Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1951-03-16 / 64. szám

PÉNTEK, 1951. MÁRCIUS 16. V íjárossági A jó hazafinak nem mindegy, mire használják fel a nép vagyonát A kőbányai pénzügyi állandó bizottság erre tanítja ellenőrző munkája során a kerület intézményeit Amikor Leskó néni az Ihász­ utcai iskola kapuján belépett, megint csak az jutott eszébe: de ráférne erre egy nagytakarítás! Sőt, egy nagytakarítás nem is lenne elég. Naponta kéne sú­rolni: az ilyen régi épületeket tízszer olyan nehéz rendben tartani. Két taka­rítónője van az épületnek, akik nem győzik a munkát. Egész takarító­bri­gád kellene ide! És ennél a gondolat­nál hirtelen eszébe jutott a megoldás: takarító­brigádot fog szervezni a szü­lői munkaközösség tagjaiból! Az anyák biztosan vállalkoznak erre: tiszta isko­lában nem kell jóformán naponta tiszta fehérneműt adni a gyerekekre. És hogy más kőbányai iskolákban is felhasználhassák a jó ötletet, Leskó néni megbeszélte az ügyet a pénzügyi állandó bizottság többi tagjaival. Mert Leskó néni a pénzügyi állandó bizott­ság takarékossági alcsoportjának a tagja és neki is az a célja, elérni, hogy a nép vagyonából jól, takaréko­san gazdálkodjanak. Ez vezette az állandó bizottság több tagját is, amikor elhatározták, alapo­san szemügyre veszik a kerületben az intézményeket. Megnézik, végrehaj­tották-e Pártunk utasítását és okosan használják-e fel a rendelkezésükre álló készleteket, nem pazarolnak-e? Ötven új, finom, puha takarót is java­solt, hogy ebéd után, ha lefekszenek, jó melegen betakarózhassanak a gye­rekek. Mert a gyermekek — a nép vagyona. Velük kapcsolatban így kell értelmezni a takarékosságot. Rosszul értelmezett takarékosság A bizottságban egyetlen szakem­ber van, Dékáni­ Béla pénzügyőri főszemlész. A többiek üzemekben dol­goznak, mint Domogán Mihály, a Radiátorgyár darukezelője, Álló Jó­zsef, a Kerámiagyár művezetője, Kog­ler József, a Kőbányai Sörgyár kádár­segédje. A Párt tanította meg őket arra, hogy a jó hazafinak nem mind­egy az, hogyan, mire használják fel a nép vagyonát! Tervet csináltak, végiglátogatták a kerület intézményeit. Először az óvo­dákat, iskolákat. És kiderült: rosszul értelmezték a ■takarékosságot a kerület óvodáiban. Hogy „takarékoskodjanak” a szappan­nal, csak ebéd előtt mosattak kezet a kicsinyekkel. A bizottság javasolta, kapjanak az óvodák több szappant, hogy reggelihez, uzsonnához is tiszta kézzel ülhessenek­­ csöppségek. Sőt, ------­­­ ?-------------—— ----------------------------------------------------------------­ Fiatalok ezrei sajátítják el az építőipari szakmát a felemelt ötéves terv végrehajtása során Építőiparunk a múlt idényjellegű iparából állandó munkát adó, egyre jobban gépesített nagyüzemi iparrá lett. Felemelt ötéves tervünkben a ha­talmas építkezések megvalósítására egyre több építőipari szakmun­kásra van szükség. Az építőiparban most a fiatalok ezreit vonják be a ta­nulásba, az építőipari szakma elsajá­títására. A március 10-én megindított, építőipari iskoláztatásban a vasbeton­­szerelő, szigetelő, kályhás és kémény­seprő szakmáknál az ipari tanulók ta­nulóideje egy év. A villanyszerelő, épületlakatos, víz-, gáz-, központi fű­tés-szerelő szakmákban az ipari ta­nulók szerződéses ideje két év. Fizetésük az első hat hónapban óránként 60 fillér, a második félévben 80 fillér, a harma­dikban egy forint, a negyedikben órán­ként 1,26 forint. Építőipari tanulónak jelentkezhetnek 14—18 éves korú fiúk és lányok, akik­­ igyen munkaruhát kapnak és naponta háromszori étkezésben részesülnek. A munkában és tanulásban élenjáró, legjobb eredményt elérő tanulók két heti üdülésben vehetnek részt. Kréta két évre A Szent László-téri iskolában vi­szont megállapították, hogy öttől do­boz krétát tettek el maguknak. Gon­doskodtak a krétaellátásról két évre. Volt másik is, ilyen,­ hörcsögmódra gazdálkodó iskola, a Kápolna­ tér 4. szám alatt, ahol 1600 darab ceruzát és rengeteg tanszert, füzetet biztosí­tottak saját tanulóiknak. Az igazgató azzal mentegetőzött, hogy az oktatási osztály automatikusan küldi ki az anyagot. Néha sok van egyes tansze­rekből,­néha kevés. Ők úgy gondol­kodtak, amit már megkaptak, csak nem fogják visszaküldeni? Megtartot­ták. Jó lesz jövőre. A bizottság javasolta: a feleslege­sen heverő készleteket az iskolák ad­ják le, hogy ezekből valamennyit egyenlő mértékben elláthassák. Min­den három hónapban jelentsék be a tanács pénzügyi osztályának, hogy mire van szükségük, közöljék azt is, hogy miből mennyi áll rendelkezé­sükre. A tervgazdaságot az iskolák­ban is meg kell valósítani. Sok mindent tapasztalt még az ál­landó bizottság. A maglódi úti fiúisko­lában például helyesen, takarékosan tüzelnek, de a világítás­­ nem meg­felelő. A hatósági főzőhelyek dolgozói azt panaszolták, hogy sok időt paza­rolnak el arra, hogy zöldségért, kol­bászáruért, tojásért a város túlsó fe­lébe kell szaladgálniuk, mert csak ott adja a KÖZÉRT a részükre. Pedig emberrel, idővel is takarékoskodni kell. A pénzügyi állandó bizottság munka­tervének első részét teljesítette. Most a kőbányai egészségház, az egészség­­ügyi intézmények megvizsgálására kerül a sor ..Domogán elvtárs a Ra­diátorgyárból, Kogler elvtárs a Kő­bányai Sörgyárból Leskó nénivel és a többiekkel nemsokára alapos szem­lét tart ezeken a helyeken is. Egészen bizonyos, hogy életrevaló, jó javasla­tok születnek a látogatásokból. AZ ÖTÉVES TERV ÚTJÁN Megnyitották a Mélyépítőipari Újító Kiállítást A MEMOSZ-székházban csütörtökön megnyílt Mélyépítőipari Újítási Kiállí­táson Nagy József elvtárs, a közleke­désügyi minisztérium mélyépítőipari főosztályának újítási felelőse is­mertette újítómozgalmunk fejlő­dését. 1949-ben a mélyépítőipari dol­gozók 1550 újítási javaslatot nyújtot­tak be, amelyekből 655-öt elfogadtak és bevezettek. Ezzel 13 millió forin­tot takarítottak meg népgazdaságunk számára. Az elmúlt esztendőben 3681 volt a beadott újítások száma. Ebből elfogadtak és bevezettek 1381-et. A megtakarított összeg 36 millió forin­tot tett ki. A kiállítást Molnár János elvtárs, a közlekedés- és postaügyi minisztérium főosztályvezetője nyitotta meg. A kiállításon 123 különböző újí­tás mintadarabját, fényképét mutatják be. A 220.000 lakás felépítésével új városok épülnek módosított ötéves tervünk keretében Módosított ötéves tervünk az eredetileg előirányzott 180.000 lakás épí­tése helyett 40.000-rel többet, 220.000 lakás építését irányozza elő. Ebből 95.500 lakást az ipari dolgozók, 58.500 lakást pedig a mezőgazdaság dol­gozói kapnak. Ezeken kívül még további 66.000 lakás épül a városokban és községekben, mégpedig oly módon, hogy az ipari dolgozók számára épülő la­kások új városokat, városrészeket alkotnak majd. Ilyenek lesznek Dunapente­­lén kívül Tatabánya, Várpalota, Komló, Szigetszentmiklós, Salgótarján és a többiek. Az új lakások környékét parkírozással, fásítással teszik szebbé és egészségesebbé, így válik egyre szebbé, boldogabbá a dolgozók élete, módosított, új ötéves tervünkben. 226.éop lakás TERV TÖRVÉ­NY FELEMUT 5 ÉVES TERV A MÁVAG sztahanovistái elvtársi segítséget nyújtanak a faluról feljött dolgozóknak A MÁVAG Mozdony- és Gépgyár üzemeiben egyre nagyobb számban állnak munkába olyan nők, akik nem­rég még falun, a földeken, vagy a fő­városban háztartási alkalmazottként dolgoztak. Ezeket a gyárba bekerülő dolgozókat a sztahanovisták, az üzem vezetői és a többi dolgozók testvéri együttérzéssel segítik új munkakörük elsajátításában. Baranyai Teréz, hét­holdas balatonszárszói dolgozó pa­rasztlány 1949-ben jött fel Budapestre. Takarítónak szegődött el, csakhamar azonban rájött arra, hogy máshol van a helye. 1950 augusztus 8-án jelentke­zett a MÁVAG-ban hengerfúrósnak. Az átképzésök hathónapos tanfolyamát februárban végezte el. Hetes Béla sztahanovista fúvós mellé osztották­ be, aki tanítja, neveli a gép önálló keze­lésére. Baranyai Teréz most felaján­lotta, hogy május elsejére teljesen el­sajátítja a fúrógép kezelését és a világ dolgozóinak harcos ünnepétől kezdve önállóan fog dolgozni. Negyvenmillió forint értékben teljesítették kongresszusi vállalásukat a magasépítőipar dolgozói A kongresszusi versenyből az építő­ipari dolgozók nagymértékben kivették részüket. A magasépítőiparban össze­sen mintegy százezer felajánlást tet­tek, több mint 26 millió forint érték­ben. Felajánlásukat 148 százalékra tel­jesítve 39.356.113 forint értékű válla­lást valósítottak meg. Ebből az ösz­­szegből több mint 800 modern két­szobás, fürdőszobás lakást lehet felépí­teni. A kongresszusi verseny során , megkétszereződött az építőipari szta­hanovisták száma­ csaknem négyezerre emelkedett. A verseny folyamán nyolcezer dolgozó sajátította el a fejlettebb munkamódszereket és 2500 új brigád alakult. A versenylen­dület nem aludt el, hazánk felszabadu­lásának évfordulójára és azon túl, má­jus 1-re az építőipar dolgozói újabb, hosszúlejáratú verseny­szerződéseket kötnek. Célul tűzték ki, hogy az új­­típusú brigádokban a dolgozók 70 szá­zaléka­­ szerepeljen. 700 tonna acélt termelnek terven felül márciusban a diósgyőri martinászok Vaszilij Amoszov Lenin-rendes szov­jet olvasztár látogatása után érte­kezletet tartottak a Diósgyőri Kohá­szati Üzemek Martin-üzemének dol­gozói. Megállapították, hogy az Amoszovtól elsajátított élenjáró módszer alkalmazásával az ed­diginél jóval magasabb ered­ményeket tudnak elérni. Elhatá­rozták, hogy a szovjet tapasztalatok felhasználásával 100 tonna acélt ter­melnek terven felül március hónap­ban, felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére. Ezenfelül vállalták, hogy a selejtet 25 százalékkal csökkentik. Az anyagtakarékossági mozgalom kiszélesítésével 20 százalékkal csök­kentik a ferromangán felhasználását, amivel soktízezer forintot takarítanak meg népgazdaságunk számára. A minisztertanács rendelete a munkaruhajuttatásról A minisztertanács rendeletileg sza­bályozta a munkaruha-juttatás körül­ményeit. A rendelet kimondja: a vállalat köteles munkaruhát adni a dolgozóknak azokban a munkakörökben, ahol a munka nagymértékű szennyeződéssel, ru­haelhasználással jár, ahol azt egészségügyi szempontok in­dokolják és abban az esetben, ha ha­tósági rendelkezés írja elő az egyen­ruha és egyéb felszerelés használatát. (Például: tűzoltóknál, orvosoknál, ápolónőknél.) A vállalat igazgatója állapítja meg a munkaruha elhasználási idejét, amely két évnél rövidebb nem lehet, csak az illetékes minisztérium enge­délyével. Az a munkaruha, amelyet a dol­gozó kizárólag egyedül használ a két év elteltével az ő tulajdona lesz. A munkaruha mosása és tisztántar­tása a dolgozó kötelessége, de azokon a munkahelyeken, ahol fertőzött, vagy mérgezett anyaggal dolgoznak, a ruhamosásról, illetőleg fertőtlenítésről a vállalat gondoskodik. Kimondja a rendelet még azt is, hogy a munkaruhát természetben kell kiadni, pénzzel megváltani nem szabad és díjtalanul kell a dolgozó rendelke­zésére bocsátani. Vasárnapi forgalmi korlátozások a Szabadság-hid­on Március 18-án nem jár villamos a Szabad­ság-hídon a Dimitrov-téri épít­kezések miatt. 17-én, szombaton 23 órá­tól, március 19-én, hétfőn reggel 4.30 óráig szünetel a villamosforgalom. Ezért március 17-én, szombaton a 49-es és 63-as jelzésű villamosjáratoknak a végállomásokról 22 óra 40 percig induló kocsijai a járatok rendes útvo­nalán, a Szabadság-hídon át, a 22 óra 40 perc után induló kocsik pedig üzem­zárlatig a Margit hídon át közlekednek eredeti végállomásaik között. Március 18 án, vasárnap a 49-es jel­zésű villamosjárat üzemkezdettől üzem­zárlatig a kelenföldi és a Marx-téri végállomás között a Margit hídon át közlekedik. A 49/A jelzésű villamosjá­rat a Kálvin tér—Lónyay­ utcai torkolat­tól a Marx-térig közlekedik. Március 18-án, vasárnap a 48 as és 63-as villamosjárat nem közlekedik. Egyéb járművek március 17-én 20 órától 22 óráig a villamosvágányon, a villamoskocsik közé besorozva közle­kedhetnek. 22 órától 23 óráig pedig az alagútépítési munkálatok felel­i rövid szakaszon a hídfő déli oldalá­n az út­testen Március 17 é­­i 23 órától március 19 én reggel 4 óra 30 percig a Sza­badság hídon csak autóbusz, mentő, tűzoltó, rendőrségi, valamint különle­ges rendeltetésű járművek közleked­hetnek. ­ Szép, nagyfontosságú, harcos fel­adat előtt állnak békebizottságaink. Április 8-tól dolgozóink aláírásukkal pecsételik meg a Béke Világtanács követelését, hogy kössön békeegyez­ményt az öt nagyhatalom Addig is, szüntelenül magasabbra-magasabbra csapó termelőmunkával bizonyítják: legyőzhetetlenné erősítik a béke­tábor magyar szakaszát. A szege­­cselők erősödő dübörgése szövő­gépek zümmögése, a laboratóriumok lombikjainak sustorgása, a traktorok zúgása is mind-mind ezt fejezik ki: béke. Békebizottságaink munkája napról napra szélesedik, méltónak kell lenniök azokhoz a célokhoz, amelyeket Andics Erzsébet elvtársnő Pártunk II. kongresszusán így fog­lalt össze: „A magyar békemoz­galomnak az a feladata, hogy az itt-ott még mindig megnyilatkozó szektás hibáit leküzdve, mozgósítsa a magyar nép apraját-nagyját a békéért folyó harcba való aktív, ön­tudatos, áldozatkész részvételre." Szívesen vennének részt a békebizottságok munkájában A kövérre, magasra hízott hatalmas gáztartály már messziről mutatja, hogy itt, a Révész­ utcában működik a Gázművek egyik telepe és a főműhely. A főműhelyben készülnek — egyre gyorsabban s jobb minőség­ben —­ a különböző gázórák, fűtő­­berendezések, mérőkészülékek. Az üzem jó munkájához jelentősen hoz­zájárul a békebizottság egyes tagjai­nak tevékenysége is. A földszinti üzemrészben Kálóczi Sándor magkészítővel beszélgetünk. Elmondja, hogy nem végez semmi­féle társadalmi munkát, pedig szívesen dolgozna a békéért ter­melőmunkáján kívül is, csakhogy erről nem beszélt vele senki. Sós Béláné tisztviselő is szeretné, ha a békebizottság tagjai felkeresnék és tájékoztatnák a politikai eseményekről, akkor tevékenyebben vehetne részt az üzem társadalmi munkájában, tudván Gyula kovácssegéd, aki a kongresz­­szusi versenyben 292 százalékos át­lagteljesítményt ért el és április 4-re felajánlotta, hogy második és harma­dik negyedévi tervét harminc nappal előbb fejezi be, elmondotta: úgy é­rzi, a békebizottság nem foglalkozik vele. Szívesen venné ki részét ő is még cselekvőbben a békeharcból. S így so­rolhatnánk még többek nevét, akik hasonlóan nyilatkoznak. Példamutató békeharcosok Mi az oka ennek? Hiszen a békebi­zottságok egyes tagjai jó munkát vé­geztek, a kongresszusi verseny új em­bert formáló füzében többen vállalá­saikkal és annak túlteljesítésével kö­vetendő példát mutattak. Czebe Jó­zsef bontómunkás 141 százalékos, Pintér Józsefné bőrvágó 300 százalé­kos eredménnyel jártak elől, mindket­ten békebizottsági tagok. Voltak, akik nem elégedtek meg pusztán a példa­­mutatással a termelőmunkában, ha­nem állandó egyéni felvilágosítást is folytattak. Mészáros János ifjúmun­kás, önző, lemaradásával veszélyez­tette a műhely jó átlagteljesítményét, Németh Gyula békebizottsági elnök ezért többször elbeszélgetett vele. Meg­világította előtte, hogy hiányzásaival, lazaságaival a béke ügyét hátráltatja. Mészáros János először sértődötten hallgatta a vádat. „Mit számít az én munkám a békeharcban” — mondta. Németh Gyula tovább magyarázta: „Az a tégla is hiányzik a béke­bástyából, amelyet a te munkád jelent. Azt várod, hogy más harcoljon helyetted is?” A beszélgetés után Mészáros János megértette hibáját és „rákapcsolt” a munkára eredményesen. A pártszervezet ne a könnyebb megoldást válassza Mindezen eredmények mellett a békebizottságok mégsem végeztek jó munkát, mert éppen feladatuk lénye­gét, döntő, jellegzetes vonását hanya­golták el. Nem segítették elő ugyan­is megfelelően üzemükben a béke­­mozgalom fokozottabb kibontakozását. A bizottságokból kiszorult a dolgozni, küzdeni akaró pártonkívüli békehar­cosok jelentős része,­­ amit ez a két szám is azonnal megmutat: a főmű­hely mintegy százhúsz békebizottsági tagjából több mint nyolcvan párttag. A pártszervezet azt a könnyebb megoldást választotta, hogy nyolc­van párttagot aktivizált a béke­bizottságokba, olyanokat rend­szerint, akik túl vannak terhelve egyéb társadalmi munkával. Ehelyett a pártszervezetnek az lett volna a feladata, hogy a békére vágyó pártonkívüli dolgozóknak segítséget nyújtson abban, hogy tevékeny békeharcosokká váljanak és részt vegyenek a békebizottsá­gok munkájában. Egyes párttagokat feleslegesen túl­zsúfoltak munkával, mint például Pajor János ifjúmunkást. „Az alap­szervi párttitkár helyettese vagyok — mondja. — Ezenkívül az üzem kultúr­­felelőse, helyettes DISZ-titkár, nép­nevelő és békebizottsági tag. Képezem magam politikailag, szakmailag.” ,,Mi­­kor jut ideje a békebizottság ügyeivel foglalkozni?" — kérdezzük. „Hát bi­zony csak ritkán", hangzik a válasz. A pártszervezet nyújtson segítséget a békebizottságnak, hogy minél több pártonkívülit választhassanak — régi kívánságuk, kérésük szerint — béke­bizottsági tagnak. Igyekezzenek minél jobban megfelelni Rákosi elvtárs kongresszuson elmondott szavainak: „Pártszervezeteinknek... az el­jövendő esztendőkben változat­lanul egyik legfontosabb feladata a békemozgalom támogatása, erő­sítése és fejlesztése.” Slárkosi elvtárs tanításainak ssellenté ken segítse a­z ifi rísz­er­vessel a békebisottságo kat A szektás hibák akadályozzák a békebizottságok további fejlődését a Gázművek főműhelyében Németh Gyula, Wrobel János, Czebe József, Dorogi Dániel és Kéméndi János békebizottsági tagok a következő napok feladatait beszélik meg.

Next