Világosság, 1996. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)
1996 / 10. szám - KULTÚRTÖRTÉNET - Spira György: Kéjhölgyek Budapesten a negyvennyolcas forradalom hónapjaiban
tisztiorvosokat a rendelet foganatosítására, s a pesti tanács is csupán azzal toldotta meg erre vonatkozó határozatát - emlékeztetőül hogy „e hatóság kebelében... a bujafenyves szegényebb sorsú nők és férfiak ennek előtte is minden díj nélkül nyertek a polgári kórházban ápolást”.43 Kétségtelen azonban, hogy fertőző nyavalyákkal nemcsak hősnőink ajándékozták meg a honvédújoncokat, hanem az efféle ajándékokat emezek is bőkezűen viszonozták. Amikor tehát a főváros 1849 elején átmenetileg a támadó császári csapatok hatalmába került, az itteni örömlányoknak jócskán akadt mivel gyengíteniök a fekete-sárga hadak ütőképességét, úgyhogy a császár kabátját viselő fegyveresek hadrafoghatóságán óva őrködő ellenséges városparancsnokság már 1849. január 24- én kénytelen volt utasítani mind a pesti, mind a budai tanácsot, hogy azonnal tegye meg „a két hölgyek befogatása és hetenkint kétszer való megvizsgáltatása iránt a szükségeseket”.44 És a tanácsurak siettek is engedelmeskedni. Budán például kimondották, hogy a vízivárosi Fekete Medve utcában 41 található városi fiókkórházat teljes egészében a „kéjszemélyek” gyógykezelésére kell fenntartani.46 A megszállókat azonban az igyekezet mégsem elégítette ki. A városparancsnokság tehát február 14-én újabb leiratot intézett a két város tanácsához, s ebben dörgedelmesen követelte, hogy ne habozzanak többé „a két városban található kéjhölgyeket öszvefogatni s vagy kórházba vitetni, vagy innét odébb szállítani” őket.47 Ekkor azonban kiderült, hogy Buda városa, bármennyire szeretné is, egyszerűen képtelen eleget tenni a tőle elvártaknak. Éspedig azért, mert - mint Paulovits László városkapitány előadta a február 26-i tanácsülésen a császáriak által „a volt kormánynak valamennyi rendelések, tehát a vizsgáló orvosoknak fizetése is megszüntetett”, s a város így többé nem gondoskodhatik a munkára fogott orvosok díjazásáról.48 Mire a szorult helyzetbe került tanács nagy bölcsen úgy határozott, hogy ezentúl maguk a vizsgálatnak alávetett személyek fizessék az orvosokat. Ez a döntés azonban óriási felzúdulást keltett az érintettek körében, s a tanács előbb keserűen volt kénytelen elkönyvelni, hogy a hölgyek tapasztalás szerint rendre adósságban maradnak, majd kapott tőlük egy írásos beadványt is, amely „a budai öszves szabad leányzók” nevében immár azt követelte, hogy hivatalosan is töröltessék el a „vizsgálatkor az orvosnak fizetni kellett szokatlan díjfizetés”.47 A pesti tanácsnak persze nem kellett megküzdenie efféle nehézségekkel, hiszen Pesten a kéjhölgyek rendszeres orvosi vizsgálata és szükség esetén történő gyógykezelése - tudjuk - előzőleg is a város költségén folyt, s ezért a forradalmi kormányzat rendelkezéseinek érvénytelenítése ehelyütt nem tette lehetetlenné a korábbi gyakorlat fenntartását. Annál nagyobb gondot okozhattak viszont az itteni tanácsuraknak a prostitúcióban érdekeltek egymás közti perpatvarai, amelyeknek egy jellegzetes példájára éppen ez idő tájt kényszerültek felfigyelni. Február 27-én ugyanis érkezett hozzájuk egy panaszos beadvány egy előkelő Pest megyei nemesúr, Kostyán Sándor hitvesétől, Beleznay Erzsébet grófnőtől, aki a különcségeiről és erőszakoskodásairól ismert s 1818-ban saját (azonos nevű) fia által meggyilkolt Beleznay Sámuel gróf lánya és a magyar forradalom ellen harcoló császári csapatok egyik tisztjének, a 7. (Kress) könnyűlovas-ezredben szolgáló 70