Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-07 / 155. szám

|~S­Z­I­NH­A ||r|^k Már nem sikkadnak el­­?®' a tehetségek, de senki sem lehet többé telefon-színésznő Folyik a vizsgáztatás a Színművészeti Főiskolán B ar vasárnap ünnepélyesen befejezték a tanévet a Színművészeti Fő­­iskolán, hétfő óta mégsem egészen csendesek a tantermek és a folyosók, fel- és alásétáló, meglehetősen izgatott ifjak és lányok Moliére-t és Shakes­­peare-t szavaltak, vagy a padokon ülve, könyvvel a kezükben próbálták szere­püket, egyik-másik halkan skálázott valamelyik ablakmélyedésben. Az Állami Vizsgáztató Bizottság megkezdte a gyakorlatos színészek és az új jelentke­zők vizsgáztatását. Lehotay Árpád elnök mellett ott volt a teremben Hont Fe­renc, Rátkai Márton, Jákó Pál, Gobbi Hilda, Farkas Gyula, Nagy Adorján, Molnár Antal, Olthy Magda, Bulla Elma, Szalay Karola. Senkit se szabad hitegetni ... Fiatal, barna lány lép először a do­bogóra. Látszik rajta a szorongás, de Hont Ferenc barátságosan megnyug­tatja: nincs oka „drukkolásra”. A je­lölt Petőfi-verset szaval, majd jelene­tet ad elő a „Légy jó mindhalálig"­­ból, a bizottság tagjai feszülten figyel­nek. A lány kimegy, következik a megbeszélés, nem javasolják színészi pályára. Másik jelentkező jön, József Attila-verset szaval, majd Shaw-da­­rabból ad elő. Az egyhangú döntés, alapos megbeszélés után újból „nem“. A bizottság megegyezik abban, hogy senkit nem szabad hitegetni, akinél hiányzik a tehetség. Nemcsak a kö­zösség, hanem saját érdekében is. Most gyakorlatos színésznő követ­kezik, az egyik pesti színház tagja. Életrajzából, a róla szóló jellemzés­ből kiderül: szorgalmas, jól dolgozott. Film­iskolát végzett. Csehovot ad elő, tehetséges, de még tanulnia kell. Dön­tés: működési engedélyt kaphat, de egy éven belül vizsgáznia kell a Fő­iskola negyedik évfolyamának anyagá­ból. Negyvenen felüli, jó megjelenésű férfi lép a színpadra. Drámai színésznek készül. — Azelőtt már színészkedtem s igaz, hogy fejem felett elszálltak, az évek, most mégis megpróbálom — mondja — majd szavalni kezd. Szí­nésznek nem megfelelő, de hangjára felfigyel a bizottság, annál is inkább, mert a jelentkező tagja az Opera énekkarának. Kitűnő hanganyaga van s talán magánénekes is lehet belőle! Oprfélia és Sybil! egy szecílisben Fiatalember következik, textil-sasló­­munkás, egy gyár díjnyertes kultúrbri­­gádjának tagja. Jelnete után gyorsan megtörténik a döntés: szakérettségire javasolják s azután a rendezői tansza­kot elvégezheti. Kitűnő kultúr­vezető válhat belőle. A soron következő csinos, szőke lány, három éve vidéki színész­nő. Elhelyezi a kottát a zongorán, az­tán elkezdi a Ofélia monológját. Nagy Adorján „végszavaz“ — már az első percben kiderül, hogy Ofélia nem jött hiába. Igaz, még nem ismeri a be­szédtechnikát, a lélegzetvételt, de te­hetséges. Utána gyorsan operettprima­donnává változik, mielőtt azonban el­kezdené a számot, megkérdezik tőle, hol tanult énekelni? „Sehol" — hang­zik a válasz —„viszont operettprima­donna szerepeket is játszottam”. Meg­kapja a működési engedélyt, de most aztán el kell kezdenie a tanulást. Olyan helyre kap szerződést majd, ahol tanulhat énekelni s képezheti ma­gát. Illindrike megtalálja helyét Sorra jönnek a jelentkezők. Akad itt vidéki óvónő is, őt is kultúrvezetőnek javasolják, gyorsa­n köztik vele a dön­­tést, mert két órakor utaznia kell. Szí­nész nem lehet, de elvégezheti a ren­dezői­ tanszakot, tehát még­sem jött hiába. Akad itt gyakorlatos színésznő a Nemzeti Színházból is, tehetséges, hamarosan megszavazzák számára a működési engedélyt. Egymásután jön­nek a gyakorlatosok, tisztviselők, mun­kások , de csupán néhányat tart al­kalmasnak a bizottság tanulásra. Kora délután fejeződik be a vizsga első napja. A bizottság szigorú, de igazságos­­ célja az,, hogy minél több munkás- és paraszttehetség kerüljön főiskolára, tanulást, fejlődést biztosí­tani a tehetségesek számára — ha nem is minden esetben színészi, de kultúrvezetői vagy rendezői vonalon. Tehetsége szerint mindenki megtalálja helyét. Demeter Imre Érdekes dolgokról RÖVIDEN : Szegeden a Nemzeti Színház bemu­tatta a „Dohányon vett kapitány" című új szovjet operettet. Az előadás főpró­bájét szerdán délután tartották s a fő­próba egyben a szegedi tájszínház szá­zadik előadása is volt. A környékbeli parasztok, akikhez sok ízben látogatott el a tájszínház, most visszaadták a láto­gatást és a főpróbán ők töltötték meg a szegedi Nemzeti Színházat. A „Dohányon vett kapitány” szegedi előadása hatalmas sikert aratott. A fő­próba óta minden este zsúfolt házak tap­solnak a kitűnő operettnek, a gyönyörű muzsikának. A színház Benkő Miklós rendezésében dicséretesen hozta színre a nagyszerű szovjet darabot, különösen a zenei rész volt kidolgozott. A szereplők köz­ül különösen Meggyesi Pál (Iván) s Zentai Anna (Ljuba) tűnt ki.­­ Az új magyar kórusirodalom bemu­tatói egyre jelentékenyebb helyet foglal­nak el­szaporodó énekkaraink műsorán. És megmutatkozik, hogy az új, korszerű szerzemények megtanulása nem áldozat, hanem hálás feladat. Az újjászervezett és Darázs Árpád karnagy vezetésével gyorsan emelkedő jóhangú, fegyelme­zett MÉMOSz Központi Férfikar leg­utóbbi igen sikeres hangversenye a Zeneakadémián is ezt példázta. Az estet Somogyi Miklósnak, a MÉMOSz elnöké­nek beszéde vezette be. A színházi évad befejeződött s az új állami színházak megkezdték az ősszel induló szezonra a szervezkedést. A fő­városi színházakat az ősszel az alábbi beosztással és vezetéssel nyitják meg: A Nemzeti Színház igazgatója Ma­jor Tamás, a Nemzeti kamara színhá­zának, a Magyar Színháznak pedig Várkonyi Zoltán. A Madách Színház igazgatója Barta Zsuzsa. Az Ifjúsági Színház, a Vígszínház helyiségeiben működik majd s igazgatója Egri Ist­ván, az Úttörőszínházat a Művé­sz Színház helyén Fábri Zoltán vezeti, a Belvárosi Színház igazgatója Simon Zsuzsa, az Operettszínházé Gáspár Margit, a volt Pesti Színház helyén pedig a Vidám Színházat nyitják meg Békés István igazgatásával. t Színházak és Mozik Műsora SZÍNHÁZAK MŰSORA. Nemzeti: Ahogy tetszik (7). — Ma­gyar: Dohányon vett kapitány (7). — Állatkerti Színpad: Sevillai borbély (fél !)­. — Royal Revü: Nyaraljunk Pesten (8). — Kamara Varieté: Ami a szabin nőkből kimaradt (8). — Józsefvárosi: Janika (3­8). — Angolpark: Mesevilág (8). — Fővárosi Nagycirkusz: Új műsor vi­­lágattrakciókkal (4, KiS). ADRIA (P.­lőrinc): Krisztina had­nagy 6, 8, v. u­. 4. — ALFA: Krisz­­tina hadnagy 6, 8, v. tt. 4. — Át­rium: Krisztina hadnagy fél 5, fél 7, fél 9. — CORSO: Krisztina had­nagy fél 5, fél 7, fél 9. — CORVIN: Krisztina hadnagy 4, 6, 8. — BÉCSI: Mandzsu bestiák fél 5, fél 7, fél 9 — FÓRUM: Csibészek B, 7, 9. — KORZÓ (Újpest): Krisz­tina hadnagy 6, 8, v. ü. 4. — KOKE­CXI HÍRADÓ: 1. Magyar Filmhír­adó. 2. Zvenyigorod (gyönyörű kultúrfilm a szovjet művészek mm rádiósoréról). 3. Magyar világhír­edő. 4. Mackó Nyuszi derby (mű­­vészi színes szovjet rajzfilm-repríz). 5. Szovjet híradó. 6. A föld mélyén (francia kultúrfilm). — LLOYD: Mandzsu bestiák 5, 7, 9­ — OMNIA: Janika fél 5, fél 7, fél 1. ROYAT, APOLLO: Krisztina hednagy 5, 7, 9. — ROYAL (Kis­pest) : Krisztina hadnagy fél 7, fél 9, v. ü. fél 5. — TÁNCSICS (Chsá­pel): Heten a hó ellen 6, 8, v. ü 4. — TÁTRA (P.­erzsébet): Krisztina hadnagy fél 7, fél 9, v. ü. fél 5. — URANIA: Mandzsu bestiák fél 5, fél 7, fél 9. ADY: A papa bogaras 4, 6, 8. — ASTORIA: A híd %6, 3/,8, v. ü. %4. — BÉKE: Kedélyes társbérlet fél 7, fél 9, V. ü. fél 5. - BETHLEN: A híd fél 5. fél 7 fél 9. — BODOGRÁF: Égő város 4, 6, 8. — CAPITOL: óceán ván­dora 11. 1. 3. 5. 7, 9. - CITY: Heten, a hó ellen 4. 6, 8. — DÓZSA: Ellopott határ fél 6. fél 8, v. ü. fél 4. — ELIT: Utolsó állomás fél 5. fél 7. fél 9. — ÉVA: Kedélyes társbérlet 6, 8, v. ü. 4. — FLÓRIAN: A híd fél 5. fél 7. fél 9. — HOMÉR05: A papa bogaras V46,­­h8, yap. (Utolsó előadás a Kert­ben.)­­ JÓZSEF ATTILA: A híd 4. 6, 8. — HAZAM: Sejtelem 6, 8, v. a. 4. — HUNNIA: Pilóta szerelem 4. 6, 8. — KAMARA- Heten a hó ellen fél 5, fél 7. fél 9. — KOSSUTH: óceán vándora fél 5, fél 7, fél 9. — ÓBUDA: Utolsó állomás 6, 8. v. ü. 4. — PALACE: Óceán vándora 11. 1. 3. 5. 7. 9. — PÁTRIA: A híd 4. 6, 8. - PETŐFI: Veszélyes őrjárat fél, 5. fél 7, fél 9. — SAVOY: A nana bogaras fél 5. fél 7. fél 9. — STUDIO: Utolsó állomás 4, 6 . — SZABADSÁG: A nana bogaras fél 5. fél 7. fél 9. — ÚJLAKI: A híd fél 6. fél 8, v. ü. fél 4. — ZUGLÓI: Razzia fél 7, fél 9, v. ü. fél 5. | ' 'I Qqtj készül az idén illyS 55 ezer női, 32 ezer fférfi és 60 ezer gyerekruha­ tl tanul a szabói fiatal helyzete is -----------------— Bizonyára jól em­rd íUtIl­­lékszik meg minden­­­­ki a háború előtti évek virágzó „jobb” női szalonjaira, csillogó, elegáns nagy konjekciós üzle­­teire. De tisztán él még az emléke­zetünkben a fényes üzletek sötét, le­vegőtlen galériája: a szabómunkások munkahelye. Nyomor, munka és áruhiány, a néha-néha éhbérmunkát adó, nagy­­konfekciós „nagyságos asszonytól” való rettegés: ez volt az állandó kis­iparos sorsa. Tönkrement, megörege­dett és végül — legtöbbször már be­tegen — feladta iperengedélyét és be­állt szabómunkásnak a nagyiparoshoz. A konfekció-munkásokra sem várt szebb jövő. Egy évben 4—5 hónapot dolgoztak. Ilyenkor napi 12—14 óra volt a munkaidejük. Kora hajnalban mentek el hazulról, késő este mentek haza. Délben — és így nem csoda, hogy sok volt közöttük a gyomorba­jos — megették a zsíroskenyér-ebédet és azután étlenül görnyedtek estig a munka fölé. Az asszonyok helyzete még súlyosabb volt. Semmiféle tör­vény sem védte őket. Munkabérük sza­bad alku tárgya volt. A férfiakkal egyenértékű munkájukért sokkal ke­vesebb bért kaptak, mint azok. A kisiparos feláldozta élete munká­ját, egészségét, hiába. És amit nem tudott elérni, a felszabadulásig csak vágyálma volt: nyugodt, becsületes munkás élet, ahhoz közelebb vitte a hároméves, és azt megvalósítja szá­mára az ötéves terv. I­­t ■­­ Fejlődik az ország­­ot ftlen­ban a konfekció nagy­:------------------— ipar és ez magával­hozza a kisipar felemelkedését is. A nagyipar mellett a dolgozók növekvő ruházati igényeinek kielégítésére szük­ség van a 15.000 textil-kisiparos mun­kájára. A ruházati cikkek nagy részét a kisiparnak kell elkészíteni. A nemzeti vállalatok megalakulása, a központi áruelosztás már eddig is jelentős eredményeket hozott a kisipar számára: 1948 utolsó­­és 1949 első ne­gyedében 40 millió forint értékben vásárolhattak a KIOSz elosztó szervé­től. Az ORI rengeteg munkát adott ki: 1948 második felében öt és félmillió, és 1949 első negyedében — az új gyá­rak fellázításának idejében — három és félmillió forint értékben. Ezentúl a Textilipari Igazgatóság arról is gon­doskodik, hogy a kisiparosnak ne le­gyen nehézsége termelt tömegcikkének értékesítésével és ízléses minőségi árujának exportálásával, Így változott meg tehát a kisiparos­ság és a nagyipari konfekció munkás­ság helyzete. Ez pedig azt jelenti, hogy tervszerű gazdálkodással a jobb körülmények között, nagyob odaadás­sal, több és jobb ruhát termelhetnek a dolgozóknak. 1949-ben például 55.000 ízléses, divatos női ruha, 55.000 női kabát, 53.000 ballonkabát, 32.000 férfi­öltöny, 16.000 vászonöltöny, 60.000 gyermekruha és egymillió férfiing ké­szül. I Z 7. 77 Az ötéves terv meg­­• (/£ föl) sokszorozza ezeket ---------------------- a számokat, tovább emeli az eddigi eredményeket. cd muff BARABÁS TIBOR: AZ ELSŐ LECKE Barabás Tibor ebben a kötetében is a valóság művészi ábrázolására törek­szik. Átfogó szelleme, tiszta látása és kifejezési formájának plasztikussága nyomán életteljes alakokat, színre régi ismerősöket varázsol elénk novelláinak hőseiben. Ügy­, az­­ egyes novellák stí­­­lusa, mint térórája a forradalmi gon­do­­­latot szolgálja. Az író­­ minden sorából­­ hit és optimizmus csendül ki. A könyv-­­ nek az is nagy érdeme, hogy a jó iro- i d­almat kedvelő, csakúgy mint az iro- i dalomban kevésbé jártas olvasó egy­­­aránt élvezettel olvassa. (Dante.) SZEGEDI BÖRIS: EZ A HÁZ ELADÓ. Szegedi Böris novellás kötetére két dolog jellemző: elsősorban az, hogy a teljes szívével a szegényekkel és az elnyomottakkal érez. A novellákat a felszabadulás előtt írta. Megismertet bennünket azokkal a szürke pesti barnaajtós lakásainak lakóival, akik saját kics­inyes ügyeikben, bajaikban keresik boldogtalanságuk forrását — és m­­ég nem tudják, hogy boldogtalan­ságuk igazi oka az a társadalmi be­rendezkedés, amely fojtogatja őket. A könyv nagy erénye, hogy a rosszat­­ nem csökkentve, mégis érvényesül az­­ írónő kedélye és humora. (Révai.) Zs. A. Ez és ilyen a 25 éves Murzilka! Nemcsak a Szov­jetunió iskolás­gyermekei, de a felnőttek is ked­velik a Murzilka című folyóiratot, amelybe a legjobb szovjet írók, köl­tők, művészek és tudósok írnak rendszeresen. A Murzilka szer­kesztősége most ünnepli a lap fennállásának 25 éves évfordulóját. A lap a kis­isko­lások kedvenc új­ságja. Ez az új­ság egyike azok­nak a szovjet la­poknak, amely ha­zafias polgárokat nevel a szocialis­ta országnak, akik mindenkor készek arra, hogy isme­reteikkel, munká­jukkal, hűséggel, derekasan és ha szükséges, hősies helytállással szol­gálják hazájukat és a kommuniz­mus ügyét. A lap oldalain igazi szovjet emberek elevednek meg: felnőttek és gyer­mekek, dolgos, ha­zájukhoz hűséges leányok és fiuk, akik akarnak és tudnak tanulni, dolgozni. Ebben a lapban szólal meg igen gyak­ran Arkadij Pet­­rovics Gajdar, a kitűnő szovjet if­júsági író. E lap hasábjain írják a szovjet gyerekek számára verseiket Marsak, Mihalkov és Barto. Ezek a költők és írók a Murzilka legré­gibb, leghűbb ba­rátai. De az iro­dalom nagyjai is gyakran olvasha­­tók e lapban: Katajev, Bianki, Priszvin, vagy Pausztovszkij. — Mindezek a nagy­nevű írók a szov­jet gyermek szá­mára írnak verset vagy prózát, ame­lyek a szovjet em­ber lelkes munká­járól, hazafias büszkeségéről és arról a tiszteletről számolnak be, amellyel a Szov­jetuniót a világ minden becsületes dolgozója övezi Olyan kiváló fes­tőművészek, mint Lebedev, Taho­­mov, Jermolajev, Zsukov és mások rajzaikkal illusz­trálják a folyóira­tot. A Murzilka olvasói ismerik, tisztelik és szere­tik őket. De nem ismerhetik a szer­kesztőség munká­sainak, a szer­kesztői testület tagjainak, a folyó­irat öreg és ifjú barátainak óriási munkáját, amely­­lyel a Murzilká­­nak tanácsaikkal és javaslataikkal segítenek. A szovjet gyer­mekeket minden­nél jobban szere­tő szovjet embe­rek g­o­n­d­o­s c® hozzáértő kézzé­ összeállított új­ságja, a Murzilka, amely huszonöt év alatt kivívta a gyermekek szere­­tetét és a nevelők háláját. AHPILKEMom, alul a náci poptrah­ feltétel nélk­üli megadását elössszl tudatta es világgal A moszkvai Stúdió egyik szpikernője Olga Vys­sotskaia. n. Kicsoda Olga Vyssotskaia? Moszkvában, de a Szovjetunió hatalmas országának területén alig akad ember, aki e nevet ne ismerné. Ő a moszkvai rádió legkedvesebb hangú bemondója. Olga Vyssotskaia így beszél életéről: — Nemsokára húsz esztendeje, hogy először beszél­tem a rádióban. Én huszonkét esztendős, a gyermekem há­roméves volt akkor, imádtam a zenét és az irodalmat, szerettem sportolni, színésznő akartam lenni. A rádió min­dig nagyon izgatta a fantáziámat. — Mi az oka nagy népszerűségének? Olga Vyssotskaia mosolyog, szpíker életénél­­ nincs érdekesebb élet" — Bizonyára furcsának fogják találni, de a reggeli tornával kedveltettem meg magam a közönséggel. Átgon­doltam azokat a tornagyakorlatokat, amelyeket reggelen­ként vezényeltem, magam is kipróbáltam mindegyiket, rá­jöttem, hol lehetnek a nehézségek és megpróbáltam ta­pasztalataimmal a hallgatóság segítségére lenni. A szpí­ker életénél nem hiszem, hogy van érdekesebb élet. Mi vagyunk az elsők, akik abban a megtisztelő szerencsében részesülünk, hogy népünk győzelmeit világgá sugározhat­tuk. Ennek tudatában úgy érzem, hogy a szpíker sokkal erősszinte fecssélgetés több, mint közvetítő. A szpíker agitátor és fontos propa­gandista. Feladata nem csekély. Meg kell találnia azt a hangot, amellyel hallgatói szívébe hatol. Olga Vyssotskaia most a Nagy Honvédő Háború alatti tapasztalataira emlékezik. Arról a nagy önfegyelem­ről beszél, amelyre szüksége volt, hogy fegyelmezze el­öl csukló hangját, amikor világgá kürtölte a barbár fa­siszták rombolásait, amikor beszámolt a felperzselt föld­ről, a rombadőlt városokról és a fedél nélkül maradt gyermekekről. De 1945 május 8-áról 9-ére virradóra ő kö­zölte a nagy diadalt: a fasiszta német hordák feltétel nél­kül megadták magukat. A szpíker nő, nénbíró Olga Vyssotskaia ideje legnagyobb részét természe­tesen a Stúdióban tölti. Mégis jut ideje arra, hogy három gyermekét gondosan nevelje. Férje elpusztult a háború­ban. Édesanyjával lakik együtt, akivel megosztja háztar­tása gondjait. Olga Vyssotskaia, mint minden szovjet nő, részt vesz a szocialista haza építésének munkájában is: Olga Vyssotskaia népbíró. — No és szórakozásai, például a sport, amit ifjúsá­gában annyira szeretett, sportra jut ideje? — A sportszenvedélyemből annyit megőriztem, hogy lakásomról a munkahelyemre mindig gyalog megyek. Ez a legjobb sport, a reggeli séta. De ilyenkor nemcsak sportszenvedélyemnek hódolok, hanem gyönyörködöm ha­zám fővárosában, amelyet én — lehet, hogy szerény­telen vagyok, a világ legszebb városának tartok.

Next