Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Tamás Gáspár Miklós: Eötvös: a nyugat-keleti liberális
Hommage à Isaiah Berlin Ágoston” (1939), in: Halász G.: Tiltakozó nemzedék, ed. Wéber, 1981,92-124., 125-158., 395-445-, 444-454-, 464-472., 473-480., 481-488.; .. Havas Géza: „Egy nagy magyar а XVIII. században (Batthyány Alajos)”, (Szép Szó, 1938. március), „Egy falukutató а XIX. században (Berzeviczy Gergely)”, (Népszava, 1941. július 27.), „Eötvös József, avagy a magyar liberálszocializmus” (Népszava, 1941. augusztus 27.), „Eötvös hagyatéka” (Népszava, 1941. augusztus 10.), „Széchenyi tanítása” (Népszava, 1941. augusztus 17.), „Kállay Béni, a doktrinér reálpolitikus” (Népszava, 1941. július 6.), in: K. Havas: Talpra, halottak, ed. Kenedi, 1990,81-93., 94-98., 99-101., 102-105., 106-108., 109-112.; Gáspár Zoltán: „A vallás magánügy” (Századunk, 1939/4.), in: Gáspár: Közjogi villongások, ed. Kenedi, 1990,204-209.; Vámbéry Rusztem: „Szalay László” (Szép Szó, 1936/4-5.), in: Vámbéry: A mennyei Pilvax, ed. Valuch, 1994,15-26.; Ignotus Pál: „A liberalizmus házi reformja” (Szép Szó, 1936/3.), in: Ignotus Pál: Vissza az értelemhez, ed. Bozóki, 1997, Gern: Utódok kora, 1996,10-36.) 5-VALLÁSSZABADSÁG A tizenkilencedik században, amely visszahozta és megmentette a vallást, de nem mondott le a szabadságról - elutasította az „écrasez Tin fame!” szabadságképzetét és gr. de. Maistre és vicomte de Ronald antinacionalista, vak alázatkultuszát: mindkettő oly tizennyolcadik századi..., a vallászabadságot nem pusztán (mint ma) a vallástól való tetszőleges szabadságnak tartotta, ahol az állam világnézeti semlegesség szubsztantíve az indifferentizmussal azonos, hanem a szabadság vallásaként is értelmezte. A vallásszabadság (a tizenkilencedik századi liberálisok számára) a keresztyénség tartalma is. Az abszolút vallás Hegel szerint „...a szabadság vallása. Elvontan a szabadság viszony olyasvalamihez, ami tárgyi anélkül, hogy idegen lenne; meghatározása ugyanaz, mint az igazságé, de a szabadság esetében a máslét különbözőségének tagadását kell kiemelni; így jelenik meg hát ez a kiengesztelődés alakjában. Ez avval kezdődik, hogy a különbözők szembenállnak egymással: Isten, akivel átellenben áll valamely tőle elidegenedett világ-világ, amely elidegenült önnön lényegétől. A kiengesztelődés ennek az elkülönülésnek, ennek a szétválásnak a tagadása, avégett, hogy ezek kölcsönösen fölismerhessék benne egymást, e világ önmagát s lényegét. A kiengesztelődés [Versöhnung] tehát a szabadság, nem nyugvó vagy meglévő [Seiendes], hanem cselekvés [tevékenység: Tätigkeit].” (G. W. F. Hegel: Vorlesungen über die Philosophie der Religion, Bd. II, Werke 17, edd. , Moldenhauer, E. M. Michel [1821-1831], stw 617, iii, 3,1986, 203.) A cselekvés tevékenysége goethei korban - Id. Korff Geist der Goethezeit lát, Gundolf, sőt, Emil Staiger Goethe-könyvét - az individuum önteremtése, önalkotása; a kiengesztelődés híres fogalma Hegelnél nem holmi kompromisszum, hanem a szolgaság merev-tárgyi mivoltának forradalmi átlelkesítése: Isten vagy szabadságharcos, vagy nincs Isten. (Nem járunk messze a Paroles d’un croyant érzületétől.) A jénai fölvilágosító/romantikus szintézis későromantikus, spér-ultramontán tagadása - minden idők egyik legnevezetesebb kultúrbotránya, az öreg Schelling előadássorozata a kinyilatkoztatás filozófiájáról - elsősorban Hegel liberális vallásfilozófiája ellen irányult, és különös módon éppen őt és azt látja élettelenül merevnek. Hegel álláspontja