Világosság, 1963. szeptember-december (4. évfolyam, 7-12. szám)

1963 / 11. szám - Erőss László: Amíg a fejlődés gondolata győzött: A darwinizmus születése

JM­ó/ Amíg a fejlődés gondolata győzött A darwinizmus születése burzsoázia vonta saját eszmekörébe a tudományokat. A kapitalizmus fejlődésének első nagy lendülete a természettudományok számára is új utakat nyitott. A burzsoázia és a tudomány együtt — az egész világ meghódítására indult. A polgárság haladó képviselői­nek eszméje, a deizmus a Természetet második számú kinyilatkoztatás rangjára emelte. A naprendszer keletkezésének Kanta Laplace-i elmé­lete új filozófiai és természettudományos alapot adott a fejlődéseszmének. A geológia azt a gondolatot su­gallja De Maillet-nek, hog­y a teremtés nem hatezer éves, mint az egyházi naptárak jelzik — a tér után az idő dimenzióját is fel akarja térképezni az intellek­tuális tudásvágy­. Minden megjelenő könyv a közép­kor szellemét üldözi egyre messzebb. .,fő­ vonalaiban készen állott az új természetszemlélet: minden ami eddig merev volt, feloldódott, minden rög­zített elpárolgott, minden öröknek tartott különleges múlóvá lett, az egész természetről bebizonyosodott, hogy örök folyásban és körforgásban mozog” (Engels). Ebben a tudományos fellendülésben a biológia kissé alulmaradt. A rejtett tüzek itt még nem lángoltak fel hevesen és az összecsapó gondolatok még nem emel­kedtek filozófiai szintézisig. A plébániák kertjében amatőr természettudósok dicsérték a Teremtő művét. Scala Naturae címszó alatt a növények és állatok fejlettségi fok szerinti osztályozásával már a kor egyházi filozófusai is foglalkoztak, és Linné ellen, aki az embert ebbe a rendszerbe helyezte a majom mellé, alig merült fel kifogás. A Scala Naturae statikus volt és a teremtést igazolta. Linné az újkorban először préselte tudományos rend­szerbe az élőlények fajait, de még isten által adottnak „A TÉVEDÉSEK TÖRTÉNETE”. Az élővilág fejlődésének eszméje romantikus, naiv, kidolgozatlan formában végigkövette az emberi gondolkodás történetét a teremtésmítoszoktól Dar­winig. Egy jól felszerelt könyvtárban már Darwin fellépése előtt, az evolúciós eszmének szinte minden gondolata megtalálható. Régen elfelejtett könyvekben fedezik fel a biológia történészei az evolúció csíra­formáit és minden nagyobb Darwin-tanulmány az elődök nevének hosszú sorát ismételgeti Hérakleitosz­­tól Lamarckig. De amit e filológusok az elődöknél felkutattak, alig több egy-egy pontatlanul megfogalmazott, felvillanó ötletnél. Szétszórt mondatokban, nehézkes, vagy éppen túlegyszerűsített fogalmazásban az elődök sok mindent elmondtak — ám e könyvekből sohasem született volna meg a darwinizmus. A költői megsej­téseknek, zseniális naivitásoknak tudományos rangot Darwin adott — a darwini felfedezés világította be visszamenőleg is elődeinek munkáit. Arisztotelész kísérletét az állatok és növények rendsze­rezésére a középkor dogmatizált formában vette át:­­ a középkori tudósok már nem magukat a növénye­ket és állatokat, hanem Arisztotelészt tanulmányoz­ták. A Magyarországon is kétszáz évig használt középkori természetrajzkönyv, a Physiologus pedig a Biblia és a legendák állatvilágának leírását, a misz­tikum és a természet birodalmának együttes feltér­képezését adja. Merőben teológiai szemléletű rendsze­rezés volt ez, amelyben a tapasztalat sután keveredett a miszticizmussal és a legkülönbözőbb eredetű tév­­hiedelmekkel — mégis bizonyos mértékben megőrzi a szerves élet állandó változását hirdető ősi néphit elemeit is. Később, a XVII—XVIII. században a feltörekvő A tudomány­iság álról . A XVIII. század egyik tudósa azt­ „számította ki”, hogy a Föld 74 832 éve szakadt ki a Napból és az életnek még 93 291 éve van hátra felszínén. Ez persze már több, mint Ussher püspök hatezer éve, de még nem szakadt el teljesen attól a szemlélettől. Az elszakadás — kissé túl heves mozdulattal — Lamarcknál történik majd meg, aki viszont „végtelennek”, „határtalannak” tartotta az életet.671­1 Darwin egy helyen így nevezte a biológia történetét: ,,The history of errors is quite unimportant ". (More Letters of Charles Darwin, London, 1903, 2. köt. 125 old.)

Next