Világosság, 1992. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
1992 / 12. szám - ESZMETÖRTÉNET - Ludassy Mária: Benjamin Constant a terrorról és a politikai reakcióról
toszával. A terroristákkal való leszámolás jogtipró-jogparodizáló folyamatában a legkevésbé. Nem mintha nem tényleges tömeggyilkosok elleni eljárásról lett volna szó, ám a jogi procedúra lényege-szellemisége a terrortörvények forrásvidékéről fakadt. Nem a „törvényen kívül helyezések”, az „en masse” ítélkezések - a jogi formaságok nélküli letartóztatások, deportálások - gyakorlatát ítélték el, hanem ezen eszközökkel jártak el a thermidor 9. előtti alkalmazókkal szemben. Jakobinus módszerekkel a jakobinusok ellen, terrortörvényekkel a terroristák ellen: eddig ti helyeztetetek törvényen kívül minket, most mi benneteket az „osztó” igazságosság nevében. A magát minden jogi formaságon túltevő jakobinizmus, a „semmi szabadságot a szabadság ellenségeinek” mindenre és mindenkire alkalmazható terrorista alapelve tovább élt - épp a terroristák elleni perekben. És aki szót emelt az antiterrorista terrorperek gyakorlata ellen, az hamar megkapta a jakobinus, terrorista jelzőt, még ha a jelen ítélkezőkkel ellentétben tényleges ellenfele - külső vagy belső emigrációba kényszerült ellenzéke volt is a rémuralomnak. Baczko a következő „hangulatjelentést” adja az 1795-ös esztendőről: ebben a légkörben fogant Constant eszmefuttatása arról a formafetisiszta igazságszolgáltatásról, mely a mindenkori politikai hatalomtól független tekintélyével képes szembeszállni a „közérdek” képlékeny kategóriájával operáló forradalmi (vagy forradalomellenes) „igazságszolgáltatás” önkényével, a pillanatnyi többség nevében az alkotmányos alapelveket, az individuális szabadságjogokat sértő mindenkori machiavellizmussal. „Az igazságosság a kormányzók kötelessége” - írja Constant a De la force du gouvernement actuel... bevezető fejezetében: a jogszerű igazság csak szilárd jogintézményeken nyugodhat. „Ahhoz, hogy egy intézmény működőképessége megmaradjon, az kell, hogy az ember kiálljon az intézmény mellett. Nem lehet, hogy politikai patronistaként állandóan kételyeket támasszon az intézmény irányában, hogy lehetséges és valószínű véleményeket mérlegeljen, hogy szünet nélkül a többséghez folyamodjék, hogy meg kíván-e maradni a jelen jogi formák mellett. Az emberek változékony véleménye mellett is meg kell őrizni az alapintézmények stabilitását.” (41-42. o.) Az alkotmányos intézmények fenntartása fontosabb még az alkotmányos rendet veszélyeztető jakobinus vagy royalista összeesküvők azonnali megbünetésénél is; a népszuverenitás nevében sem jogos a demokratikus alkotmány korlátozásának, felfüggesztésének jakobinus gyakorlatát felújítani. A forradalmi terrorra nem az ellentétes előjelű terror a legjobb gyógyszer, hanem a „forradalmi” (azaz ex lex állapotot teremtő) törvénytipró törvénykezés egyszer s mindenkorra való megszüntetése. „Akik azt állítják, hogy a forradalom szörnyűséges, gyászos dolog volt, úgy vélik, hogy az, amit ők ellenforradalomnak neveznek, szerencsés esemény lesz. Nem értik, hogy ez az ellenforradalom csak egy új forradalom lehet.” (38. o.) A forradalomnak akkor lehet véget vetni (e szón itt Constant a terror uralmát és nem a köztársaság kikiáltását értette), ha a terrortörvényekkel élő és a visszaélő terroristák helyett a terror ama rendszerét kívánják megsemmisíteni, mely abból indul ki, hogy a köztársaság (a nép, a forradalom) érdeke egy és oszthatatlan, tehát minden ellenvélemény csak a megsemmisítendő ellenség aknamunkája lehet. „A francia forradalomban csak két párt van: a nép és a nép ellenségei” - hirdette meg a terror uralmának nyitányában Robespierre. A thermidoristák antirobespierre-ista kampánya ugyanebből a szellemből származik: a thermidori konventben sem lehetséges legális ellenzék, csak véres lázadások és még véresebb leverésük formájában léteznek a rémuralom restaurációjának, illetve a királyság helyreállításának összesküvő pártjai, melyek legitim parlamenti pártként talán nem is veszélyeztetnék a köztársaság alkotmányos rendjét, a képviseleti rendszert. A Ré-totale helyett a République (a totális dolog helyett a köz dolga) helyreállítását követelte a III. év thermidor 2-i híres beszédében Sieyès abbé is, aki híres Mi a harmadik rend? című röpiratában 1789-es eufóriájában maga alkotta meg azt a logikát, mely a nemzethez nem tartozónak, ergo nem