Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)

1945-07-06 / 4. szám

I 2 'V­dá$Cddé# 1041'viL 6 ­„ Az önként elhurcoltak ■ A mai nap“ ismét próbálkozik. Ezúttal a Németországba „elhurcolt“ orvostanhallgatók sorsát ecseteli megható színekkel, az orvos-szak­­szer­vezetően elhangzott, beszámoló alapját,. Nem állítjuk, hogy kivétel vel kell minden Németországba „ürí­tett“ orvostanhallgató fasiszta volt, de kéts­égtelen, hogy erre „az elhur­colásra“ önként lehetett jelentkezni. És bizonyos, hogy az önként jelent­kezők többsége csak néhány hónap­pal ezelőtt, a szövetséges győzelem ptán jött rá arra, hogy ő nem önt,­ént és csupán a végső győzelemig le­ürí­tett, hanem tulajdonképpen elhur­colt. Igen valószínű, h­ogy egyete­meink Hírig Simon nevű ősdiákja is azok között van, akik „A mai nap“ menlevelével igyekeznek majd visz­­szacsempészni magukat, az egyetem fali térre, hogy azután ezeket a fa­lakat kézjegyével és nem éppen antifasiszta jellegű jelmondataival díszítse fel. Ajánlatos lenne óvato­sabban bánni azzal a bárány bőrrel, amelybe egyesek válogatás nélkül igyekeznek határátlépő farkasainkat belebujt­atni. „Szabad kenyér“ Nincs kenyér és mégis van. A pék azi mondja: jegyzet tessék később jönni. Ha később megy az illető, a p­ék lemondóan int, már elfogyott. Nem jöhetsz olyan korán, hogy mer ne­ fogyott volna el és nem mehetsz olyan későn, hogy kisült volna a kenyér. Rejtélyes, hogy mikor süt­nek és mikor árusítanak a pékek, tér hogy sem lehet kiszámítani. Am a­­,­­rakatban ott díszeleg a „szabad“ kenyér, mely a nap minden szaká­ban kapható. Ropogós, ízletes, fél­barna. A jegy ellenében kapott ke­­nyér pedig olyan, mint egy kora­szülött csecsemő, az ember nem mer hozzányúlni. Nem lehetne a jegére kapott kenyeret, mely a dolgozók, a pótadagosok megérdemelt táplá­léka, ugyanabból a lisztből sütni, amiből a szabad kenyeret? Mert ha ei a szabad kenyér ott pöffeszkedik .a boltban s ugyanakkor sajnál­kozva közli­:, hogy je­gyre nincs ke­nyér. —■ a kenyér lehet, hogy sza­bad fesz, de aki süli, az nem sokáig. (­­. b.) Visszafizetni ! A fasiszta uralom parazitái közé' 'tartoztak azok a kereskedők és ipa­rosok, akik az önálló ít­ási alapból kaptak tekintélyes kölcsönöket vál­lalkozásui­ megindításához. Aki eb­ből az alapból részesült, az a fasiszta­­rendszer dédelgetett kedvence volt. Éppen ezért éber figyelemmel kell kísérni ezeknek az rellm­­u­k­ig önálló­sított kereskedőknek és iparosoknak működését, ezenfelül pedig vissza, kell fizettetni velük a kölcsönkapott tekintélyes összegeket. Ezeket a köl­csönöket az államkincstár folyósí­totta, jogos tehát a követelés, hogy az önállósított kölcsönnel kitüntetett fasiszták kamatos kamatokkal együtt­ haladéktalanul visszafizes­sék a nemzetrontó érdemeikért ka­pot­t állami kölcsönöket. A pénzügy­miniszter sürgősen tegye meg a szükséges intézkedéseket az­ állam pénzéből önállósított zugkereskedők és konjunktúraiparosok ellen, a sok­­millió pengőt kitevő kölcsönök visz­­szatérítése céljából. Háromszázmillió pengő a főváros júliusi költségvetése A polgármesteri hatodi­k ügyosz­tály most terjesztette be a főváros júliusi költségvetését. Eszerint 100 millió pengőt fordítanak személyi kiadásokra, 100 milliót tesz ki a ren­des dolog­i kiadások összege, míg va­lóté­rítési célokra Szkitín 100 mil­lió pengőt fordítanak. Az így adódó 300 millió pengőből Hat millió pengő az adóból befolyik, míg az államtól­­ 200 millió pengőt kér kölcsönképpen a főváros. A CSEPELI Weiss Vi­a­it véd­gy­ál­munk­ásai elhatározták, hogy a­z újjáépítési verseny keretében díja­­zás nélküli túlórák alatt húsz vastal kocsit kijavítanak. Hogyan hátráltatják a polgári pártok népbírái a tárgyalásokat? A Világosság foglalkozott első­nek a Polgári Demokrata Párt ál­tal delegált népbírák felelősségé­nek kérdésével. Illetékes helyen megállapították, hogy a népbírósá­­gok késedelmes működésének egyik oka a Polgári Demokrata Pártot képviselő népbírák kifogásolható magatartása volt. A Szabius Nép is erősen bírálta a Polgári Demokrata Párt kiküldötteit. A népbírák ügyé­ről beszélgetést folytattunk egy nép-­ bíróval. Az illető, pártunk dele­gáltja, László Lajos elvtárs, aki a polgári pártokhoz tartozó népbírák működéséről a következőket mon­dotta : — A polgári bíráknál többször ta­pasztaltam, hogy a pártjuk, által képviselt társadalmi rétegből ki­került bűnöst enyhébben bírálják el. Nagy baj az is, hogy a polgári nép­bírák folyton változnak, nincs ide­jük arra, hogy belejöjjenek a bírói gyakorlatba, mert állandóan levált­ják őket. Nehézséget okoz ez a ta­­nácsvezetőnek is, akinek új és új emberekkel kell dolgoznia. — A­ népbírák magatartásával kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy nem szeretem az ítélhető gépe­ket. A szigorú, de igazságos ítéletek híve vagyok. Aki részt vett az or­szág tönkretételében, az mindenre való tekintet nélkül bűnhődjék. Ér­dekes példa eddigi gyakorlatom­ból Günther Gabriella tizenhatéves, sváb lány esete. A leány kijelen­tette, hogy a terhére rótt két halá­losan végződő besúgást más írta és vele csak aláírattak anélkül, hogy tudni volna, miről van szó. Bíró­­társaim hajlottak arra, hogy hitelt adjanak védekezésének, én, azonban kierőszakoltam egy hathónapos íté­letet. A fejlemények engem igazol­tak. A kis ártatlanság, amint el­hagyta a tárgyalótermet, azonnal bebizonyította, milyen öntudatos nyilas. A folyosóm várakozó roko­nait, karlendítéssel és „kitartás“ fel­kiáltással üdvözölte. — Állandóan figyelemmel kísérem a­­többi tanácsok munkájét is, meg­beszélem az ügyeket népbírótár­saimmal. Megfigyeléseim alapján helyesnek tartanám, ha minden párt iskolázná saját népbíráit. A párt legjobban bevált népbírái és világ­nézetileg legképzettebb vezetői tart­hatnának előadásokat ezeken a bírói tan­foly­a­m­okon­ * Ezt láttuk A PÁRTNAPO... • --------^ — Kedd, délután hat óra. Pártnap. Az ajtóban állunk, az egyik párt­­szervezet ajtajában. Erős a forgalom, egyre-másra nyomják a kilincset, egyre több arc tü­nedezik­­fel, egyre jobban telik a terem. Már csak néhány üres szék van a sarokban, hogy aztán az el­késve érkezőkkel az is megteljék, sőt még az előszobába is jusson néhány későn jött elvtárs. Várakozásteljes zson­gással teli a terem. Megkezdődik az előadás, amely a pártnap gerince. A közönség szinte lélekzetvissza­­fojtott csendben figyel. A falon a kalapácsos ember is mozdulat­lan mozdulattal emeli ütésre szerszám­ját, amely fegyvere is egyben, hogy szétzúzza a reakciót. Éppen erről van szó. Az előadó lel­kesen beszél, öntuda­ttal, határozott gesztusokkal. A háborút vesztett Ma­gyarországról szól, amelyet a reakció juttatott mai állapotába, aztán a reak­­cióról beszél, amely­ most sértődötten áll félre s vonul ré­­sz­nt értelmezett passzív rezisztenciába. Ez ellen az ál­­sértődöttség ellen, ez ellen a másnak semmit, önmagának mindent megbo­csátó hamis attitűd ellen zuhognak sza­vai, mint a pörölycsapások. Ez a reak­ció, amely végignézte a szocialista­veréseket, asssziszto­t a deportálásoknál, évtizedekig részvétlen közönnyel ,szem­lélte a munkásság tantaluszi küzdelmét a filléres bérek és milliárdos profit el­len, most szemérmesen „nem ér a ne­vem“-et igyekszik játszani —, de a figyelő tekintet ott látja ravasz szemé­ben az alamuszi éberséget, mikor tudná visszacsempészni magát régi, méltósá­s­­os helyére. Itt meg kell állnia a beszélőnek, mert a közönség közbeszól. Olyan erővel, olyan egy­ akarattal, hogy szinte megrendítő. Az egé­sznapi fáradságos munka után a gyárból, szerszám mellől idesiető hall­gatókból, akik az imént fáradtan, jóleső nyílt lózással terpeszkedtek ki a székeken, most kitör a tiltakozói­g hosszú pillana­tokig dübörög. Lassan ül el a zaj, de nem véglegesen. Most már szinte peremiként szakítják meg az előadót, lelkesen helyeselve, vagy elkeseredett elszántsággal tiltakozva. A tömeg feloldódott. A szónok meg­­ragadta s most viszi magával a hallga­tóit. Szinte egyek lettek­: a téma, a­/, el­mondottakban rejlő örök, változh­atatlan igazságok összeforrasztották őket. Hány­ pártszervezet tart ma pártnapot az egész országban! S mindenütt ugyan­ilyen lelkesen figyelő arcok, ugyanez az erő és elszántság! Hirtelen arra gondolunk: mni lenne, ha látná ezt a reakció!? Hogy rémülne el, hogy bújna vissza odújába! Mert neki is látnia kellene, amit mi, akik itt vagyunk, mindnyájan látunk és tudunk: az időseb­bek ifjúi lelkesedését, amelyben vágya,­s az ifjak komolyodó értelmét, amelyben ígérete ül már az eljövendő szebb korok­nak. (béta) A fasizmus megmérgezte, A SZOVJET MEGGYÓGYÍTJA a gyermeklelket Központi Elmegyógyá­s moszkvai szati Intézet gyermekklinikájára nagy csoport különféle korú gyermeket hoz­tak, akik sokáig voltak német­ meg­szállta területen. Ezek a gyermekek szörnyű kínzásokon estek át. A gyer­mekklinikán több mint 25 éve dolgozó Szuahareva Agrafena professzor me­sélt nekem kis pácienseiről, akiknek életrajzai szörnyű vádiratot jelentenek a hitlerizmus ellen. — A 61 éves Valeria Kozlova anyja, nagyanyja, nővérei és fivérei estek ál­dozatul a szörnyű gázkamrának, amely­nek segítségével a német vadállatok tömegesen semmisítették meg a szovjet embereket. A véletlenül életben maradt gyermek történetesen meglátta gázzal leült rokonainak holttestét és azóta Valja a teljes apátia állapotában van. Nem akar enni, folyton sír és csak ezt hajtogatja: „Mind meghaltak.“ — Nem kevésbé tragikus a 14­­éves, serdületlen Vadim Kuznyecov esete. A fiúnak sikerült megszöknie a német őrizetből, amikor más szovjet polgá­rokkal együtt német kényszermunkára hajtották. Elmenekülve az üldözések elől, Vadim Kuznyecov körülbelül egy éven át az erdőben, a környező fal­vak,­ padlásain és pincéiben bujkált. A né­metektől való rettegés a gyereknél ül­dözési mániává fajult, amelyet eddig nem lehetett meggyógyítani.­­ — Egy beteg leánykának, Irina Grine­­vának nem egyszer jelen kellett lennie tömeges kivégzéseknél. Őt magát a néme­tek bekergették egy kunyhóba, amelyett a sartfon rágyújtottak. A leánykát öntu­datlan állapotban dobták ki az ablakon. A szovjet közegészségügyi szolgálat nagy figyelmet szentel ezeknek a gyer­mekeknek, akik lelki sérülések áldozatai lettek. A moszkvai Központi Elmegyó­gyászat minden szükséges eszköz felett rendelkezik, hogy azokat a gyermekeket, akiknek lelki életét a fasizmus szörnyű­ségei megbénították, teljesértékűekként adja vissza­ az életnek. A gyógyintézet Moszkva környékének legfestőibb részén fekszik. A kezelést az ország legjobb­­ideggyógyász szakorvosai végzik és az intézet fel van szerelve a legtökéletesebb gyógyászati eszközökkel. Az iskolaköteles korban levő gyerme­keket tapasztalt pedagógusok tanítják. A gyermekek egyes csoportjai a kórház állat- és növénykertjében játszanak. A gyermekek irorlatmi,művészeti újságot adnak, ki, amelyben elhelyezik vázlatai­kat, verseiket, meséiket. A szovjet állam mindent megtesz, hogy a fasiszta állatiasság fiatal áldozatai elfelejtsék az átélt szenvedéseket és íogy azok, akik ezekben a szenvedésekben bűnösek, elvegyék méltó büntetésüket. R. Zvermna A két munkáspárt egysége biztosítja a reakció elleni harc sikerét A Savoieil dem­ok­r ■■1 a Párt­­ ás Mag­yar Kommunista Párt VII. területi szervezete közös sport­­napot rendezett a Dohány ucca 76. szám alatt levő két illeti köz­pontunkban. A Marseillaise és az Internacio­­nálé hangjaival kezdődött­­ az együ­ttes pártnap, majd a Szociál­demokrata Párt VII. kerületi szer­vezetének dalkara énekelt, utána pedig Ruttkai Éva szavalata kö­vetkezett. Száva István elnöki megnyitó­­jában rámutatott arra, hogy a külföld megbecsülése olyan mértékben tér vissza Magyar­­ország iránt, amilyen mérték­ben leszámol az ország demo­kratikus közvéleménye a reak­ció maradványaival. Réti László, a Kommunista Párt részéről szólalt föl. Rámutatott arra, hogy a Szovjet­ Unió mind bel-, mind külpolitikájában mindig a né­pek szabadságáért küzdött. Szakosíts György hangsúlyozta, hogy csírájában el kell fojtani min­den újabban jelentkező reakciós kísérletet is. E harc sikerének a legbiztosabb zá­loga a két munkáspárt szét­bontha­tatlan harci e­gysége. A hatalmas tömeg hosszantartó lelkes tüntetést rendezett a Szociál­demokrata Párt és a Kommunista Párt egysége mellett és a reakció ellen. Rövidesen megnyílik a Gellért szálló CITROM pótló akkor jó, h­* - márkája A POLL? 11V4 ­ A főváros vezetősége az idegen­forgalmi szempontok figyelembe­vételével elhatározta a Gellért szállónak mielőbbi helyrehozatalát. Az újjáépítési miniszter 15 millió pengőt utalt ki a szálloda helyre-, állítási költségeire. A munkálatok már megkezdődtek és 91 szobával néhány héten belül megnyílik a­ Gellért szálló. A margitszigeti Fe­dettuszoda megnyitásának régóta húzódó kérdését most a főváros vette kezébe. „A Gestapo foglya voltam“ — a címe Petyke Mihály most megjelent politikai riportregényének. Szerző ellenzéki újságíró volt és mint ilyen került a Gestapo karmai közé. Él­ményeit lélegzetállító hűséggel ve­tette papírra. Politikai regénye leg­alább annyira történelmi dokumen­tum, mint irodalom Izgalmas ol­vasmány, amely fölülmúlja a leg­fantasztikusabb detektívregények borzalmait. A Szociáldemokrata Vasutasok nagygyűlésén, vasárnap, e hó 8-án d. e. 10 órakor, a XIV. ker., Szent Domonkos utca 13. sz. alatt dr Kies István, Pozsgay Gyula kereskede­lemügyi államtitkár, Vizi András, Rákosi Elemér szólalnak fel.

Next