Világosság, 1997. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 2. szám - NYELV ÉS LÉLEK - "Feltétlenül agyon kell lőni!": Sztálin levelei Molotovhoz, 1929-1930 (Közreadja Varga Lajos)

kordokumentum amelynek éle apparátusaink bürokratizmusa ellen irányul. Ahhoz, hogy fejlődésünk ügyét teljesen a helyére tegyük, a dolgoknak a másik oldalát is át kell fogni. Én most a vállalatoknál lévő „fluktuálódásról”, a „vándormadarakról”, a munkafegyelemről, az állandó, a valódi munkáskáderek számának csökkenéséről, a szocialista munka­versenyről, az élmunkásmozgalomról, a munkásellátás megszervezéséről beszélek. A dolog most úgy áll, hogy a munkások egy része becsületesen, a verseny elvei szerint dolgozik, míg mások (a többség) trehánykodnak és „röpdösnek” (vándorolnak), lóg­nak, mindemellett ez utóbbiak ugyanolyan ellátást élveznek (ha nem jobbat), mint az előbbiek, a szabadságolás, a szanatóriumi ellátás, a biztosítás stb. terén ugyanazon privilégiumokkal rendelkeznek, mint az előbbiek. Hát nem disznóság ez? Ilyen módon alá lehet aknázni a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom valóságos alapjait. Mindehhez a gyalázatos magatartáshoz hozzátehetjük, hogy mi a termelés­ből („előléptetés”) kiemeljük valamennyi többé-kevésbé kezdeményező munkást, és őket valamilyen irodába dugjuk, ahol ők az unalomtól majd meghalnak a számukra is­meretlen környezetben, s ilyen módon elrontjuk az élenjáró munkások összetételét. Vagyis ismételten aláássuk a verseny bázisát, gyengítjük ez utóbbiak seregét. Tovább tűrni ezt a helyzetet - egyet jelent a szocialista építés érdekei elleni fellé­péssel. Mit kell foganatosítanunk? a) A munkások ellátásának eszközeit összpontosítani kell az alapvető döntő körze­tekben (külön jegyzék), és ennek megfelelően át kell építeni ezekben a körzetekben a szövetkezeti, kereskedelmi szervezeteket (ha kell, felszámolni azokat és újakat léte­síteni), mégpedig a munkások gyors és teljes ellátásának elvei szerint, s ezeket a kör­zeteket a KB tagjainak különleges ellenőrzése alá kell rendelni (külön jegyzék); b) Minden vállalatnál az élmunkásokat ki kell emelni, s elsőnek őket kell teljesen ellátni élelmiszerrel és iparcikkekkel, lakással, részükre teljesen kiterjesztve a szociá­lis biztosítás valamennyi jogát. c) A nem élmunkásokat két kategóriára kell osztani: azokra, akik az adott vállalat­nál több mint egy éve dolgoznak, s azokra, akik egy évnél kevesebb ideje dolgoznak ott; az előbbieket a második vonalban látnák el élelmiszerekkel, lakással teljes mér­tékben; míg ez utóbbiakat a harmadik vonalban látnák el és csökkentett norma sze­rint. Ami a betegbiztosítást stb. illeti, kb. ilyen beszélgetést kellene folytatni, te a vál­lalatnál még egy éve sem dolgozol, s megengeded magadnak, hogy „vándorolj” - hát akkor engedd meg, hogy betegséged esetén nem a teljes fizetést, hanem mondjuk kétharmad részét kapod meg, de azok, akik egy évnél régebb óta dolgoznak, csak kapják meg a teljes fizetést. És így tovább, ebben a szellemben. 2.) Meg kell tiltani a munkások kiemelését a munkapadtól valamiféle apparátusba, de ösztönözni kell előmenetelüket kizárólag termelési, szakmai vonalon. Csak emel­jék ki a szakmáját jól ismerő munkást a munkapadtól, s tegyék meg segédmesternek, mesternek, munkavezetőnek, művezetőnek, műhelyfőnöknek. Az ilyen kiemelés úgy kell nekünk, mint a levegő vagy a víz. Enélkül elpazaroljuk a szakmai munkásság egész káderállományát, s vállalatainkat a harácsosok markába adjuk. d) A hiányzás és a munkafegyelem kérdésében szakítani kell Tomszkij kispolgári tradícióival, meg kell szüntetni a lógósok „törvényes” kibúvóit (amelyek őket a be­csületesen dolgozó munkásokkal összehasonlítva privilegizált helyzetbe hozzák). Világosság 1997/2 .Feltétlenül agyon kell Ion Sztálin levelei Molotovhoz, 1929-1930 83

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék