Világosság, 1949. október-december (5. évfolyam, 228-304. szám)

1949-11-20 / 270. szám

Göbbels legundorítóbb módszereihez hasonlít — állapítja meg a szovjetellenes hazugságokról a Francia Kommunista Párt PÁRIZS, november 19. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága csütörtök délben összeült. Az ülés után közleményt adott ki, amelyben éles szavakkal bélyegzi meg a jobboldali sajónak a Szovjetunióra szórt rágalmait. A Franciaországban folyó szovjetellenes provokációs hadjárat — hangzik a közlemény — Göbbels legundorítóbb módszereihez hasonlít. Célja az, hogy a dolgozó tömegek figyelmét elterelje az imperialisták és a reakciósok háborús tevékenységéről, kémkedéséről és provokációjáról. A közlemény szerint az FKP politikai bizottsága megbízást adott a kommunista parlamenti frakciónak, hogy élesen megbélyegezze a Bidault-Schuman-kormány behódolási politikáját és követelje, hogy a francia kormány olyan politikát folytasson, amely megvédi a francia nép jogát a biztonságra, a jóvátételre és Németország demokratikus és békés erői felé orientálódjék. Fidelío előadása vendégekkel Klemperer pénteken, külföldi útja után először, Fidelio vezénylésével kezdte meg újra működését. Beethoven egyetlen operájának klasszikus értelmezése a nagy karmester legérdekesebb művészi teljesítményei közé tartozik, mert a sokszor vitatott időmértékekre, dinamikai árnyalásokra mindig megtalálja az eszményi megoldásokat. Még ott is, ahol pillanatnyilag túlhajtottnak érezzük ütemezését, nagyvonalú interpretációja összhatásában indokoltá válik és a zeneköltő hatalmas alkotásának igazi szellemét sugározza. Az est másik vendége Böhm Endre, a bécsi opera kiváló magyar énekese, szintén ezen az estén kezdte meg vendégjátéksorozatát, érces, súlyos, széles terjedelmű basszbariton hangjának igen jó diszpozíciójában, fölényes énektudással. Az igényes címszerepben Varga Lívia helyén volna, ha értékes, szép szopránjának érzést kifejező képessége fokozottabban fejlődne. Röster Endre nemes stílusát, Mátyás Mária tisztán csengő dalolását, valamint az énekkar közreműködésétemeljük még ki (P) Snyder amerikai pénzügyminiszter Japánba érkezett Tehát leértékelik a yent Snyder amerikai pénzügyminiszter — az amerikai lapok jelentése szerint — repülőgépen Tokióba érkezett. Utazásának célja az, hogy megbeszélje a Josida-kormánnyal a yen leértékelését. Vessünk egy pillantást a mai Japánra, melyet Snyder pénzügyminiszter a yen leértékelésével akar „megmenteni”. A japán paraszt az amerikai uralom négy esztendeje után, még mindig fanélkül van, a nagybirtokosok könyörtelen kizsákmányolásától szenvedő szerhek alatt. 1945-ban Mr Arthur tábornok utasítására a japán kormány által bevezetett ,JMdreform’'-ra jellemző, hogy a gazdát múló lakóság hetvenöt százamért jelentő • ••• 'arasztok és .U,h mnpcso-' egyáltalán nem jutott am. ■' .1 nyomot ' a súlyos adók McArihu Japánjában rendszeressé vált a parasztgyermekek vétele és eladása. A japán parasztok tízezrei kezdik megérteni, hogy csak az ország demokratikus fejlődése mentheti meg őket és ezért hatalmas mértékben erősödik az Országos Demokratikus Földmíves Szövetség szervezete, mely eddig másfélmillió tagot számlál. A reakció ellen vívott küzdelemben együttműködnek a szakszervezetekkel, támogatják a sztájkokat, és többször maguk is részt vesznek abban. Szegeden, Győrött már füt a nap Várható időjárás: Átmeneti javulás jön A felhőzet felszakadozik, de teljesen, derült nem lesz. Az esőzés megritkul, de még több helyen csapadékos lesz az idő, honi?Ezhez az évszakhoz képest enyhe lesz. Szárazföldünket egyre erőteljesebben uralják az évszakhoz képest enyhe tengeri légtömegek. A hidegnek jóformán nyoma sincs Európában. Hazánkban pénteken folytatódott az esős idő és így most már huszonkettedik napja esik az eső. Az utolsó 24 órában a legtöbb eső ismét a Dunán-s tálon hullott. Itt 20 milliméternél több esőt mértek. Az ország többi részén 15—6 milliméter volt az eső mennyisége. Ma reggel megváltozott az időjárási helyzet és hosszú idő után végre az ország jó részén felszakadozott a felhőzet és Baja, Szeged, Békéscsaba, Szolnok, Pécs, Győr, Keszthely vidékén süt a nap. November 19-én egyébként fordulat következik be az időjárásban, legtöbb évben ekkor köszönt be az első havazás. Ezt a nép is jól ismeri, ami „Erzsiké rázza a havat" című néphitben jut kifejezésre. * « Mankó helyett kritikám Aki féltő figyelemmel kíséri legfiatalabb magyar líránk fejlődését, jogos aggodalommal tapasztalhatja, hogy irodalmunknak ezen a területén, a kezdeti biztató nekilendülés után, némi elszürkülés tapasztalható. Egyes fiatal költőinknek a folyóiratok hasábjain megjelenő versei kísértetiesen kezdenek egymáshoz hasonlítani, kissé szűkre szabva azt a költői horizontot, amely épp a felszabadulás következtében szinte végtelenre tágult. Költőink az utolsó öt esztendőben soha nem is sejtett élményekkel és szabadsággal találkoztak, ám a művészi megfogalmazás mélyen alatta marad az élmény és a szabadság nagyságának. Napjainkban — a közelmúlttal ellentétben — számos vers jelenik meg, amely végre nem a tegnapról, hanem a máról szól, lelkesedik a körülöttünk lépten-nyomon látható és érezhető új világért, ám ez a lelkesedés gyakran csak annyi rezonanciát képes előidézni az olvasóban, mint egy értelmesen megírt sillabusz. A verstől pedig valamiképen mást vár. A vers minőségét a tartalom és ** forma összhangja fémjelzi, forma alatt azt a sajátos költői kifejezésmódot és szemléletet értve, amely épp a köznapitól való különbözősége folytán elevenebbé teszi a tartalmat. Egy költemény nem attól lesz haladó szellemű, hogy nyilvánvaló igazságokat közöl, hanem hogy a művészet erejével megmutatja e nyilvánvaló igazságok nagyszerűségét. Ha valamelyik ifjú költőnk a Göncölszekér helyén is traktort szeretne látni, bármily dicsőséges e buzgalma, melléfog, mert demokráciánk szempontjából is az a helyes, hogy az égbolton csillagok vannak és nem mezőgazdasági gépek. Az eféle költői vágy már a tréfa határát súrolja és a költemény céljától egészen eltérő irányban gondolkoztatja el az olvasót. Ebben az elszürkülési folyamatban természetesen nemcsak a költők hibásak, hanem a hivatalossá bürokratizált kritika is, amely alkalmanként teljesen indokolatlanul sokkal kisebb művészi követelményeket állít a szocialista lírával, mint a polgári költészettel szemben. Ez kezdetben sem volt indokolt,, napjainkban még kevésbbé, amikor a kinőtt gyerekcipők már nem egyszer kínos botorkálásra késztetik fiatal irodalmunkat. Költőink kényelmesen elhevertek a „konstruktív témák” halmazán, úgy vélvén, hogy ha egy vers a három- vagy az ötéves tervről, az új magyar hadseregről, vagy az épülő hídról szól, már nagy baj nem lehet, hiszen a pozitív tartalom önmagában is döntő tényező. Így születtek azok a költemények, amelyből pont tizenkettő egy tucat, holott épp a felsorolt témák megéneklése különös műgondot igényel. A legidőszerűbb és leginkább szóbanforgó dolgokról épp a költőtől várjuk, hogy valami újat, valami mást mondjon. Tíz kissé hosszúra nyúlt, de elengedhetetlen bevezetés után pedig hadd szóljak arról a tehetséges költőnkről, akinek most megjelent „Testamentum” című verseskönyve e cikk megírására késztetett. Kuczka Péterről van szó, egyik legtöbbet szereplő és komoly ígéretnek bizonyult fiatal lírikusunkról. Ugyanebben az évben kiadott első kötete, a „Hosszú sor közepén”, egy eszmeileg helyes irányba haladó, egyéni kifejezési módjáért kemény harcot folytató ifjú költőt mutatott. Ha nem is tudta mindig a kiívánt tartalmi és formai szintézist megteremteni, s a különböző érezhető hatások kissé elmosódottá tették is költői egyéniségét, hit és erő érződött verseiben. Minden okunk megvolt a reményre, hogy a későbbiek során egyre erőteljesebben szólal meg a saját egyéni hangján, imponáló könnyedségét nem veszélyeztetik a türelmetlenül lekent primitív és hebehurgya rímek, költői láthatára szélesebbre tágul, egyszóval fejlődik. Reméltük, hogy megbirkózik azokkal a kritikai túlcirógatásokkal amik egy tehetséges fiatal írónál mindig bizonyos veszélyeket rejtenek magukban. Új könyvének olvasása után sokan csalódottnak érezzük magunkat e várakozásunkban s hogy ez lehetőleg ne ismétlődjék, én a magam részéről mindenesetre kötelességemnek érzem elmondani az alábbiakat. A „Testamentum” költői életrajz. ..amely, kissé csapongó módon a költő emberi és művészi fejlődéséről számol be. Helyenként örömmel konstatálhatjuk, hogy Kuczka valóban úrrá tud válni az anyag felett, hoszszú részletek bizonyítják igazi Urai képességeit, amikkel egész jelentéktelen eseményeket is a hétköznapok fölé emel. Nemcsak egyes sorok, de egész strófák, sőt fejezetek hatnak az eleven költészet élő erejével s annál bántóbb, hogy az összkép jóval kevésbbé szerencsés, mondhatnánk, helyenkint csüggesztő. Majdnem másodrendű kérdés, hogy Kuczka anyagával épp oly lazán bánik művészileg, mint eddig, sőt bizonyos programszerűséggel, kijelentvén, hogy „az ember nem mindig vigyáz, most nem vigyázok én se rímeimre”, ami természetszerűleg a pongyolasághoz vezet. Az alkotás nehézségeinek ez a megkerülése azonban sokkal kevésbbé zavarja az olvasót, mint a hang, amelyet a költő megüt, az ökonómia teljes hiánya folytán összetévesztve a titánkodást a művészi öntudattal. Tisgy feleslegesen sértődött, inkább emberi, mint politikai vonalon harcias, név szerint kegyeket és büntetést osztó kisiten beszél hozzánk a kötet lapjairól. Kuczka rossz osztályzatot ad egy csomó olyan korszerűtlenné vált költőnek és kritikusnak, akiknek megtámadásához ma már nem kell különösebb bátorság és jelesre minősíti az ő kalkulusa nélkül is haladónak ismert bírálókat és lírikusokat. A versben feldolgozott kollégák közt szerepel — az elismerten kitűnő költő megkérdezése nélkül — többek közt a „proli” rím kedvéért Zolinak becézett Zelk is. Ez nem a szocialista költő hangja, hanem az irodalmi kávéházban, a Kuczka által emlegetett „rothadó mocsárban“ bratyizó polgári íróé. Minthogy az sem realizmus, hanem rég túlhaladott naturalista ízléstelenség, hogy le meri írni: nem szerepelt álmaiban szerelme, amint W.C.re jár. Természetesen vulgáris magyarsággal fogalmazván meg a szerelemtől meglehetősen félre eső helyet. A kötet többi részeiben Kuczka szilaj csikóként végigrohan múltján, jelenén és jövőjén, félreérthetetlenül előlegezve a halhatatlanságot jelen művének is. Az egész kötetre a disszonancia nyomja rá bélyegét, a való élet nyers szaga keveredik az öntömjénezés illatával, őszinte, mély, emberi szavak a nyegleségig felületes hanggal, a Párt igazi, bensőséges szeretete a pártszervűtlenül ható fennhéjázó gőggel. És sűrűn szerepelnek a bevezetőben említett politikai közhelyek jobb-rosszabb megfogalmazásban, úgy is, mint „pozitív mondanivaló“, amely megadja a felmentést a hosszú epikai mű kicsinyes, kelteietlen részleteiért. Lehet, hogy túlságosan kemény és kíméletlen vagyok, de az ügy megéri. És Kuczka tehetsége megérdemli azt a fajta bírálatot, amelyet nagyon szép és költői formában így fogalmaz verse vége felé: Amikor dolgozom, vagy verseket írok, támaszkodhassam kritikára, nem úgy, mint mankójára a beteg, hanem mint jóbarát a jóbarátra. Darvas Szilárd Három találkozás Csütörtökön mutatták be a szovjet filmművészet egyik legújabb nagyszerű alkotását, a Három találkozás-t. A gyönyörű színes film a második világháború után játszik a Szovjetunióban és megörökíti a szovjet embereknek a kommunista társadalmat építő hatalmas munkáját. A nagy szovjet filmrendező, Pudovkin mellett közreműködött a legkiválóbb szovjet filmszínészek játsszák a szerepeket. A rendkívül érdekes, időszerű és nagy sikerrel játszott művészi film részletes ismertetésére hétfőn visszatérünk. A tengerparti város Az oroszországi polgárháború végnapjaiban kezdődik Vera Inber regénye,, „A tengerparti város". Az írónő első személyben, szinte önéletrajzszerűen mondja el, hogy egy „régi értelmiségi" asszony hogyan érti meg azt a nagy átalakulást, ami az Októberi Forradalom győzelmével történt és hogyan vállalja magáénak. Ez az út természetesen nem egyenes s a hős gyakran ingadozik a régi és az új között. Az érdekes regény kitűnően kifejezi azt a zavarodottságot, ami az orosz értelmiség nagy részét eltöltötte. A szépkiállítású könyvet a Révai Könyvkiadó adta ki. Nagy sikerrel mutatták be Prágában SZIMONOV „Idegen árnyék ” című színművét A prágai Burin Színház a csehszlovák-szovjet barátság napjainak keretében nagy sikerrel mutatta be Konsztantin Szimonov kiváló, szovjet író „Idegen árnyék” című színművét. A magyar népet nem leheti a Szovjetuniót Dolores Ibárruzi és Jóboru Magda felszólalása a moszkvai tanácsülésen Moszkva, november 19. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség moszkvai ülésén, pénteken felszólalt Jóboru Magda, az MNDSZ főtitkára. Orosznyelvű felszólalását nagy tetszéssel fogadták. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon a Szovjetunió felszabadító harca és állandó támogatása segítségével a hatalom a dolgozók kezébe került. Nálunk a békéért folyó harc elsősorban az építőmunka lendületének fokozását jelzi. A továbbiakban Jóbora Magda beszámolt a hároméves terv megvalósításának nagy eredményeiről, majd így folytatta: — Gazdasági és kulturális építőmunkánk a közeljövőben új, jelentős szakaszhoz érkezik. Az ország az év végére hozzákezd ötéves tervünkhöz, amelynek segítségével egész országunk képét megváltoztatjuk, soha nem látott jólétet és kulturális színvonalat teremtünk országunkban. Beszédében beszámolt az MNDSZ működéséről, az asszonyok egyre növekvő térhódításáról a munka minden területén. Hangsúlyozta, hogy szocialista építőmunkánk közben nem feledkezünk meg az imperialisták magyarországi ügynökei ellen vívott harcról sem. Hangsúlyozta, hogy a magyar népet nem lehet elszakítani a Szovjetuniótól és örök hála él a dolgozók millióinak szívében a győzelmek szervezője, Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja iránt. Befejezésül kijelentette: — Népünkben,tehát asszonyainkban is, forró szeretet és hűség él a szovjet nép és nagy tanítója és vezére, Sztálin iránt. Ez a szeretet és hűség a legfőbb biztosítéka annak, hogy nem állunk meg, nem torpanunk meg a megkezdett úton, hanem testvéri szövetségben a világ minden békeszerető népével megvédjük a békefront ránkeső szakaszát. Az ülésen felszólalt Dolores Ibarruri is. A küldöttek a spanyol nép szabadságharcának hősét hosszantartó tapssal üdvözölték. Ibárruri rámutatott arra, hogy az amerikaiak Spanyolországot felvonulási területül és támaszpontul akarják felhasználni egy agresszív háború céljaira. A Franco-rendszernek nyújtott segély elleni küzdelmet minden nép érdekében, nemcsak a dolgozóknak, Anglia és az Egyesült Államok haladó embereinek kell napirenden tartaniok, harnem valamennyi férfinak és nőnek, akik a világ minden táján küzdenek egy új háborús veszély ellen a szilárd és tartós békéért. Változás a 39-es és 23-as autóbusz vonalán Hétfőtől jár a 42-es Hétfőtől módosítják a 39-es autóbusz útvonalát. A 39-es autóbuszok az Uj Szent János-kórház és Vörösmartytér között közlekednek hétfőtől kezdve. Az első kocsi az Uj Szent János-kórháztól indul reggel 6 óra 15 perckor, az utolsó éjszaka 23 órakor. A Vörösmarty-tértől reggel 6 órakor indul az első kocsi, az utolsó pedig este 22.45- kor. Ugyancsak hétfőtől kezdve a Fiumei-út—Vörösmarty-tér között 42-es jelzéssel indul autóbuszjárat Fiumeiút, Rákóczi-út, Petőfi Sándor utca és Vörösmarty-tér útvonalon. A Vörösmarty-tértől az első kocsi indul reggel 6 óra 15-kor, az utolsó 22.45-kor, a Fiumei-áttól reggel 6.30 órakor indul az első kocsi, az utolsó pedig este 22.30-kor. A két árat megállóhelyei saját vonalrészükön mindenütt azonosak a 39-es járat eddigi megállóival. A fenti naptól a 23-as autóbusz pesterzsébeti végállomását áthelyezik a Nagy Sándor utca és Jókai utca keresztezéséhez.