Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)

G - Gergely pápa, I. (Nagy) Szent - Gergely, Tours-i Szuent

GERGE útját írja le; allegorikus értelmezése nagy­hatással volt a középkor teológiájára. Az Énekek énekéhez írt 15 homíliája órigenész magyarázatát fejleszti tovább, s polemizál az allegorikus értelmezés ellen­feleivel (Mopszuesztiai Theodorosz). Az ószövetségi -e-Qehelet könyvéhez írt kom­mentárjában a misztikus célzatú alle­gória már teljesen elszakad a betű sze­rinti értelemtől. E bibliai magyarázatai az Exégészisz akribész ('Gondos értelme­zés') c. viselik. Aszketikus írásai közül kiemelkedő fontosságúak: Peri parthe­niasz ('A szüzességről', 370), amelyben mintegy bűnbánatot is tart. Peri tú kata theon szkopá­kai tesz kata alétheian aszkészeósz ('Isten szemléletéről és az aszkézis igazságáról', 390 körül) vagy — latinul — De institutio Christiano (A keresztény elvről', 390 körül) c. műve összegezi aszketikai munkásságát; a kö­zépkori szerzetesség egyik alapvetése ez az írás volt. A hellén etikai hagyományt és a klasszikus erény eszményt keresz­tény mezbe öltöztetve az európai nevelés számára átmentette.­­ Irodalmi hagya­tékához tartoznak még levelei, a császári udvarban és más alkalmakkor tartott gyászbeszédei, szónoklatai, szentek élet­rajzai (pl. Grégoriosz Thaumaturgoszról). 0 Főbb kiad.: J. P. Migne: PG (44-46. köt., 1863); W. Jaeger—H. Langer­beck—H. Dörrier—H. Hörner: Gregorius Nyssenus, Opera (1958 — ). O Magyarul: 1 szentbeszéd (Fray I.: Szemelvények az egyházatyák szent beszédeiből, 1909). O írod.: J. Daniélou: Platonisme et théolo­gie mystique (1954); W. Völker: Gregor von Nyssa als Mystiker (1955); J. Quas­ten: Patrology (3. köt., 1960); H. Doer­ries: Griechentum und Christentum bei Gregor von Nyssa (ThSZ, 1963); J. Daniélou: Le IVe siècle, Grégoire de Nysse et son milieu (1965); Écriture et culture philosophique dans la pensée de Grégoire de Nysse (1971). Komoróczy Géza Gergely pápa, I. (Nagy) Szent­ Gregorius (540 előtt —604. márc. 12.): latin egyházi író, a (vitatott hitelű) hagyomány szerint a nevét viselő egyházi zene (grego­rián) rendszerezője. Előkelő római család­ból származott. 575 körül lépett be az általa alapított római Szent András bencés kolostorba. 579 — 585 közt a pápát képviselte a keletrómai udvarban. Vissza­térése után apát lett, 590-ben pápává választották. Ebben a minőségben kiváló szervező- és diplomáciai képességekről tett tanúságot.­­ Művei a középkorban egyetlen nagyobb könyvtárból sem hiá­nyoztak, már a 11. sz.-ban megvoltak Mo.-on is. A Moralia in Job ('Erkölcsi magyarázatok Jób könyvére') allegori­záló és moralizáló irányzatukkal tűnnek ki. Hasonló szellemben írta In Ezechielem prophetam homiliae XXII ('22 szent­beszéd Ezékiel próféta könyvéről') és In diversas Evangelii lectiones homiliae XL ('40 szentbeszéd az evangélium kü­lönböző olvasatairól') c. munkáit (590 — 591-ben). Moralizáló és allegorizáló törek­vések hatják at Expositio in Ganthca canticorum ('Magyarázat az Énekek éne­kéhez') és Expositio in septem psalmos poenitentiales ('Magyarázat a hét bűn­bánó zsoltárhoz') c. írásait is. Ugyancsak erkölcsi következtetések levonására tö­rekszik De aeternitate animae dialogorum libri IV CA lékek örökkévalóságáról foly­tatott párbeszédek 4 könyve') c. mun­kája. Dialogi de vita et miraculis patrum Italicorum ('Párbeszédek az itáliai egy­házatyák életéről és csodáiról', 593) c. könyvét fiatalkori barátjával, Péter dia­kónussal folytatott beszélgetés formájá­ban írta meg. Különösen nevezetes belőle a Szent Benedek csodáit tartalmazó 2. könyv. A Pastoralis curae liber unus ('A lelkipásztori gondozásról írott könyve') a papi munka nagy hatású vezérfonala lett. Elsősorban történeti érdekű leveleit maga gyűjtötte össze. O Kiad.: J. P. Migne: PL (75-79. köt., 1844); levelek: P. Ewald—L. M. Hartmann: Monumenta Germaniae historica Epistolae (1 — 2. köt., 1887 — 1899). O Magyarul: 1 vers (Faludy Gy.: Dicsértessék, anto., 1938); Zoltán J.: 1 részlet (Anthologia humana, 1946); 1 vers (Babits M., Versfordítások, 1961). O írod.: H. Grisar: Gregor der Grosse (1928); P. Batiffol: S. Grégoire le Grand (1931); A.Valeri: Gregorio Magnó (1955); Ch. Chazottes: Grégoire le Grand (1958). Tarnai Andor Gergely, Tours-i Szent; Georgius Turo­nensis, Georgius Florentius (eredeti név), (Clermont-Ferrand, 538 k— Tours, 594. nov. 17.), latinul író frank történetíró. Szenátori családból származott, püspök nagybátyja nevelte. 572-ben a király Tours püspökévé nevezte ki. 575-től megszakításokkal haláláig dolgozott fő­művén, a 10 könyvből álló Historia Francorumon ('A frankok története', másképpen Historiarum libri X, 'A tör­ténelem tíz könyve', vagy Historia eccle­siastica, 'Egyháztörténet'). A hagyomá­nyos biblikus kronológiával kezdődő ko­rábbi események ismertetése (1 — 2. ,,könyv", —liber) után saját koráról tudó­sít memoárszerűen 591-ig, évkönyvek, saját élményei és a szájhagyomány alap­ján. Nem tett különbséget a tárgyalás

Next