Világirodalmi lexikon 10. P–Praga (1986)
P - Pausztovszkij, Konsztantyin
PAUSZ adni a görög anyaország történelmi levegőjű városairól, épületeiről, szobrairól, festményeiről, amelyek javarészt még a régmúlt hellén önállóság emlékét idézik. Bizonyára hatott rá a*perihégészisz műfajának legkiemelkedőbb hellenisztikus kori művelője, az ikioni Polemón, akinek írásaiból napjainkra csak szegényes töredékek maradtak. De láthatóan számos más irodalmi forrást is használt Pauszaniasz. Részben ezekből merítette mitológiai, történelmi, filológiai és szokatlan vagy éppen csodás jelenségekről szóló (paradoxografikus) kitéréseinek az anyagát. Ezek az exkurzusok terjedelmesek, a mű egészének közel a felét teszik ki. S bennük, akárcsak magukban az útikalauz jellegű főfejezetekben Pauszaniasznak személyes megfigyelései, úti élményei, a felkeresett helyek idegenvezetőitől (és lakóitól) közvetlenül szerzett ismeretei is szóhoz jutnak az olvasmányokból származó mondanivaló mellett. A modern ásatások és archeológiai kutatások eredményeinek a szembesítése Pauszaniasz leírásaival (pl. Olümpia, Delphoi vagy az athéni Akropolisz esetében) általában megbízható adatközlőre vall, még ha egy-két jelentősebb műemléknek a hallgatással való mellőzése szemet szúr is művében. Anyaga elrendezésében változatosságra törekszik, s a változatosság keresése stílusának is egyik jellemző vonása. A korabeli ún. második szofisztika egyéb írói műfogásainak a tudatos alkalmazása sem idegen szerzőnktől, akit persze azért nagy nyelvművésznek aligha mondhatunk, amit ír, feltétlenül értékesebb annál, ahogyan írja. A dicsőséges hellén múltra nosztalgiával visszatekintő Pauszaniasz Athén klaszszikus demokráciáját nagyra értékeli ugyan, egészében azonban inkább monarchikus beállítottságú (még ha az uralkodók istenné nyilvánításával nem ért is egyet). Érezhető rokonszenvvel emlékezik meg századának a görög kultúrértékeket rendkívül becsülő s a klasszikus poliszokat (így Athént) bőkezűen felkaroló császárairól (mindenekelőtt Hadrianusról), s ugyanígy a római principátus művészetpártoló nagyurairól (pl. Heródes Atticusról). Munkájának különleges irodalomtörténeti jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy Hellasz prózai periégésziszei közül az egyetlen, amelyből nemcsak kevés töredék, hanem tíz épen fennmaradt könyv van ma a kezünkben. Pauszaniasz így az antik próza egy figyelemreméltó műfajának az egyedüli igazán beszédes tanúja. Kiad.: M. H. da Rocha-Pereira: Pausanias: Hellados Periegesis (1—3. köt., 1973—1981). Magyarul: 1 részlet (Ritoók Zs., Régi görög hétköznapok, 1960, 191. old.); részletek (Szilágyi Is. Gy., A görög művészet világa, 1—2. köt., 1962); részletek (Ritoók Zs., Színház és stadion, 1968); 2 részlet (Sarkady J., Gazdasági élet az ókori Görögországban. 1970, 76, 214. old.); részletek (Sarkady J.: Görög vallás, görög istenek, 1974). O Irod.: W. Gurlitt: Uber Pausanias (1890); R. Heberdey: Die Reisen des Pausanias in Griechenland (1894); K. Róbert: Pausanias als Schriftsteller (1909); O. Strid: Über Sprache und Stil des Periegeten Pausanias (1976). Szádeczky- Kardoss Samu Pausztovszkij, Konsztantyin Georgijevics (Moszkva, 1892. máj. 31.—uo. 1968. júl. 14.): szovjet orosz író. Apja vasúti statisztikus volt, sokszor változtatta munkahelyét, így Pausztovszkij gyermekkorának, eszmélésének színtere Kijev lett. Ott végezte el a gimnáziumot, ott jelent meg Na vogye (Dalos L., Vízen, Esős hajnal, anto., 1979) c. első írása 1912-ben. ott kezdte egyetemi tanulmányait az orosz nyelvi és a történelmi fakultáson. Az I. világháború kitörése után, 1914 nyarán Moszkvába utazott. Ezen az úton látta először Közép-Oroszok tájait, embereit, azt a világot, amely később életművének karakterét meghatározta. Moszkvában villamosvezető, majd betegszállító vonatokon szanitéc, 1916-ban leszerelik. Előbb egy moszkvai, azután egy jekatyerinoszlavi gyárban selejtez lövedékhüvelyeket, dolgozik a novorosszijszki kohóműben és a taganrogi kazángyárban. 1917 elején visszatért Moszkvába, s újságírással foglalkozott. A februári, majd az Októberi Forradalomnak is újságíróként krónikása volt. Az Októberi Forradalom moszkvai eseményei bizonyos mértékig megriasztották. Visszatért Kijevbe, édesanyja közelébe. Innen Odesszába utazott, mind a két városban megélte a forradalom győzelmét. Odesszában, 1921 tavaszától, a Marjak nevű napilap szerkesztőségi titkára. Ekkor került kapcsolatba Babettel. Lapja 1922 elején a Fekete-tenger keleti partvidékére küldte, egy ideig Szuhumiban, aztán Batumiban, 1923 elejétől Tbilisziben tartózkodott. Ősszel visszatért Moszkvába, előbb a Gudok nevű lapnál dolgozott egy szerkesztőségben M. Bulgatovval, I. ///fel, J. Olessával —, majd a ROSZTA (a TASZSZ elődje) alkalmazta szerkesztőnek. Pausztovszkij 1931-ig maradt a ROSZTA munkatársa, ezután első nagy írói sikere, a Kara-Bugaz (Fedor J., ua. 1948) c. regénye lehetővé tette, hogy csak az irodalomnak éljen. Fölfedezte a