Világosság, 1946. április-június (2. évfolyam, 75-144. szám)

1946-04-02 / 75. szám

2. év, 75 szám inni Minin ii un linem­ ii mosa Az Országgyű­si Könyvtár állolvalogástól törölve. Budapest, 1946 április 2. kedd Ára pengő Mai számunk 8 oldal A magyar közvélemény mintegy két hete feszült érdeklődéssel várta Nagy Ferenc miniszterelnök, pécsi beszédét, amelyről a sajtó közlései alapján annyi kiszivárgott, hogy állást fog foglalni a magyar belpoli­tika és külpolitika, valamint a gaz­daságpolitika döntő kérdéseiben. Nagy Ferenc miniszterelnök vasár­napi pécsi beszéde mindenképpen megindokolta a feszült érdeklődést. A miniszterelnök részletesen foglal­kozott a magyar köztársaság minden politikai problémájával és kül- és belpolitikai vonatkozásban leszögezte a koalíciós kormány álláspontját. A miniszterelnök kíséretében lévő politikusok szinte egyöntetű véle­ménye szerint Nagy Ferenc beszéde nem is népgyűlési, hanem komoly és országos jelentőségű politikai meg­nyilatkozás volt. A pécsi Széchenyi téren összegyűlt hatalmas tömeg nyugodt figyelemmel hallgatta a miniszterelnök megfontolt beszédét és fegyelmezetten figyelte az ország döntő kérdéseinek felvetését. Nagy Ferenc miniszterelnök pécsi megnyilatkozásának jelentőségét az egész ország átérezte. A szombat délben induló különvonaton elkísérte a miniszterelnököt dr Ries István igazságügyminiszter a Szociáldemo­krata Párt, Rajk László belügymi­niszter a Magyar Kommunista Párt ét Keresztury Dezső, a Nemzeti Pa­­naszpárt részéről. A Független Kisgazdapártnak majd minden minisztere Pécsre uta­zott, ott volt Gordon Ferenc pénz­ügyminiszter, Tombor Jenő honvé­­delemügyi miniszter, Dobi István földművelésügyi miniszter, B. Szabó István államminiszter, Bárányos Károly közellátásügyi miniszter, Antall József újjáépítési miniszter, Vargha Béla, a nemzetgyűlés elnöke és a Független Kisgazdapárt állam­titkárai, Balogh István miniszter­elnökségi államtitkár vezetésével, ij Sok független kisgazdapárti képvi-­­selő, az összes budapesti napilapok,­­ valamint az orosz, angol és az ame-' rikai sajtó munkatársai is részivel- , sak a B^pgsz&B&csv, amelyre sas a patri­cikai katonai misszió hat tagjai autón utazott Pécsre. A miniszterel r­ö­sz k­ülönvon­a­tát vasútállomáson mindenütt küldött­ségek vártá­k s majd minden állo­máson nagy tömegek várakoztak a vonatra. Dombóvárott, a há­rm vár­megye összeszögelésénél, Baranya, Tolna és Somogy küldöttségei üdvö­sen éki a miniszterelnököt. A pécsi állomáson, ahová a vonat menetrendszerű pontossággal futott be, hatalmas ünneplő tömeg várako­zott. A honvédzenekar a Himnuszt játszotta, majd Tolnai József Pécs szociáldemokrata polgármestere üd­vözölte a miniszterelnököt. — Öröm és büszkeség tölt el ben­nünket pécsieket — mondotta —, hogy a magyar köztársaság első mi­niszterelnökét hivatalos minőségben itt üdvözölhetjük. A város lakossá­gára nézve nagy megtiszteltetést je­lent ez a látogatás, mert kormánya programjáról annak a vármegyének székhelyén nyilatkozik, ahonnan el­indult. A miniszterelnök az üdvözölő beszé­dek után kíséretével autóba szállt és a városba hajtatott. Este a pécsi Nem­zeti Színház társulata a pesti ven­dégek tiszteletére Koós Károly, „Budai Nagy Antal“ drámáját mu­tatta be fővárosi nívójú előadásban amelyből különösen kitűnt Horváth Jenő alakítása. A díszelőadás után Pécs városa a magyar demokráciá­hoz méltó egyszerű vacsorán látta vendégül a vendégeket. Vasárnap délelőtt a miniszterelnök és államtitkárok a városháza hiva­tali helyiségeiben különböző küldött­ségekért fogadtak. Közben megkezdő­dött a vidék felvonulása. Népviselet­ben öltözött csoportok, szekeres ban­dériumok vonultak fel és a vonato­kon egymásután érkeztek a vár­megye különböző pontjairól a kül­döttségek. 11 órakor nyitotta meg a nagy­gyűlést Perl Viktor, a Független Kisgazdapárt pécsi szervezetének elnöke. A szónoki emelvény mögött foglalta­k helyet a miniszterek, az alsó sorban Bi­e István igazságügy­miniszter, Rajk László belügyminisz­ter és Keresztury Dezső kultusz­­miniszter, mögöttük a Független Kisgazdapárt képviselői és a háttér­ben színes népviseletbe öltözött cso­port. Amikor a miniszterelnök a mikro­fon elé lépett, a hatalmas tömeg éljenzéssel fogadta. Nagy Ferenc miniszterelnök álta­lános figyelem közepette lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején visszapillantást vetett a múlt küz­delmeire. — Az első világháború utáni Ma­gyarországon — mondotta — elő­ször letörték a demokráciának a munkásoldalról feltörő forradalmi megjelenését, azután szétzüllesztet­ték a paraszt­demokráciát és intéz­ményesítették a reakciót a világ legüresebb, legtartalmatlanabb és legléhább jelszavának, a szegedi gondolatnak a jegyében. (Ügy van!) — A reakciónak ezeréves tapasz­talata volt, ezeket a tapasztalatokat érvényesítette részint önzésből, ré­szint a saját vezetői képességébe vetett vak hittel. A nagytőkét olyan kiváltságokhoz juttatta, amelyek­­ révén az ipari termelésen és hitelen keresztül szolgaságba hajtotta az egész dolgozó társadalmat. — Én ezt a ham­isí­tat­lan képet állítom oda, mindazok elé, akik nem akarnak elmélyedni a régi és mostani, a reakciós és demo­­kratikus világ összehasonlításá­ban, hanem könnyen ráhagyják­­ a mai suttogó reakcióra, hogy milyen jó is volt az a régi világ. ■— Ezt az állapotot nem xnagys rázhatja meg a reakció soha, sem a trianoni állapottal, sem a gazda­sági válsággal, mert a magyar fej­lődés igazi akadálya az volt, hogy nem a nép kormányzott, nem volt demokrácia, a vezetőknél bölcsebb nép nem juthatott szóhoz. Azért törhetett be hozzánk ilyen könnyűszerrel az őrült nemzetiszocializmus, mert az igazi magyar nép szolga­ja sze­gény volt. (Ügy van!) Ha a dolgozó nép irá­nyíthatta volna a külpolitikát és kezébe vehette volna a belső rendet, akkor véres küzdelem árán is meg­akadályoztuk volna a háború terje­dését. A magyar társadalom és a kormány történelmi feladatairól beszélt Nagy Ferenc Pécsett Állást foglalt az antiszemitizmus ellen és bejelentette a nagy iparvállalatok államosítását Fontos külpolitikai megnyilatkozások a pécsi beszédben A demokrácia nem lehet politikai kísérlet . Ebből az állapotból kellett ne­künk átlépni a szörnyű háború, a mérhetetlen pusztulás és az ország összeomlása árán, a demokráciába. Sok ember arcán még ma is meg le­het látni a nyilvános és eltitkolt fintort egyaránt, amikor ez a szó: demokrácia elhangzik. Ezt a fintort a demokrácia öklével, a jóhisze­­műeknél barátságos megértéssel a demokrácia áldásainak bebizonyítá­­sával kell megváltoztatni. A demiokrácia a második világ­háború után már nem lehet po­litikai kísérlet, amelyet felvált­hat a régi rendszernek valami­lyen javított formája, hanem örökös és végleges politikai életforma, amelyért élni, dol­gozni és ha kell, meghalni is érdemes. (Éljenzés, taps.) Érdemes érette és benne élni,­ mert reményt nyújt a legszebb hármas politikai eszménynek, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszményé­nek a megvalósulására. — Érdemes érette dolgozni, hogy tökéletes legyen, hogy megadja a dolgozó magyar embernek a nyu­galmat, a békességet, a tisztes meg­élhetést, hogy megszüntessük hibáit és levessük róla mind a múlt csöke­­vényeit, mind a jelen túlzásait. — De inkább érdemes meghalni is érette, ha kell, mint mé­gegyszer vállalni a bukást, visszaengedni a múltat a nép elnyomásával, új sze­rencsétlenségek sorozatának meg­indításával. . Meg kell fogadnunk azt, hogy a nép kezébe adott hatal­mat soha többé nem engedjük el­venni tőle, sem erőszakkal, sem­ a mai helyzet nehézségeinek igazság­talan felhánytorgatásával, sem széts szóval, sem ravaszsággal (Éljenzés, taps.) — A demokrácia örök időkre való b­ebiztosításának sok feltétele vasi- Először mindjárt arról szólok, hogy

Next