Világosság, 1947. október-december (3. évfolyam, 223-298. szám)

1947-11-11 / 257. szám

tányság vezetőjének irodájába és onnan rendőrségi igazolvá­nyokat és eredeti körpecséteket lopjon el. Ettől kezdve eltűnt a rendőrség szeme elől. Ezután már mint „nyo­­mozószázados és rendőrtiszt“ mű­ködött tovább. Hamis rendőri igazolványával könnyebben, tudott betörni é­s fosz­iá­togatni, mert ha a­­helyszínen­­gya­núsnak találták, mindig­­tudta iga­zolni magát, mint rendőrtiszt. Az államvédelmi osztály a statá­­riális tárgyalásra részletesen elké­szítette Mészáros István-Hekus Dénes bűnlajstromát,­­ aki racnjcsafó kéjgyilkos, nem csak közönséges bűnöző volt, hanem a leghirhedtebb kém, a fasiszta Magyarország egyik legaljasabb lelkületű besúgója. Jel­lemző, hogy ilyen emberekkel harcolt a náci kémszervezet a baloldali gon­dolat ellen. * Zsolnai László Vasárnap délután 4 óra 30 perc: T­atán elfogják a gyilkost­­ Vasárnap délután, négy óra har­minc perc. A főkapitányságon ülünk, abban a szobában, ahová negyvennyolc órája szakadatlanul özönlenek a telef­­kijelentések a megszökött gyilkos, Hekus Benéi — Mészáros István — hollétéről. A nyomozótisztek, akik­­ két napja megszakítás nélkül­­hajszolják­ a szökevényt, kihasználják a néhány percnyi szünetet, hátradőlnek szé­kükön­­és megpihennek. Valameny­­nyien kissé csüggedtek vagyunk. A jelek szerint Hekus Dénes kicsú­szott a budapesti főkapitányság hatásköréből... • Tata jelentkezik. De hirtelen berreg a telefon, az ügyeletes nyom­ozó tiszt gépiesen nyúl a kagyló után, ki tudja hánya­dik­­bejelentés, ki tudja,­ hol látta a gyilkost a bejelentő, akinek szeme előtt ötezer forint jutalom lebeg, készpénzben. Szinte oda sem ügye­lünk már. Néhány pillanat múlva, azonban a nyomozótiszt felugrik, arca izgatott lesz, kezével csendet int... Vezényszóra ugrunk fel vala­mennyien ülőhelyünkről. Izgalmas pillanatok, a nyomozó arca egyre pirosabbá válik. Végre lecsapja a kagylót és fej lőtt, remegő hangon jelenti:­­ _ Az Államvasutak központja értesített, hogy Tatán, az állo­máson elfogtak és őrizetbe vet­t­­ek egy bicegő férfit, akinek személyleírása tökéletesen egye­zik Hekus Déneséval Máris telefonon keressük meg a tatai rendőrséget- Öt, nehéz, izgal­­ommal teli perc múlik el, akad, aki reménykedik, akad aki nem hiszi. Végre,­ Tata jelentkezik! Hirtelen ismét csend lesz a szobában. Némán hallgatjuk a telefonáló szavait. Bevallotta ! Fekete kucsma... Igen... sötét felöltő... seb az orron, kötés a lábán... Halló... igen... be­vallotta, hogy ő Hekus Dönci­­.„ Köszönöm. Azonnal indulunk, tartsák erős őrizetben! Mire leteszi a kagylót, már a­­szo­bában tolong a főkapitányság vala­mennyi nyomozója, aki éppen szol­gálatban van... Sikerült! Villámgyors intézkedések és je­lentések következnek. Öt óra után néhány perccel már a főkapitány­ság épülete előtt, várakozik az Belvárosi Színházban November 11-én, kedden este: Pagnol-Nivoix: Dicsőség vására M­agyar Színházban november 13-án, csütörtökön este: Navarrai Margit (Bajor­ Tímár) , Sportcsarnok Varietében november 17-én, hétfőn este: Katja, a medve és a­ többi v­ngatrakció Jegyek válthatók a Népszava jegy­irodájában. Erzsébet körút 17. Telefont 223-447. Szocialista Szín­házbarátok szelvényeit beváltjuk. A­ csoport hatalmas autója és két személykocsi. Korda detektívfőnök­­helyettes, Hámos alezredes és Mág Bertalan csoportvezető után fel­ugrálnak az autóra a nyomozócso­port tagjai. -Az autók berregve in­dulnak el, robogunk Tata felé. Egymásután tűnnek el m­ögöt­­­tünk a kisméterkövek, közeledik a cél, ahol az utóbbi évtized legvak­­merőbbe gengszterét, Hekus Döncit őr­zik, hogy ismét átadják az ügyészségnek, ahonnét péntek este megszökött. Tata község utcáin robogunk már, amikor megállítjuk kocsinkat, hogy egy járókelőtől a rendőrség után­­ érdeklődjünk. Jól­öltözött férfi­ magyarázza az utat, azt is megkérdjük tőle, hogy bizo­nyosan itt van e még Hekus Dömért 2 Világosság Kedd Megbilincselve, összeszijaxva bóbiskol Hekus Dönci... —■ Ki azt — kérdi az ismeretlen. — Nem ismerem... Megérkezünk a rendőrség elé. Leugrálunk a kocsikról, a kapi­tányság épületébe megyünk. Az egyik szobában megpillant­ják az elfogott gyilkost. Kezén erős ki­lincs, lába összeszíjazva- Arca sápadt, szeme beesett. Bóbiskol. Fel sem pillant, amikor belépünk. Körülötte őrzői, figyelik minden mozdulatát. Tizenöt ember állhat a Szobában... Harmincöt év körüli, bajuszos férfi jelentkezik a detektívfőnök­­helyettesnél: Lusztig Mihály nyo­mozó hadnagy, aki Hekus Dénést felismerte és elfogta. Szerényen, kötelességszenttel katonás rövid­séggel jelenti, hogy mi történt va­sárnap délután. Az embergyűrűn át Lusztig had­nagy, közelébe férkőzünk. Szabadkozva kezd beszélni: " — Délután három óra előtt né­hány perccel, feleségemmel Vértes­­szől­­ősön — ebben a­­Tata melletti faluban lakom — az állomás felé igyekeztünk. . Az épület­ előtt mindketten fel­figyeltünk egy férfira, aki egy másik férfit cipelt a hátán. Közelebb mentünk, a feleségem ek­kor hirtelen megrántotta karomát és izgatottan fülembe súgta: — Te, ez a Hekus Dönei! fényképét, erre nevetve mondta: „Tényleg, egy kicsit hasonlít“. Konokul tagadott addig, amed­dig nem kattant csuklóján a súlyos vasbilincs. Ekkor lehaj­totta fejét, megtört és így szólt: „Én vagyok Hekus Dönei, be­vallom ... Most már egészen mindegy!" — Hogyan­ viselkedett a gyilkos! — kérdezzük. — Cinikusan. Ilyeneket mondott: „Ha nem lennék beteg, öt ilyen . .pali* sem fogott volna el, mint maga, hadnagy úr! Ilyen külö­nleges gonosztevővel még nem is találkoztam. Mit fog csinálni hadnagy úr az ötezer forintos jutalommal? Sze­rényen, mosolyogva válaszol: — Lesz helye a pénznek, higgye el. Bútorom, berendezésem nincs, mindent elraboltak annak idején a nyilasok... ■......­­ A beszélgetést indulási , parancs szakítja meg. „Donéit“ három­ nyomozó fel­­nyalábolja és felteszi az R-cso­­port autójára. A­­kocsikban mi is elfoglaljuk de- 99Bécsbe akartam szökni“ Merre akartál jutni, Pista ! —­ kérdezzük tőle. — Bécsbe. Gondoltam, elkülök Komáromnál egy ladikot és át­lépek a határon. Leülöm azt a husz-harminc napot, amire til­tott határátlépés­­miatt ítélnek, aztán tovább lógok. Hej, csak ne fájt volna a lábam­! Délután már ott is mentem volna Vértes­­szöllősön a futballmeccsre, itt , szerettem volna„flepniket“ is... . “7 ^fih^kidején megígérted, táv­iratozni­ fogsz a rendőrségre, merre vetted utadat? Hiába vártuk, a táv­irat nem érkezett meg. — Beteg­ vagyok, kérem mondja kínlódva —, nem mehe­tett minden úgy, ahogyan én akartam...• * —M­i és mi lesz ezután1? *--•I ~ Tudják azt maguk is — mondja nevetve. — Felakaszta­nak.*.. Az autó útrakész, tovább indu­lunk, a sötét éjszakában. Hekus Dönci almát eszik az­ úton, hol ne­vetgél, hol pedig fájdalmáról pa­naszkodik.. . Tíz óra után állnak meg az autók a főkapitányság épü­lete előtti A bejáratot ellepik rend­őrök, nyomcozók, tisztek és az érdek­lődők. A sűrű ködben három detek­tív emeli ki a kocsiból Hekus Dön­cit, aki ném­én hajtja mellére fejét. Nem­­néz már senkire, nem ezel semmit, jól tudja: eddig volt, nincs tovább. .. Demeter Imre (A tudósítás folytatása, a 3. oldalon.) 99Hátamra vettem a gyilkost“ Azonnal elővettem az­­egyik új­ságot, ahol a gyilkos képét közöl­ték. Abban a pillanatban én is fel­ismertem. A férfi közben az állo­másra vitte a gyilkost, én termé­szetesen követtem őket. A perronon a bicegő fiatalemberhez léptem­, aki ekkor már egyedül várta a vonat érkezését. Felszólítottam, hogy igazolja magát. Megtagadta. Aztán azt mondta, nincsenek nála az ira­tai. Villamosszerencsélenség alkal­mával sebesült meg. Szilágyi Ist­vánnak hívják. Közöltem vele, hogy először a tajtai kapitányságra, m­ajd onnét kórházba viszem. Hátamra vettem a gyikost és egy rendőrbajtárs segítségével feltettem a tatai vonatra. Hekus Dönci közben szótlan volt, nyö­gött állandóan és azt hangoz­­tatta, hogy szörnyű fájdalmai van­nak. „ Bevallom, én vagyok Hekus Dönci“ Mire Tatára érkezett a vonat, már mindenki­­ adta a községben, hogy Hekus­­ Dönci kézrekerült. Valóságos ostromot intézett a la­kosság az állomás ellen. Különösen a nők akarták látni a rablógyil­kost. A kapitányságon aztán, kö­zöltem vele, hogy feljen.értény Ta­tHJ. X.L­ogadta.'. ’Megmutattam az újság Tyünket­ig indulunk Budapest felé. Az újságírók autója, a süvít köd-*­­ ben, a báriban ■ megcsúszik,­ a követ­kező pillanatban pedig az árok felé repül. Csak egy villany­pózna ment meg a felborulástól. Valamennyien epet­­szeltünk­ ki a törölt kocsiból, Hekus Dönci pedig megjegyzi a de­tektívek között: — Magukra is szerencsét hoz­tam, pedig összeirkáltak rólam mindenfélét... A javítási időt felhasználjuk az elfogott gyilkossal való beszélget JjfKE®­,­­Hekus Bűneire világítunk.' Tiltakozik. — Oltsák el a lámpát! Bám­ a fény... Rendőrkézen 3 rém­hírterjesztő A belügyminisztérium államvédel­mi osztályának népügyészségi ki­­rendeltsége folytatja a rémhírter­jesztők elleni hadjáratot. Ennek so­rán elfogták és­­őrizetbe vették Nagy József 23 éves pesterzsébeti asztalost, aki a Magyar Fésüsfonó­s­yár munkásai között faji és feb­­­ezeti gyűlölködést hirdetett, any­­nyira, hogy a gyár­­munkásai végül meg akarták lincselni. Nagy Józse­fet csak a karhatalom közbelépése mentette meg­ .Ügy apósak Pesterzsébetem Tóth Kálmán 32 éves vegyészeti gyáros, a Sulyok-párt volt helyi titkára, je­lenleg lúgkőfeketéző, került őrizetbe rémhírterjesztés miatt. Állandóan, ven«,■ in»wv­u»ier nem »»** ■/«««, izgatott a demokrácia elleni,­ mint-­ hanem Dél-Amerikában tartózkodik, hogy azonban őrizetbevét­elekor el­mebajt szimulált, egyelőre csak rendőri felügyelet alá helyezték Végül ugyancsak Pesterzsébeten fogták el Boda Istvánnét, aki a pacsirtatelepi piacon az asszonyok között izgatott a demokrácia és a jelenlegi állapotok ellen. Nagy csa­ládjára való tekintettel nem­ vették őrizetbe, de az eljárást megindítot­­ák ellene. Tatáról jelentik: Az itteni rend­őrség letartóztatta Henkel Dezső baji községi jegyzőt és Kocsis ■Mi­hály gazdálkodót rémhírterjesztés miatt. Henkel határozottan tudni vélte, hogy Hitler nem halt meg. Zilliaeus az USA ügye­tlen és kihívó külpolitikájáról (London­ — AfP) Zilliaeus az Angol—Szovjet Társasá­g ülésén va­sárnap Glasgowban kijelentette: • — Az USA-t jelenleg kormányzó államférfiak ügyetlen és kihívó külpolitikát folytatnak és­­az amerikai kongresszus magatartása ellen­séges mindennel szemben, amit a m­unkáspárti kormány és az­­dpgos munkások tesznek. ■ * ... A Marshal letervell­­kapcsolatban Zilliaeus kijelentette? — Marshall annyira, összekeverte a gazdasági újjáépítést az ideoló­giai harccal és a politikai intrikád­al hogy ugyon kétesz lehet-e a tervr­­ek bárminő- üdvös katenor

Next