Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1. szám - Földesiné Szabó Gyöngyi: Kultúra és testkultúra: Gondolatok az ifjúság szomatikus neveléséről
1 1 Kultúra és testkultúra Gondolatok az ifjúság szomatikus neveléséről Az ifjúság testi nevelése egészen a legutóbbi időkig perifériális helyet foglalt el közvéleményünk érdeklődésében. Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a felnövekvő nemzedéket csak akkor tudjuk eredményesen felkészíteni társadalmi feladatai ellátására és harmonikus, tartalmas, örömteli egyéni életre, ha nevelése során fokozottabban szem előtt tartjuk az ember totalitását, biológiai és társadalmi létének szoros összefonódását. Ennek következtében egyre szélesebb körben napirendre kerülnek a testi nevelést magában foglaló, de annál nagyobb hatókörű, más nevelési tartalmakkal erőteljesebb kapcsolatokat teremtő szomatikus nevelés kérdései. Írásomban e problémakör néhány összetevőjét elemzem szociológiai aspektusból. FIGYELMEZTETŐ JELZÉSEK GYERMEKEINK FIZIKAI ÁLLAPOTÁRÓL Néhány évvel ezelőtt az érdekeltek (tanulók, szülők, testnevelő tanárok, oktatásügyi vezetők stb.) körében nagy vitát kavart az a kérdés: helyes-e, jogos-e, hogy testnevelés tantárgyból érdemjegyet kapnak a tanulók. A kibontakozó vita fényt derített arra, hogy nemcsak a testnevelési teljesítmények értékelésével kapcsolatban állnak fenn nézeteltérések, hanem a testi nevelés lényegét, szerepét, jövőjét illető alapvető pedagógiai, pszichológiai, sőt áttételesen világnézeti kérdésekben is. Az osztályozás ellenzői azzal érveltek, hogy a testnevelés készségtárgy. A kedvezőtlen alkati tulajdonságú, fizikai képességű gyermekek nem képesek arra, hogy a tantervi követelményeket teljesítsék. A fizikailag gyengébb tanulókat a teljesítményértékelés — alkalmasint neurózist is okozó túlterhelése — inkább elkedvetleníti, mint ösztönzi, s szüleik egyetértésével és segítségével mindent megtesznek annak érdekében, hogy testnevelés alól felmentést kapjanak. Ha nem lenne számonkérés, s nem kellene félni az osztályzatoktól, akkor növekedne a tanulók aktivitása, elérhető lenne, hogy a testmozgás elsősorban örömélményt jelentsen számukra, s a testnevelés népszerűbbé válna. Az ellentábor az alábbi indokokkal támasztotta alá a testnevelés osztályzásának szükségességét: A testnevelés nem szakadhat el a személyiségfejlesztés általános követelményeitől. Nem csupán a tanulók gyakorlati tudásának, fizikai tulajdonságainak fejlesztésére alkalmas, hanem műveltségtartalma révén nevelési, képzési célokat szolgál, más tantárgyakkal el nem érhető kedvező személyiség-változásokat idéz elő, ellensúlyozza az egyoldalú szellemi megterhelést. Mindez nem következik be, ha az osztályzás megszűnésével a testnevelés a tanulók szemében másodrendűvé válik, ha értékmérő híján a testnevelés órát csak játéknak, szórakozásnak tekintik, s nem törekszenek fizikai teljesítőképességük fokozására. A tananyag olyan jellegű, hogy a gyermekek rendszeres gyakorlással minden életkorban képesek elsajátítani, s olyan nehézségi fokú, hogy valamennyi tanuló alkalmas a követelmények teljesítésére. A probléma eldöntésére az Oktatásügyi Minisztérium (ill. akkor még Művelődésügyi Minisztérium) kísérleti jelleggel — részben az iskolák saját kérésére — lépcsőzetesen mintegy kétszáz iskolában engedélyezte az osztályzás nélküli testnevelést. A kísérlet még tart. Sokirányú tapasztalatai ellentmondásosak. A testneveléselmélet szakembereinek azonban egyöntetű véleménye, hogy a testnevelésben is szükséges meghatározott , objektív és differenciált . Nagy György felmérései azt mutatják, hogy a testnevelés osztályzásának megszűnése az általános iskola alsó tagozatába járó gyermekeknél nem csökkentette a tanulók aktivitását, s nem hatott kedvezőtlenül a fejlődést kifejező teljesítményszintekre, összevetve Nagy György kutatásának eredményeit más empirikus vizsgálatok adataival, úgy tűnik, hogy a gyermekek viszonya a testnevelés-érdemjegyhez életkor függvénye is. Túri Péter felmérése szerint a középiskolások 83%-ban fontosnak, más tantárgyakéval egyenértékűnek tartják a testnevelésosztályzatot. 1980. JANUÁR • XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM