Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)
G - Gergely pápa, I. (Nagy) Szent - Gergely, Tours-i Szuent
GERGE útját írja le; allegorikus értelmezése nagyhatással volt a középkor teológiájára. Az Énekek énekéhez írt 15 homíliája órigenész magyarázatát fejleszti tovább, s polemizál az allegorikus értelmezés ellenfeleivel (Mopszuesztiai Theodorosz). Az ószövetségi -e-Qehelet könyvéhez írt kommentárjában a misztikus célzatú allegória már teljesen elszakad a betű szerinti értelemtől. E bibliai magyarázatai az Exégészisz akribész ('Gondos értelmezés') c. viselik. Aszketikus írásai közül kiemelkedő fontosságúak: Peri partheniasz ('A szüzességről', 370), amelyben mintegy bűnbánatot is tart. Peri tú kata theon szkopákai tesz kata alétheian aszkészeósz ('Isten szemléletéről és az aszkézis igazságáról', 390 körül) vagy — latinul — De institutio Christiano (A keresztény elvről', 390 körül) c. műve összegezi aszketikai munkásságát; a középkori szerzetesség egyik alapvetése ez az írás volt. A hellén etikai hagyományt és a klasszikus erény eszményt keresztény mezbe öltöztetve az európai nevelés számára átmentette. Irodalmi hagyatékához tartoznak még levelei, a császári udvarban és más alkalmakkor tartott gyászbeszédei, szónoklatai, szentek életrajzai (pl. Grégoriosz Thaumaturgoszról). 0 Főbb kiad.: J. P. Migne: PG (44-46. köt., 1863); W. Jaeger—H. Langerbeck—H. Dörrier—H. Hörner: Gregorius Nyssenus, Opera (1958 — ). O Magyarul: 1 szentbeszéd (Fray I.: Szemelvények az egyházatyák szent beszédeiből, 1909). O írod.: J. Daniélou: Platonisme et théologie mystique (1954); W. Völker: Gregor von Nyssa als Mystiker (1955); J. Quasten: Patrology (3. köt., 1960); H. Doerries: Griechentum und Christentum bei Gregor von Nyssa (ThSZ, 1963); J. Daniélou: Le IVe siècle, Grégoire de Nysse et son milieu (1965); Écriture et culture philosophique dans la pensée de Grégoire de Nysse (1971). Komoróczy Géza Gergely pápa, I. (Nagy) Szent Gregorius (540 előtt —604. márc. 12.): latin egyházi író, a (vitatott hitelű) hagyomány szerint a nevét viselő egyházi zene (gregorián) rendszerezője. Előkelő római családból származott. 575 körül lépett be az általa alapított római Szent András bencés kolostorba. 579 — 585 közt a pápát képviselte a keletrómai udvarban. Visszatérése után apát lett, 590-ben pápává választották. Ebben a minőségben kiváló szervező- és diplomáciai képességekről tett tanúságot. Művei a középkorban egyetlen nagyobb könyvtárból sem hiányoztak, már a 11. sz.-ban megvoltak Mo.-on is. A Moralia in Job ('Erkölcsi magyarázatok Jób könyvére') allegorizáló és moralizáló irányzatukkal tűnnek ki. Hasonló szellemben írta In Ezechielem prophetam homiliae XXII ('22 szentbeszéd Ezékiel próféta könyvéről') és In diversas Evangelii lectiones homiliae XL ('40 szentbeszéd az evangélium különböző olvasatairól') c. munkáit (590 — 591-ben). Moralizáló és allegorizáló törekvések hatják at Expositio in Ganthca canticorum ('Magyarázat az Énekek énekéhez') és Expositio in septem psalmos poenitentiales ('Magyarázat a hét bűnbánó zsoltárhoz') c. írásait is. Ugyancsak erkölcsi következtetések levonására törekszik De aeternitate animae dialogorum libri IV CA lékek örökkévalóságáról folytatott párbeszédek 4 könyve') c. munkája. Dialogi de vita et miraculis patrum Italicorum ('Párbeszédek az itáliai egyházatyák életéről és csodáiról', 593) c. könyvét fiatalkori barátjával, Péter diakónussal folytatott beszélgetés formájában írta meg. Különösen nevezetes belőle a Szent Benedek csodáit tartalmazó 2. könyv. A Pastoralis curae liber unus ('A lelkipásztori gondozásról írott könyve') a papi munka nagy hatású vezérfonala lett. Elsősorban történeti érdekű leveleit maga gyűjtötte össze. O Kiad.: J. P. Migne: PL (75-79. köt., 1844); levelek: P. Ewald—L. M. Hartmann: Monumenta Germaniae historica Epistolae (1 — 2. köt., 1887 — 1899). O Magyarul: 1 vers (Faludy Gy.: Dicsértessék, anto., 1938); Zoltán J.: 1 részlet (Anthologia humana, 1946); 1 vers (Babits M., Versfordítások, 1961). O írod.: H. Grisar: Gregor der Grosse (1928); P. Batiffol: S. Grégoire le Grand (1931); A.Valeri: Gregorio Magnó (1955); Ch. Chazottes: Grégoire le Grand (1958). Tarnai Andor Gergely, Tours-i Szent; Georgius Turonensis, Georgius Florentius (eredeti név), (Clermont-Ferrand, 538 k— Tours, 594. nov. 17.), latinul író frank történetíró. Szenátori családból származott, püspök nagybátyja nevelte. 572-ben a király Tours püspökévé nevezte ki. 575-től megszakításokkal haláláig dolgozott főművén, a 10 könyvből álló Historia Francorumon ('A frankok története', másképpen Historiarum libri X, 'A történelem tíz könyve', vagy Historia ecclesiastica, 'Egyháztörténet'). A hagyományos biblikus kronológiával kezdődő korábbi események ismertetése (1 — 2. ,,könyv", —liber) után saját koráról tudósít memoárszerűen 591-ig, évkönyvek, saját élményei és a szájhagyomány alapján. Nem tett különbséget a tárgyalás