Világosság, 1963. szeptember-december (4. évfolyam, 7-12. szám)
1963 / 11. szám - Erőss László: Amíg a fejlődés gondolata győzött: A darwinizmus születése
JMó/ Amíg a fejlődés gondolata győzött A darwinizmus születése burzsoázia vonta saját eszmekörébe a tudományokat. A kapitalizmus fejlődésének első nagy lendülete a természettudományok számára is új utakat nyitott. A burzsoázia és a tudomány együtt — az egész világ meghódítására indult. A polgárság haladó képviselőinek eszméje, a deizmus a Természetet második számú kinyilatkoztatás rangjára emelte. A naprendszer keletkezésének Kanta Laplace-i elmélete új filozófiai és természettudományos alapot adott a fejlődéseszmének. A geológia azt a gondolatot sugallja De Maillet-nek, hogy a teremtés nem hatezer éves, mint az egyházi naptárak jelzik — a tér után az idő dimenzióját is fel akarja térképezni az intellektuális tudásvágy. Minden megjelenő könyv a középkor szellemét üldözi egyre messzebb. .,fő vonalaiban készen állott az új természetszemlélet: minden ami eddig merev volt, feloldódott, minden rögzített elpárolgott, minden öröknek tartott különleges múlóvá lett, az egész természetről bebizonyosodott, hogy örök folyásban és körforgásban mozog” (Engels). Ebben a tudományos fellendülésben a biológia kissé alulmaradt. A rejtett tüzek itt még nem lángoltak fel hevesen és az összecsapó gondolatok még nem emelkedtek filozófiai szintézisig. A plébániák kertjében amatőr természettudósok dicsérték a Teremtő művét. Scala Naturae címszó alatt a növények és állatok fejlettségi fok szerinti osztályozásával már a kor egyházi filozófusai is foglalkoztak, és Linné ellen, aki az embert ebbe a rendszerbe helyezte a majom mellé, alig merült fel kifogás. A Scala Naturae statikus volt és a teremtést igazolta. Linné az újkorban először préselte tudományos rendszerbe az élőlények fajait, de még isten által adottnak „A TÉVEDÉSEK TÖRTÉNETE”. Az élővilág fejlődésének eszméje romantikus, naiv, kidolgozatlan formában végigkövette az emberi gondolkodás történetét a teremtésmítoszoktól Darwinig. Egy jól felszerelt könyvtárban már Darwin fellépése előtt, az evolúciós eszmének szinte minden gondolata megtalálható. Régen elfelejtett könyvekben fedezik fel a biológia történészei az evolúció csíraformáit és minden nagyobb Darwin-tanulmány az elődök nevének hosszú sorát ismételgeti Hérakleitosztól Lamarckig. De amit e filológusok az elődöknél felkutattak, alig több egy-egy pontatlanul megfogalmazott, felvillanó ötletnél. Szétszórt mondatokban, nehézkes, vagy éppen túlegyszerűsített fogalmazásban az elődök sok mindent elmondtak — ám e könyvekből sohasem született volna meg a darwinizmus. A költői megsejtéseknek, zseniális naivitásoknak tudományos rangot Darwin adott — a darwini felfedezés világította be visszamenőleg is elődeinek munkáit. Arisztotelész kísérletét az állatok és növények rendszerezésére a középkor dogmatizált formában vette át: a középkori tudósok már nem magukat a növényeket és állatokat, hanem Arisztotelészt tanulmányozták. A Magyarországon is kétszáz évig használt középkori természetrajzkönyv, a Physiologus pedig a Biblia és a legendák állatvilágának leírását, a misztikum és a természet birodalmának együttes feltérképezését adja. Merőben teológiai szemléletű rendszerezés volt ez, amelyben a tapasztalat sután keveredett a miszticizmussal és a legkülönbözőbb eredetű tévhiedelmekkel — mégis bizonyos mértékben megőrzi a szerves élet állandó változását hirdető ősi néphit elemeit is. Később, a XVII—XVIII. században a feltörekvő A tudományiság álról . A XVIII. század egyik tudósa azt „számította ki”, hogy a Föld 74 832 éve szakadt ki a Napból és az életnek még 93 291 éve van hátra felszínén. Ez persze már több, mint Ussher püspök hatezer éve, de még nem szakadt el teljesen attól a szemlélettől. Az elszakadás — kissé túl heves mozdulattal — Lamarcknál történik majd meg, aki viszont „végtelennek”, „határtalannak” tartotta az életet.6711 Darwin egy helyen így nevezte a biológia történetét: ,,The history of errors is quite unimportant ". (More Letters of Charles Darwin, London, 1903, 2. köt. 125 old.)