Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1991 / 9. szám - MÚLTBA NÉZÉS - Fábri Anna: Mérnök vállalkozók és pénzemberek: A polgárosodás hősei és antihősei Jókai Mór regényeiben
abszolutizmus korának értelmiségi elitje nagyjában-egészében osztott), Jókai szinte élete végéig nem tud szabadulni. Úgy vélte, a társadalmi ellenőrzés és a közösségi önszabályozás hiányában nincs más lehetőség, belülre kerülve kell ezt a két feladatkört betölteni: a nemességnek - társadalom-higiéniai szempontból is - termelő polgárrá kell válnia ahhoz, hogy a meglévő (idegen) polgárság megszabadulhasson a gyökértelenség erkölcsi kihívásaitól. Másfelől természetesen ez az útja a nemesség anyagi rehabilitációjának is. Jókai hosszú írói pályájának tanúsága szerint soha nem tartotta kívánatosnak az alulról való följebb kerülést, szerinte ez a meglévő elfogadását, sőt a hozzá való túlzott alkalmazkodást jelenti és fölmorzsolja a személyiség önállóságát. Nem a társadalmi szerkezet konzerválásának, hanem egy széles és változatos eredetű, erős gyökerű új középréteg kialakításának szükségességét hangoztatta. Vagyis nem a társadalmi hierarchia elfogadott (a rendiség szellemét konzerváló) kereteibe való beilleszkedést, hanem egyes, meglévő társadalmi szerepek tökéletesítését és a hiányzó újak kialakítását tartotta fontosnak. A kívánatos mobilitás az ő szemében nem felfelé, hanem középre irányult. Jókai társadalmi ideálja a középosztályosodás volt. Ez a középosztály - és ez hozzá tartozik a hiteles képhez - nemcsak az új, a kívánatos elit gyűjtőhelye, hanem egy minőségi mentalitás s egy újfajta értelmiségi szerep megalapozója is. Ez az értelmiségi szerep (leginkább mérnökök, természettudósok, némelykor írók alakjában megjelenítve) azért több, értékesebb a többinél, mert nem rendi, nem csoportérdekek vezérlik, hanem a nagy közösség, a nemzet - sőt némelykor az emberiség érdekei. Az 1860-as évek közepétől kezdve a mérnökökből kerülnek ki az író leginkább eszményített, a jövőt építő, jövőbe mutató hősei. Ők veszik át az elit arisztokrácia helyét, amely a korábbi művekben fölsejlő társadalmi közmegegyezést helyzete, politikai és erkölcsi tekintélye révén határozta meg. Velük szemben a mérnökök és gyárosok - miközben a gazdaság szerkezetében kezdeményeznek változásokat, egyúttal gazdasági alapokon mintaértékű kis közösségek létrehozásával a társadalom szerkezeti változásainak is katalizátorai lehetnek. Jókai világában a mérnökök és gyárosok társadalmi hatóköre általában véve kicsi, megelégszenek saját és szűkebb közösségük életének új alapokra való helyezésével. Legfontosabb jellemzőjük lesz tevékenységük izolációs jellege és az izoláció tudatos vállalása. Jókai első mérnök főhőse Az új földesúrban (1862) lép színre. Garanvölgyi Aladár (aki vízépítészetet tanult) azonban éppúgy csupán átmeneti életmegoldásnak tekinti a mérnökséget, mint ahogy átmenet volt életében a katonáskodás s ennek következményeként a rabság is. ,,... minket úgy neveltek, hogy amikor semmink sincs a földön, a fára kívánkozunk. Megélünk a jég hátán is. Ha elvesztettük nagy hivatalunkat, jól van, hazamentünk szántani, nem sírtunk utána; ha elvették a földeinket, tanultunk valamit, leszünk ki doktor, ki mérnök, ki bányász. Én részemről okleveles mérnök vagyok, értek a mesterségemhez, mint sokan nem...” Hivatalának kötelezettségei mellett, sőt elsősorban a föld szeretete sarkallja a valamikori földbirtokost, hogy felvegye a küzdelmet a természeti erőkkel; ez készteti arra, hogy az áradáskor ne csak a közvetlen életveszélyt érezze át, hanem a birtokba fektetett emberi munka megsemmisülésének katasztrófáját is. Mindennél erősebb a birtokosi szerep iránti vonzalma; ez nem kenyérkereseti kérdés a számára, hanem belső kötelezettség. A technika, a gép Az új földesúrban csupán ironikus színezetű ábrázolásban kerül az olvasó elé. Az „új földesúr” technikai újításai a gazdálkodásban sorra balul ütnek ki, velük szemben a hagyományos, tapasztalati gyakorlaton alapuló agrártechnika fölényes győzelmet arat. Jókai szándéka szerint ez a szokások győzelme az idegen, a körülményekhez nem igazodó újítással szemben. A két intéző: Kampós és Maxenpfusch ellentéte egyben az idegen és magyar, törzsökös és jövevény ellentéte is. (Ebben a vonatkozásban Madách darabjának, A civilizátornak eszmei rokonát kell látnunk Jókai e művében.)