Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága: a politikai és az egyéni szabadság viszonya
HC Hommage à Isaiah Berlin Világosság 1998/5-6 Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága, a politikai és az egyéni szabadság viszonya hogy ezzel milyen kényelmetlenséget okozott annak, akit hírbe hozott és megvádolt. Csak a szabadság modern felfogása biztosítja azt a jogunkat, hogy magánéletünk legyen. Ezt sem az ókori, sem a középkori gondolkodás nem ismerte. Pascal állította azt, hogy a világ minden baja abból származik, hogy az emberek nem ülnek nyugodtan a helyükön. Ezt a jogot csak a modern szabadság biztosítja.’" HÁBORÚ ÉS KERESKEDELEM: MONTESQUIEU ÉS ROUSSEAU ÉRTELMEZÉSE Benjamin Constant 1819-ben tartott, híressé vált előadásában Rousseau - az ókori katonai erény és politikai szabadság visszaállítására vonatkozó s a jakobinus diktatúrában testet öltő- népszuverenitás-koncepcióját és szabadságfelfogását vitatta. Ennek részeként a katonai szellem és a kereskedelem értelmezése során (bár államforma értelmezését bírálta) igencsak támaszkodott Montesquieu nagy művére, A törvények szelleméről című munkára. Constant előadásának olvasása után érdemes fellapoznunk A hódító szellem és a bitorlás az európai civilizáció tükrében, továbbá Politikai alapelvek című írásait is, különösen az utóbbinak A népszuverenitásról-fejezetét.5 Montesquieu A törvények szelleméről-ben arra kereste a választ, hogy a politika belső törvényszerűségeinek feltárása milyen következtetésekre vezet. El lehet-e kerülni a birodalmak hanyatlását, vezetőik és polgáraik korrumpálódását? Azt, hogy luxusfogyasztásukkal, fényűzésükkel maguk ássák alá saját létalapjukat és szolgáltatják ki magukat a hódítóknak. Arra is választ keresett, hogy mi segíti inkább elő a civilizálódás folyamatát: a katonai szellem, a hódítás vagy a kereskedelem. Rousseau az ókori Spárta mintájára zárt társadalom modellel, konzervatív egalitarizmussal, kereskedelemellenességgel akarta megakadályozni azt, hogy az állam vezetői és polgárai a saját érdekeiket a köz java elé helyezhessék, és így kívánta biztosítani az erény uralmát az államban. Montesquieu megközelítése ugyancsak a korrupció ellen irányult, s az erény előmozdítását célozta. Tételei mégis szöges ellentétben álltak Rousseau elképzeléseivel, hiszen az erényes élet lehetőségét mindenekelőtt a zsarnoksággal állította szembe. Arisztotelész (és az ő nyomán járó keresztény gondolkodás) értékeléseivel ellentétben ő nem osztotta azt a felfogást, miszerint a kereskedelem a produktív és tisztességes földműveléssel szemben - élősdi tevékenység. Éppen ellenkezőleg, úgy látta, hogy a kereskedelem civilizációs hajtóerő, miként a magánérdek is, s ha nem is biztosítja az abszolút erkölcs uralmát, mégis nagyban elősegíti természetünk domesztikálását - sokkal inkább, mint a katonai hódítás, hiszen előmozdítja a különböző kultúrák közeledését, a szokások megszelídülését. Montesquieu közvetlenül is állást foglalt erény és korrupció viszonyának kérdésében, méghozzá államforma-értelmezésében, amelyben Platón és Arisztotelész értelmezésétől eltérő módon ítélte meg a demokráciát. Ő három jó és egy rossz kormányformát állított szembe egymással. A demokratikus köztársaságot, az arisztokratikus köztársaságot és a monarchiát tekintette alkotmányos, jó kormányformáknak, míg a törvények és alkotmány nélküli kormányzást az önkény uralmának, alkotmányellenesnek, zsarnokságnak minősítette. A demokratikus köztársaság a legnehezebb alkotmányos kormányforma, mivel az erényen alapszik, azon tehát, hogy a közösség minden