Világosság, 1973. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1973 / 10. szám - Csokonai Vitéz Mihály: Broughton religiói lexiconára
! Minden munkák között azok a szótárok, Mellyeknek szélesen kiterjed határok. De minden szótárok között nem azoké A tágasok, mellyek a sok vallásoké? Olly feltárhatatlan ezeknek mezeje, Hogy nem elég arra egy ember ideje. Csak istent a népek amennyit tisztelnek, Ezeknek számával sok tómusok telnek. Csak a görög s deák isteneknek szabott Banier apátúl tizenkét darabot, Jablonskinak pedig az egyiptombeli istenekkel három könyve vagyon teli. A sok szertartások, papok és templomok számával telnének minden lajstromok. Erős váltok terhe Hospinián maga. Pedig ennek csak egy ösvényén ballag a’. Hát még ha mindezen szét akarnál menni, Mennyi sok költséget s utat kéne tenni? Egy bölcs útmutatód légyen azért ebben, Ki vezessen a szebb úton s rövidebben. Kérded, a rövidebb vagy szebb útat járd-é? Az a Koecher úta, e’ meg a Pikárdé. A’ német kalauz, e’ pedig francia, Ez a szép, a rövid útat keresi a', Amaz követőjét hamar átvezeti, Ezt elhagyja, amazt csak távól nézeti. De ez minden részét rendre megmutatja S társát sok gyönyörű dolgokkal múlatja. Itt van mind a rövid, mind a szebbik róna; Mellyiken indúljon, áll az útazónak. De az én tanácsom egy jobb módot választ: Megmondom : adj elébb kérdésemre választ: Öszve nem járhatod a széles környéket, Szeretnél azomba látni egy vidéket; Ha Pikárd után megy, tán el sem érsz oda, Koecher pedig azt sem mondja meg, micsoda: Szeretnél-e azért ollyan mesterséget, Melly egyszerre arra helyre vinne téged? Csokonai Vitéz Mihály BROUGHTON RELIGIÓS LEXICONÁRA Hogy a többek között az én babonám a Mogolhoz ragadna, hol lakik a láma, így sok fáradságot s munkát megnyerhetnél. Mégis kívánt helyed partjára érhetnél. Látom, hogy ez néked igen kedves lenne. Semmi boszorkányság ha nem lenne benne. Ez a hajnal sebes szárnyát nem kívánja, Maradhat Médea repülő sárkányja, Nem kell Triptolemus nyargaló hintája, Dédalus a szárnyát másnak viaszolja, Nem szükség evégre semmi nagy babona, Aki ezt mind véghez viheti, Brougthon a’. Ő mindjárt, ahová mondod, oda viszen, Akár szárazon kell menni, akár vizen, A hottentokkákat akarod-e látni, Isteneket miként szokták ők imádni? Kövesd ötöt, elvisz Afrika végére. Ügyet sem kell vetni a többi részére. De azt mondod: Hát az olly Merkúriusért. Mit adjak én, akit csak az egy anglus ért? Értik ezt a francok, értik a németek. Értik ezt majd minden csinosabb nemzetek. Ha egyet sem értesz, ne félj, megjelenti Magyar hangon minden titkait Mindszenti, Sőt Brougthonnál jelent neked még többet ő. Többet mond a tolmács, mintsem a vezető. Áldjad tehát annak nevét, magyar nemzet! Kit hazád nyelvednek illy díszére nemzett. Ha (akit hamar elvitt az irigy halál) Péczelihez csaknem háládatlan valál: Mutasd szívességed annak megmaradott Barátjához, aki érted így fáradott. Ne légy a legnagyobb emlékhez mostoha, Kiket bé nem fog a halandóság moha. Állíts inkább nékik gyémánt oszlopokat: Hogy látván a késő maradék azokat, Hullasson felettök örömkönny záporát, Áldván a közhasznú hazafiak porát. Ve 609