Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1991 / 9. szám - MÚLTBA NÉZÉS - Fábri Anna: Mérnök vállalkozók és pénzemberek: A polgárosodás hősei és antihősei Jókai Mór regényeiben

abszolutizmus korának értelmiségi elitje nagyjában-egészében osztott), Jókai szinte élete végéig nem tud szabadulni. Úgy vélte, a társadalmi ellenőrzés és a közösségi önszabályozás hiányában nincs más lehe­tőség, belülre kerülve kell ezt a két feladat­kört betölteni: a nemességnek - társada­lom-higiéniai szempontból­­ is - termelő polgárrá kell válnia ahhoz, hogy a meglévő (idegen) polgárság megszabadulhasson a gyökértelenség erkölcsi kihívásaitól. Más­felől természetesen ez az útja a nemesség anyagi rehabilitációjának is. Jókai hosszú írói pályájának tanúsága szerint soha nem tartotta kívánatosnak az alulról való följebb kerülést, szerinte ez a meglévő elfogadását, sőt a hozzá való túlzott alkalmazkodást jelenti és fölmor­zsolja a személyiség önállóságát. Nem a társadalmi szerkezet konzerválásának, ha­nem egy széles és változatos eredetű, erős gyökerű új középréteg kialakításának szük­ségességét hangoztatta. Vagyis nem a tár­sadalmi hierarchia elfogadott (a rendiség szellemét konzerváló) kereteibe való beil­leszkedést, hanem egyes, meglévő társa­dalmi szerepek tökéletesítését és a hiányzó újak kialakítását tartotta fontosnak. A kívá­natos mobilitás az ő szemében nem felfelé, hanem középre irányult. Jókai társadalmi ideálja a középosztályosodás volt. Ez a középosztály - és ez hozzá tartozik a hiteles képhez - nemcsak az új, a kívánatos elit gyűjtőhelye, hanem egy minőségi mentali­tás s egy újfajta értelmiségi szerep megala­pozója is. Ez az értelmiségi szerep (legin­kább mérnökök, természettudósok, némely­kor írók alakjában megjelenítve) azért több, értékesebb a többinél, mert nem rendi, nem csoportérdekek vezérlik, hanem a nagy közösség, a nemzet - sőt némelykor az emberiség érdekei. Az 1860-as évek közepétől kezdve a mérnökökből kerülnek ki az író leginkább eszményített, a jövőt építő, jövőbe mutató hősei. Ők veszik át az elit arisztokrácia helyét, amely a korábbi művekben fölsejlő társadalmi közmegegyezést helyzete, poli­tikai és erkölcsi tekintélye révén határozta meg. Velük szemben a mérnökök­­ és gyárosok - miközben a gazdaság szerkeze­tében kezdeményeznek változásokat, egy­úttal gazdasági alapokon mintaértékű kis közösségek létrehozásával a társadalom szer­kezeti változásainak is katalizátorai lehet­nek. Jókai világában a mérnökök és gyáro­sok társadalmi hatóköre általában véve kicsi, megelégszenek saját és szűkebb közösségük életének új alapokra való helye­zésével. Legfontosabb jellemzőjük lesz tevékenységük izolációs jellege és az izolá­ció tudatos vállalása. Jókai első mérnök főhőse Az új földesúr­­ban (1862) lép színre. Garanvölgyi Aladár (aki vízépítészetet tanult) azonban éppúgy csupán átmeneti életmegoldásnak tekinti a mérnökséget, mint ahogy átmenet volt életében a katonáskodás s ennek következ­­­ményeként a rabság is. ,,... minket úgy neveltek, hogy amikor semmink sincs a földön, a fára kívánkozunk. Megélünk a jég hátán is. Ha elvesztettük nagy hivata­lunkat, jól van, hazamentünk szántani, nem sírtunk utána; ha elvették a földeinket, tanultunk valamit, leszünk ki doktor, ki mérnök, ki bányász. Én részemről okleveles mérnök vagyok, értek a mesterségemhez, mint sokan nem...” Hivatalának kötele­zettségei mellett, sőt elsősorban a föld szeretete sarkallja a valamikori földbirto­kost, hogy felvegye a küzdelmet a termé­szeti erőkkel; ez készteti arra, hogy az áradáskor ne csak a közvetlen életveszélyt érezze át, hanem a birtokba fektetett emberi munka megsemmisülésének kataszt­rófáját is. Mindennél erősebb a birtokosi szerep iránti vonzalma; ez nem kenyér­­kereseti kérdés a számára, hanem belső kötelezettség. A technika, a gép Az új földesúrban csupán ironikus színezetű ábrázolásban kerül az olvasó elé. Az „új földesúr” technikai újításai a gazdálkodásban sorra balul ütnek ki, velük szemben a hagyomá­nyos, tapasztalati gyakorlaton alapuló agrár­technika fölényes győzelmet arat. Jókai szándéka szerint ez a szokások győzelme az idegen, a körülményekhez nem igazodó újítással szemben. A két intéző: Kampós és Maxenpfusch ellentéte egyben az idegen és magyar, törzsökös és jövevény ellentéte is. (Ebben a vonatkozásban Madách darab­jának, A civilizátornak eszmei rokonát kell látnunk Jókai e művében.)

Next