Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-05-09 / 107. szám

SZERDA, 1951. MÁJUS 9. Világosság3 Egy párttitkár arcképe Tizennégy évvel ezelőtt hagyta ott faluját, Tamási községet, ahol kilenc éves kora óta béres volt s amely ak­kor olyan mostohán bánt vele, hogy vissza sem nézett, amikor felült a vo­natra, mely Pestre vitte. Pesten, re­mélte, hogy pontot tehet életének arra a szakaszára, amelyben csak kínlódás, éhezés jutott neki. Ipart szeretett volna tanulni, de két évig kódorgott különböző munkákon, mert sürgősen kellett a pénz, amiből megéljen. Kihordófiú, kocsis volt, aztán be­került a Mezőkémiába (ma Erjedés­ipari Vállalat). Egyik munkástársa, Hegedűs József néha óvatosan el-el­­ejtett néhány szót, ebből csipegetett fel valamit Pruck Vendel. Lassan látni kezdett. Bejöttek a felszabadító szovjet csapatok, Pestújhelyen lakott ekkor. Látta, hogy milyen szemérmet­lenül hazudtak a nyilasok: nem zül­lött, rongyos sereg volt az, hanem diadalmas, kemény, harcedzett csapat. „Igaza volt Hegedűsnek” — gondolta ekkor és eszébe jutott, hányszor mesélt neki Hegedűs elvtárs arról, hogy a Szovjetunióban a dolgozó nép vette kezébe saját sorsa irányítását — „ezek a katonák tudják, miért harcol­nak.” A felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba. Nem sokkal ké­sőbb pártcsoportbizalmi lett. Szemi­náriumra járt, részt vett a Párt meg­mozdulásaiban, harcaiban. Lukács elvtárs, a szeminárium ve­zetője beszélt gyakran vele, elmon­dotta neki, hogy a Szovjetunióban mi­lyen lelkes versenylendülettel dolgoz­nak a munkások, s folyton azon gon­dolkoznak, hogyan lehetne emelni a termelékenységet. Pruck elvtárs gon­dolkodni kezdett a szovjet példák nyo­mán saját munkája megjavításán, így született meg első újítása, az üvegtö­rések megakadályozására, amely 52.000 forint megtakarítást jelentett. Megalakította első brigádját, amely a Mezőkémia legjobb brigádja lett. Ko­moly népszerűségre tett szert ez a brigád. Pruck elvtárs minden egyes taggal külön foglalkozott, bíztatta, se­gítette munkáját, úgyhogy az üzem többi részéből egyre több dolgozó kí­vánkozott ide, a sóüzem legjobb bri­gádjába. így lett Pruck elvtárs az üzemben az első, akinek az élmunkások ezüstcsil­lagát a mellére tűzték. A dolgozók bi­zalmából párttitkár lett az Erjedésipari­ban. Mikor első titkári referátumát tar­totta, időnkint meg-megakadt. A sorok közül innen is, onnan is felhangzott a bíztatás: „Jól van, Vendel! Mondjad csak, mi hallgatjuk.” A Párt múlt évben a Cementipari Vállalathoz küldte, hogy segítsen megjavítani a pártmunkát... Eleinte naponta bejött a VIII. kerületi párt­­bizottsághoz, panaszkodott, még mér­gelődött is, hogy milyen elhanyagolt állapotban van az ottani pártszerve­zet, a pártcsoportok nem működnek, alszik a versenyszellem, népnevelő­hálózat nincs — még a pártokmá­nyokat is felelőtlenül kezelik, szana­szét hagyják. A pártszervezetnek több­ezer forint adóssága volt a Szikra könyvkiadónál. A selejtszázalék igen magas volt s a sok hiba következté­ben a pártszervezetnek nem volt te­kintélye. Pruck elvtárs szeretettel, tü­relemmel kezdett új feladatához, sor­ban beszélgetett az emberekkel. Le­járt a munkásszállásokra s elsősorban azokkal a vidékről jött dolgozókkal foglalkozott, akik gyakran megtoldot­ták vasárnapi pihenőjüket a hétfői nappal. A pártbizalmiakat, népnevelő­ket mozgósította a termelés harci fel­adataira. Remenár János elvtárs párt­bizalmi, az udvari brigád vezetője járt ebben a munkában az élen. Pruck elvtárs így magyarázott neki: „Olyan vezetője, nevelője kell, hogy legyél ennek a tíz elvtársnak, miként a párt­titkár az egész pártszervezetnek. Fe­lelős vagy értük s egyéni példa­­mutatásodtól függ, követnek-e téged.” A pártszervezet jó munkája nyomán indult a párosverseny az üzemben és m­a a VIll. kerület középüzemei közül a Cementipar esélyesen küzd az első helyért. Már reggel 7 órakor bent találják, de ha valaki késő este akar hozzáfor­dulni segítségért, akkor is ráér min­denkinek. Tudják, hogy a párttitkár ilyenkor is bent tartózkodik. Kommu­nista erény az áldozatkészség, az ál­landó munka. De várjon, jut-e Pruck elvtársnak idő tanulásra? Képezi-e magát, hogy a jövőben még több se­gítséget nyújthasson az elvtársaknak, jobban vezethesse az üzem pártszer­vezetét? Pruck elvtárs ezen a téren, bizony adósa marad a Pártnak, a munka követelményeinek. Annyira beletemet­kezik a napi tennivalókba, hogy — aki annyiszor rávilágított az oktatási munka nagy fontosságára — nem képezi magát megfelelően. Pruck elvtárs élete szakadatlan harc a Pártért , s a harcos nem marad­hat az elmélet fegyvere nélkül. Ál­landó tanulással töltheti majd be job­ban megtisztelő feladatait s így válik valóban kommunista vezetővé. Kutas Jánosné Witt­­ker. pártbizottság politikai munkatársa. Pruck Vendel elvtárs. A BUDAPESTI PÁRTÉLETBŐL A taggyűlések és a tagjelölt felvétel néhány tapasztalata A Népstadion építkezésének leg­utóbbi taggyűlésén egy elvtársat tag­nak, ötöt pedig tagjelöltnek vettek fel. Arra mutat ez, hogy az építkezés pártszervezetének vezetősége, a munka­hely kommunistái követik a kongresz­­szus útmutatásait, erősítik Pártunkat. Az elvtársaknak a Párt iránti felelős­ségérzetét mutatta az is, hogy az egyes felvételeknél öten-hatan is fel­szólaltak. A felvételre javasoltakat azonban csak egy felszólaló bírálta. Helyes lenne, ha a népnevelők meg­magyaráznák az elvtársaknak: a tag­jelöltek fejlődéséhez jelentős segítsé­get ad, ha már a felvételt tárgyaló taggyűlés rámutat a hibáikra, meg­mutatják, mit vár tőlük a Párt to­vábbi munkájuk során. A tagjelölt­felvétel, a Párt erősítése iránt érzett felelősséget mutatja az is, hogy azok­nak a tagjelölteknek, akiket a múlt hónapban vettek fel és akiknek most adták át a tagjelöltigazolványokat, pártmegbizatást is adtak mindjárt az elvtársak. ★ A Lőrinci Fonó I-es alapszervének taggyűlésén a tagjelöltek felvételénél a már korábban felvett tagjelöltek is szavaztak. Ez mutatja, hogy az alap­szerv vezetősége nem ismeri eléggé Pártunk ■ Szervezeti Szabályzatát. A Szervezeti Szabályzat kimondja, hogy „A tagjelölt kötelességei és jogai azo­nosak a tagok kötelességeivel, és jo­gaival, mégis azzal a különbséggel, hogy a tagjelöltek tanácskozó, de nem szavazati joggal vesznek részt a párt­­szervezet taggyűlésein és értekezle­tein ...” A tagjelöltek felvételénél nem szavazhatnak. ★ A Standard 1-es alapszervezetének taggyűlésén a titkári beszámoló rész­letesen foglalkozott a nemzetközi hely­zettel, a titkár elvtárs név szerint is kiemelte az élenjárókat, mint Rábai, Fülöp és más elvtársakat. Konkréten rámutatott a hibákra, elmondta, hogy Lakoszi Gyula például megtagadta a kiadott munkát. Többen is vannak még ilyenek — mondta a titkár elv­társ — és felhívta a népnevelőket a megalkuvás, a nehézségek alóli ki­búvás elleni küzdelemre. A beszámoló­ban szó volt a minisztertanács taka­rékossági határozatáról. Elmondotta a titkár elvtárs, hogy alapszervükben bizony jócskán található felesleges anyag, melyet másutt jól fel tudnak használni. A népnevelők figyelmét felhívta a pazarlás elleni fokozott küzdelemre is. Ez a beszámoló jól megvilágította a feladatokat, rámuta­tott a népnevelők tennivalóira is. ★ A Rákosi Művek Vasöntő I. alap­­szervének taggyűlésén a tagságnak csak körülbelül egyharmada jelent meg. A vezetőség azt hitte, hogy meg­hívók szétküldésével egyedül is jól elő lehet készíteni a taggyűlést. Az érdeklődés hiánya maga meg­adta erre a tévhitre a választ. A taggyűlés előkészítése komoly politikai munka, csak akkor lehet jó, ha a bizalmiak megtárgyalják előtte csoportjukban a taggyűlés napirendi pontjait. ★ Ahol a bizalmiak megfelelően meg­magyarázzák az elvtársaknak a tag­gyűlés jelentőségét, ott meglátszik az eredmény. A Magyar Pamut irodai alapszervében a bizalmiak a csoport­értekezleteken megbeszélték a taggyű­lés feladatait, napirendjét. A tagság száz százaléka vett részt a taggyűlé­sen. ★ A Budai Magasépítő Vállalat tag­gyűlésén a pártszervezet vezetősége felvételre javasolt négy fiatal elvtár­sat, akik még nem töltötték be IS-ik életévüket. Azt bizonyítja ez, hogy a vezetőség nem tanulmányozta eléggé Pártunk Szervezeti Szabályzatát. Tud­atuk kellett volna, hogy csak a , 18 évesnél idősebb elvtársak lehetnek Pártunk tagjelöltjei. A taggyűlésen a tagság ébersége akadályozta meg a javasoltak felvételét. párth­írek A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÁRTOKTATÓK HAZA MAI ELŐ­ADÁSAI: Május 9-én, szerdán este hét óra­kor: „Az ifjúság megnövekedett fel­adatai az MDP II. kongresszusa után.” Előadó: Rajfáth László elvtárs. DISZ-propagandisták részére: Ugyancsak 9-én hét órakor: „A szocialista gazdaságok önelszámolásá­ról.” Előadó: Czukor György elvtárs. Termelési felelősök, vállalatigazgatók sztahanovisták, műszaki értelmiségiek részére. írók és olvasók ankéton beszélik meg az írókongresszus tanulságait „Írók és olvasók a Magyar Írók Szövetsége első kongresszusa után” címmel az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat május 10-én, csütörtökön délután 6 órai kezdettel ankétet rendez a Sztálin-út 45. szám alatti kultúrköz­­pontjában. Kossuth-díjas írók és köl­tők jelentették be felszólalásukat. Fel­szólal Kónya Lajos, az írószövetség titkára, Illés Béla, Benjámin László és Aczél Tamás. ­tidaiénülj !­Ál. Én itt dolgozom Újpesten, a Brown- Boveri gyárban. Hat hónappal ez­előtt jöttem ide a Divat Cipőgyárból. Ott tagja voltam az MNDSZ-szerve­­zetnek. Amikor idejöttem, át akartam iratkozni, de meglepetésemre az elv­­társnők azt közölték, hogy itt MNDSZ-szervezet nincs. Én ezt nem tartom helyesnek, mert sok nő dol­gozik a gyárban, párttag is, párton­­kívüli is. Már többször megmutatko­zott, hogy mennyire hiányzik az MNDSZ-szervezet. Ezt most is tapasz­talhatjuk, amikor az MNDSZ-szerve­­zetnek jutna a megtisztelő feladat, hogy a koreai gyermekek részére a gyűjtési akciót lebonyolítsa. Kérem az Elvtársakat, nézzenek utána, mi lehet az oka, hogy nálunk 1951 májusában még mindig nem alakult meg az M­NDSZ-szer­vezet. Pál Mihályné Brown-Boveri Művek. ★ Csütörtökön élelmiszerjegyeim inté­zése végett rövid időre elengedtek az üzemből. A Csengery­ utcába kellett mennem a jegyekért. . Mint arra szá­mítottam is, 20—30 ember szorongott egy bezárt ajtó előtt. Hosszú várako­zás után végre bejutottam azzal a boldog érzéssel, hogy végre sikerül megkapni élelmiszerjegyeimet. Legna­gyobb meglepetésemre közölték ve­lem, hogy körzeti jegyelosztókat léte­sítettek s én is ott kapom meg a je­gyeket. Ugyanígy jártak azok, kik ve­lem együtt ott várakoztak. Mikor meg­kérdeztem, miért nem írják ki, melyik utca hová tartozik, hogy ne álljanak itt az emberek sorba, csak csendesen mosolyogtak. Nem tudják a VII. kerületi tanácsnál, hogy ilyen gépies, léleknélküli munkával az el­lenség kezére játszanak? Adler Tamás, Bp. VII., Bethlen Gábor­ tér 3. ★ Április 28-i számunkban helyt ad­tunk Vagáts Endre olvasónk levelé­nek, melyben a Szent István-körúton lévő Hússzék (volt Brauch-üzlet) el­len tett panaszt. A Hússzékben a két­forintos füstöltcsontot hozzámérték a 12 forintos húshoz, nyomatéknak. A cikkel kapcsolatban a KÖZÉRT Húsértékesítő Vállalat vizsgálatot in­dított. A vállalat ellenőrzési osztálya megállapította, hogy a cikkírónak igaza van és a hússzék vezetőjét fe­gyelmi elé állítják. A KÖZÉRT Hús­értékesítő Vállalat köszönettel veszi Vagáts Endre figyelmeztetését és azt, hogy észrevételeit a Világosságon ke­resztül a vállalattal tudatta. A GYŐZELEM ÜNNEPE. H 1. esztendővel ezelőtt Bu­dapest népe, amely a piszkos pincékből napfényre tán­torogva egyre tágulóbb tüdővel szívta magába a szabadság leve­gőjét s a Párt irányította he­roikus küzdelem közepette hinni kezdett abban, hogy a halott főváros életre kelhet, pillanatok alatt valósággal kifosztotta az újságárusok standjait. A lapok a német kapitulációról számoltak be, a Hitler-fasizmus teljes és végleges bukásáról s a krónikás a felszabadult magyar nép job­bik felének hitét és érzéseit fe­jezte ki a kézről-kézre járó új­ság hasábjain: „Ebben a meghatott és ünne­pélyes pillanatban üdvözlő sza­vunk először a Szovjetunió népe felé fordul, e nagyszerű nép felé, mely négyéves roppant erőfeszítésének méltó jutalmát nyerte el. Ő a győztese ennek a háborúnak, mert rajta tört meg a náci katonatömegek áradata, eleven sövényt állított Hitler páncélos hadseregei elé, fiainak és leányainak ifjú testeiből épült barrikádokon buktak fel a Tig­risek és Párducok. Ma már min­den értelmes historikusa az el­múlt háborúnak tudja, hogy Berlint Sztálingrád utcáin dön­tötték meg és 1945 május 9-ének győzelmes napját azok­nak köszönhetjük, akik a Volga és a Don jegén először indultak ellentámadásra a német hadse­regek ellen.” Ez a megcáfolhatatlan igazság — kellő „hazai” hangszerelés­ben bár — az angolszász nagy­hatalmak államfőinek nyilatko­zataiban is kifejezésre jutott. A Szovjetunió világraszóló­ csodá­latos helytállására való tekintet­tel az angol király tő kénytelen volt leszögezni: „Sohase felejthetjük el, hogy a szövetségesek egysége vezetett el ehhez a győzelemhez. Ebbe az egységbe vetett hit vezessen bennünket további küldetésünk teljesítésében.” Harry Truman a fegyverleté­tel amerikai ünnepségeivel kap­csolatban mondott beszédében ekkér adott programot: „A háborúütötte sebek begyó­­gyítása hosszú és kínos munka lesz. Ezt csak akkor tudjuk el­végezni, ha a szövetségesek a béke idején éppúgy együtt dol­goznak, mint ahogy együtthalad­tak a közös harcban.” Hat esztendő távlatából, az imperialisták sorozatos szerző­désszegései, háborús mesterke­déseik bűnlistájának ismereté­ben ezek a fogadkozások vissza­menőleg is cinikusan hangzanak. A külügyminiszterhelyettesek pá­risi értekezletén a népek háborús szenvedéseinek vámszedői, a tőke diplomatamezbe bújt ügynökei nap mint nap bebizonyítják, mit értenek „békés együtthaladás” alatt. Korea példája mutatja, hogy az emberiség örök ellensé­gei 1945 május 9-ének nagy­szerű dátumát — szemfényvesztő nyilatkozataik közepette is — csak újabb és minden eddiginél aljasabb gyújtogatási merényle­teik kiindulópontjává szeretnék zülleszteni. De az igazságot nem boríthatják homályba. A „Győ­zelem ünnepe”, a szovjet nép világfelszabadító diadalának nap­ja az évek múltával egyre ra­gyogóbb fényben tündököl. Mu­tatja az utat a világ még rab­ságban vergődő népei számára, s a Sztálin elvtárs vezette nyolc­­százmilliós béketábor nevében ígéri és biztosítja a megélhetet­­len, boldogabb jövőt. És ezért a jövőért harcol a felszabadult Magyaror­szág begyógyult sebű fővárosá­nak népe is, mikor a munka frontján s ha kell, fegyverrel a kezében igyekszik méltóvá lenni a büszke évfordulóhoz. És a föld különböző pontjain számtalan város szíve dobban össze ebben az akaratban, ünnepelve annak a nagy országnak fiait, akik a harctéri hősiesség ragyogó pél­dái után a békés alkotás terén is példaképül szolgálnak. Nekik köszönhetjük, hogy elért ered­ményeinkre, az előttünk álló szépséges feladatokra, az elkö­vetkezendő további győzelmekre gondolunk e napon. — Hitler trumani, churchilli, titói utódai pedig a hitlerek sorsát idézik emlékezetünkbe. A Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára és elnöke Budapestre érkezett A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának ülésére a prá­gai repülőgéppel Budapestre érkezett Jiri Hronek, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára, valamint a len­gyel újságírók képviseletében Josef Kowalczyk és Ferdinand Hader. A bukaresti gyorsvonattal pedig este Budapestre érkeztek a bolgár és albán küldöttek. A bolgár újságírókat Spasse Guergov és Mihajlo Kincsukov, az al­bán újságírókat Petro Kito, az albán rádió igazgatója képviseli. Vendégein­ket a repülőtéren és a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának budapesti ülésére szerda reggel Budapestre ér­kezett Jean Maurice Hermann, a Szö­vetség elnöke Fogadtatására megje­lent a pályaudvaron Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Szövetségének főtitkára és Boldizsár Iván, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, a MÚOSZ elnökségének tagja. Lelkesen folyik az Állami Kölcsön jegyzése a Szovjetunióban MOSZKVA, május 9. (TASZSZ) A szovjet lapok ismertetik az Állami Kölcsön jegyzésének sikereit, a jegyzés menetét Moszkvában, Leningrádban, Cseljabinszkban, Ukrajnában, Kazah­sztánban, Burját-Mongóliában, Tádzsi­kisztánban, a lvovi területen, Odesz­­szában, Brjanszkban, Rosztovban, Vil­niusban, a nagy Szovjetunió minden részében. Moszkva és a moszkvai terület dol­gozói — írja a Pravda egyik tudósí­tása .— szívvel-lélekkel üdvözlik az új kölcsönt. A moszkvai szerszámgyár munkásainak és alkalmazottainak köl­­csönjegyzési gyűlésén Nyekraszov sztahanovista kijelentette: „Népünk fá­radhatatlanul dolgozik a békéért és a kommunizmusért. Büszkék vagyunk rá, hogy megtakarított pénzünket a kom­munizmus nagy építkezéseire fordít­ják." Hazafias lelkesedés jellemezte a köl­­csönjegyzést a kolhozfalvakban. Ak­­szajszkaja község Sztálinról elneve­zett kolhozában gyűlés volt az új köl­csön alkalmából. A gyűlésen Ligusz kolhozparaszt kijelentette: — Minden szovjet hazafi részt akar venni a kommunizmus építésében, nemcsak önfeláldozó munkával, de megtakarított pénzével is. Mindenki megérti, hogy államunk milyen ma­gasrendű cél érdekében bocsátotta ki a kölcsönt. A háború utáni években felismerhetetlenségig megváltozott a mi régi, doni községünk: iskolák, üz­letházak, új állattenyésztő farmok, műhelyek épültek, örömmel jegyzek új kölcsönt. A KALOCSAI TERMELŐSZÖVET­KEZET ELÁRUSÍTÓ HELYE már egy hét óta működik a III. kerületi kórház­utcai csarnokban. A fogyasztóközön­séget kiváló minőségű és elegendő mennyiségű friss és tartósított áruval látja el. Eddig salátát, sóskát, pa­rajt, tojást, zsírt, füstöltszalonnát, füstöltsonkát, lisztet, mézet, füstölt­lapockát és oldalast hozott fárga­ lomba. ». •

Next