Világosság, 1949. március (6. évfolyam, 48-74. szám)
1949-03-01 / 48. szám
Elkészült a társadalomi biztosítási törvény végrehajtási utasítása VILÁGOSSÁG Iápp€DZl, SZÜ 3€si SC£flfí «$ betegség esetén szabadságot kapnak a dolgozók BUKAREST — Az Országos Szakszervezeti Tanács mellett működő Központi Társadalombiztosító Tanács véglegesen megszövegezte az állami társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtási utasítását. Az állami társadalombiztosítás megszervezéséről szóló törvényrendelet végrehajtási utasítása értelmében a társadalombiztosítás célja: megélhetési feltételt biztosítani azoknak az alkalmazottaknak, akik betegség vagy baleset miatt véglegesen vagy csak átmenetileg elveszítenék munkaképességüket. Célja továbbá szülési segélyek, öregségi nyugdíjak folyósítása, az alkalmazottak pihenésének megszervezésével és üdültetésével hozzájárulni a dolgozók életfeltételeinek megjavításához. Az állami társadalombiztosító feladata az is, hogy gondot fordítson a dolgozók munkaviszonyainak biztonsági és egészségi követelményeire és az erre vonatkozó intézkedések végrehajtását ellenőrizze. KIK RÉSZESÜLNEK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSBAN? A társadalombiztosító tagjai az állami vállalatok és intézmények, szövetkezetek és magánvállalatok alkalmazottai, valamint mindazok, akik magánszemélyeknél bármilyen munkát is végeznek. Kivételt képeznek a tényleges katonai szolgálatot teljesítő személyek és azok az alkalmazottak, akik külön minisztertanácsi rendelettel más elbírálásban részesülnek. A társadalombiztosítási járulékokat teljes egészében a vállalatok, vagy a munkaadók kötelesek fizetni, anélkül, hogy ezt levonnák az alkalmazottak béréből A TÁPPÉNZ FOLYÓSÍTÁSA a társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtási utasítása értelmében minden olyan alkalmazottnak, aki ugyanazon vállalatnál legkevesebb 3 hónapi munkaidőt töltött el, betegsége esetén joga van a táppénzhez. Baleset vagy a munka végzéséből előállott megbetegedés esetén, a táppénzt az alkalmazottnak a vállalatnál eltöltött időre való tekintet nélkül folyósítják. Tanoncoknál és gyakornokoknál ugyancsak nem veszik irányadónak a vállalatnál eltöltött időt, hanem minden alakiság nélkül folyósítják a táppénzt Az alkalmi és idénymunkások, akik a társadalombiztosítónak tagjai, betegség esetén csak akkor kapnak táppénzt, ha az utóbb 12 hónapban legkevesebb hat hónapot dolgoztak a termelésben. Baleset esetén azonban a táppénzt minden feltétel nélkül folyósítják. A táppénzt a munkaképtelenség napjától kezdődőleg folyósítják, ha az a munka vagy pedig a törvényes pihenési szabadság idején következett be. A táppénzt a munkaképesség elvesztésének első napjától a teljes felgyógyulásig, vagy a rokkantsági nyugdíj folyósításáig adják. Ugyanígy folyósítják a táppénzt balesetből származó rokkantság esetén is. Az alkalmi és idénymunkásoknak megbetegedésük esetén a táppénzt csak 60 napig folyósítják- Ha a munkaképtelenség azonban balesetből származik, a táppénzt ugyanúgy folyósítják, mint a többi munkásoknak- MILYEN ÖSSZEGŰ A TÁPPÉNZ? A táppénz az alkalmazott legutóbbi 3 hónapi bérösszege egy hónapiközéparányosának 50—100 százalékát teszi ki. Ennek megfelelően tehát, ha egy munkásnak megbetegedése előtti három hónapban, az első hónapban 5680, a második hónapban 6340, a megbetegedés hónapjában pedig 8400 lej volt a fizetése, akkor ezen utóbbi három hónapnak átlagfizetését, tehát 6710 lejt veszik alapul és ennek 50—100 százalékát kapja táppénz fejében. Azok az alkalmazottak, akik nem tagjai a szakszervezeteknek- ennek a táppénznek csak felét kapják. A táppénz összegének megállapításánál tekintetbe veszik a munkában, valamint az ugyanazon vállalatnál eltöltött időt. Nem tekintik valamely vállalatnál lévő alkalmaztatási idő megszakításának azt, ha az alkalmazott törvényes pihenőszabadságát tölti, ha az alkalmazottat az igazgatóság utasítására egyik vállalattól a másikhoz helyeznék át, ha az alkalmazottat törvényhatósági tevékenységre jelölték ki, vagy valamely tömegszervezet vagy hatóság határozata alapján más munkakör elvégzésével bízták meg. Nem tekintik a munka megszakításának azt, ha ez a megszakítás betegség, baleset vagy szülésből kifolyólag következett be és végül, az alkalmazottat katonai szolgálatra hívták be- A betegszabadság A táppénzt orvosi bizonyítvány alapján folyósítják. A kisebb közegészségügyi egységek orvosi rendelőinek orvosai vagy pedig a háziorvosok betegség esetén legfeljebb háromnapi betegszabadságot engedélyezhetnek,, amelyet az illetékes egészségház (Dispenzar) főorvosa további négy nappal meghosszabbíthat. A kórházak, üdülőhelyek és kerületi főorvosok egy esetben legfeljebb 7 naposi betegszabadságot engedélyezhetnek. A nyolcadik napi vagy azon túlmenő betegszabadságait csak külön e célra létesített orvosi bizottság engedélyezheti. Ezek a bizottságok, amelyekkülönböző kórházak és szanatóriumok mellett működnekegy esetben csak 21 napi betegszabadságot adhatnak, a többi közegészségügyi intézmény mellett működő orvosi bizottságok pedig csak 14 napi betegszabadságot engedélyezhetnek egy esetben. A bizottságok a betegszabadságot a szükséglethez képest akárhányszor meghosszabbíthatják. Rendkívüli esetekben, a közegészségügyi minisztérium és az állami társadalombiztosító központi bizottságának jóváhagyásával egy esetben hosszabb időre szóló betegszabadságok is engedélyezhetők. Minden olyan közegészségügyi intézmény mellett, amelynek legkevesebb három orvosa van, orvicei bizottság létesülhető. Hol fizetik a táppénzt ? Az állami társadalombiztosítás megszervezéséről szóló törvény végrehajtási utasítása értelmében a táppénzt a munkahelyeken számítják ki és ott is folyósítják, mégpedig maga a vállalat vagy az intézmény, amelyben az alkalmazott dolgozik. A táppénzt a bérfizetés napján fizetik ki a társadalombiztosítási bizottság jóváhagyása alapján. Amennyiben a vállalat mellett nem működne társadalombiztosítási bizottság, a táppénzt annak a szakszervezetnek társadalombiztosító bizottsága állapítja meg, amelyhez az alkalmazott tartozik. „Bolondos vasárnap" (Bemutató az Állami Magyar Színházban) A „ Bolondos vasárnap" bohókás, jóakarattal torzító jelentés egy Moszkva környéki üdülőházból, ahol kényelem és gondoskodás várja s pihenteti a dolgozót munkás hét utáni pihenőnapján. Az erdő közepébe ültetett kis intézet valóságos remek: az egészséges pihenés tökélyét ígérő kicsi szanatórium. És nem is volna vele semmi baj, ha az intézet igazgatóságában nem harapózna el — (bár jószándékkal, a vendégek pihenését óvón) — a hivatali formalizmus rákja, a célt gyilkoló bürokrácia. Gyorsan rájövünk: ott van a hiba, hogy az intézet igazgatónője munkája végzésében gépies, nem érti feladata lényegét s a legfőbb gondja hiúsági gond, a Gomba-üdülőház jóhíre. Belőle árad ez a felfogás, a gépies túlbuzgóság, a ház egész személyzetére, a kapustól orvosnőig senkit sem hagyva ki. És noha forma szerint senki sem mulaszt, a házirend olajozott sínein látszólag tökéletes biztosan fut az otthon élete, — elég egy egész jelentéktelen kicsike rendkívüliség ahhoz, hogy kicselezve a rugalmasságát, veszített merev szabályszerűséget, kisiklassa a bürokrácia által vakon vezetett remeket és „bolondos vasárnappá“ tegye a kecsegtető pihenőnapot. Ezért írta Valentin Katajev a „Bolondos vasárnap“-ot (eredeti címe: „Egy pihenőnap“), amelyben bohózati eszközökkel, megbocsátható csalafintaságból nevelt helyzetek és félreértések könnyekig megkacagtató torán át, nevetségessé pellengérezi a hivatali bürokráciát, emlékeztetve arra, hogy: a szabály nem lehet öncél, létjogosultságát csak az adja meg, hogy az emberért van, s őrizői ezt sose felejtsék el. E fő tanulságon túl Katajev még egyébre is megtanít, de miért mondanánk el az egészet: a péntek este műsorra került szinmű siker jegyében Indult nálunk, mindenkinek juthat rá alkalom, hogy megnézze, vígan végigkacagja és megismerje tanulságait. 1i A bohózat Méliusz József fordításában és rendezésében került a magyar színház színpadára. Fordítás és rendezés egyaránt dicséretre jogosult, gondos munka. Ami a mű szövegét illeti, a fordítás teherként átvállalta az eredeti első felvonás egy-két túlhosszadalmas monológját, amelyet rendezés , színészi játék éltető, mintázó mozgása sem tudott eléggé perdülővé tenni. Szigorúbban a rendezés hibája, a krónikás véleménye szerint, az, hogy a szinmű helyzetekre épült gazdag bohózatelemeiből egy-két szereplőre is átruházott (nagyobb mértékben Miuskovra, kisebb mértékben Zaicevre), holott ezek (Dudkina kivételével) természetes emberek, akiket csak a félszeg helyzet tesz félszeggé. Viszont nagy erénye a rendezésnek a jeles együttes-játék, amelynek az előadás jó vizsgája volt A szükségszerű változatosságban is összhangzó egésszé ötvözött együttesben a „legkisebb“ szerep is aprólékosan kidolgozott kicsi remeklés volt: iskolapélda. Az egészet szépen, ízlésesen, gondosságban cseppet sem elmaradva övezte Szakáts Zoltán színpadképe. Halász Géza (Zaicev) hiteles volt a Gomba-i bürokráciával birkózó dedó-gondnok szerepében. Jó alakításában egyedül a totyogása tűnhetett túlzásnak; ez az, amire előbb is céloztunk. Ettől eltekintve, valóságosnak fogadhatjuk el a Zaicevjét, aki gyengeségét ravaszkodással megtoldva, de rendíthetetlenül harcol az igaznak tudott ügyéért, melynek sikerét veszélyezteti a Gomba-otthonbeli házirend. A küzdelemben, a befejezésben, sikerhez segítő szövetségest nyer a kitüntetett traktorvezetőnő, cél- s öntudatos Kláva Ignátyukban (Kovács Kató). Zaicev becsületes gyengesége mellett Kláva Ignátyuk az erő, a cél- és öntudatos fiatalság. Kovács Kató ezt jól alakította és egész teljesítménye értékét aligha csökkenti az észrevétel, hogy első színpadra lépésekor modorosan a nézőtérnek bókolt. Flóra Jenő (Kosztya Galuskin), Klára Ignátyak ifjú férje, a nagy útról megjött kazánfűtő, az erős, egészséges ember jó színpadra jelenítője volt. Papp Nusi (az igazgatónő) nehéz szerepben állta meg a helyét. A bohózat erősen csábította „kilengésekre“, de derekasan, önfegyelemmel megmaradt a kellő határon és ezzel alakítása teljes illúzióval adta vissza a jóindulatú szorgoskodásban rövidlátó pedáns bürokratát. Felszeghi Mária (Dudkina) szerep szerint a kirívó szint képviselte a többiek között. A „regényesen“ unatkozó asszony hóbortjait sikerrel tolmácsolta, az ellentét ép ilyenné kívánta alakítását, de szerettük volna, ha beszédének szédületesen gyors pergése időnként nem ment volna a szövegérthetőség rovására. Hegyi Lili (Róza Emerejevna) rokonszenves volt rövid szerepében. Hátra van még az „öregek" közül két férfi: Sarlai és Szendrey. Érdemes külön szólni kettejükről. Sarlai Imre (Dudkin professzor) rövid szerepben egész jellemet hoz. Megbízható jó színész, akinek különös erénye, hogy szótlan is mindig megtalálja helyét a képben, amellyel törés nélkül együtt él. Szendrey Mihály (Miuszov) azért érdemli meg a külön említést, mert dicséretre méltó igyekvéssel keresi helyét az új színpadon, amelytől régebbi szerepköre olyan erősen távol sodorta. Fejlődése utján már számon tartunk néhány ígéretes jó alakítást. A mostani nem a legsikerültebb, bár nem egészen elvetni való. Hibája (s rendező hibája is), hogy előadásában Miuszov maga is bohózattényezővé vált, bár, hisszük, a szerep nem így kívánta. A krónikás felfogása szerint a pihenésre jött ügyosztályfőnök természetesen élő, józan ember (semmikép falrámászó pipogya), akik közül a nevetségességet kizárólag az a helyzet szüli, hogy egy kalandvágyó asszony szeszélye ál-flörtál-hősévé képzeli őt. A fiatalok közül hadd szóljunk még teljes elismeréssel és dicsérettel: Harag Györgyről, akinek a portása tán eddigi legjobb teljesítménye; Orosz Lujzáról (Sura), aki egyre biztosabban él s szól a színpadon; Finna Rózáról (orvosnő), aki szerep szerinti túlbuzgóságában jól egészítette ki Papp Nusit, és a röpke, néma jelenetekben tökéletesen illúziót keltő szakácsról, kuktalányról, ápolókról, akik pusztán a megjelenésükkel szerves részévé tudtak illeszkedni a pergő, iramos előadásnak. - (h. j. SÉRELMEK ORVOSLÁSA A táppénz megállapításával kapcsolatos sérelmeket az üzemi bizottsághoz, a vállalati vagy szakszervezeti bizottsághoz kell felterjeszteni, amelyek a panaszokat kötelesek megvizsgálni és az igazságnak megfelelően dönteni- 1. " A munkafegyelem megszegése miatt eltávolított alkalmazottak, valamint azok, akik saját jószántukból hagyták el munkahelyükért, jogaikat továbbra is megtartják, de táppénzt csak abban az esetben kaphatnak, ha új munkahelyükön legkevesebb hat hónapot töltöttek el. KIK NEM RÉSZESÜLNEK TÁPPÉNZBEN? Nem részesülnek táppénzben azok, akik öncsonkítást végeztek, vagy szinselik a betegségeit, akii megszegik az orvosi előírást, valamint a fogházbüntetésre ítélt alkalmazottaik. SZÜLÉSI SEGÉLY Az ugyanazon vállalatnál legkevesebb három hónapot, a munka mezején pedig egy évet eltöltött idő után a szülő nőknek joguk van a törvényes időszakra járó és az alapfizetéssel egyenlő pénzbeli segélyre, valamint az újszülött részére beszerzendő ruhaneműek vásárlására, amelynek összege 3000 lej. Az anyák ezenkívül szoptatási járulék címén a szülés utáni kilenc hónapon át az alapfizetés felének megfelelő összeget kapják. Ez a segély azonban nem haladhatja meg a havi 2.250 lejt. Az idénymunkásnők, akik eleget tesznek a fenti előírásoknak, csak akkor kapnak szoptatási segélyt, ha az utóbbi egy évben legkevesebb 6 hónapot dolgoztak A szülési segélyt a bérfizetés napján folyósítják, a ruhasegélyt pedig a szülés után, a születési bizonyítvány alapján. A PIHENÉS JOGA Az új társadalombiztosítási törvény és annak végrehajtási utasítása nagy súlyt helyez a dolgozók pihenésének észszerű és tökéletes megszervezésére, amelynek módozatait évről-évre az Állami Társadalombiztosító Tanácsa állapítja meg. Az üdülőhelyeken és fürdőhelyeken lévő férőhelyeket szervezeti szövetségenként állapítják meg. A FÖLDMUNKÁSOK JOGAI A városi magánvállalatoknál, háztartásokban, mezőgazdasági munkáknál és magánszemélyeknél dolgozó alkalmazottak táppénzét az illetékes szakszervezet mellett működő társadalombiztosítási bizottság jóváhagyása alapján az Állami Bank folyósítja. A magánszemélyeknél alkalmazott, de falvakon dolgozó személyek táppénzét a szakszervezeti csoportok, vagy járási bizottságok mellett működő társadalombiztosítási szervek állapítják meg fizetési irányjelző táblázat alapján, amelyet a társadalombiztosító Központi Tanácsa állít össze. Az így megállapított táppénzt a helyi néptanácsok pénztárai folyósítják A mezőgazdasági gépállomásoknál és állami mintagazdaságoknál dolgozó alkalmazottak táppénzjárandóságait munkahelyükön kapják meg az illető csoport részére megállapított szabályok szerint. Minden munkaadó magánszemély vagy magánvállalat köteles a községi adóhivatalnál az alkalmazott bruttó (nyers) fizetése után járó biztosítási díjat a törvényes időben befizetni. Azoknál a tanoncoknál és mezőgazdasági alkalmazottaknál, akik természetbeni javadalmazást is kapnak, a társadalombiztosítási díjak kiszámításánál a tulajdonos köteles az alkalmazott béréhez a természetbeni járulékok értékét is hozzászámítani. Azokat, akik hamis nyilatkozatokkal vagy okmányokkal törvényellenesen jogokhoz jutnak, vagy másokat segítenek abban, hogy ilyen jogokat élvezzenek, 100.000 lejig terjedő pénzbüntetéssel és 5 évig terjedő elzárással büntetik-