Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-28 / 99. szám

2 Dicsőség Sztálinnak, a legyőzhetetlen béketábor vezérének, a magyar nép nagy barátjának! A szabad országok dolgozói mindenütt győzelmesen teljesítik május 1-i felajánlásaikat Tízezer könyvvel ajándékozták meg a kujbisevi vízi erőmű építőit a nagy ünnep alkalmából MOSZKVA, április 28. Az egész szovjet nép óriási lelkese­déssel fogadta a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártja Központi Bi­zottságának májusi felhívását. A moszkvai gyárakban, üzemekben és egyéb intézményekben a dolgozók röp­­gyű­léseken tárgyalták meg a háború utáni sztálini ötéves terv ered­ményeit. Csütörtökön a szovjet fővá­ros több kerületében és ipari üzemé­ben a dolgozók ünnepi üléseket tartot­tak, amelyeken méltatták május 1 je­lentőségét. Szovjet-Ukrajna gyárainak és üze­meinek dolgozói május 1 műszakokat tartanak és kiemelkedő termelési si­kereket érnek el. A szaratovi terület komsszomolistái nagymennyiségű fém­hulladékot gyűjtöttek össze és az ezért kapott pénzből tízezer könyvvel aján­dékozták meg a nagy nemzetközi ün­nep alkalmából a kujbisevi vízierőmű építőit. A minszki, vityebszki, gob­eli terület és Bielorusszia más területeinek kolhozaiban többszáz család köszönti új lakóházakban a május elsejei ünne­pet. Prága Az elmúlt két napon Csehszlovákia összes városainak és falvainak utcáit feldíszítették. Mindenütt Sztálin elv­­társ és Gottwald elvtárs képei látha­tók. A dolgozók május elsejei készülő­déseiket munkaversenyekkel, felaján­lásokkal és túlteljesítésekkel is meg­­ünneplik. A munkásság mindenütt hangsúlyozza, hogy a béke legszilár­dabb bástyája a Szovjetunió és a népek bölcs vezetője és tanítója, Sztálin elvtárs. Peking Május elsején történelme legnagyobb szabású felvonulásának lesz tanúja Peking. Az egész városban lázasan folyik az ünnepségek előkészítése. A dolgozók munkájuk végeztével aláírá­sokat gyűjtenek a Béke Világtanács felhívására, amely az öthatalmi egyezmény megkötését követeli. Varsó A május elsejei munkafelajánlások győzelmes teljesítéséről egymásután érkeznek a lengyel fővárosba a je­lentések. A bielskabialai textilüzem 23 műhelyében a dolgozók túlteljesítették vállalásaikat, a májusi verseny a zie­­leno-gorai vajdaság üzemeiben 5,5 mil­lió zloty terven felüli termelést eredmé­nyezett. A poznani vajdaságban ezer­ötszáz ipari vállalat és kétszázhar­mincöt mezőgazdasági brigád kapcso­lódott be a nemzetközi proletárünnep alkalmából indult szocialista munka­­versenybe. Nem volt szokatlan... Forrestal, a megőrült amerikai hadügyminiszter, úgy látszik is­kolát csinált az amerikai politikában. Legalább is erre enged következtetni az az eset, amely Ohio állam szená­tusában történt. Megjelent ugyanis egy személy, aki az egyik szomszé­­dos állam szenátorának adta ki ma­gát és, élve a vendégjoggal, felszó­lalt a tanácskozásokon, amelyeken Ohio állam adórendszerének megálla­pításáról volt szó. Felszólalásában a jelenlévők semmi különöset nem találtak, legfeljebb azt, hogy túlsá­gosan sokat foglalkozik Ohio bel­­ügyeivel. Később derült ki, hogy az egyik elmegyógyintézetből meg­szökött bolondról van szó és régen körözik már. Az amerikai­ politikára jellemző, hogy semmi szokatlant nem vettek észre az elmebeteg „politikai ténykedésében“. Aláírták a csehszlovák-magyar hosszúlejáratú ipari együttműködési egyezményt Ez év április 24. és 27-e között fe­jeződtek be Budapesten az ipari együtt­működési egyezmény megkötése érde­kében a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormánya között folytatott megbeszélések záró­tárgyalásai. A tárgyalások eredménye­ként ez év április 27-én a két baráti ország között hosszúlejáratú ipari együttműködési egyezmény jött létre. Az egyezményt a parlamentben az Elnöki Tanács fogadótermében ünne­pélyes keretek között írták alá. Az egyezményt magyar részről Vas Zol­tán elvtárs, miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke, csehszlovák részről dr. Jarimir Dolánsky miniszter, az Ál­­lami Tervhivatal elnöke írta alá. Újabb sztrájkok az USA-ban és Angliában NEW YORK, április 28. (MTI) A hét déli állam negyvennégyezer textilipari dolgozójának sztrájkja már körülbelül négy hete tart. A Royal­­társaság gyapotszövő üzemében a­­ sztrájktörők tűzharcot kezdtek a sztráj­kolók ellen. A rendőrség nyolc sztráj­­kolót letartóztatott. New Yorkban pár nap előtt a bőr-és szőrmeipari szakszervezet kilencezer tagja beszüntette a munkát és tünte­téseket rendezett bérkövetelései ki­harcolása érdekében. LONDON, április 28. (MTI) Tegnap az angol fegyvergyárakban és kikötőkben több mint négyezer em­ber hagyta abba a munkát. A sztráj­kolók magasabb bért és jobb munka­­viszonyokat követelnek. A londoni Woowiich-fegyvergyárban, mely a fegyverkezés egyik kulcsüzeme, úgy­szólván teljesen megállt a munka, mert kétezer szakmunkás nem jelent meg munkahelyén. A manchesteri kikötőben 2300 mun­kás sztrájkba lépett, mert 150 mun­kást a túlórázás megtagadása miatt elbocsátottak. A kikötőben minden munka megállt. PARIS, április 28. (MTI) San Sebastian környékén és Guipozcoa tartományban és az ország északi városaiban tovább tart a sztrájk. Zarauzban, amelynek polgár­­mesterét a szakszervezeti harcosokkal együtt letartóztatták, minden munka szünetel. A koreai néphadsereg bekerített egy h­sziamanista hadosztályt A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága április 27-én közölte, hogy a néphadsereg egységei a kínai önkéntes egységekkel együtt minden fronton to­vábbra is kemény harcokat vívnak és jelentékeny veszteséget okoznak az amerikai-angol intervenciós csapatok­nak. A középső fronton a néphadsereg egységei bekerítettek egy h­szinmanista hadosztályt , annak mind emberben, mind hadianyagban nagy veszteségeket okoztak. Ezernegyvenöt foglyot és kü­lönféle­­zsákmányt ejtettek. A többi kö­­zött tizenhárom harckocsit, ezerszáz­­húsz puskát, kilencvenhét gépfegyvert, százhetvenhárom különféle űrméretű löveget stb. zsákmányoltak. Hatalmas felháborodás Nyugat-Németországban a népszavazást betiltó rendelet miatt BONN, április 28. (ADN) A bonni nemzetgyűlésben a népsza­vazást betiltó rendeletről szóló vita során Fritz Rische, a Német Kom­munista Párt szónoka a többi közt a következőket mondotta: A szövetségi kormány bejelentette, hogy a remilitarizálás ellen és a még 1951-ben megkötendő békeszerződé­sért megtartandó népszavazást meg­tiltja. Ezzel a kormány nyíltan és lep­lezetlenül beismerte, hogy hajlandó a jogot és az alkotmányt lábbal tiporni, ha arról van szó, hogy érvényt sze­rezzen McCloy politikájának. Ebben a házban ma tanúi vagyunk annak, hogy a kormányzópártok, dr. Ade­­nauerrel és dr. Lehr rendőrminiszter­rel egyetértésben és a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők úgynevezett „ellenzékének” teljes támogatásával, szájkosarat akarnak tenni a nép szá­jára. Rische hangsúlyozta, hogy a remili­­tarizálás ellen és az 1951-ben megkö­tendő békeszerződésért megtartandó népszavazás nemzeti szerencsétlensé­get akar elhárítani. „Semmiféle Ade­nauer és semmiféle McCloy sem aka­dályozhatja meg, hogy népünk jogai­val élhessen és szabad, titkos szava­zással nyilváníthassa ki,akaratát. Tiltakoznak a német dolgozók Nyugat-Németország lakossága fel­háborodással értesült a bonni kor­mánynak a népszavazást betiltó ren­deletéről. Hagen város szociáldemo­krata ifjúsági szervezete felhívást in­tézet tagjaihoz, amelyben kijelenti, hogy a bonni kormány betiltó ren­delkezését nem tekinti érvényesnek. Ötezer gröditzi acélmunkás határo­zatban tiltakozott a szabad véle­mény-nyilvánítás elfojtása ellen Nyu­gat-Németországban. Kijelentették, hogy minden erejükkel támogatják Nyugat-Németország dolgozóinak har­cát a remilitarizálás ellen és az 1951- ben kötendő békeszerződést. Adam, a Német Nemzeti Demokrata Párt szász­országi csoportjának elnöke a német nép létérdekei ellen elkövetett árulás­nak minősítette a népszavazás eltiltá­sát. Höniger, a Demokratikus Jogászok Szövetségének brandenburgi elnöke törvénytelennek jelentette ki a bonni kormány rendeletét. A wismari állami hajógyár hétezer dolgozója tiltakozó táviratot intézett Adenauer „kancel­­lár”-hoz. Világosság SZOMBAT, 1951. ÁPRILIS 28. HARC A BÉKÉÉRT írta: Konsztantin Fegyin, Sztálin-díjas író, a szovjet írók küldöttje a magyar írók kongresszusán A bilincs, az ütlegelés és kínzás­ok a reakció állandó fegyverei a béke védelmezőivel szemben. Ezt a módszert nem csupán az utcákon és a tereken alkalmazzák: ma már beju­tott a parlamentekbe is. A múlt év tavaszán a párisi Bourbon-kastélyban a francia csendőrök behatoltak a Nemzetgyűlés termeibe s ökölharcot vívtak a parlamenti ellen­zékkel. Ütlegelték a kommunista kép­viselőket, akik a szóláshoz való jogu­kat védelmezték. Marie-Claude Vaillant-Couturier kép­viselőnőt lábbal taposták a csendőrök. Életem végéig sem fogom­­ elfelej­teni, hogy milyen nemes és büszke méltósággal tárta bizonyítékait Marie- Claude Vaillant-Couturier a Nemzet­közi Törvényszék elé. A háború alatt a hitleristák a mauthauseni osztrák koncentrációs táborba hurcolták, ahol embertelen kínzásokat élt át, s mi­közben mint ember, mint nő s mint francia egyaránt vádolta a vádlottak padján ülő fasisztákat, nem, ő nem a saját szenvedéseiről beszélt, hanem azoknak a szerencsétlen áldozatoknak a kínjairól, akik a kőbánya meredek lépcsőin váltak meg életüktől, mely­nek fenekéről emberfelettien súlyos köveket kellett a vállukon felcipelniök, s eközben mintha csak 5 maga is fokról fokra feljebb emelkedett volna a fasizmus áldozataival együtt ezeken a vérrel öntözött lépcsőkön, mígnem elérte a legfelsőbb lépcsőfokot s belé­pett a háborús főbűnösök felett ítél­kező bíróság termébe, ahol az igaz­ságért vértanúhalált szenvedett vala­mennyi társa nevében magasztos lel­kének legmélyéből mondta ki a maga ítéletét: „Igen, bűnösök valameny­nyien”, őst pedig a hitleri erkölcsök új ■zKi örökösei csendőröket uszítanak erre a nőre, hogy csizmájuk sarkával tapossanak rá a parlamentben, amely­nek feladata állítólag valamiféle „de­mokrácia” megvédése. Nem, a nép képviselőivel, magával a néppel szemben tanúsított önkény sohasem érdemli meg a demokrácia nevet. A népek békemozgalmával való leszámolás rendőri módszerei, bárhol is — akár az utcán, akár a parla­mentben alkalmazzák ezeket, csupán arra valók, hogy leleplezzék a hábo­rús uszítók gonoszságát, tehetetlensé­gét s fasiszta jellegét. A Szovjetunió óriási szerepet ját­szik világszerte a béke eszméjének el­terjesztésében. Népünk , annak mun­kásosztálya, kolhozparasztsága és ér­telmisége a maga egészében teljesíti ezt a feladatot. Fontos feladat hárul ránk, írókra is a népek békeharcában. Védelmeznünk kell s mi meg is akar­juk és meg is fogjuk védelmezni a békét egész tehetségünkkel és minden képességünkkel. A béke ügye minden­nél fontosabb és értékesebb az egész emberiség jövőjének szempontjából. A történelmi valóság azt bizonyítja, hogy az események méretei ma sokkal rurgyol­bak, mint valaha is voltak, sokkal gyorsabban is folynak az ese­mények, mint bármikor eddig és soha nem idéztek elő még akkora feszültsé­get az egymást követő események, mint ma. T­utjuk azonban, hogy a béke és a­­ háború egymással szemben álló erői nem egyenlőek. Világosan látjuk, hogy mi béke erői sokkal energikusab­ban és sokkal nagyobb ütemben növe­kednek". Éppen ezért a béke táborát érő megpróbáltatások ellenére is bátran és biztosan vetjük tekintetünket a jövő felé. Lenin-Sztálin kora országunkat az emberiségnek a hanyatlástól és a ki­halástól való megmentésére mozgósí­totta. Csak azt mondhatjuk a háborús uszítóknak: Lehet uruk, hogy önöknek sikerül még több h­áborús tűzfészket is lángra lobbantani. Mi azonban mind­annyiszor hamarosan elfojtjuk azokat. A háború lángjai mindenfelé ellen­állásba ütköznek majd — a népek nem engedik, hogy a háború tűzve­szélye átterjedjen az egész földre. Az emberiség nem a háború tüzével, hanem­ a világbéke hajnalának tiszta levegőjével fogja köszönteni történel­mének holnapját! (Részlet az írónak a Literatur­­naja Gazetában megjelent cik­kéből.) Szovjet-Moldva tízszeresére növeli a gyapot vetésterületét KISINEV, április 28. (TASZSZ) A Moldvai Szocialista Szovjet Köz­társaságban teljes erővel tart a gya­potültetés. A gyapotvetés területét az idén a múltévinek tízszeresére növelik. A francia nemzetgyűlés választási bizottsága a leszavazott választójogi törvényjavaslatot visszaküldi a nemzetgyűlés elé PARIS, április 28. (MTI) A francia nemzetgyűlés választási bizottsága péntekről szombatra virradó éjszaka 24 szavazattal 15 ellenében — négy tartózkodással — elhatározta, hogy a pénteken második olvasásban elvetett választási törvényjavaslatot visszaküldi a nemzetgyűlés elé. Ezt azzal indokolja, hogy a törvényjavas­laton bizonyos — lényegtelen — vál­toztatásokat eszközölt. ★ Amikor a nemzetgyűlés pénteken a törvényjavaslatot második olvasásban elvetette, úgy látszott, hogy a kor­mányválság elkerülhetetlen. Ekkor ja­vasolta Herriot, a nemzetgyűlés el­nöke, hogy a leszavazott törvényszö­veget küldjék vissza a választójogi bizottsághoz — abban a reményben, hogy a kormányt, amelynek az alkot­mányos többséghez csak három szava­zata hiányzott, ezzel a mesterkedéssel kihúzhatja a csávából. A pénteki nemzetgyűlési szavazás eredménye rámutat a többségi pártok belső válságára. A radikális képviselők felé, hét MRP és 14 jobboldali szocia­lista képviselő, minden nyomás elle­nére a törvényjavaslat ellen szavazott. A jobboldali szocialista párt vezető­sége pénteken éjjel a szavazások után azonnal összeült és éleshangú közle­ményben rótta meg a pártfegyelmet megsértő 14 képviselőt. A nemzetgyűlés ülésével egyidejű­leg az általános választójogot védő pártskörzeti munkásbizottság küldöttei elhatározták, hogy fokozzák akcióikat a jogtipró törvényjavaslat ellen. Szlovéniában csaknem egy esztendő óta egyetlen fiatal sem jelentkezett tisztiiskolára PRÁGA, április 28. A dubrovniki (Dalmácia) gimnázium tanulói levelet írtak a jugoszláv po­litikai emigránsok lapjának, a Nova Borbának. A diákok megírták, hogy elhatározták: egyöntetűen bojkottálják a titóista katonai kiképzést és minden esz­közzel kimutatják megvetésüket a Haklicski nevű katonai előadóval szemben, aki arra törekszik, hogy belőlük fasisztákat neveljen. „Mi, jugoszláv fiatalok, sohasem le­szünk a fasiszta Tito katonái” — fejeződik be a dubrovniki diákok le­vele. Ez a levél csupán egyik jele annak az elkeseredett ellenállásnak, amelyet a jugoszláv ifjúság a Tito-klikk ural­mával szemben kifejt. A legutóbbi jelentések szerint a belgrádi műegye­tem építészeti karának 720 diákjából mindössze hetvenet sikerült „önkén­tes munkára” mozgósítani. A titóista „Ifjúság” című lap is kénytelen beis­merni, hogy a múlt év júniusa óta Szlovéniá­ban egyetlenegy fiatal sem jelent­kezett tisztiiskolára. A belgrádi hóhérbanda háborús előkészületei katasztrofális helyzetbe juttatták a jugoszláv ifjúságot. A hi­vatalos statisztika állapította meg, hogy a diákságnak mintegy 60 százaléka tétpécés. Az iskolák építése teljesen leállt. Ugyanakkor Titóék sietve építik a repülőtereket, erődítményeket és stra­tégiai objektumokat. LENGYEL ASSZONYOK A kőműves Varsó belvárosában az egyik rövid utcácskát Widok-nak (látvány) neve­zik. Különösebb szép látványt nem nyújt ez az utca, néhány hét óta azonban mégis gyönyörködni lehet benne. Házat építenek a Widok-on. Messzi­ről nem látni semmi különöset, építő­állványok rengetege, mint az erőtel­jesen épülő f­áros többi részén. A falak gyorsan emelkednek. Amikor közelebb lépünk, észrevesszük, hogy egy-egy kőműves-sapka alól hullámos, hosszú haj buggyan elő. Nők dolgoz­nak az épületen a kőművesnők. Megkérdezzük a szép, fiatal, szőke Kowalczyk Marikát, hogyan gondolt arra, hogy ilyen nehéz mesterséget válasszon magának. Kedves arca csupa derű, csupa mosoly. — Egy­általában nem nehéz mesterség ez. Az építkezés gépesítésével megszűnt a téglahordás és csak ez volt nehéz az egészben. Ma már nálunk nő ter­vezi a házakat, mérnöknő ügyel a munkára, kőművesnő rakja a falakat. Nagy dicsőség az, hogy mi is részt­­vehetünk Varsó felépítésében — mondja. * Olvasztár — Az elsőt ürítjük! — hallom a tőlem oldalt álló kemencéket figyelő olvasztár feleletét vezetőnk kérdé­sére. A válasz azt jelenti, hogy az első kemencéből rövidesen leen­gedik a nyersacélt. Érdeklődésemet nem is annyira az esemény, mint inkább a magyarázó munkás hangjá­nak muzsikája kelti fel. Keresem az arcát. Nehezen látom az olvasztó fél­homályában. Valóban nem tévedek: az olvasztár a nő. Fiatal, talán még harmincesztendős sincsen. — Hogy bírja a forróságot, — kér­dezem Zydek Anitát. — Végtelenül megszerettem az olvasztókemence mel­letti munkát. A Párt hozzásegített, hogy Kattowicében elvégezzek egy kü­lönleges kohászati tanfolyamot és íme, én vagyok az első lengyel kohómester­­nő. — És elégedett? — kérdezzük. — Boldog vagyok, végtelenül boldog és büszke is. Szép munka, férfimunka. Jellemző a tőkések képmutatására, hogy annak idején a kohászati ipar nő­munkásait a legembertelenebb, legne­hezebb rakodómunkára használták, de a komolyabb munkától eltiltották, erre ostobáknak tartottak bennünket. Kide­rült, hogy nem is vagyunk mi olyan ostobák ... Hé, vigyázat! Kezdhetünk üríteni... Mozdonyvezető A zczecini vasútállomásra befutó mozdonyból egy bájos, bár kormos ar­cocska kandikál ki. Az arrafelé járó vasutasok vidáman üdvözlik. A leány a Lengyel Ifjúsági Szövetség jelvényét hordja, mozdonyvezetői kezeslábasán. —­ Kislány ez még, kérem, — ma­gyarázza az egyik idős vasutas. — Mindössze tizennyolcéves. Ennyi vol­tam én is, amikor mint most ő, segéd­­mozdonyvezető lettem. Rekowska Irén azelőtt takarítónő volt, de nem elégítette őt ki a háztar­tási munka. Mikor meghallotta, hogy barátnője, Wysocka Genovéva a moz­donyvezetés tudományát tanulja, ő is erre a pályára lépett. — Mi, nők meghódítjuk azokat a munkahelyeket, amit a régi világ úgy tartott, hogy csak férfiaknak való, — mondja az ifjú mozdonyve­zetőnő. — S valóban ma már nagy­szerű masinisztanők bizonyítják be, hogy ügyesek, megállják a helyüket, akár gépkocsit, akár repülőgépet ve­zetnek.

Next