Világirodalmi lexikon 7. Lanf–Marg (1982)
L (folytatás) - Lavrentyev, Viktor Vlagyimirovics - Lavrenyov, borisz Andrejevics - Lavrin, Janko
LAVRE különszáma, 1916 őszén szűnt meg. A lap kiadásában a La Voce cikkíróinak egyéb művei (regényei, verseskötetei) is megjelentek. Munkatársai közé tartozott többek között F. Agnoletti, Gr. Amendoly, G. Bastianelli, E. Gecchi, B. Croce, L. Einaudi, C. Govoni, A. Graf, P. Jahier, A. Palazzeschi, U. Saba, R. Serra, S. Stataper, G. Ungaretti, valamint a La Ronda munkatársai közül R. Bacchelli, A. Baldini és V. Gardarelli. A folyóiratban a legkülönfélébb, H. James pragmatizmusát, H. Bergson intuícióelméletét, B. Grace és G. Gentile újhegelianista idealizmusát, a neoromantikát és a modernista katolicizmust is képviselő irányzatok megmozgatták az akadémikus irodalom állóvizeit. Témavilága igen gazdag volt: anti-akadémikus és D'Annunzio ellenes irodalomkritikai cikkek mellett kerekasztal-konferencia a szabadkőművességről; az olasz zenekutatás elmaradottsága; az olasz irredentizmus; zeneszerzők portréi; az általános választójog; Dél problémája; XIII. Leó politikája; az albán kérdés stb. A lap határozottan szembeszállt a futurizmussal. Gyűjt. kiad.: Scelte antologiche in „La Voce" 1908 — 1914 ('Antológiai szemelvények a La Vocéből, 1908 — 1914', 1960); Antologia della Voce ('Voce-antológia', 1961); Tutte le poesie della ,,Voce" ('A „Voce" összes versei', 1965). O írod.: A. Hermet: La ventura delle riviste (1940); G. Prezzolini: II tempo della „Voce" (1960). Herczeg Gyula—Székely Éva Lavrentyev, Viktor Vlagyimirovics (Tomszk, 1914. febr. 27. — ): szovjet orosz író. Jogot végzett, 1943-tól közölték verseit a frontújságok. 1952 óta drámákat ír. Darabjaiban főként az erős, egyértelmű jellemek konfliktusait ábrázolja, összeütközésüket a kisszerű vagy kisszerűnek látszó környezettel. 1969-től 1972-ig a Tyeatr c. folyóirat főszerkesztője volt. Főbb drámái: Krjazsevi ('Krjazsevék', 1953); Poszlednyaja legenda ('Az utolsó legenda', 1958); Gstyi otca szvojevo ('Tiszteld apádat', 1964); Glava szemji ('A családfő', 1970). Gyűjt. kiad.: Pjeszi ('Színművek', 1960); Szuromje godi ('Nehéz évek', színművek, 1964). László Rózsa Lavrenyov, Borisz Andrejevics (Herszon, 1891. júl. 17.—Moszkva, 1959. jan. 7.): szovjet orosz író. Jogásznak készült, katonaként végigszolgálta a háborús éveket (a polgárháborút a Vörös Hadseregben), 1921-ben kezdett irodalommal foglalkozni. Témáit elsősorban a polgárháború romantikájából és tragikus összeütközéseiből merítette: Vetyer ('A szél', 1924) és Szorok pervij (1926, Justus P., A negyvenegyedik, 1963). Ez utóbbi tragikus és poétikus vonásokkal rajzolja meg egy fehérgárdista tiszt és egy vörösgárdista leánynak egy lakatlan szigeten kibontakozó szerelmét, amelynek a lány vet véget: a férfit, mint menekülő ellenséget — negyvenegyedikként — lelövi. A művet kétszer is megfilmesítették: 1927-ben és 1956-ban, Gsuhraj rendezésében. Művészi útkeresésének egyik jelentős állomása a Razsom (1928, Vas I., Leszámolás, 1953) c. drámája, amelyben valóságos történelmi események felhasználásával fogalmazza meg egy összeesküvést leleplező értelmiségi asszony útját a forradalomhoz. A negyvenes években főként publicisztikával foglalkozott és színdarabokat írt a szovjet tengerészekről: Peszny o csornomorcah ('Dal a feketetengeri matrózokról', 1949) és Za tyeh, kto v morje ('Azokért, akik kint vannak a tengeren, 1945). Nagy sikerrel játszották a háborús hisztéria ellen írt Golosz Ameriki (1950, Neményi O., Amerika hangja, 1950) c. darabját, melyben kissé patetikus modorban a hidegháborús évek légkörét örökíti meg. Különösen írói pályája elején nagy megjelenítő erővel idézte fel élményeinek aránylag szűk körét, későbbi műveiben egyre nagyobb szerepet kapott a publicisztika. 1946-ban és 1950-ben munkásságát Állami-díjjal jutalmazták. O Gyűjt. kiad.: Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött művei', 1963 — 1965). O Magyarul még: Ljugyi prosztovo szerdca (elb.-ek, 1943, n. n., Egyszerű emberek, 1944); Az öregasszony (elb., n. n., 1945); 1 nla (n. n., Jövendő, 1945, 2.); 1 nla (Görög I., Mai orosz elbeszélők, 1960); 1 kisreg. (Justus P., A világ egy üveggolyóban, anto., 1969). O Irod. I. Visnyevszkaja: Borisz Lavrenyov (1962); Kardos L.: Lapok a szovjet irodalom történetéből (Közel és távol, 1966). Apostol András Lavrin, Jankó (Krupa, 1887. febr. 10. — ): angolul alkotó szlovén irodalomtörténész, esszéíró. Moszkvában, Oslóban és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. Az I. világháborúban orosz tudósító volt, 1917-től angol lapoknak is írt. 1918-tól docens, 1921-től 1953-ig az újabb orosz irodalom professzora Angliában a nottinghami egyetemen. 1956-tól a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja. Független „pszichokritikai" módszerével, amely a művész egyéniségét és korát, valamint a művészi alkotás létrejöttét és értékét teszi vizsgálata tárgyává, mélyreható, angol nyelvű monográfiáiban 88