Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-28 / 99. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZOK PARAJA BUDAPESTI PARTBI­ZOTT­SÁGAN­AK LAPJA VIK­. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 29. Éljen május I — a munkásosztály, a békéért harcoló népek nemzetközi seregszemléje! Budapest minden dolgozója felvonul május 1-én a Hősök-terére | ui­«‘|»i k'IkcM'iki'wsrl kessiil f«*;h­osunk IH|M' a béke nagy serei*s/.emléjére r~]/ öt nap választ el a hetedik szabad május else­­­ jétöl. Nézd az ünnepre­­készülő Budapestet:­ az egyik csepeli gyárban munkáskezek festik táblára termelési eredményeiket. A békeúti új lakóházban kis pirosnyakkendős úttörő virágfüzért fon Rákosi elv­társ képe köré. A tribün előtt, Rákosi elvtárs előtt valamennyien elmennek majd. És kezüket — egyikét a képpel, másikét a táblával — ugyanaz az érzés len­díti magasba a Hősök terén: a forró, a szív legmélyé­ből áradó szeretet Pártunk iránt, Rákosi elvtárs iránt. Az egyik tábla azt jelképezi: ,,Munkámmal harcolok, segítek a célba formálni a Párt szavát, a Párt irány­mutatását." A másik: „Öröm felnőni, dolgozó emberré tenni ebben a hazában, melynek kormány rúd­ját, a­ mi nagy Pártunk irányítja.’” . Ezen a nagy felvonuláson ott lesz egész Buda­pest minden hazáját szerető lakója. Ott lesz a munkás„ az értelmiségi, mindenki, minden budapesti ember, aki eggyé forr a békeharc tüzében. Mindenki, aki követi a szovjet emberek élenhaladó sorait a békeharcban. Mindenki, aki Páris és Barcelona, Phenjan és New York, Marseille és Róma, az egész világ békeszerető embereivel együtt kiáltja ezen­ a napon: kezünkbe vet­tük a béke­­ügyét. Mindenki, aki azt akarja, hogy Ko­reában épúgy, mint­ Buenos-Airesben és Budapesten békében nevelhessék gyermekeiket az anyák, békében élhessék öregkorukat az aggok. Mindenki, aki hang­ját akarja hallatni a becsületes emberek sokszázmil­liós kórusába is. A zászlóerdők alatt vonuló nagy menet a város különböző pontjairól indul majd el, hogy egyetlen fo­lyammá egyesüljön a Hősök terén. Az énekszóval fel­­■vonuló­­csoportok mást és -­mást' látnak majd az útvo­nalakon. Egyhelyütt új kultúrpalotákat, hatalmas ab­lakos új­­ gyárépületeket. Máshely ült pompás iskolákat. Az egyik úton deszkaállvánnyal körülölelt épülő háza­kat, az ünnepnapon csendesen álló óriási toronydaru­val. A másikon gondozott parkot, padokkal és gyer­mekjátékokkal. Ott, a Hősök terén ugyanabba az él­jenbe sűrűsödik majd a sok-sok gondolat és a sok-sok szereket, a sok-sok érzés. És ez az összeforrottság, ez az együttes akarat új erőforrása lesz Budapest dol­gozó népének az ünnep utáni napok harcaiban, ame­lyeket a békéért, a boldog jövőjéért vív. Pompás díszbe öltöztették üzemük bejáratát ,az Egyesült­ Izzó dol­gozőt. A felírás a Párt, Rákosi elvtárs iránti hűségükről szól. Az ék­szem-jelvény pedig­ azt­ mutatja, hogy tetteikkel is követik a Párt, Rákosi elvtárs szavát. Bemutatjuk, mennyit teljesítettünk Mi feladatainkból A Budapesti Kénsavgyárban utolsó simításokat végzik két nagy képen. Az egyik Titót és banditatársait ábrá­zolja, amint hatalmas munkáskéz ép­pen torkon ragadja őket, a másik ké­pen egy dolgozó bakancsával a há­­borús uszítók, Truman és csatlósai fejére lép. Másutt nagy grafikont fes­tenek. Azt mutatja meg, hogy az öt­éves tervben a vegyiparra jutó fel­adatokból mennyit teljesített a gyár. A kép fölött Gerő elvtárs kongresz­­szusi beszédének egy részletét idé­zik. A menet élén, a nagy csillagban Sztálin elvtárs képét viszik majd. Rákosi elvtárs: Pártunk s a testvér­pártok vezetőinek k­épei után, melyet a Szabadságharcos Szövetség tagjai visznek, a gyár élmunkásai és szta­hanovistái vonulnak, eredménytábláik­kal. Hetek óta buzdították az elvtár­sak egymást: „Minél több százalé­kot emeljünk magasra!” Vörös és nemzetiszínű zászlóerdő övezi a soro­kat. Az énekkar és a tánccsoport hon­védekkel ad közös műsort, együtt vo­nul a két énekkar a menetben. „Készen állunk a felvonulásra Készülünk mindnyájan május elsejére Harcosan vonulunk a Hősök­ terére Előre ifjúság, békénk védelmére, Hogy büszkén mehessünk Rákosi elébe. A XIV. kerületi fiatalok éneklik ezt a csasztuskát a „Farkasjáték” dalla­mára. Ott született az ünnepet megelőző készülődés lázában. Négy ifi össze­hajolt az asztal fölé, egyik a melódiát zümmögte, a másik a verssorokat for­málta, ketten biztatták őket , s az­tán egyszerre mondták: Megvan! Azt mondják az ifik, írhattak már ennél jobb csasztuskát is, de náluk lelkesebben nem készült senki a május 1-i felvonulásra. A kerületi ifjúságot hatalmas kitüntetés érte, ők viszik a fiatalok élén a Párttól és a Komszo­­moltól kapott zászlókat. Május előestéjén a kerület három pontjáról fáklyás ifi-staféta indul. A staféta útvonalán végig hangulat-bri­gádok működnek. Nyolc órakor érnek a kerületi pártbizottság elé, hogy je­lentsék a Pártnak: a XIV. kerület minden fiatalja készen áll a május 1-i felvonulásra! Tito — Uncle Sam pórázán A RAFILM dolgozói elhatározták, hogy a felvonuláson megszemélyesítik Uncle Sam-ot, amint pórázon tartja a négykézláb álló Titót és dolláros zsá­kot csörget az orra előtt. Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett — csak éppen az a két elvtárs tiltakozott el­lene, akiket a imperialisták alakításá­ra kiszemeltek. „Hogyisne — mond­ták —, hogy mindenki leköpdössön bennünket.” Hosszú rábeszélésre — megértve a dolog politikai jelentősé­gét — mégis beadták a derekukat, s most a dolgozók­ kitüntetéseket gyűj­tenek, hogy Titót megfelelő díszben ábrázolhassák. A melle közepére — ez már bizonyos — egy régi futó­verseny első díja kerül (Folytatás a 3. oldalon) A RÉGI MÁJUS 1 EMLÉKE ÚJ HARCOKRA LELKESÍT­ I­­ed­ves Elvtársak! úgy érzem, meg kell írnom, hogy milyen örömet szerez nekem az a készülődés, munka­­verseny, mellyel itt, a Láng Gépgyárban mindenki készül május 1-re. Ilyenkor mindig eszembe jut az, ahogy mi kommunisták a Horthy-elnyomás idején készülnünk a világ pro­letariátusának , erre a harcos ünnepére. Ilyenkor úgynevezett „nyalókákat", kis pla­kátokat ragasztottunk, melyek a világ dolgo­zói szolidaritásának ün­nepét hirdették. Tüntet­tünk, vagy kivonultunk Hűvösvölgybe, a Város­ligetbe. De akkoriban nem úgy ünnepel­tünk, ahogy szerettünk volna. Nagyon sokszor csak egymás között be­szélgettünk arról, hogy milyen jó is a szovjet népnek, amely szabadon és boldogan ünnepelhet. De már akkor is úgy tekintettünk a Szovjetunió felé, mint szabadságunk erős vá­rára. Onnan vártuk a segítséget. Gyermekeimet is erre neveltem, de sajnos II közül négyen nem érték meg felszabadulásunkat. Azóta már hat szabad május Let ünnepeltünk. Most a hetedikre készü­lünk, de a háború ve­szélye újra fenyegeti a népek jövőjét. A rot­hadt tőkések újra éleszt­getik és Koreában már ki is robbantották. Nem engedjük, hogy vissza­jöjjenek azok a május­iok, amelyeken annak idején a munkások közé lőttek. Azokkal a fel­ajánlásokkal harcolunk ellene, melyek a terme­lésünket emelik és or­szágunkat erősítik. Én azelőtt „nyalókákat’’ ra­gasztottam ilyenkor. Most az­­ a felajánlá­som, hogy a hegesztő­­műhelyben a daru miatt fennakadás nem lesz, mert legjobb tudásom szerint kezelem majd. Ezenkívül a hozzám beosztott tanulóknak, átképzésöknek munka­­módszeremet átadom. Elvtársi üdvözlettel­ Südi Pál Láng Gépgyár hegesztő­­műhely daruja. Naponta 50.000 dolgozót szállít a ma meginduló csepeli gyorsvasút Vidáman lengeti a szél a Boráros­­téren a csepeli gyorsvasút végállomá­sát díszítő nemzetiszínet és vörös zászlókat, amikor a csepeli gyorsvasút egyik szerelvénye kigördül az állo­másról, első próbaútjára. Hétfőn, má­jus elseje előtt egy nappal már tízez­rével szállítja a gyorsvasút a pesti dolgozókat, tizenhat perc alatt röpíti a csepelieket a csepeli végállomásról a Boráros­ térre. A gyorsvasút útvona­lán a házak ablakaiból, az utcáról integető, mosolygó emberek üdvözlik az elrobogó gyorsvasutat, amely a pesti dolgozók évtizedes álmát váltja valóra, közelebb hozza Csepelt a vá­ros szívéhez. A próbautat tevő gyorsvasúton uta­zik Bebrits Lajos elvtárs, közlekedési és postaügyi miniszter. Nezvát Ferenc elvtárs, a Városi Tanács végrehajtó­­bizottságának elnökhelyettese. Ott állnak a perronon, a motorvezető mel­lett, vizsgálják a pályát, figyelik, mennyi idő alatt ér a vonat Csepelre. Nagy Mária elvtársnő, az MDP cse­peli pártbizottságának titkára is vé­gigutazik a gyorsvasúttal. Arról be­szél, hogy Pártunk gondoskodása, öt­éves, tervünk adta a gyorsvasutat a dolgozóknak. Elmondta, hogy ma délután fél 4-kor a csepeli dolgozók ezrei,­­élükön a legkiválóbbakkal ott lesznek a gyorsvasút ünnepélyes meg­nyitásán, megünneplik a Csepel dolgo­zóinak közlekedésében történő nagy változást. A vasutat, amely naponta 50.000 dolgozót szállít majd munkahelyére, az ötéves terv folyamán továbbfejlesztik. Az elkövetkező években a gyorsvasút pályáját Sziget­szentmiklóssal kötik össze, hogy a szigetszentmiklósi dol­gozók 24—25 perc alatt érkezzenek majd a vasúton a Boráros­ térre. Hét­főtől kezdve már menetrendszerűen reggel 5 órától 0.30-ig közlekedik a gyorsvasút, amelyen a vonatvezetőkön kívül nők látják el az összes for­galmi szolgálatokat. Tizenkét óra előtt néhány perccel érkezik a Boráros-téri végállomásra a gyorsvasút. A feldíszített új váróterem körül a pesti járókelők figyelik váro­sunk új színfoltját, a gyorsvasutat, amely még jobban megkönnyíti Buda­pest dolgozóinak munkáját, életét. ★ A csepeli gyorsvasút építésénél ki­fejtett kiváló és érdemes munkájuk el­ismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy Istvánnak, az FHV igazgatójának a Magyar Népköztár­sasági Érdemrend aranyfokozatát, ifj. Németh István sztahanovista felépít­ményesnek és Koltai Lajos építésve­zetőnek a Magyar Népköztársasági Érdemrend ezüstfokozatát, Benke Ba­lázs kubikosbrigád-vezetőnek pedig a Magyar Munka érdemérmét adomá­nyozza. A csepeli gyorsvasút egyik szerelvénye a Boráros­ téri végállomásról elindul próbaútjára.

Next