius: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter (1948); H. Lausberg: Handbuch der literarischen Rhetorik (1960); F. Quadbauer: Die antike Theorie der genera dicendi im lateinischen Mittelalter (1962). Tarnai Andor fennofilek: a 17. sz. végén és a 18. sz.ban éledő finn szellemi mozgalom hívei, akik érdeklődéssel fordultak a nemzeti múlt emlékei felé. A finn népköltészet és mitológia tanulmányozásával lerakták a 19. sz.-ban kibontakozó nemzeti tudomány és művészet alapjait. Soraikból a legismertebbek: H. G. Porthan, K. Ganander, F. M. Franzen. Munkásságuknak külön érdekességet ad az a tény, hogy noha a finn nyelv és kultúra harcosai voltak, műveiket svédül írták. Gombár Endre fennománja, lényegében a —fennofilek felfogásának megfelelő, az idegen hatást elutasító, finn nemzeti szellemű tudományos—irodalmi mozgalom a 19. sz. első felében. Hívei a finn nyelv, irodalom, művészet és tudomány felvirágoztatását tekintették életcéljuknak. Ideológiájuknak jelentős ösztönzője volt a francia felvilágosodás is. Legismertebb képviselői: G. Benvall, A. J. Sjögren.