Világosság, 1949. április-június (5. évfolyam, 76-149. szám)
1949-06-29 / 148. szám
i 62V. Bruch Dezsőné, Weisz Izabella temetése jaríius28. án, kedden 12 órakor a rákoskeresztúri izr. temetőben. (x) „TELJES SZÍVBŐL" A szovjet könyvpiac legújabb nagy sikere Jetizar Malcev, Sztálin-díjjal jutalmazott szovjet író „Teljes szívből" című regénye. Malcev a távoli Altáj egyik kolhozának életét ábrázoló regénye mindenekelőtt azért érdekes, mert azt mutatja meg, hogy országuk fejlődésével egyidejűleg milyen gyorsan fejlődnek a szovjet emberek, mint keletkeznek és erősödnek meg jellemükben olyan új vonások, amelyeket a szocialista valóság alakít ki bennünk. Az író elbeszélését 1941 tavaszával kezdi. Derűs képet rajzol az altáji kolhoz boldog, dús életéről és sok költői sort szentel a fiatal Grunja és Rodion Vasziljeov szerelme leírásának. Házasságuk megkötése után néhány nap múlva kitör a háború. Rodion elmegy katonának. A szeretett férfitől való elszakadás, majd a Rodionról elterjedt halálhír azonban nem töri meg Grunját. A megpróbáltatás megkeményíti és feltárja lelke kiapadhatatlan gazdagságát. Ő is, mint a többi kolhoztársa felelősséget érez a szövetkezet munkájáért, a gabonáért, amelyre a frontnak és az egész hazának szüksége van. Malcev, az író megmutatja, hogy a munkához való viszonya legjellemzőbb az emberre. Az a kolhoz, amelyben Grunja dolgozik, a háború alatt is fejlődik. Maga Grunja kimélyíti agrotechnikai áldását, megtanulja, hogyan .A Sztálin-díjas fflabeo regényében Cp'iinfa és íQu'hila szertik egymást, — de a szovjetkaza iránti szeretet is szeretem’öté, nő, azt magához, emeli, utat altja és hiítdággá teszi kell lényegesen bőségesebb termést elérni, mint annakelőtte. Levelezni kezd Liszenkóval, a nagy szovjet akaddémikussal, aki minden levelére válaszol és értékes tanácsokkal látja őt4 agrotechnikai kérdésekben. Grunja a Kolhoz vezetője lesz. A regényben érdekfeszítő beszélgetést olvasunk Grunja és a Kommunista Párt képzelt bizottságának titkára között, akinek javaslatára Grunját agrotechnikai tanfolyamra küldik. „Azért küldjük el — mondja a titkár —, hogy könnyebben le tudjuk gyűrni az ellenséget és főként azért, mert gondolunk a jövőre ... Hiszen amikor majd visszatér a kolhozba, valami újat is fog magával hozni.” Így is történt. Grunja új ismeretekkel gazdagodva tér vissza szeretett kolhozába. Jelszarov Malcev a regény hősnőjét az új kommunista erkölcs hordozójául mutatja be. A regény másik erőssége, ahogyan bemutatja a halottnak hitt ifjú férj, Rodion alakját, aki a háború után visszatér a kolhozba. Rodion jól harcolt, kitüntetéseket szerzett és hadnagy lett. De már a fronton is csak a saját dicsőségére gondol. Rodiont ez az individualizmus a kolhozba való visszatérése után nyílt összeütközésbe sodorja nemcsak a kolhoz-tagokkal, de az őt forrón szerető Grunjával is. A kolhozban kitűnően dolgozó Rodion csak egyet akar: kitűnni. Ez a felfogás megmutatkozott munkáján is. Grimját érzékenyen érinti a férjével való viszálykodás, de most is megtalálja a szükséges erőt, hogy ne engedjen Rodionnak. Mint minden aszszony, küzd szerelméért, de ugyanakkor azt akarja, hogy férje leküzdje magában a múlt maradványait. Rodion lelkivásságba kerül és amikor már-már kiveti magából a kolhoz-közösség, végre belátja hibáját. Grunja és Rodion története a regény meseszövésének csak kerete. Maga a történet az új világ embereiről szól. Lehet, lehet, tessék besétálni!“ KIS: leszteek a Szíészkarnevál kikiáltói? Készül a július 2-án rendezendő Színészkarnevál nagyszabású műsora. Beszéltünk Gobbi Hildával, aki éppen a kikiáltókat szervezte meg a szombati karneválra. Néhány elég meglepő nevet hallottunk, akik szombat délután vasárnap hajnalig valóban berekedhetnek a „kikiáltástól": Baló Elemér, Ráday Imre, Pethes Sándor, Tapolczay Gyula, Tompa Pufi, Alfonso és Halmai Imre — hogy csak néhány színészt említsünk. Különböző dísztárgyakat nem kisebb művészektől lehet majd vásárolni, mint Bajor Gizi, Gombaszögi Ella, Tolnay Klári,Dayka Margit, Szörényi Éva, Mészáros Ági, Bulla Elma, Ladomerszky Margit, Honthy Hanna, Somogyi Erzsi, Sulyok Mária — és még legalább húsz élvonalbeli színésznő... Úgy tudjuk, a kikiáltók a közeljövőben próbát is tartanak az Angolparkban s szombaton „lehet, lehet, tessék besétálni!" A tatai kártyászművésze kiállítása A tatai bányászművészek műveiből rendezett kiállítást a Népművelési Központ Rákóczi út 30. szám alatti helyiségében mindenkinek meg kell nézni, aki képet akar alkotni dolgozó népünk kulturális felemelkedéséről. A dolgozók általános életszínvonalának emeléséhez hozzátrtozik a dolgozók kultúrnívójának emelkedése is. S hogy ez az emelkedés milyen mértékű, azt pontosan lemérhejük ezen a kiállításon. Sokan csodálkozva állnak meg az itt látható képek és szobrok előtt. • Nézd ezt az öregasszony-fejet, egy negyvenéves aknász mintázta! — mondja a kiállítás egyik látogatója a vele együtt csodálkozó fiatal hölgynek. És minden kép, szobor előtt megújul ez a csodálkozás. Ámulva olvassák a katalógusból, hogy az egyik képet egy 23 éves bádogos, a másikat egy 18 éves segédmunkás, a harmadikat egy 14 éves bányászgyerek festette. Amikor aztán elérkeznek ahhoz a pompás, gerendavivő munkást ábrázoló kis szoborhoz, melyet egy 12 éves tatai munkásgyermek mintázott, már szólni se tudnak a csodálkozásról. Pedig nincs semmi ,,csoda” abban, hogy a dolgozó nép fiai meg tudták csinálni az itt látható szobrokat és képeket. A friss alkotó erő lendülete benne él és benne feszül a kultúrától eddig elzárt tömegekben. S ha nem vetnek gátat ez erők szabad kifejlődésének, valóban csodálatos biztonsággal bontakozik kiteremtő vitalitásuk! Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen a kiállításon túlnyomórészben olyan fiatal művészek alkotásait látjuk, kik egész rövid idő óta foglalkoznak a művészi munka gyakorlatával, S főkép rendszeres művészi nevelésben csak pár hónap óta részesülnek. A tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskola mindössze egy esztendeje működik s az itt látható eredmények egy évi munka gyümölcsei. S hogy egyévi céltudatos, önnevelő munkával milyen messzire jutottak el a fejlődésben munkásművészetnk, az már a jövő fejlődés távlatait is előrevetíti. A művészet gyökerei mélyek. Tápláló nedveiket mindig a nagy közösségi erők népi talajából szívták a művészetek. Az egészséges kultúrfejlődés szempontjából is döntő jelentősége van annak, hogy most tudatos és következetes munka folyik a dolgozó nép és a művészet közvetlen kapcsolatainak megteremtésén és kimélyítésén. SZEGI PÁL A DIAFON Beszél, énekel, szaval, magyaráz és bemutat Van már rádiónk, gramofonunk, hangosfilmünk, közben észre sem vettük, hogy oktatóink, tudósaink a sűrűn alkalmazón vetítettképes előadásokat ma is úgy tartják, mint harminc évvel ezelőtt: pálcával kezükben mutogatva magyaráznak az állóképek előtt. Ezt az elmaradottságot szünteti most meg K. V. Vasziljev szovjet mérnök találmánya, a „Diafon". A Diafon nevű készülék segítségével a bemutatásra kerülő diapozitív kép a hangos magyarázó szöveggel együtt jelenik meg, így például irodalmi vagy zenei témáról szóló előadásnál a hallgatók nemcsak vetített képeket látnak, hanem szépirodalmi részleteket, zenét, éneket is hallhatnak hozzá. Tehát nemcsak az előadó magyarázatát tudja pótolni ez a készülék, hanem ezen túlmenően sokkal színesebbé, élményszerűbbé teszi az előadást. A Diafon két részből áll: a vetítőgép adja a képet és egy másik készülék a hangot, melyet vasoxiddal bevont hajlékony lemezből készült szalagra vettek fel. A szalagot és a megfelelő képet szinkronizálták, úgy, hogy ezek egy időben pontosan mozognak. A szalag tizenkét perces zenei és harmincperces beszédhang leírására elég. Ilyen szalagot korlátlan menynyiségben lehet használni, csak cserélni kell őket, ami könnyen és gyorsan megtörténik. A készült, két villany hajtja, kezeléséhez nem kell több timdás, mint egy rádió kezeléséhez. A Szovjetunióban megkezdték a Diafon gyári előállítását. Nem véletlen, hogy ez a találmány a Szovjetunióban látott napvilágot, ott, ahol a kultúrmunka virágkorát éli és a nép felvilágosítása a tudomány szívügye. A jólelkű mecénás — Hova megy, Mr. Samu? — Megyek a Wall-Streetre, maguk miatt. És maguk? — Mi megyünk a tönkre a Wall-Street miatt... E heti receptjeink (4 személyre): 50 dkg darált sertéshúst apróra vágott hagymás zsíron, megsózva és kevés törött borssal meghintve, puhára párolunk. Ezen idő alatt másfél kg-os tököt megtisztítunk, kétujjnyi széles szeletekre vágunk, sós vízben félig megfőzzük és utána szitára téve, lecsorgatjuk. Tűzálló edénybe rakunk egy sor tököt, egy sor húst és ezt többször megismételjük. Készítünk: világos, híg vajas rántást, beleteszünk 2 csomó apróra vágott kaprot, kis sót és cukrot ízlés szerint és 3 deci tejf- fel feleresztjük. Ezzel a mártással a rakott ,ö!-öt leöntjük és sütőben 20 percig sütjük. Gombapaprikás 50 dkg vargánya vagy sampinyon gombát reszelt hagymás zsíron sózva, törött borssal meghintve, megpárolunk, utána édes piros paprikával megszórjuk és 2—3 deci tejjellel leöntjük. Rizs- zsel és olajban ropogósra sült újburgonyával tálaljuk. Habos-ribázlis lepény 30 dkg lisztet, 15 dkg vajat 1 tojás sárgájával, kis sóval és cukorral, 1 kávéskanál rummal, 1—2 kávéskanál tejföllel összegyúrjuk. Tepsibe helyezzük és közepes tűznél félig megsütjük. A már közben előkészített 3/5kg megtisztított és lecsorgatott ribizlivel a tésztát gyorsan beszórjuk, erősen megcukrozzuk és 3 tojás cukorral és citrommal ízesített felvert habjával megkenjük, 5 dkg darabosra vágott dióval meghintjük és rózsaszínre sütjük. Rakott tök Ma: kedd, június 28. a nap két reggel 4 óra 49 perckor, nyugszik este 8 óra 45perckor. ★ Ellesett beszélgetés a strandon: — Mondd csak, öcskös, te ugrottad azt a szép fejest? — Igen. — És nem értél feneket? — Dehogynem. — Rengeteget... Szovjet ipari lapok hírt adnak arról, hogy a gyapotmag fehérjéből sikerült fonalat előállítani. A gyapotmagvakat először ólajtalanítják, majd fehérjetartalmát lúgos anyagokkal vonják ki. Ezzel a termelés gazdaságosabbá tehető. A hőmérséklet ma reggel 9 órakor, 10- 1884-ben ezen a napon halt meg Táncsics Mihály, akit 1848 március 15-én szabadítottak ki börtönéből a magyar forradalmárok. ★ ★ 20: o-f 2018 / KÉT RIPORT A GYEREKEK KÖRÜL az kiégettVár r ?kán hős falai alatt ifa gyermekjátszótér épül t /idám énekszó, kapa és ásó/ csengése hallatszott tegnap délután a kiégett Vár kormos falai alatt, a Várhegy elhagyott sétányain. A kapák és ásók nyeleit, férfiak, nők, gyerekek és öregek fogták jókedvűen, különböző dalokat énekelve, de egyhangú lelkesedéssel. Az történt ugyanis, hogy a Budapest csodálatos panorámájára néző Elipsz-téren a környék lakói gyermekjátszóteret építettek. Ez magában még nem is jelentene olyan sokat, hiszen ma már mindennapos dolog, hogy az MDP, vagy a MNDSZ kezdeményezésre játszóteret készítenek a gyermekek számára. A tegnapi munka mégis figyelmet érdemel, hiszen pár évvel ezelőtt ide még nem tehette volna be a lábát a most itt buzgólkodó Szelei Laci, Mayer Antal, Szántai László, vagy más „szegényebb” gyerek. Ebben a kertben a budai urak elkényeztetett apróságait sétáltatták a német és angol kisaszszonyok ... De nemcsak ez teszi érdekessé ezt a teret. Itt még egy héttel ezelőtt is méteres törmelékhegyek emelkedtek. A környék gyerekei legfeljebb az úttesten labdázhattak, játszhattak. S ami a legfigyelemreméltóbb: a játszóteret építők az alagút munkásaitól kapták a szerszámokat, sőt közülük többen el is jöttek segíteni dolgozni. Viszt István hídmunkás mosolyogva mondja: — Nekem már felnőtt gyermekeim vannak, de örömmel jöttem segíteni a jövő nemzedéknek ... A második kerületben a munkások segítségével összefogott a lakók nagyrésze, s nyomukban vidám gyerekek játszanak az eddig elhagyott, rommal s törmelékkel teli helyeken. Az Elipszter Budapest egyik legszebb helye: jól látható innen a Dunapart s az egész város. De jól megfigyelhető innen a lánchíd épülése is, az építkezés zaja belevegyül a gyerekek nevelésébe... Jozsofné, a Wesselényi utca 43- ig bőt ölbeejtett kézzel ül a gangon, még a szemét is lehunyja, úgy tartja oda az arcát a vékony délutáni napnak. Pihen. — De jó dolga van magának! Hát a gyerekei hol vannak? — kérdi a szomszédasszony. — Péntek van — veti oda kurtán. Nem kell magyarázat. Hétfőn, szerdán, pénteken a környék gyerekei lenn vannak a téren, nyughat az anyjuk, félteni sem kell őket, tanító néni mesél nekik az Almási-téren. Hogy férhet egy padra ennyi gyerek? A tanító néni a középen szinte ki sem látszik. — Akkor aztán azt mondta Brekeke koma — meséli —, hallod-e, te Zsákrágó, de gyönyörű szép nagy tó ez, gyere fürödni, jaj, cin-cin-cin, nem szeretek én úszni, felelte az egérke... Egy kislány valódi, felnőtt biciklivel karikázik körülöttük, egyre szűkebb köröket vág, aztán egyszerre csak nem bírja tovább, leszáll. Lestoppol a mese mellett. A kisfiú, aki az előbb még homokot dobált, csillogó szemmel figyel. Nagy testvér vajas kenyeret hoz a négyéves piroskötényesnek, de közben Brekeke koma kimentette a vízből Zsákrágót és elindulnak újabb kalandok felé és a nagytestvér is ottragad. Pedig lehet vagy tizennégy éves. A mese után játék következik. Otvel gyerek játszik óriási körbe fogódzva „hol vagy Jancsi‘‘-t. Aztán ismét mese. És ez így tart késő estig, akkor aztán Toncsi néni, aki vad kisfiúkat szelídített mesével, elmegy felnőtt tanítónőket képesítőztetni. De nemcsak az Almási-téren vigyáznak és játszanak a gyerekekkel. A Ferenc-téren, a Schlick-téren, a Gyöngyösi úti játszótéren és még egy tucat helyen a Népművelési Központ megbízásából a legjobb pedagógusok foglalkoznak délutánonként a gyerekekkel. A tereken, ahol már nem veszi el a csősz a labdát, ha begurult a fűbe és nem, csirkefogózza le a játszadozókat. Tanítónő vigyáz rájuk. Ezt is megértük. MIT MONDOTT BREKERE KOMA diákságának ilí/Si n v fel