Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 5. szám - Litván György: Szabó Ervin befejezetlen műve: A társadalmi osztályok és az osztályharc elmélete
Szabó ezidőben még a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárnoka volt, munkanapjait a Kamara új székházában, a Szemere és Alkotmány utca sarkán töltötte. Délutánonként ide látogatott be hozzá új barátja, Jászi Oszkár, ekkor még a Földművelésügyi Minisztérium fogalmazója, akinek munkaideje két órakor lejárt. Ilyenkor beszélték meg a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság ügyeit (amelyeknek fokozatosan ők ketten lettek tényleges irányítói), s nyilván személyes, tudományos és politikai terveiket is. Jászi 1903 legelején indította útjára — a Huszadik Századot is kiadó Politzer Zsigmond könyvkereskedő üzleti vállalkozásaként — a Társadalomtudományi Könyvtárt, amelynek sorozatát egyrészt a társadalomtudományok általuk leginkább tisztelt nemzetközi nagyjainak (Spencer, Marx, Kautsky, Loria), másrészt hazai úttörőinek munkáiból állította össze. Szerepelt a tervben Somló Bódog első nagyobb műve (Állami beavatkozás és individualizmus), Wildner Ödön Nietzsche-könyve és Jászi két munkája is (A történelmi materializmus állambölcselete; Művészet és erkölcs). Bizonyára tőle származott az első felszólítás, hogy Szabó is lépjen be a sorba, s fogjon végre tehetségéhez méltó, komoly és tudományos munka írásához. Az első híradás mindenesetre Jászitól származik. 1903 február 14-én írja Somló Bódognak: „A könyvkiadó vállalat sorsa kb. rendben van. Íme: 1. Kautsky: Marx [gazdasági] tanai 2. Jászi: Művészet és erkölcs 3. Wildner: Nietzsche 4. Szabó: Az osztályharcok elmélete 5. Soma: Szociológia. Szabó tervének örülök. Nem kétlem, hogy jó dolgot fog írni.” Somló három nappal későbbi, Szabó Forvinhez írt levelében már örömmel nyugtázza a hírt.4 Más barátai, akiket bizonyára ő maga értesített tervéről, ugyancsak lelkesen reagálnak a következő hónapokban. Robert Michels írja Marburgból, április 18-án: „Tehát Te az osztályharc elméletét írod meg? Remek.”5 Ugyanő december 29-én : „Feszülten várom az osztályharcot tárgyaló könyvedet”. Elküldi hozzá egy saját tanulmányát, és ajánlja B. Croce egyik könyvét. Még a távoli Szibériából is érkezett visszhang, ha késéssel is. Jakutszkba száműzött orosz forradalmár barátja, Pavel Fjodorovics Tyeplov írja 1904. július 6-án: „Amennyiben az Ön könyve, »Az osztályharc elmélete és gyakorlata« megjelent már, úgy feltétlenül várom a könyv német fordítását. Ha még emlékszik, ez a kérdés már annak idején is különösen ér- 282 dekelt.”7 Pór Ödön, Szabó Ervin Olaszországban élő unokatestvére, az új könyvsorozat hirdetését olvasván, 1903. augusztus 2-án érdeklődik: „Mikor jelenik meg »Az osztályharc elmélete«, mindig arra gondolok, hogy egy roppant szerencsés témát választottál; nagy és érzett hiányt fog pótolni a szocializmus ezen sarktételének megfogalmazása. Kolumbus-tojás, hogy ezt még nem csinálták meg! Párosítani kéne »Az osztályharc gyakorlatá«-val!”. Az erre a levélre adott válaszban foglaltatik az első személyes közlés, amit a tervezett könyvre vonatkozóan Szabó Ervintől ismerünk: „A Társ. Könyvtár egyelőre le van foglalva 1904 őszéig, mert én semmi esetre sem készülök el hamarább a könyvemmel. Hogy a címe (és anyaga) »Az osztályharc elmélete és gyakorlata« legyen, az elejétől fogva tervem; csak Jászi felejtette ki, aki a prospektust csinálta”. Négy hónappal később, 1903. december 14-éről keltezett hivatalos jellegű önéletrajzában azonban már maga is más címmegjelölést ad: „Jelenleg szabad időm és munkaerőm fő részét »A társadalmi osztályok és az osztályharc elmélete« című, az 1904. év folyamán megjelenendő nagyobb szociológiai munkám kidolgozásának szentelem”.10 Más adatok is arra vallanak, hogy a tervezgetések és előkészületek után ekkoriban, 1903 végén, 1904 elején látott hozzá komolyan a munkához. December 16-án kelt kiadójának, Politzer Zsigmondnak az a levele, amelyben közli, hogy a szerző kívánságára 50 koronát küld előlegül „Az osztályharc elmélete” c. munkára.11 1904. január 21-én pedig Szabó egyenesen kora legnagyobb marxista tekintélyéhez, Karl Kautskyhoz fordul tanácsért és segítségért, akárcsak néhány hónappal korábban, az első magyar Marx— Engels válogatás ügyében. Ez a levele különben azért is jelentős, mert egyetlen olyan fennmaradt írása, ahol megfogalmazza könyve célját és koncepcióját: „Igen tisztelt Elvtárs! hosszabb idő óta dolgozom egy könyvön, mely a társadalmi osztályok elméletével és az osztályharc elméletével és gyakorlatával fog foglalkozni. Szándékom szerint ez a modern proletárharcnak a materialista történetfelfogásra épülő szociológiai megalapozása lesz majd. 4 SZEL I. 252. Somló 1903. febr. 17-i levele. 5 Uo. 278. 6 Uo. 405. 7 Uo. 536. Tyeplov itt egy évvel korábbi levélre válaszol. » Uo. 316. , Uo. 319. 10 Curriculum vitae. Szabó Ervin Válogatott írásai (a továbbiakban: SZEYI), Bp. 1958. Kossuth, 24. Az önéletrajzot a fővárosi könyvtárnoki állás megpályázásakor nyújtotta be, s elképzelhető, hogy itt emiatt nem kívánta hangsúlyozni az osztályharc ,,gyakorlatával” való foglalkozást. 11 SZEL I. 402.