Világosság, 1991. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 6. szám - ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM - Kovács Mária: Liberalizmus és szakértelmiség

ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM KOVÁCS M. MÁRIA A liberalizmus két útja a szakértelmiség körében A klasszikus liberalizmus eszményei­nek összeomlása Közép-Európa történeté­nek általános vonása. A szakértelmiséggel foglalkozó terjedelmes történeti irodalom, amelyet a történetírók a „professzionali­­záció” címszavával láttak el, a politikai liberalizmus eszméjének sorsát egy olyan társadalmi-foglalkozási csoport szemszö­géből vizsgálja, amelynek a 19. század során különösen fontos szerep jutott a liberalizmus felemelkedésében. Az értel­miségi szabadfoglalkozások művelőiről, az orvosokról, az ügyvédekről és a mérnökök­ről van szó, olyan művelt szakemberekről, akik a 19. század második felében stabil, megbízható hívei voltak a kulturális és politikai liberalizmusnak. A 20. század első évtizedeiben azonban ez az orientáció megrendülni látszott. A századforduló tá­jékán Európa- és Amerika-szerte - külö­nösen a mérnöki és az orvosi szakmában ­­megjelent egy olyan szűkebb körű moder­nista tudományos avantgárd, amely szak­mai meggyőződésből, vagy legalábbis szak­mai érvek alapján - elfordult a liberaliz­mustól, és illiberális politikai irányba fordult. A mérnökök technokrata avant­­gardja a technikai haladás előmozdítása, felgyorsítása érdekében arra keresett vá­laszt, hogy milyen eszközökkel lehetne letörni a piac anarchikus vonásait. Poli­tikailag hol a baloldali, hol a jobboldali radikális társadalmi tanokhoz közeledett, azzal a céllal, hogy az egész társadalom élete tudományos módszerekkel újjáren­dezhető legyen. A másik nagy természet­tudományos szakma - az orvosi - egy egészen újfajta avantgárd ideológust ter­melt ki magából: a biopolitikus szakem­bert, az eugenikust, aki a társadalmi prob­lémák megoldásának érdekében arra ajánl­kozott, hogy az orvoslás államilag szank­cionált eszközeivel avatkozzék bele az egyén személyes életmódjába és egész biológiájába. Bár e modernista tanok csak lassan terjedtek és valójában sem Európában, sem Amerikában nem voltak döntő vagy tartós befolyással a szélesebb szakmai közvéleményre, a jelenség mégis igen hamar felkeltette a modern társadalom jó néhány kritikusának aggodalmát. A harmincas évek elején például Bertrand Russell Scientific Outlook (Tudományos Szemlélet) című könyvében figyelmezte­tett a szakértelmiség avantgardja körében divatos modernista tanok intervencioniz­­musának antidemokratikus, „despotikus” politikai élére. Russell szerint a történelem rácáfolt arra a 19. századi liberális elgon­dolásra, hogy a professzionalizáció, a tudo­mányok haladása az általános jólét növelé­sén keresztül a társadalmi szabadság növe­kedéséhez is fog vezetni. Ehelyett inkább azt látjuk, hogy a szakértelmiség a despo­tikus államhatalom állandó növelésén ke­resztül látja megvalósíthatónak szakmai elgondolásait, s ezzel egy újfajta oligarchia, a „vélemény oligarchiájának” magvát veti el. Russell nyomán hasonló kritikával élt később Friedrich Hayek a Counterrevo-426

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék