Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)
1951-06-27 / 148. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK" A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ARA 00 FILLÉR SZERDA, 1952 JÚNIUS 27. Ez a hét felejthetetlen marad számomra A dolgozók levelei a nyári üdülésről Végérvényesen beköszöntött a napsugaras, kalászérlelő nyár. Elérkezett a nyaralás ideje. Dolgozóink, akik jóideig még nem vették ki szabadságukat, boldog örömmel tekintenek a testet-lelket felüdítő pihenés elé. Már hónapokkal ezelőtt megkezdődött a jelentkezés, ki hová szeretne menni. Voltak olyanok, akik a tél örömeit akarták élvezni. Ezek már az év elején kivették szabadságukat, de nagy részük mégis csak a nyári hónapokra tartogatta Sorra kapjuk a lelkeshangú leveleket, melyekben hazánk tájainak csodás szépségeiről, a kényelmes pihenésről, a nagyszerű ellátásról számolnak be. Hófehér levélpapír, bal sarkán a galyatetői nagyszálló zöldszínű rajza. Alatta aláírás: „Élmunkás-üdülő”. Szántó Imre, az Épületburkoló Vállalat sztahanovistája, akit jó munkájáért küldtek oda. Üdüléséről, mint élete felejthetetlen élményéről ír. Ugyancsak innen küldött levelet Gróf Pálné is, aki az Egyesült Izzóban dolgozik. „Mint sztahánovista, az ország legszebb üdülőhelyén, Galyatetőn nyaralok. Szeretném elmondani, hogy milyen szép itt minden, de azt sem tudom, hol kezdjem. Nappal a környező vidékre kirándulunk. Este különböző szórakozás, tánc, mozi, társasjáték. Rendelkezésünkre áll a könyvtár, az uszoda, a pingpong, a sakk, kinek mihez van kedve. Az ellátás kitűnő.” „Parád még szebb, mint elképzeltem — írja Bozóki Sándorné, a Lőrinci Fonó dolgozója. — Egy hetet töltöttem itt és ez a hét felejthetetlen marad számomra. Már maga az utazás is sok szépséget szerzett. Mikor megérkeztünk, vártak a finom ebéddel. Nem győztük dicsérni. Kirándulás, sport, szórakozás bőven volt, alig tudtuk a hetet kihasználni, annyi újdonság, annyi kellemes meglepetés ért bennünket. A sok szórakozás mellett azonban pihentem is, hogy visszatérve az üzembe,, még fokozottabban vegyem ki részemet a termelői munkából, hogy erősítsem azt az országot, mely annyi szépséget, örömet és megbecsülést ad dolgozóinak.” Befejeződött a tanulás, ifjúságunk, úttörőink is boldogan élvezik a nyarat. Muszka Agnes nem írta meg közelebbi címét, a nagy izgalomban megfeledkezett róla. Rövid pár sort ír, de sorai örömet, szeretedet tükröznek. „Itt nyaralok Balatonfedericsen. A DISZ küldőit ide két hétre jutalomképen. Gyönyörű minden, jól érzem magam. Ha lehetne, személyesen köszönném meg Rákosi, elvtársnak azt, hogy ilyen szép lett a mi jelenünk, amelyért ő annyit harcolt, és szenvedett." Végül egy kis úttörő, Kovács Erzsébet (III. kerületi Timár utcai iskola) levele, aki csak most készül a nyaralásra. De a nagy készülődés közben nem feledkezik meg koreai pajtásairól sem. .„Három hétre megyek nyaralni, az iskolám visz el. Előre örülök a szép nyárnak, örömöm azonban nem felejteti el velem a koreai gyermekek szörnyű sorsát. Szívem elszorul, ha arra gondolok, míg én boldogan készülök az úttörő táborozásra, addig ők füstölgő romok között bolyonganak. Míg én nevelve szaladok játszani, addig messze tőlem egy koreai gyermek zokogva borul szülei holttestére. Azt akarom, hogy ne legyen többé háború, béke legyen és a koreai gyermekek is olyan boldogan játsszanak, mint én." Lillafüredet, Mátraházát, Galyatetőt, Kékest, Parádot a múltban csak a kiváltságosok látogathatták. Dolgozó csak mint cseléd tehette be a lábát ezekre a helyekre. Sokan csak képeslapokról ismerték az ország legszebb üdülőhelyeit. Ma már jogos tulajdonosaiké, a dolgozóké, ahol jól végzett munkájuk után megérdemelt pihenésüket töltik. A napi munka után a budapesti dolgozó szívesen látogatja afürdőket és a strandokat, hogy felüdüljön a hűs hullámokban. Képünkön: vidám az élet a margitszigeti Palatinus-strandon. . Minisztertanácsi rendelet a kisipari szövetkezetek tagjaira és családtagjaira is kiterjeszti a társadalombiztosítást Alkotmányunk 47. paragrafusa ki- s mondja: „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetért. A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.” A hivatalos lap vasárnapi száma a minisztertanács rendeletét közli a kisipari szövetkezetek tagjainak biztosításáról, amely alkotmányunk 47. paragrafusát a szövetkezeti tagokra is kiterjeszti. A rendelet kimondja, hogy a kisipari szövetkezetek tagjaikat a kölcsönös biztosítás keretében biztosítják. A biztosítási szolgáltatások feltételei és mértéke azonosak az állami társadalombiztosítási szabályokkal, azzal az eltéréssel, hogy a táppénz, terhességi és gyermekágyi segély helyett azonos összegben jövedelempótló segély jár a szövetkezeti tagoknak. A szövetkezeti tagok gyermekeik után a munkaviszonyban álló dolgozók családi pótlékával azonos feltételek mellett és mértékben ,gyermeknevelési pótlékra is jogosultak. A szövetkezeti tag biztosítása ,a szövetkezetben történő munkakezdése időpontjában kezdődik s addig tart, amíg a tag a munkában személyes közreműködéssel részt vesz. A biztosítás fennáll1 gkop idő alatt is, amíg a szövetkezeti tag rendes javadalmazását a szövetkezet munkájában tényleges közreműködés nélkül is megkapja. A biztosítási összeg járulékkulcsa a tényleges javadalmazás 13 százaléka, amelyből a betegségi biztosításra8 százalék, a balesetbiztosításra 1 százalék, öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosításra 4 százalék esik. Ebből 1 százalékot a többi dolgozóhoz hasonlóan a szövetkezeti tagoknak maguknak kell ,viselniük. A rendelet intézkedik arról is, hogy azok a kisiparosok, akik július hó 1. előtt biztosították magukat, ez a biztosítás továbbra is fennáll a szövetkezeti tagokhoz hasonlóan. A megjelent rerldelet: kiszélesíti a kisipari szövetkezeti tagok, családtagjaik jogait. A csepeli kikötői főutat eredetileg 13,20 méter szélesre tervezték, hogy négy kocsisor férjen el rajta egymás mellett. Az építés megkezdése előtt a terveket mégegyszer felülvizsgálták, hogy hol lehetne megtakarítást elérni. A terv átvizsgálása során kiderült, a négy kocsisor 12 méter széles úton is akadálytalanul elfér, az utat tehát keskenyebbre lehet építeni. Ezzel a csepeli kikötői főút építésénél 478 ezer forintot, 20 vagon cementet takarítottak meg. A csepeli kikötői főút esetéből tervezőink levonhatják a tanulságot: a takarékosság már a tervezésnél kezdődik! A MÉRLEGGYÁRI DÍSZBEN SEM „KEVÉS A KÁDER" Szegényparasztok voltak a szüleim. Megélhetési lehetőségünk nem volt a legjobb, így egy kutakhoz szegődtem napszámba. Ott láttam meg, kik is a kulákok, hogy nyúzzák a szegény paraszt bőrét. •Elhatároztam, nem dolgozom itt tovább, felmegyek Pestre, szabad ember leszek, szakmát tanulok. Jelentkeztem a tanulókirendeltségnél, ahonnan a Mérleggyárba helyeztek. Itt láttam meg, mennyire fontos, hogy az ember tanuljon. Az a néhány könyv, amit még otthon azelvtársak adtak a kezembe, jobban kinyitotta a szemem. Láttam, hogy a gyárban nemcsak öntudatos ifik dolgoznak. Az ifik könnyen hisznek az, ostoba mendemondáknak s csodálkoztam, hogyan hihetik el ezeket. Voltak ifik, akik el akarták hagyni a gyárat s, az egyik úgy bíztatta: dolgozz roszszul, majd, elengednek... Amikor beszélgetni próbáltam velük, leintettek. Én is még fiatal, 16 éves vagyok. Többet kell tanulnom ahhoz, hogy meg tudjam győzni társaimat. De az itteni DISZ-szervezet igen- -gyenge, nem tud fellépni kellő agitációval a hajók ellen. Minden széthullásán van: az ifjúgárdisták közül egy sem folytat agitációt, legfeljebb tagdíjat szednek. A gyűléseken kevesen jelennek meg, mozgalmi étet nincs. Igen nagy hiba ez. Ezeket a fiatalokat tanítani, nevelni kell, hiszen ők is a jövő káderei. Katona Antal ipari tanuló. • Amikor a fenti levél alapján kiesem elvtárssal, a Mérleggyár DISZ- titkárával beszélgettünk, arra hivatkozott, a hibák oka az, hogy gyakori a változás a mérleggyári DISZ életében: 22 ifjúgárdistából, akik nemrég még jól dolgoztak, összesen 11 maradt. Ennek következménye, hogy rosszul megy a munka. Ez természetesen nehézségeket okoz. De Katona Antal példája is mutatja, hogy lehet pótolni, a jól dolgozó fiatalokat. Tegyék lehetővé az ifik tanulását, bízzák meg őket fokozatosan feladatokkal s ekkor, Kacsera elvtársnak nem lesz oka panaszkodni, hogy „kevés a kádár”. Hiszen utánpótlás van elég, csak foglalkozzanak türelemmel velük. A földalatti gyorsvasút építkezése miatt ideiglenes végállomást építenek a Bajcsy-Zsilinszky-útnál a régi földalattinak Egy héttel ezelőtt útépítő munkások jelentek meg a Sztálin-úton, a Bajcsy-Zsilinszky-út kereszteződésénél és megkezdték az úttest egy részének felbontását. A járókelőik azóta szinte minden tíz percben megkérdik az ott dolgozóktól: Várjon mi készül itt? A közelben, a Deák téren van a földalatti gyorsvasút 9-es számú munkahelye. Nagy ütemben haladnak itt a munkák és sor kerül majd arra is, hogy elérik a régi földalatti Deáktéri állomásának területét. Ez pedig szükségessé teszi majd, hogy a régi földalatti egy ideig csak a Sztáln-útig közlekedjék. Ezért most a Bajcsy-Zsilinszky úti torkolatban ideiglenes végállomást létesítenek a régi földalatti részére. A jelenlegi alagút szerkezetét átépítik,kiveszik a középső oszlopsort és egy visszafogó váltót helyeznek el, hogy ott a földalatti visszafordulhasson. Jelenleg a burkolatot bontják és kicserélik a födémeket. A munkálatok befejezésének határideje: augusztus 9. 20. , alkotmányunk ünnepe. A dolgozók azonban vállalták, hogy augusztus15-re elvégzik a munkát. Szívesen vállalták ezt, bár nagy nehézségekkel kell megküzdeniök. Kozma János és Halász István segédmunkás brigádjai azonban legyűrik a nehézségeket és segít nekik ebben az Eötvös-brigád is, amely az Eötvös-gimnázium lelkes diákfiataljaiból áll, akik önként vállalták ezt a munkát. A Sztálin úti végállomás augusztus 15-re való elkészítése nem jelenti azt, hogy ettől kezdve a régi földalatti nem jár tovább. Erre csak akkor kerül sor, amikor az új földalatti építésének munkálatai szükségessé teszik, akkor is csak átmenetileg. Azután a régi földalatti az új földalatti alagútja felett jár majd, minthogy az új földalatti mélyvezetékű vasút lévén, sokkal mélyebben lesz a föld alatt, mint a régi ,,kéregvasút”. Már 500 tonna vasszerkezetet szereltek fel a Boráros téri hídon Nagy lendülettel indult meg ötéves tervünk egyik alkotásának, a Borárostéri hídnak vasszerelési munkája. A régi híd vízből kiemelt és újból felhasználható roncsait kijavítják és összeépítik az új szerkezeti részekkel. Eddig 2200 tonna ilyen régi szerkezetet javítottak ki és 1400 tonna súlyú vasszerkezetet álítottak össze a parton. A női munkaerők fokozottabb munkába állításáról szóló minisztertanácsi határozat szellemében egyre több nő kap munkát a Boráros téri híd építésénél is. Jelenleg húsz nő dolgozik a híd építkezésénél és mind a parti, mind a vízfeletti szereési munkákban „férfiasan" megállják helyüket. A pesti mederpillérnél már 500 tonna súlyú hídszerkezetet szereltek fel. Rövidesen megkezdik a híd szabadszerelési munkáit, amikor is minden állvány nélkül, messze a víz fölé kinyúlva az úszódaruk segítségével végzik az újszerű szerelést. Ezzel a módszerrel 100 vagon fát sikerül megtakarítani. A XX. kerületi „Vörös Oktiera‘-tszcs hat nappal a határidő előtt befejezi az aratást . A budapesti tszcs-k dolgozó parasztjai és a főváros egyénileg dolgozó parasztjai gyors ütemben végzik a gazdag termés aratását. Budapesten tegnapig, már 66,5 holdon aratták le az őszi árpát. A termelőszövetkezeti csoportok dolgozói munkaversenyben új, korszerű aratógépekkel végzik az aratást. A XX. kerületi „Vörös Október!’.-tszes termését már messzirőlmeg lehet különböztetni, jó munkájuk híres a kerületben. Az őszi árpa aratását az elmúlt hét közepén kezdték el. Nagy segítséget nyújt a tszcs dolgozóinak a most beszerzett, új, korszerű, csehszlovák kévekötöző aratógép. Ezzel a géppel két nap alatt learatták az őszi árpát és utána azonnal elkezdték a tarlóhántást, sőt a már felszántott területen egy holdat be is vetettek csalamádéval, tamádé, négy hold silókukorica és egy hold köles másodvetését is. A tszcs földjén vasárnap indul el a rozs vágása. A dolgozó parasztok vállalták, hogy naponta tyolc hold gabonát aratnak le. A ledőlt gabonát öt aratópár kaszálja, akik versenyben állnak egymással. A jó, versenyszerű munka eredményeként tegnap grmct 14 hold rozsot arattak le a ,,Vörös Október”tszcs tagjai. Nagy segítséget jelent a tszcs parasztjainak a Jahn Ferenc" ápolónőképzőiskola növendékeinek áldozatkész munkája, akik már két napot töltöttek a tszcs földjein és segítettek a növényápolási munkálatokban. Vasárnap este, a munka befejezése után a tszcs kultúrotthonában kultúrműsorral szórakoztatták a tszcs dolgozóit a növendékek. A csoport vállalta, hogy az egész aratást határidő előtt hat nappal befejezik. Hamarosan elkezdik még két hold csa Budapesti dobozok a Dunai Vasműért A Dunai Vasmű részére szeptember 1. helyett augusztus 20-ig elkészítik a Vasöntöde és Gépgyár dolgozói a rendelt gépi berendezést. Képünkön szerelik a vízzáros porfogó generátort.