Világirodalmi lexikon 9. N–O (1984)
N - Nagíb Mahfúz - Nagiskin, Dmitrij Dmitrijevics
mus és álromantikus túlzások nélkül. Kisepikájának lágy, festői tónusa a szereplők belső vívódásainak hátteréül szolgál, legjobb darabjai Solohov Emberi sorsát asszociálják. Az igazi Nagibin, az orosz próza lírai vonulatának — Turgenyev, Bunyin, Pausztovszkij — folytatója azonban csak pár évvel később, gyermek- és vadásztörténeteivel lépett elénk a maga teljességében. 1955-ben jelent meg a Zimnyij dub (Nagy Torma A., Fény az ablakban, 1958) c. novelláskötete. A címadó novella (Zimnyij dub, Nagy Torma A., Téli tölgy, Fény az ablakban, 1958) elnyűtt csizmájú kisfiúja, aki rendszeresen elkésik az iskolából, a visszafelé vezető út során akaratlanul is a pontos, pedáns tanítónőt szégyeníti meg, ahogy feltárja előtte a téli táj megbúvó csodáit. Vityka visszhangokat gyűjt, barátját is beavatja a titokba, annak „árulása" után azonban elnémulnak a hegyek (Eho, 1954; Árvay J., A visszhang titka, Illés napja, anto., 1974). Vászja az éjszaka leple alatt visszacseréli a vén teknőst, mert kicsi szíve a barátság ismeretlen igazságára döbben (Sztaraja cserepada, 1975; Ircsik V., A vén teknős, 1977), a Zeljonaja ptyica sz krasznoj golovoj (1966, Sándor L., A piros fejű zöld madár, Illés napja, anto., 1974) holtában is gyönyörű lénye a képzelet és valóság határán rejlő örök szépséget szimbolizálja. Vadásztörténeteiben nem a férfias bátorságot rajzolja meg, mint Hemingway, hanem a természettel kontaktust kereső harmonikus ember képét. Egyik legszebb novellája, a Poszlednyaja ohota (1957, S. Nyírő J., Az utolsó vadászat, Nagyv, 1957, 4.) az élettől búcsúzó, a halál szükségszerűségét elfogadó, nem túl okos, s mégis bölccsé növő öregember végső erdei útját írja le. Színes történeteit szenvtelen tárgyiasság és szűkszavúság jellemzi, a táj szépségeibe merülő, ügyetlen, kiszolgáltatott gyermek- és felnőttfigurái fokozott együttérzést váltanak ki az olvasóból. Az 1960-as évek derekától Nagibin egyre gyakrabban visszatér az élet „örök" témáihoz, az etikum, szerelem és halál kérdéséhez. Elbeszéléseinek tónusa élesebb, sarkítottabb, bár egyenletességre törekvő hangvétele elkerüli a túlzott érzelmi csapongásokat és ritmikai impulzusokat. A Szrocsno trebujutszja szedije cselovecseszkije volosza (1968, Maráz L., Ősz haj kerestetik, 1974) meglett korú Guscsinja még egyszer szerelemre lobban egy fiatal lány iránt, de végül visszahúzza őt feleségének „meglőtt madár tekintete". Az elismert művészbarátok egy közös horgászaton keservesen vallják be önmaguknak ifjúkori álmaik csődjét, „kedélyes iszákosságukat" (Pojezdka sz drugom, 1971; Árvay J., Barátok, 1974). Kisebb írásaiban a legnagyobb, regényei nem igazán sikerültek. Munkái azt a mély meggyőződést tükrözik, hogy az élet szépsége, az esztétikum egyformán jelen van mindenben. Finom tájleírásaiból a sokarcú, hús-vér ember bukkan elénk. Több mint 20 forgatókönyvet írt. Ismertebb filmjei: Nehéz boldogság (1958), Téli tölgy (1964), Az elnök (1964), A kislány és a visszhang (1965), Üldözés (1966). Hazánkat a Debrecen—Budapest riportsorozatban mutatja be. Főbb művei még: Pik udacsi ('A siker csúcsa', kisreg.ek, 1975); Osztrov ljubvi ('A szerelem szigete', elb., kisreg., 1977); Rasszkazi 0 Gagarinye ('Elbeszélések Gagarinról', 1979); Nauka dalnyih sztransztvij ('Meszszi utazások tudománya', 1982). O Gyűjt. kiad.: Szbrannije proizvegyenyija ('Válogatott művei', 1973); Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött művei', 1980 — 1981). O Magyarul még: Hazatérés (elb.ek, Tardi L., 1951); Trudnoje szcsasztye (kisreg., 1956; Hangay L., Cigánysors, 1957); Pavlik (reg., 1960, S. Nyírő J., ua., 1965); Illés napja (vál. elb., Árvay J., E. Gábor É., 1974); A vén teknős (elb.-ek, Ircsik V., Rigó B., 1977); 1 elb. (Soproni A., Szovjet Irodalom, 1978, 1.); A szökevény (kisreg., Szabó M., Nagyv, 1979, 10.); 1 útinapló (Soproni Á., Szovjet Irodalom, 1981, 9.); 1 elb. (Király Zs., Nagyv, 1982, 5.). 6 írod.: N. Vasziljeva: J. Nagibin (Oktyabr, 1958, 12.); J. Nyikolin: Polnoj dusoj (Nyeva, 1963, 7.); Kristó Nagy I.: Nagibin (Az új szovjet irodalom, 1967); J. Bogátko: Jurij Nagibin (1980). Vitághy József Nagíb Mahfúz:+Mahfúz, Nagíb Nagiskin, Dmitrij Dmitrijevics (Csita, 1909. okt. 13.—Riga, 1961. márc. 11.): szovjet orosz író. Mérnökcsaládban született, elektrotechnikusnak tanult. 1929-től hosszú ideig grafikusként dolgozott különböző újságoknál. 1938-ban jelentek meg első meséi, többnyire Távol-Kelet népeinek életéről, szokásairól, legendáiról. Legismertebb műve a távol-keleti polgárháborúról szóló történelmi regény, Szerdce Bonivara (1947, Makai I., Bonivar szíve, 1965), melyet több nyelvre lefordítottak. Utolsó éveiben a népmesék elméleti kérdéseivel foglalkozott: Szkazka zsizny. Piszma o szkazkah ('A mese és az élet. Levelek a mesékről', 1957). Utolsó meséi erősen szatirikus stílusban íródtak. Halála előtt jelent meg a Gorod Zolotovo Petuska ('Az Arany Kakaska városa', 1959) c. gyermekregénye, s csak halála után a Szozvezgyije Sztrelca ('A Nyilas