Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)
1951-05-09 / 107. szám
SZERDA, 1951. MÁJUS 9. Világosság3 Egy párttitkár arcképe Tizennégy évvel ezelőtt hagyta ott faluját, Tamási községet, ahol kilenc éves kora óta béres volt s amely akkor olyan mostohán bánt vele, hogy vissza sem nézett, amikor felült a vonatra, mely Pestre vitte. Pesten, remélte, hogy pontot tehet életének arra a szakaszára, amelyben csak kínlódás, éhezés jutott neki. Ipart szeretett volna tanulni, de két évig kódorgott különböző munkákon, mert sürgősen kellett a pénz, amiből megéljen. Kihordófiú, kocsis volt, aztán bekerült a Mezőkémiába (ma Erjedésipari Vállalat). Egyik munkástársa, Hegedűs József néha óvatosan el-elejtett néhány szót, ebből csipegetett fel valamit Pruck Vendel. Lassan látni kezdett. Bejöttek a felszabadító szovjet csapatok, Pestújhelyen lakott ekkor. Látta, hogy milyen szemérmetlenül hazudtak a nyilasok: nem züllött, rongyos sereg volt az, hanem diadalmas, kemény, harcedzett csapat. „Igaza volt Hegedűsnek” — gondolta ekkor és eszébe jutott, hányszor mesélt neki Hegedűs elvtárs arról, hogy a Szovjetunióban a dolgozó nép vette kezébe saját sorsa irányítását — „ezek a katonák tudják, miért harcolnak.” A felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba. Nem sokkal később pártcsoportbizalmi lett. Szemináriumra járt, részt vett a Párt megmozdulásaiban, harcaiban. Lukács elvtárs, a szeminárium vezetője beszélt gyakran vele, elmondotta neki, hogy a Szovjetunióban milyen lelkes versenylendülettel dolgoznak a munkások, s folyton azon gondolkoznak, hogyan lehetne emelni a termelékenységet. Pruck elvtárs gondolkodni kezdett a szovjet példák nyomán saját munkája megjavításán, így született meg első újítása, az üvegtörések megakadályozására, amely 52.000 forint megtakarítást jelentett. Megalakította első brigádját, amely a Mezőkémia legjobb brigádja lett. Komoly népszerűségre tett szert ez a brigád. Pruck elvtárs minden egyes taggal külön foglalkozott, bíztatta, segítette munkáját, úgyhogy az üzem többi részéből egyre több dolgozó kívánkozott ide, a sóüzem legjobb brigádjába. így lett Pruck elvtárs az üzemben az első, akinek az élmunkások ezüstcsillagát a mellére tűzték. A dolgozók bizalmából párttitkár lett az Erjedésipariban. Mikor első titkári referátumát tartotta, időnkint meg-megakadt. A sorok közül innen is, onnan is felhangzott a bíztatás: „Jól van, Vendel! Mondjad csak, mi hallgatjuk.” A Párt múlt évben a Cementipari Vállalathoz küldte, hogy segítsen megjavítani a pártmunkát... Eleinte naponta bejött a VIII. kerületi pártbizottsághoz, panaszkodott, még mérgelődött is, hogy milyen elhanyagolt állapotban van az ottani pártszervezet, a pártcsoportok nem működnek, alszik a versenyszellem, népnevelőhálózat nincs — még a pártokmányokat is felelőtlenül kezelik, szanaszét hagyják. A pártszervezetnek többezer forint adóssága volt a Szikra könyvkiadónál. A selejtszázalék igen magas volt s a sok hiba következtében a pártszervezetnek nem volt tekintélye. Pruck elvtárs szeretettel, türelemmel kezdett új feladatához, sorban beszélgetett az emberekkel. Lejárt a munkásszállásokra s elsősorban azokkal a vidékről jött dolgozókkal foglalkozott, akik gyakran megtoldották vasárnapi pihenőjüket a hétfői nappal. A pártbizalmiakat, népnevelőket mozgósította a termelés harci feladataira. Remenár János elvtárs pártbizalmi, az udvari brigád vezetője járt ebben a munkában az élen. Pruck elvtárs így magyarázott neki: „Olyan vezetője, nevelője kell, hogy legyél ennek a tíz elvtársnak, miként a párttitkár az egész pártszervezetnek. Felelős vagy értük s egyéni példamutatásodtól függ, követnek-e téged.” A pártszervezet jó munkája nyomán indult a párosverseny az üzemben és ma a VIll. kerület középüzemei közül a Cementipar esélyesen küzd az első helyért. Már reggel 7 órakor bent találják, de ha valaki késő este akar hozzáfordulni segítségért, akkor is ráér mindenkinek. Tudják, hogy a párttitkár ilyenkor is bent tartózkodik. Kommunista erény az áldozatkészség, az állandó munka. De várjon, jut-e Pruck elvtársnak idő tanulásra? Képezi-e magát, hogy a jövőben még több segítséget nyújthasson az elvtársaknak, jobban vezethesse az üzem pártszervezetét? Pruck elvtárs ezen a téren, bizony adósa marad a Pártnak, a munka követelményeinek. Annyira beletemetkezik a napi tennivalókba, hogy — aki annyiszor rávilágított az oktatási munka nagy fontosságára — nem képezi magát megfelelően. Pruck elvtárs élete szakadatlan harc a Pártért , s a harcos nem maradhat az elmélet fegyvere nélkül. Állandó tanulással töltheti majd be jobban megtisztelő feladatait s így válik valóban kommunista vezetővé. Kutas Jánosné Wittker. pártbizottság politikai munkatársa. Pruck Vendel elvtárs. A BUDAPESTI PÁRTÉLETBŐL A taggyűlések és a tagjelölt felvétel néhány tapasztalata A Népstadion építkezésének legutóbbi taggyűlésén egy elvtársat tagnak, ötöt pedig tagjelöltnek vettek fel. Arra mutat ez, hogy az építkezés pártszervezetének vezetősége, a munkahely kommunistái követik a kongreszszus útmutatásait, erősítik Pártunkat. Az elvtársaknak a Párt iránti felelősségérzetét mutatta az is, hogy az egyes felvételeknél öten-hatan is felszólaltak. A felvételre javasoltakat azonban csak egy felszólaló bírálta. Helyes lenne, ha a népnevelők megmagyaráznák az elvtársaknak: a tagjelöltek fejlődéséhez jelentős segítséget ad, ha már a felvételt tárgyaló taggyűlés rámutat a hibáikra, megmutatják, mit vár tőlük a Párt további munkájuk során. A tagjelöltfelvétel, a Párt erősítése iránt érzett felelősséget mutatja az is, hogy azoknak a tagjelölteknek, akiket a múlt hónapban vettek fel és akiknek most adták át a tagjelöltigazolványokat, pártmegbizatást is adtak mindjárt az elvtársak. ★ A Lőrinci Fonó I-es alapszervének taggyűlésén a tagjelöltek felvételénél a már korábban felvett tagjelöltek is szavaztak. Ez mutatja, hogy az alapszerv vezetősége nem ismeri eléggé Pártunk ■ Szervezeti Szabályzatát. A Szervezeti Szabályzat kimondja, hogy „A tagjelölt kötelességei és jogai azonosak a tagok kötelességeivel, és jogaival, mégis azzal a különbséggel, hogy a tagjelöltek tanácskozó, de nem szavazati joggal vesznek részt a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein ...” A tagjelöltek felvételénél nem szavazhatnak. ★ A Standard 1-es alapszervezetének taggyűlésén a titkári beszámoló részletesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel, a titkár elvtárs név szerint is kiemelte az élenjárókat, mint Rábai, Fülöp és más elvtársakat. Konkréten rámutatott a hibákra, elmondta, hogy Lakoszi Gyula például megtagadta a kiadott munkát. Többen is vannak még ilyenek — mondta a titkár elvtárs — és felhívta a népnevelőket a megalkuvás, a nehézségek alóli kibúvás elleni küzdelemre. A beszámolóban szó volt a minisztertanács takarékossági határozatáról. Elmondotta a titkár elvtárs, hogy alapszervükben bizony jócskán található felesleges anyag, melyet másutt jól fel tudnak használni. A népnevelők figyelmét felhívta a pazarlás elleni fokozott küzdelemre is. Ez a beszámoló jól megvilágította a feladatokat, rámutatott a népnevelők tennivalóira is. ★ A Rákosi Művek Vasöntő I. alapszervének taggyűlésén a tagságnak csak körülbelül egyharmada jelent meg. A vezetőség azt hitte, hogy meghívók szétküldésével egyedül is jól elő lehet készíteni a taggyűlést. Az érdeklődés hiánya maga megadta erre a tévhitre a választ. A taggyűlés előkészítése komoly politikai munka, csak akkor lehet jó, ha a bizalmiak megtárgyalják előtte csoportjukban a taggyűlés napirendi pontjait. ★ Ahol a bizalmiak megfelelően megmagyarázzák az elvtársaknak a taggyűlés jelentőségét, ott meglátszik az eredmény. A Magyar Pamut irodai alapszervében a bizalmiak a csoportértekezleteken megbeszélték a taggyűlés feladatait, napirendjét. A tagság száz százaléka vett részt a taggyűlésen. ★ A Budai Magasépítő Vállalat taggyűlésén a pártszervezet vezetősége felvételre javasolt négy fiatal elvtársat, akik még nem töltötték be IS-ik életévüket. Azt bizonyítja ez, hogy a vezetőség nem tanulmányozta eléggé Pártunk Szervezeti Szabályzatát. Tudatuk kellett volna, hogy csak a , 18 évesnél idősebb elvtársak lehetnek Pártunk tagjelöltjei. A taggyűlésen a tagság ébersége akadályozta meg a javasoltak felvételét. párthírek A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÁRTOKTATÓK HAZA MAI ELŐADÁSAI: Május 9-én, szerdán este hét órakor: „Az ifjúság megnövekedett feladatai az MDP II. kongresszusa után.” Előadó: Rajfáth László elvtárs. DISZ-propagandisták részére: Ugyancsak 9-én hét órakor: „A szocialista gazdaságok önelszámolásáról.” Előadó: Czukor György elvtárs. Termelési felelősök, vállalatigazgatók sztahanovisták, műszaki értelmiségiek részére. írók és olvasók ankéton beszélik meg az írókongresszus tanulságait „Írók és olvasók a Magyar Írók Szövetsége első kongresszusa után” címmel az Állami Könyvterjesztő Vállalat május 10-én, csütörtökön délután 6 órai kezdettel ankétet rendez a Sztálin-út 45. szám alatti kultúrközpontjában. Kossuth-díjas írók és költők jelentették be felszólalásukat. Felszólal Kónya Lajos, az írószövetség titkára, Illés Béla, Benjámin László és Aczél Tamás. tidaiénülj !Ál. Én itt dolgozom Újpesten, a Brown- Boveri gyárban. Hat hónappal ezelőtt jöttem ide a Divat Cipőgyárból. Ott tagja voltam az MNDSZ-szervezetnek. Amikor idejöttem, át akartam iratkozni, de meglepetésemre az elvtársnők azt közölték, hogy itt MNDSZ-szervezet nincs. Én ezt nem tartom helyesnek, mert sok nő dolgozik a gyárban, párttag is, pártonkívüli is. Már többször megmutatkozott, hogy mennyire hiányzik az MNDSZ-szervezet. Ezt most is tapasztalhatjuk, amikor az MNDSZ-szervezetnek jutna a megtisztelő feladat, hogy a koreai gyermekek részére a gyűjtési akciót lebonyolítsa. Kérem az Elvtársakat, nézzenek utána, mi lehet az oka, hogy nálunk 1951 májusában még mindig nem alakult meg az MNDSZ-szervezet. Pál Mihályné Brown-Boveri Művek. ★ Csütörtökön élelmiszerjegyeim intézése végett rövid időre elengedtek az üzemből. A Csengery utcába kellett mennem a jegyekért. . Mint arra számítottam is, 20—30 ember szorongott egy bezárt ajtó előtt. Hosszú várakozás után végre bejutottam azzal a boldog érzéssel, hogy végre sikerül megkapni élelmiszerjegyeimet. Legnagyobb meglepetésemre közölték velem, hogy körzeti jegyelosztókat létesítettek s én is ott kapom meg a jegyeket. Ugyanígy jártak azok, kik velem együtt ott várakoztak. Mikor megkérdeztem, miért nem írják ki, melyik utca hová tartozik, hogy ne álljanak itt az emberek sorba, csak csendesen mosolyogtak. Nem tudják a VII. kerületi tanácsnál, hogy ilyen gépies, léleknélküli munkával az ellenség kezére játszanak? Adler Tamás, Bp. VII., Bethlen Gábor tér 3. ★ Április 28-i számunkban helyt adtunk Vagáts Endre olvasónk levelének, melyben a Szent István-körúton lévő Hússzék (volt Brauch-üzlet) ellen tett panaszt. A Hússzékben a kétforintos füstöltcsontot hozzámérték a 12 forintos húshoz, nyomatéknak. A cikkel kapcsolatban a KÖZÉRT Húsértékesítő Vállalat vizsgálatot indított. A vállalat ellenőrzési osztálya megállapította, hogy a cikkírónak igaza van és a hússzék vezetőjét fegyelmi elé állítják. A KÖZÉRT Húsértékesítő Vállalat köszönettel veszi Vagáts Endre figyelmeztetését és azt, hogy észrevételeit a Világosságon keresztül a vállalattal tudatta. A GYŐZELEM ÜNNEPE. H 1. esztendővel ezelőtt Budapest népe, amely a piszkos pincékből napfényre tántorogva egyre tágulóbb tüdővel szívta magába a szabadság levegőjét s a Párt irányította heroikus küzdelem közepette hinni kezdett abban, hogy a halott főváros életre kelhet, pillanatok alatt valósággal kifosztotta az újságárusok standjait. A lapok a német kapitulációról számoltak be, a Hitler-fasizmus teljes és végleges bukásáról s a krónikás a felszabadult magyar nép jobbik felének hitét és érzéseit fejezte ki a kézről-kézre járó újság hasábjain: „Ebben a meghatott és ünnepélyes pillanatban üdvözlő szavunk először a Szovjetunió népe felé fordul, e nagyszerű nép felé, mely négyéves roppant erőfeszítésének méltó jutalmát nyerte el. Ő a győztese ennek a háborúnak, mert rajta tört meg a náci katonatömegek áradata, eleven sövényt állított Hitler páncélos hadseregei elé, fiainak és leányainak ifjú testeiből épült barrikádokon buktak fel a Tigrisek és Párducok. Ma már minden értelmes historikusa az elmúlt háborúnak tudja, hogy Berlint Sztálingrád utcáin döntötték meg és 1945 május 9-ének győzelmes napját azoknak köszönhetjük, akik a Volga és a Don jegén először indultak ellentámadásra a német hadseregek ellen.” Ez a megcáfolhatatlan igazság — kellő „hazai” hangszerelésben bár — az angolszász nagyhatalmak államfőinek nyilatkozataiban is kifejezésre jutott. A Szovjetunió világraszóló csodálatos helytállására való tekintettel az angol király tő kénytelen volt leszögezni: „Sohase felejthetjük el, hogy a szövetségesek egysége vezetett el ehhez a győzelemhez. Ebbe az egységbe vetett hit vezessen bennünket további küldetésünk teljesítésében.” Harry Truman a fegyverletétel amerikai ünnepségeivel kapcsolatban mondott beszédében ekkér adott programot: „A háborúütötte sebek begyógyítása hosszú és kínos munka lesz. Ezt csak akkor tudjuk elvégezni, ha a szövetségesek a béke idején éppúgy együtt dolgoznak, mint ahogy együtthaladtak a közös harcban.” Hat esztendő távlatából, az imperialisták sorozatos szerződésszegései, háborús mesterkedéseik bűnlistájának ismeretében ezek a fogadkozások visszamenőleg is cinikusan hangzanak. A külügyminiszterhelyettesek párisi értekezletén a népek háborús szenvedéseinek vámszedői, a tőke diplomatamezbe bújt ügynökei nap mint nap bebizonyítják, mit értenek „békés együtthaladás” alatt. Korea példája mutatja, hogy az emberiség örök ellenségei 1945 május 9-ének nagyszerű dátumát — szemfényvesztő nyilatkozataik közepette is — csak újabb és minden eddiginél aljasabb gyújtogatási merényleteik kiindulópontjává szeretnék zülleszteni. De az igazságot nem boríthatják homályba. A „Győzelem ünnepe”, a szovjet nép világfelszabadító diadalának napja az évek múltával egyre ragyogóbb fényben tündököl. Mutatja az utat a világ még rabságban vergődő népei számára, s a Sztálin elvtárs vezette nyolcszázmilliós béketábor nevében ígéri és biztosítja a megélhetetlen, boldogabb jövőt. És ezért a jövőért harcol a felszabadult Magyarország begyógyult sebű fővárosának népe is, mikor a munka frontján s ha kell, fegyverrel a kezében igyekszik méltóvá lenni a büszke évfordulóhoz. És a föld különböző pontjain számtalan város szíve dobban össze ebben az akaratban, ünnepelve annak a nagy országnak fiait, akik a harctéri hősiesség ragyogó példái után a békés alkotás terén is példaképül szolgálnak. Nekik köszönhetjük, hogy elért eredményeinkre, az előttünk álló szépséges feladatokra, az elkövetkezendő további győzelmekre gondolunk e napon. — Hitler trumani, churchilli, titói utódai pedig a hitlerek sorsát idézik emlékezetünkbe. A Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára és elnöke Budapestre érkezett A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának ülésére a prágai repülőgéppel Budapestre érkezett Jiri Hronek, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára, valamint a lengyel újságírók képviseletében Josef Kowalczyk és Ferdinand Hader. A bukaresti gyorsvonattal pedig este Budapestre érkeztek a bolgár és albán küldöttek. A bolgár újságírókat Spasse Guergov és Mihajlo Kincsukov, az albán újságírókat Petro Kito, az albán rádió igazgatója képviseli. Vendégeinket a repülőtéren és a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának budapesti ülésére szerda reggel Budapestre érkezett Jean Maurice Hermann, a Szövetség elnöke Fogadtatására megjelent a pályaudvaron Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Szövetségének főtitkára és Boldizsár Iván, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a MÚOSZ elnökségének tagja. Lelkesen folyik az Állami Kölcsön jegyzése a Szovjetunióban MOSZKVA, május 9. (TASZSZ) A szovjet lapok ismertetik az Állami Kölcsön jegyzésének sikereit, a jegyzés menetét Moszkvában, Leningrádban, Cseljabinszkban, Ukrajnában, Kazahsztánban, Burját-Mongóliában, Tádzsikisztánban, a lvovi területen, Odeszszában, Brjanszkban, Rosztovban, Vilniusban, a nagy Szovjetunió minden részében. Moszkva és a moszkvai terület dolgozói — írja a Pravda egyik tudósítása .— szívvel-lélekkel üdvözlik az új kölcsönt. A moszkvai szerszámgyár munkásainak és alkalmazottainak kölcsönjegyzési gyűlésén Nyekraszov sztahanovista kijelentette: „Népünk fáradhatatlanul dolgozik a békéért és a kommunizmusért. Büszkék vagyunk rá, hogy megtakarított pénzünket a kommunizmus nagy építkezéseire fordítják." Hazafias lelkesedés jellemezte a kölcsönjegyzést a kolhozfalvakban. Akszajszkaja község Sztálinról elnevezett kolhozában gyűlés volt az új kölcsön alkalmából. A gyűlésen Ligusz kolhozparaszt kijelentette: — Minden szovjet hazafi részt akar venni a kommunizmus építésében, nemcsak önfeláldozó munkával, de megtakarított pénzével is. Mindenki megérti, hogy államunk milyen magasrendű cél érdekében bocsátotta ki a kölcsönt. A háború utáni években felismerhetetlenségig megváltozott a mi régi, doni községünk: iskolák, üzletházak, új állattenyésztő farmok, műhelyek épültek, örömmel jegyzek új kölcsönt. A KALOCSAI TERMELŐSZÖVETKEZET ELÁRUSÍTÓ HELYE már egy hét óta működik a III. kerületi kórházutcai csarnokban. A fogyasztóközönséget kiváló minőségű és elegendő mennyiségű friss és tartósított áruval látja el. Eddig salátát, sóskát, parajt, tojást, zsírt, füstöltszalonnát, füstöltsonkát, lisztet, mézet, füstöltlapockát és oldalast hozott fárga lomba. ». •