Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-06-27 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK" A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ARA 00 FILLÉR SZERDA, 1952 JÚNIUS 27. Ez a hét felejthetetlen marad számomra A dolgozók levelei a nyári üdülésről Végérvényesen beköszöntött a nap­sugaras, kalászérlelő nyár. Elérkezett a nyaralás ideje. Dolgozóink, akik jó­ideig még nem vették ki szabadságu­kat, boldog örömmel tekintenek a tes­­tet-lelket felüdítő pihenés elé. Már hónapokkal ezelőtt megkezdő­dött a jelentkezés, ki hová szeretne menni. Voltak olyanok, akik a tél örö­meit akarták élvezni. Ezek már az év elején kivették szabadságukat, de nagy részük mégis csak a nyári hónapokra tartogatta Sorra kapjuk a lelkeshangú levele­ket, melyekben hazánk tájainak csodás szépségeiről, a kényelmes pihenésről, a nagyszerű ellátásról számolnak be. Hófehér levélpapír, bal sarkán a ga­­lyatetői nagyszálló zöldszínű rajza. Alatta aláírás: „Élmunkás-üdülő”. Szántó Imre, az Épületburkoló Vál­lalat sztahanovistája, akit jó munká­jáért küldtek oda. Üdüléséről, mint élete felejthetetlen élményéről ír. Ugyancsak innen küldött levelet Gróf Pálné is, aki az Egyesült Izzóban dol­gozik. „Mint sztahánovista, az ország legszebb üdülőhelyén, Galyatetőn nyaralok. Szeretném elmondani, hogy milyen szép itt minden, de azt sem tudom, hol kezdjem. Nappal a környező vidékre kirándulunk. Este különböző szórakozás, tánc, mozi, társasjáték. Rendelkezésünkre áll a könyvtár, az uszoda, a pingpong, a sakk, kinek mihez van kedve. Az el­látás kitűnő.” „Parád még szebb, mint elképzel­tem — írja Bozóki Sándorné, a Lőrinci Fonó dolgozója. — Egy he­tet töltöttem itt és ez a hét felejt­hetetlen marad számomra. Már maga az utazás is sok szépséget szerzett. Mikor megérkeztünk, vár­tak a finom ebéddel. Nem győztük dicsérni. Kirándulás, sport, szóra­kozás bőven volt, alig tudtuk a he­tet kihasználni, annyi újdonság, annyi kellemes meglepetés ért ben­nünket. A sok szórakozás mellett azonban pihentem is, hogy vissza­térve az üzembe,, még fokozottab­ban vegyem ki részemet a termelő­i munkából, hogy erősítsem azt az országot, mely annyi szépséget, örö­met és megbecsülést ad dolgozói­nak.”­ Befejeződött a tanulás, ifjúságunk, úttörőink i­s boldogan élvezik a nya­rat. Muszka Agnes n­em írta meg kö­zelebbi címét, a nagy izgalomban megfeledkezett róla. Rövid pár sort ír, de sorai örömet, szeretedet tükröznek. „Itt nyaralok Balatonfedericsen. A DISZ küldőit ide két hétre jutalom­­képen. Gyönyörű minden, jól érzem magam. Ha lehetne, személyesen köszönném meg Rákosi, elvtársnak azt, hogy ilyen szép lett a mi jele­nünk, amelyért ő annyit harcolt, és szenvedett." Végül egy kis úttörő, Kovács Erzsé­bet (III. kerületi Timár­ utcai iskola) levele, aki csak most készül a nyara­lásra. De a nagy készülődés közben nem feledkezik meg koreai pajtásairól sem. .„Három hétre megyek nyaralni, az iskolám visz el. Előre örülök a szép nyárnak, örömöm azonban nem fe­lejteti el velem a koreai gyermekek szörnyű sorsát. Szívem elszorul, ha arra gondolok, míg én boldogan ké­szülök az úttörő táborozásra, addig ők füstölgő romok között bolyonga­­nak. Míg én nevelve szaladok ját­szani, addig messze tőlem egy ko­reai gyermek zokogva borul szülei holttestére. Azt akarom­, hogy ne le­gyen többé háború, béke legyen és a koreai gyermekek is olyan boldo­gan játsszanak, mint én." Lillafüredet, Mátraházát, Galyatetőt, Kékest, Parádot a múltban csak a ki­váltságosok látogathatták. Dolgozó csak mint cseléd tehette be a lábát ezekre a helyekre. Sokan csak képes­lapokról ismerték az ország legszebb üdülőhelyeit. Ma már jogos tulajdo­nosaiké, a dolgozóké, ahol jól végzett munkájuk után megérdemelt pihenésü­ket töltik.­­ A napi munka után a budapesti dolgozó szívesen látogatja a­­fürdőket és a strandokat, hogy felüdüljön a hűs hullámokban. Képünkön: vidám az élet a margitszigeti Palatinus-strandon. . Minisztertanácsi rendelet a kisipari szövetkezetek tagjaira és családtagjaira is kiterjeszti a társadalombiztosítást Alkotmányunk­ 47. paragrafusa ki- s mondja: „A Magyar Népköztársaság­­ védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat­ munkaképtelenségük ese­tért. A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széleskörű tár­sadalombiztosítással és az orvosi ellá­tás megszervezésével valósítja meg.” A hivatalos lap vasárnapi száma a minisztertanács rendeletét közli a kis­ipari szövetkezetek tagjainak biztosí­tásáról, amely alkotmányunk 47. pa­ragrafusát a szövetkezeti tagokra is kiterjeszti. A rendelet kimondja, hogy a kis­ipari szövetkezetek tagjaikat a kölcsö­nös biztosítás keretében biztosítják. A biztosítási szolgáltatások feltételei és mértéke azonosak az állami társada­lombiztosítási szabályokkal, azzal az eltéréssel, hogy a táppénz, terhességi és gyermekágyi segély helyett azonos összegben jövedelempótló segély jár a szövetkezeti tagoknak. A szövetkezeti tagok gyermekeik után a munka­­viszonyban álló dolgozók családi pót­lékával azonos feltételek mellett és mértékben ,gyermeknevelési pótlékra is jogosultak. A szövetkezeti tag­­ biztosítása ,a szövetkezetben történő munkakezdése időpontjában kezdődik s addig tart, amíg a tag a munkában személyes közreműködéssel részt vesz. A biztosí­tás fennáll1 gkop idő alatt is, amíg a szövetkezeti tag rendes javadalmazá­sát a szövetkezet munkájában tényle­ges közreműködés nélkül is megkapja. A biztosítási összeg járulék­kulcsa a tényleges javadalmazás 13 százaléka, amelyből a betegségi­ biztosításra­­8 százalék, a balesetbiztosításra 1 szá­zalék, öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosításra 4 százalék esik. Ebből 1 százalékot a többi dol­gozóhoz­ hasonlóan a szövetkezeti ta­goknak maguknak­ kell­ ,viselniük. A rendelet intézkedik arról is, hogy azok a kisiparosok, akik július hó 1. előtt biztosították magukat, ez a biztosítás továbbra is fennáll a szövetkezeti ta­gokhoz hasonlóan. A megjelent rerldelet: kiszélesíti a kisipari szövetkezeti tagok, családtag­jaik jogait. A csepeli kikötői főutat eredetileg 13,20 méter szélesre ter­vezték, hogy négy kocsisor férjen el rajta egymás mellett. Az építés meg­kezdése előtt a terveket mégegyszer felülvizsgálták, hogy hol lehetne megtakarítást elérni. A terv átvizs­gálása során kiderült, a négy ko­csisor 12 méter széles úton is aka­dálytalanul elfér, az utat tehát kes­kenyebbre lehet építeni. Ezzel a csepeli kikötői főút építésénél 478 ezer forintot, 20 vagon cementet takarítottak meg. A csepeli kikötői főút esetéből tervezőink levonhatják a tanulságot: a takarékosság már a tervezésnél kezdődik! A MÉRLEGGYÁRI DÍSZ­BEN SEM „KEVÉS A KÁDER" Szegényparasztok voltak a szüleim. Megélhetési lehetőségünk nem volt a legjobb, így egy kutakhoz szegődtem napszámba. Ott láttam meg, kik is a kulákok, hogy nyúzzák a szegény paraszt bőrét. •Elhatároztam, nem dolgozom itt tovább, felmegyek Pest­re, szabad ember leszek, szakmát ta­nulok. Jelentkeztem a tanulókirendelt­­ségnél,­ ahonnan a Mérleggyárba he­lyeztek. Itt láttam meg, mennyire fontos, hogy az ember tanuljon. Az a néhány könyv, amit még otthon az­­elvtársak adtak a kezembe, jobban ki­nyitotta a szemem. Láttam, hogy a gyárban nemcsak öntudatos ifik dol­goznak. Az ifik könnyen hisznek az, ostoba mendemondáknak s csodálkoz­tam, hogyan hihetik el ezeket. Voltak ifik, akik el­ akarták hagyni a gyárat s, az egyik úgy bíztatta: dolgozz rosz­­szul, majd­, elengednek... Amikor be­szélgetni próbáltam velük, leintettek. Én is még fiatal, 16 éves vagyok. Többet kell tanulnom ahhoz, hogy meg tudjam győzni társaimat. De az itteni DISZ-szervezet igen- -gyenge, nem tud fellépni kellő agitációval a hajók ellen. Minden széthullásán van: az ifjúgárdisták közül egy sem foly­tat agitációt, legfeljebb tagdíjat szed­nek. A gyűléseken kevesen jelennek meg, mozgalmi étet nincs. Igen nagy hiba ez. Ezeket a fiatalokat tanítani, nevelni kell, hiszen ők is a jövő ká­derei. Katona Antal ipari tanuló. •­ Amikor a fenti levél alapján ki­esem elvtárssal, a Mérleggyár DISZ- titkárával beszélgettünk, arra hivatko­zott, a hibák oka az, hogy gyakori a változás a mérleggyári DISZ életében: 22 ifjúgárdistából, akik nemrég még jól dolgoztak, összesen 11 maradt. En­nek következménye, hogy rosszul megy a munka. Ez természetesen nehézségeket okoz. De Katona Antal példája is mutatja, hogy lehet pótolni, a jól dolgozó fia­talokat. Tegyék lehetővé az ifik tanu­lását, bízzák meg őket fokozatosan feladatokkal s ekkor, Kacsera elvtárs­nak nem lesz oka­ panaszkodni, hogy „kevés a kádár”. Hiszen utánpótlás van elég, csak foglalkozzanak türelem­mel velük. A földalatti gyorsvasút építkezése m­iatt­­ ideiglenes végállomást építenek a Bajcsy-Zsilinszky-útnál a régi földalattinak Egy héttel ezelőtt útépítő munká­sok jelentek meg a Sztálin-úton, a Bajcsy-Zsilinszky-út kereszteződésénél és megkezdték az úttest egy részének felbontását. A járókelőik azóta szinte minden tíz percben megkérdik az ott dolgozóktól: Várjon mi készül itt? A közelben, a Deák­ téren van a földalatti gyorsvasút 9-es számú munkahelye. Nagy ütemben haladnak itt a munkák és sor kerül majd arra is, hogy elérik a régi földalatti Deák­téri állomásának területét. Ez pedig szükségessé teszi majd, hogy a régi földalatti egy ideig csak a Sztáln-útig közlekedjék. Ezért most a Bajcsy-Zsilinszky­ úti tor­kolatban ideiglenes végállomást léte­sítenek a régi földalatti részére. A jelenlegi alagút szerkezetét átépítik,­­kiveszik a középső oszlopsort és egy visszafogó váltót helyeznek el, hogy ott a földalatti vissza­fordulhasson. Jelenleg a burkolatot bontják és ki­cserélik a födémeket. A munkálatok befejezésének határ­ideje: augusztus 9. 20. , alkotmányunk ünnepe. A dolgozók azonban vállalták, hogy augusztus­­15-re el­végzik a munkát. Szívesen vállalták ezt, bár nagy ne­hézségekkel kell megküzdeniök. Kozma János és Halász István segédmunkás brigádjai azonban legyűrik a nehéz­ségeket és segít nekik ebben az Eöt­­vös-brigád is, amely az Eötvös-gim­­názium lelkes diákfiataljaiból áll, akik önként vállalták ezt a munkát. A Sztálin­ úti végállomás augusztus 15-re való elkészítése nem jelenti azt, hogy ettől kezdve a régi földalatti nem jár tovább. Erre csak akkor­ ke­rül sor, amikor az új földalatti­ építé­sének munkálatai szükségessé teszik, akkor is csak átmenetileg. Azután a régi földalatti az új földalatti alagútja felett jár majd, minthogy az új földalatti mélyveze­­tékű vasút lévén, sokkal mélyebben lesz a föld alatt, mint a régi ,,kéreg­­vasút”. Már 500 tonna vasszerkezetet szereltek fel a Boráros­ téri hídon Nagy lendülettel indult meg ötéves tervünk egyik alkotásának, a Boráros­­téri hídnak vasszerelési munkája. A régi híd vízből kiemelt és újból fel­használható roncsait kijavítják és összeépítik az új szerkezeti részekkel. Eddig 2200 tonna ilyen régi szerkeze­tet javítottak ki és 1400 tonna súlyú vasszerkezetet álítottak össze a par­ton. A női munkaerők fokozottabb mun­kába állításáról szóló miniszter­­tanácsi határozat szellemében egyre több nő kap munkát a Boráros­ téri híd építésénél is. Jelenleg húsz nő dol­go­zik a híd építkezésénél és mind a parti, mind a vízfeletti szere­ési mun­kákban „férfiasan" megállják helyüket. A­ pesti mederpillérnél már 500 tonna súlyú hídszerkezetet szereltek fel. Rö­videsen megkezdik a híd szabadszerelési munkáit, amikor is minden állvány nélkül, messze a víz fölé kinyúlva az úszódaruk segítségével végzik az új­szerű szerelést. Ezzel a módszerrel 100 vagon fát sikerül megtakarítani. A XX. kerületi „Vörös Oktiera‘-tszcs hat nappal a határidő előtt befejezi az aratást . A budapesti tszcs-k dolgozó pa­rasztjai és a főváros­ egyénileg dol­­­­gozó parasztjai gyors ütemben végzik a gazdag termés aratását. Budapes­ten tegnapig, már 66,5 holdon aratták le az őszi árpát. A termelőszövetkezeti csoportok dol­gozói munkaversenyben új, korszerű aratógépekkel végzik­ az aratást. A XX. kerületi „Vörös Október!’.-tszes termését már messziről­­meg lehet kü­lönböztetni, jó munkájuk híres a ke­rületben. Az őszi árpa aratását az el­múlt hét közepén kezdték el. Nagy segítséget nyújt a tszcs dolgozóinak a most beszerzett, új, korszerű, cseh­szlovák kévekötöző­ aratógép. Ezzel a géppel két nap alatt le­aratták az őszi árpát és utána azonnal elkezdték a tarlóhántást, sőt a már felszántott területen­­ egy holdat be is vetettek csala­­mádéval, tam­ádé, négy hold silókukorica és egy hold köles másodvetését is. A tszcs földjén vasárnap indul­ el a rozs vá­­­gása. A dolgozó parasztok vállalták, hogy naponta t­yolc hold gabonát aratnak le. A ledőlt gabonát öt arató­pár kaszálja,­ akik versenyben állnak egymással. A jó, versenyszerű munka eredményeként tegnap­ g­rm­c­t 14 hold ro­zsot arattak le a ,,Vörös Október”­­tszcs tagjai. Nagy segítséget jelent a tszcs pa­rasztjainak a Jahn Ferenc" ápolónő­­képzőiskola növendékeinek áldozatkész munkája, akik már két napot töltöttek a tszcs földjein és segítettek a nö­vényápolási munkálatokban. V­asárnap este, a munka befejezése után a tszcs kultúrotthonában kultúrműsorral szó­­rakoztatták a tszcs dolgozóit a növen­dékek. A csoport vállalta, hogy az egész aratást határidő előtt hat nappal be­fejezik. Hamarosan elkezdik még két hold csa­ Budapesti dobozok a Dunai Vasműért A Dunai Vasmű részére szeptember 1. helyett augusztus 20-ig elkészítik a Vasöntöde és Gépgyár dolgozói a rendelt gépi berendezést. Képünkön­ sze­relik a vízzáros porfogó generátort.

Next