Világosság, 1992. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)

1992 / 12. szám - ESZMETÖRTÉNET - Ludassy Mária: Benjamin Constant a terrorról és a politikai reakcióról

toszával. A terroristákkal való leszámolás jog­­tipró-jogparodizáló folyamatában a legkevés­bé. Nem mintha nem tényleges tömeggyilko­sok elleni eljárásról lett volna szó, ám a jogi procedúra lényege-szellemisége a terrortörvé­nyek forrásvidékéről fakadt. Nem a „törvényen kívül helyezések”, az „en masse” ítélkezések - a jogi formaságok nélküli letartóztatások, de­portálások - gyakorlatát ítélték el, hanem ezen eszközökkel jártak el a thermidor 9. előtti al­kalmazókkal szemben. Jakobinus módszerekkel a jakobinusok el­len, terrortörvényekkel a terroristák ellen: ed­dig ti helyeztetetek törvényen kívül minket, most mi benneteket az „osztó” igazságosság nevében. A magát minden jogi formaságon túltevő jakobinizmus, a „semmi szabadságot a szabadság ellenségeinek” mindenre és min­denkire alkalmazható terrorista alapelve to­vább élt - épp a terroristák elleni perekben. És aki szót emelt az antiterrorista terrorperek gyakorlata ellen, az hamar megkapta a jakobi­nus, terrorista jelzőt, még ha a jelen ítélkezők­kel ellentétben tényleges ellenfele - külső vagy belső emigrációba kényszerült ellenzéke­­ volt is a rémuralomnak. Baczko a következő „han­gulatjelentést” adja az 1795-ös esztendőről­: ebben a légkörben fogant Constant eszmefut­tatása arról a formafetisiszta igazságszolgálta­tásról, mely a mindenkori politikai hatalomtól független tekintélyével képes szembeszállni a „közérdek” képlékeny kategóriájával operáló forradalmi (vagy forradalomellenes) „igazság­szolgáltatás” önkényével, a pillanatnyi több­ség nevében az alkotmányos alapelveket, az individuális szabadságjogokat sértő minden­kori machiavellizmussal. „Az igazságosság a kormányzók köteles­sége” - írja Constant a De la force du gouver­nement actuel... bevezető fejezetében: a jogsze­rű igazság csak szilárd jogintézményeken nyu­godhat. „Ahhoz, hogy egy intézmény működő­­képessége megmaradjon, az kell, hogy az em­ber kiálljon az intézmény mellett. Nem lehet, hogy politikai patronistaként állandóan kéte­lyeket támasszon az intézmény irányában, hogy lehetséges és valószínű véleményeket mérlegeljen, hogy szünet nélkül a többséghez folyamodjék, hogy meg kíván-e maradni a je­len jogi formák mellett. Az emberek változé­kony véleménye mellett is meg kell őrizni az alapintézmények stabilitását.” (41-42. o.) Az alkotmányos intézmények fenntartása fontosabb még az alkotmányos rendet veszé­lyeztető jakobinus vagy royalista összeesküvők azonnali megbünetésénél is; a népszuvereni­tás nevében sem jogos a demokratikus alkot­mány korlátozásának, felfüggesztésének jako­binus gyakorlatát felújítani. A forradalmi ter­rorra nem az ellentétes előjelű terror a legjobb gyógyszer, hanem a „forradalmi” (azaz ex lex állapotot teremtő) törvénytipró törvénykezés egyszer s mindenkorra való megszüntetése. „Akik azt állítják, hogy a forradalom­ szörnyű­séges, gyászos dolog volt, úgy vélik, hogy az, amit ők ellenforradalomnak neveznek, szeren­csés esemény lesz. Nem értik, hogy ez az ellen­­forradalom csak egy új forradalom lehet.” (38. o.) A forradalomnak akkor lehet véget vetni (e szón itt Constant a terror uralmát és nem a köztársaság kikiáltását értette), ha a terrortör­vényekkel élő és a visszaélő terroristák helyett a terror ama rendszerét kívánják megsemmisí­teni, mely abból indul ki, hogy a köztársaság (a nép, a forradalom) érdeke egy és oszthatatlan, tehát minden ellenvélemény csak a megsem­misítendő ellenség aknamunkája lehet. „A francia forradalomban csak két párt van: a nép és a nép ellenségei” - hirdette meg a terror uralmának nyitányában Robespierre. A thermidoristák antirobespierre-ista kampá­nya ugyanebből a szellemből származik: a ther­­midori konventben sem lehetséges legális el­lenzék, csak véres lázadások és még véresebb leverésük formájában léteznek a rémuralom restaurációjának, illetve a királyság helyreállí­tásának összesküvő pártjai, melyek legitim parlamenti pártként talán nem is veszélyeztet­nék a köztársaság alkotmányos rendjét, a kép­viseleti rendszert. A Ré-totale helyett a Répub­lique (a totális dolog helyett a köz dolga) hely­reállítását követelte a III. év thermidor 2-i hí­res beszédében Sieyès abbé is, aki híres Mi a harmadik rend? című röpiratában 1789-es eu­fóriájában maga alkotta meg azt a logikát, mely a nemzethez nem tartozónak, ergo nem­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék