Világosság, 1948. április-június (4. évfolyam, 75-147. szám)
1948-06-24 / 143. szám
AHOL TÁNCOT ROPNAK A BÉNÁK, KURJONGATNAK A NÉMÁK ÉS HÚSZON EGYEZNEK A VILÁGTALANOK A „KÉT JÓMADAR”-BAN Kihalt és csendes a környék így tízóratájt a Baross utca végén. Negyedóránként villamos dübörög az úttest közepén, a kocsik belsejében dintősarcú perifémalakók bóbiskolnak, akik napi munkájuk végeztével otthonukba térnek. Ott, majdnem a Kápolna térnél azonban pislogó ablakpár néz a sötétséggel farkasszemet és az ajtót helyettesítő függöny mögül cincogó cigánymuzsika szűrődik ki. Oda tartok. Rozsdás tábla fityeg a bejárat felett s nagy akom-bákom betűkkel ráfestették a cég nevét: „Vendéglő a Két Jómadárhoz". Rozzant és sivár csapszék ez a vendéglő, omladozó tetejét szél és eső tépázta, a falu pedig talán sosem látott vakoltat. Rosszarcú, mankós és fekete szemüveges közönség ül az asztalok mellett, jasszok és vagányok, akik napközben szánalmas külsőt öltenek és alamizsnáért könyörögnek a város különböző pontjain, de éjszaka épen és vidáman dorbézolnak itt a kocsma falfii között, is „míg" tédMÁt. A bejárat mellett üres asztalhoz telepedem. A kocsmáros unott arccal végigmér, majd kérdezés nélkül féldeci torokmaró pálinkát tol elém. Azután, egy újságba temetkezik, Tahin az idők végezetéig böngészné a sorokat, de a sarokban felmordul egy borízű hang: — Sándor bácsi, két litert a kadarból! Sándor bácsi a szokott unott mozdulattal üveg után nyúl, majd a borízű hang gazdája elé lép, tíz forintot leér tőle és csak utána szolgálja ki. A „Két Jómadár“-ban jő az óvatosság! A borízű hang ugyan morog valamit, de az első kortyok után megbékél, majd később bágyadt mosollyal bámészkodik a menynyezet felé... Pontosan harminchatan, ülnek az asztalaiénál. Valamennyien kopott katonagúnyát hordanak, pedig saját bevallásuk szerint sosem voltak katonák s a homlokukon, karjukon, lábukon éktelenedő fehér kötés ép testrészt takar, fekete szemüvegük mögül gyanakvó és cinkos pillantással pislognak a szemetmaró sűrű füstben. ők, kérem, úgynevezett „hivatásos nyomorékok", foglalkozásszerűen koldulnak s a régi bevált recept szerint festékkel, vazelinnal és pólyával torzítva önmagukat, valóban jelentős bevétellé változtatják át a járókelők szánalmát. Külön asztalnál ülnek a „vakok". Nyolcan vannak. Mintha színpadon történnék, gyakorlott mozdulattal zsebbe süllyesztik sötét pápaszemüket — milyen vidáman kacsintgatnak —, azután az asztal közepére dobják aznapi keresetüket. Gyűl, gyűl az apró, ők mohón számolni kezdenek, szemükben megcsillan az uzsorás sóvár kapzsisága. Talán negyedórát vájkálnak a rézpénz között, 20 filléren összevesznek és káromkodnak, végül, a „rangidős“ közli az összeget: — Négyszázötvenkettő hatvan... is jobb számolás és ösztönös következik és végül közel hatvan forint üti Mindegyikük mariját. Bizony szép bevétel. A naphosszat verejtékező szakmunkás kétnapi keresete ... Ezután az asztalhoz intik a cincogó cigányokat, két marék rézpénzt hajítanak, az alázatosan hőkölő füstösök közé, majd kórusban dalolni kezdik: — Száz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes fekete fene ... öt perc múlva már táncolnak ,és ugrándoznak s a duhaj dal végénaz egyik „vak" félóráit: — Lajos, most látom csak, hogy menynyire megkopaszodtál! Meglibben az ajtópótló függöny. Magas, izmos férfi jön be, hónap alatt négykerekű kiskocsit cipel. Megismerem. Napközben, az Emke kávékál előtt kocsikázik, guggoló helyzetben, mint a féllábát vesztett nyomorék. A nevet is megtudom: Juhász Sándornak hívják és Kőbányán lakik. Egyenesen a „bénák" asztalához megy: — Szervusztok haverok! Adjatok valami trinket, mert ég a pokol! — Na, mennyi volt a lóvél Az Emke kiskocsivá fitymálóan bigygyeszti a száját: — Lóher nap volt. Csak három huszas. Ezután összebújnak és sugdosni kezdenek. Sajnos, csak mondatfoszlányokat hallok, de így ismegértem, hogy a másnapi haditervet beszélik meg. Eszerint a Belvárosban változatlanul „hazatért orosz hadifogolynak“ adják ki magukat, mert ott ez hatásos. A Lipótvárosban viszont eredményesebb ,reportáltnak" lenni, míg Budán az ,,elhurcolt civil" kifejezés nyitja meg leginkább az erszényeket. Megértem még azt is, hogy újabb két kiskocsit kell szerezniük, mert a Zsóri névre hallgató „hozzátartozóit elveszített deportált“ két makkegészséges fia is rövidesen „munkába áll", s a közeljövőben már a trösztösített dinasztia kocsikázik majd valahol a Dunakorzó táján. A papi ISO—200 férültért... — Bizony, nehéz az élet — dünnyögi maga elé a Zsóri s a kollégák búsan bólogatnak. Ám egy Takács nevű „polgári elhurcolt" feltalálja magét, kártyát vesz elő és a következő pillanatban szaporán osztani kezd. Huszonegyeinek tízforintos alapon. 'veéve-mi a k&UuM&Jana Lassan éjfélre jár. A tömeg nej, a hangulat tetőfokra hág, a „vakok, bénák, süketek és némák“ kiírjongatásától és ugrándozásától szinte zeng a rozzant csárdafal. Lajos, a prímás ugyancsak izzad, de boldogan vigyorog, mert e kalapjában megszámlálhatatlan rézgaras csörren. Itt mulat, itt szórja a pénzt a pesti kolduslánadalom zöme. Itt látom a Miami előtt hempergő, Karcsit, éppen tíz forintot nyert. Itt látom a Broadway imádkozó és szemforgató dervisét, jelenleg káromkodik, mert valaki véletlenül nyakon loccsintota egy kis fröccsel. Itt látom a Teréz-templom „fagyottlábú“ Jóskáját,, éppen a‘csárdást ropja. Az elfogyasztott szesztől csuklik,, mekeg és bőg az Oktogon Jancsi bácsija, aki napközben csak mutogat, mert „némának született“ és itt csapkodja az asztalt a Meteor-kávéház bottal csapkodó házi vakja is. Mind itt vannak ők, a minden hájjal megkent brávók és szélhámosok, akiknek régen internálótáborban lenne a helyük és nem a pesti uccán. Az utolsó villamossal robogtam ki az álrokkantak tanyájáról. Amikor a Baross uccánál leszálltam, két feketeszemüveges férfi szólított meg: — Szegény világtalan, csak néhány fillért. Ösztönös mozdulattal az erszényemért nyúltam, de félúton meggondoltam magam. Átadtam őket az első rendőrnek... Garamvölgyi Artúr dve. Gosztonyi I.njosní *»131. Kis* Morani* n imaóra és a távollevő ílvári\ Gosztonyi Györpy neveflxin jelejif.i. h«.?y ínártir'iaiá'it halt férjét, GOSZTONYI LAJOS jhirtapírót, aifolt a faseeet&heMurrcoHakás Korrházán 33M.Y febroár 21-én elpurati. tottsfe, 1*. hó li-Jáa .]. u. Vil órakor holycfflik, &rg.k z.'y'iirtalom.ra » rákoekeresztúri tenjetaijen, a kojihád mártírok pank Málájában. * 2 Mássgráf Csütörtök Mtk, VI. 24 Megtalálták Gulácsy Irén színdarabkéziratának maradványai A vitéz utcai romház átkutatása közbezt tegnap délután a munkások megtalálták Gulácsy Irén ékszerkazettáját, amelyben ékszereken kívül egy kicsiny ezüstkoszorús plakett is feküdt. Egy másik érmén ez a felírás olvasható: "A Magyar Tudományos Akadémia Gulácsy Irénnek 1929“. A kazetta mellett majdnem teljesen megszenesedett papírmaradványok is haveriek, melyekről az első pillanatban azt hitték, hogy az írónő sokat emlegetett naplójából valók. Valószínűbb azonban, hogy csak néhány széljegyzetről van szó. Megtalálták egy színdarab kéziratának maradványait, is, de a kézirat majdnem teljesen olvashatóttanná vált. Az ékszerdoboz melett egy majdnem teljesen elszenesedett kopony maradványa hever. A romok eltakarítása közben egyébként előkerült dr Lacza István katolikus pap imakönyve és elszenesedett stólája is, továbbá egy kisebb vasdoboz, amelyben ékszerek vannak. Három holttest maradványait is megtalálták és felze 19-re emelkedett a vitéz uccai romház kiásott holttesteinek száma. WALLACE: Véget kell vetnünk a külföldi beavatkozások politikájának Nem Yorkból jelentik: Henry Wallace, a harmadik párt elnökjelöltje, kedden üzletemberekből álló gyülekezet előtt beszélt. Hangoztatta, hogy a trösztök és kartellek befolyást gyakorolnak Amerika külpolitikájára, monopóliumok létesítését mozdítják elő az olaj- és véstermelésben, továbbá az európai segélyprogram támogatásával mesterségesenszűkös helyzetet idéznek elő az országban. — _ Csökkkentenünk kell katonai kiadásainkat— folytatta Wallace - és véget kell vetnünk a külföldön annak a szellemi beavatkozásnak, amelyörökös polgárháborúkat idézhet elő és a monopóliumok érdekeit támogatja az amerikai nép és a világ valamennyi nép kárára HÍREK Mártírról emlékezünk, a szocialista hírlapi írás, szocialista gondolat, a szocialista küzdelem ifjú mártírjátról, Gosztonyi Lajosról, akit ma délután ki 2 órakor temetnek as rákoskeresztúri temetőben. A Népszava munkatársaként küzdött az elnyomott dolgosok szat hódságáért és a munkásosztályon belüli békcéért és együttműködésért. E harcban egyetlen pillanatra em rendült meg , amikor a magyarországi ellenforradalom végleg átcsapott a fasizmusba, csak megkettőzte elszántságát és hűségét. Gosztonyi Lajost, rendíthetetlen munkását a szocialista betűnek, elhurcolta a fasizmus, amely egyedül a gyilkolás érveit ismerte. Gosztonyi Lajos elpusztult, de feltámadt és él erősebben és diadalmasabban, mint valaha, az, amiért dolgozott és küzdött s amiért az életét áldozta: a szocializmus. Gosztonyi Lajos akiének holttestét a többi mártír tetemével együtt kiemelték a kópházi tömegsírból, hogy végső nyugalomra helyezzék a mártírok parcellájában, itt él közöttünk, mert emlékezünk rá, példájára tekintünk s maradéktalanul megvalósítjuk azt, amiért ő az életét kellett hogy odaadja. Szabó Lajos MÜNE-elnök botrányosan enyhe ítéletének megsemmisítését kéri a népfőügyész. A népbíróság annak idején tízévi fegyházra ítélte Szabó Lajos budapesti ügyvédet, a fasiszta ügyvédek hírhedt szervezetének elnökét. A vol MÜNE-elnök fellebbezett a NOT- hoz és ügye még az átszervezés előtt került tárgyalásra, így történt, hogy a szélsőjobboldali Szabi kétesztendős börtönbüntetéssel úszta meg súlyos bűneit. A népfőügyész most jogegységi jogrorvoslattal támadta meg a botrányos ítéletet és a NOT-tól új eljárás elrendelését kéri. " . Évek óta álnéven élt Magyarországon egy német állampolgár Az Államvédelmi Osztály népügyészségi kirendeltségének tudomására jutott, hogy a Buzicslie textilgyárban dolgozik egy Tóth József nevezetű szövőmester, akit tulajdonképpen nem Tóth Józsefnek hívnak, hanem Gast Érseknek. A nyomozás során csakhamar kiderült, hogy Gast Erich még 1923-ban jött Magyarországra, mint német állampolgár. Itt megnősült, zsidó származású asszonyt vett feleségül és hosszú ideig a Hajdúböszörményi Kötszövőgyár művezetője volt. 1944 őszén, Szálasi hatalomátvétele után megszerezte egy Tóth József nevű amurkás születési bizonyítványát. A felszabadulás után, amikor a Bartea-félegyárüzemben vállalt munkát, már Tóth Józsefnek nevezte magát és megfelelő iratokat is szerzett a születési bizonyítványhoz. Tóth azt vallotta az Államvédelmi Osztályon, hogy félt az internálástól, ezért használta a hamis nevet. Miután ellentmondásokba keveredett, azt gyanít, hogy 1911-ben fasiszta bűncselekményeket követett el. Az érdekes ügyben folytatják a nyomozást. Feljelentés egy belvárosi hölgy a fodrász ellen. Práger Zsigmondné, 41 éves magántisztviselőnő súlyos testi sértés miatt feljelentést tett a Petőfi Sándor uccai Fáraó hölgyfodrász ellen, akinél Prágerné imját festetett és tnyereltetett. Á hajfejtés után fejbőrén apró hólyagok keletkeztek és szeme alatt a bőr is megduzzadt. A rendőrorvos megállapítása szerint akémiai szer hatása, folytán súlyos bőrgyulladás következett be. A vizsgálat a Vágó-cég ellen megindult. Ötven forint jutalom annak, aki visszahozza elrepült törpe, kékhasú papsegélyeipat. Szent István körút 21. II. em. á. fej.