Világosság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám - Huszár Tibor: A protestantizmus és a romantika elemei Erdei Ferenc pályakezdő írásaiban I.
gatás, vetőmagtisztítás — a növénytermelés szezonmunkáiból. A tanulásra a reggel maradt; ha több volt a tanulnivaló, korábban kellett fölkelni. A nyári szünetet — a gyalogosan megtett portyautak két hetétől eltekintve — teljes egészében a mezei munka töltötte ki. Erdei Ferenc példás előmenetelű diák volt, jóllehet „lélekben” nemigen volt jelen az iskolában. Egy 1938. január 1-i keltezésű önéletrajzában írja: „Nem lelkesedtem az iskoláért, de elviseltem. Csak vendégségbe jártam bele, régebbi köreimből ki nem szakadtam, és a mezei munkában éppúgy részt vettem, mintha misem történt volna. Soha egy szót nem tanultam otthon, s a házifeladatomat sem készítettem el egyszer se. Nem voltam diák. Negyedikes koromig biológus akartam lenni, attól kezdve máig forradalmár. Első eszmélésem idejétől kezdve lázadó voltam minden társadalmi láthatósággal szemben . . .”. A társadalmi-szociális kérdések iránti korai érdeklődését feltételezhetően mindenekelőtt ez az indulat motiválta. A közelmúltban felfedezett diákköri naplók tanúsága szerint ugyanis Erdei Ferencben már gimnazista éveiben megfogalmazódott az elhatározás : feltérképezni osztályos társai életviszonyait. 1927 nyarán édesapjától kapott 27 pengővel és a gimnázium támogató levelével a zsebében egy Székelyföldről Makóra áttelepült társa kíséretében gyalog vágott neki a Duna—Tisza közének, Faluról falura járva feljegyzéseket készített a parasztgazdák, summások életviszonyairól, életfelfogásáról. A falujárás során készített jegyzetanyagot felhasználva Szociográfiai Naplót szerkesztett, amelyet 1928 őszén megküldött a Pesti Napló szerkesztőségének. Írását nem közölték. A rövid, az alcímek tanúsága szerint igen merész, nagyigényű napló a következő alfejezetekből állt: „I. A parasztság helyzete a társadalomban, életének meghatározói. II. Tagozódás. Napszámos, gazdaparaszt, kisgazda. III. Parasztkisgazda. A világháború választóvonala. Belenyugvás — kiábrándulás. IV. Paraszt (napszámos — gazdag). Idillikus élet. V. Istene. Babona. VI. Hazája, földje. VII. Szerelme. VIII. Virtuskodása. IX. Művészete. X. Egyéniségek. XI. Külső kultúrája. XII. Becsülete. XIII. Kisgazda. Átalakulás formái. XVI. Istene.”10 A napló — a szerző életkorából következően is — nem mentes a naiv megállapításoktól, a gyermekien fellengzős, világmegváltó kijelentésektől. Ugyanakkor már e zsengében felfedezhetők a céltudatos tehetség jegyei s a beleérző képesség, szociális érzékenység, amely a szociológus Erdei életművét érett korszakában is olyanannyira jellemzi. Olvasmányairól gimnáziumi éveiben nem vezetett 2 naplót, de néhány feljegyzés erről az időszakról is fennmaradt, és ha e jegyzetek esetlegesek is, sejtetik tájékozódása irányát. Olvasta Széchenyi Hiteljét, Apponyi Albert Emlékiratait. Részletes kivonatot készített a Szekfű—Hóman 10 kötetes Magyar történetéről. Grünwald Új Magyarország című könyvéről s reflexióit történelmi tárgyú olvasmányairól egy lírai hangvételű dolgozatban is összegezte.11 A kamaszos lobogás jellemzi leginkább ezt a feltételezhetően önképzőköri előadásnak szánt, 1927 tavaszán kelt írást, jóllehet a kuruc-protestáns hagyományok iránti elkötelezettség gondolatilag és tényszerűen is megalapozott. Olvasmányai között találjuk Rousseau Émile-jét, s az Egy sétáló álmodozásait. Lázadó hevületét mindenekelőtt legszemélyesebb élettapasztalatai motiválják. Édesapja — mint annyi más nemzedéktársa — megjárta a világháború poklait, s a forradalmakból is azt a következtetést vonta le, hogy a paraszti létforma nem természetes, s főleg nem emberhez méltó. Már középiskolás korában családi-baráti kötelékek fűzték az illegális KMP-vel kapcsolatban álló makói hagymás családokkal: Szabó Jánossal és feleségével, Diós Sándorral és a Rozsnyaiakkal. Visszaemlékezéseiből kitetszően Erdei — feltételezhetően édesapja társaságában — a téli hónapokban eljárt a szociáldemokrata párt égisze alatt működő munkásotthonba, ahol más baloldali gondolkodású parasztemberek, iparosok, munkások is társaságukba fogadták. A Makón harcos hagyományokkal rendelkező Függetlenségi Kossuth Pártban Diósszilágyi Sámuel, Könyves Kolonics József, Fried Ármin személyében áldozatkész, népbarát értelmiségiekkel ismerkedhetett meg. Makó plebejus-radikális közéleti fórumai, amelyek Erdei emberi eszmélésben, világnézeti fejlődésében oly fontos szerepet játszottak, nyugtalanították a jobboldal exponenseit is. Makón járva Milotay István is felismerte a veszélyt: radikális és szocialista értelmiségiek, felvilágosult parasztok és szervezett munkások egymást megértve itt frontot alakíthatnak, s hogy akcióegységük erjesztő példává válhat. Cikksor 6 Erdei Sándor, i. m. 573—574.1. 7 Erdei Ferenc rövid önéletírása. (Majlát Jolán tulajdona. Másolat. S—1—252—1977. RI. E-4.) 8 Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. Jegyzetek a vándorlásról. (Majlát Jolán tulajdona. E 1/a. S 151.) 9 Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. (E 1 — a 152—2.) 10 „Itt ezen a földön, ahol születtem, amely a legszebb a világon, itt él az a nemzet, amely kicsi, jelentéktelen vízcsepp a népek tengerében. Imádom ezt a földet, szeretem ezt a népet úgy, ahogy Dugonics Titusz V. a 48-as honvédbaka szerette, de az én honszerelmem nem olyan. Én tudom vádolni és lekicsinyelni ezt a hont, ezt a nemzetet, de amikor vádolom vagy ócsárolom, ott lebeg előttem az a szent cél, amelynek elérésére parányi erőmet áldozom . . . Úgy érzem, hogy aki nem tud vádat kiáltani, amikor méltó rá, annak honszerelme nagyon is fogyatékos és egyoldalú.” Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Viszony a hazához. Gimnáziumi évek. (M. J. tulajdona. E-4 S 152/3.) 11 „Már középiskolás koromban kapcsolatba kerültem makói kommunistákkal, Szabó Jánossal és feleségével, Diós Sándorral és a Rozsnyaiakkal. . . Bajártam az ottani munkásotthonba, melyet az akkori szoc. dem. párt és szakszervezet tartott fenn.” Erdei Ferenc visszaemlékezése. (Párttörténeti Intézet. Kézirattár. H. — cv — 36.)