Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (1975)
G - Günther, Agnes; Breuning - Günther, Johann Christian - Guntherus Cisterciensis; Gunther vagy Günther von Pairis
73 GUNYD (Jahkulu ('Ökörszem', reg., 1922) hozott számára. Regényeinek színtere a török vidék, a kis- és nagyvárosok jellegzetes típusokkal, erkölcsökkel és gondolkodásmóddal, hiteles anatóliai atmoszférával. Az érzelmi és a társadalmi kapcsolatok foglalkoztatják, novelláiban humora is megcsillan. Regényei, elbeszélései, színdarabjai, cikkei, fordításai és átdolgozásai mintegy száz kötetet tesznek ki. Halála után felesége újra kiadta műveit 24 kötetben (1957 — 1961). Egyéb főművei: Sönmür Yíldízlar ('Kihunyt csillagok', elb.-ek, 1923); Dudaktan Kalbe ('A szájról a szívbe', reg., 1925); Yelil Gece ('Zöld éj', reg., 1928); Yaprak Dökümü ('Lombhullás', reg., 1930). Magyarul: Inla (Tasnádi E., Török elbeszélők, anto., 1974). Tasnádi Edit Günther [günter], Ágnes; Breuning (leánykori név), (Stuttgart, 1863. júl. 21.—Marburg, 1911. febr. 16.), német írónő. Marburgi teológiaprofesszor felesége volt. Nagy sikerű, giccses romantikájú, szentimentális regényeiben ájtatos vallásos meggyőződése jut kifejezésre. Művei: Die Heilige und ihr Narr (reg.: Tábori P., A szent és rajongója, 1926); Von der Hexe, die eine Heilige war ('A boszorkány, aki szent volt', reg., 1913). Magyarul: 1 vers (Kálnoky L., Virágzó tüzek, anto., 1970). Nagy Sándorné Günther [günter], Johann Christian (Striegau, 1695. ápr. 8. —Jéna, 1723. márc. 15.): német költő. Apja orvos volt, ő maga is orvostanhallgató lett. Könnyelmű életmódja adósságokba sodorta. Apja a versírás miatt kitagadta, szerelmében csalódott. Barátai próbálták elősegíteni továbbtanulását, de sikertelenül. Vándorpoétaként élt és halt meg nyomorultul, fiatalon. Egy gyenge fiatalkori drámától eltekintve csak lírai verseket írt a legkülönbözőbb műfajokban. A maga korában jól ismerték Savoyai Eugénihez, írt dicsőítő ódáját a pozsareváci béke alkalmából (1718); méltán jelenti német földön kezdetét az igazi heroikus költészetnek. A legmaradandóbbat szerelmi lírájával alkotta. Legszebb verseit Leonorához (Eleonore Jachmann) írta. E dalok a barokk költészet és a modernebb élménylíra határán állnak, és a legszebbek felett a mélyen átélt egyéni érzés varázsa lebeg. Örömről és bánatról, búcsúról és az újra egymásra találásról szólnak. Vallásos versei nagy küzdelemről tanúskodnak, melyet a költő nyomorú sorsával és saját fékezhetetlen természetével vív. Hisz istenben, de hite távol áll minden dogmatikus vallástól, és sokszor inkább istenkáromlásnak hat. Vidám bordalai és diákdalai ma is élnek. Nem fogadja el, hogy a föld a siralom völgye és megzengi még a dohány dicséretét is. O Goethe szigorúan elítéli életmódját, de költői érdemeit s nagy tehetségét szinte elsőként méltatja. Két versét Mozart zenésítette meg. O Gyűjt, kiad.: Deutsche und lateinische Gedichte ('Német és latin költemények', 1724 — 1735); kritikai kiadás 1930 —1937; Werke ('Művei', 1958). Magyarul: 2 vers (Szabó L., A német irodalom kincsesháza, anto., 1941); 1 vers (Faludy Gy., Európai költők antológiája, 1946); 2 vers (Szabó L., Örök barátaink, anto., 1958); 1 vers (Babits M., Versfordítások, anto., 1961); 3 vers (Miskolczy L., Vidor M., Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962); 6 vers (Szabó L., Berczeli A. K., Tóth B. stb., Német költők antológiája, 1963); 2 vers (Jékely Z., Rónay Gy., A világirodalom legszebb versei, anto., 1966); 1 vers (Kálnoky L., Virágzó tüzek, anto., 1970); 1 vers (Hajnal G., Kalandozások, anto., 1971). O írod.: H. Hoffmann: Johann Christian Günther (1929). H. Dahlke: Johann Christian Günther. Seine dichterische Entwicklung (1960). Némedi Lajos Guntherus Cisterciensis [gwnterusz cisztercienzisz]; Günther vagy Günther von Pairis (német névváltozatok); (13. sz. első fele): latinul alkotó német történetíró, eposzköltő ( 1). Cisztercita szerzetes volt a felső-elszászi Pairis kolostorban. Historia Constantinopolitana ('Konstantinápolyi történet') c. művében a 4. keresztes hadjárat (1204) történetét dolgozta fel, amely Konstantinápoly elfoglalásához és az ún. latin császárság megalapításához vezetett. Sokan neki tulajdonítják a Ligurinus ('A lombard') és a Solymarius c. eposzokat. Az első, tíz énekes műnek I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár a hőse, és főként a lombardok elleni harcairól szól. A lombardokat hívja a költő Liguresnek, fővárosukat (Milano) urbi Ligurumnak vagy Ligurinának. Innen való az eposz címe: A töredékesen fennmaradt Solymarius (Sólyma, a görög Hierosolyma, 'Jeruzsálem' szóból) az első keresztes hadjárat történetét dolgozza fel. E két mű szerzőségéről csak annyi bizonyos, hogy mindkettőt ugyanaz a költő írta, de hogy ezt Guntherusnak hívták, s hogy éppen Guntherus Cisterciensisezel azonos, abban megoszlanak a vélemények. Tarnai Andor gúny: általános értelemben a kinevetés, kicsúfolás különböző formáiban megnyilvánuló --attitűd. Nem formai, mű-