Világosság, 1951. október-december (7. évfolyam, 229-304. szám)

1951-12-06 / 285. szám

2 Újabb bestiális imperialista gaztett Az angolok vérfürdőt rendeztek a szuezi áldozatok temetésén résztvevő tömegben KAIRÓ, december 6. (TASZSZ) Az Al Ahram és az Al Miszri jelen­tése szerint kedden Szuez városának több mint tizenötezer lakója ment ki az utcára, hogy részt vegyen az an­gol csapatokkal történt december 3-i összeütközés során megölt egyiptomiak temetésén. Három angol harckocsi és két páncélkocsi tüzelt a temetési me­net részvevőire. A lapok közlése szerint tizenöt em­ber meghalt, harmincnégy pedig — köztük egy kislány — súlyosan meg­sebesült. Az Al Ahram az angol csapatok újabb barbárságáról a következőket ír­ja: „Ezúttal világossá vált, hogy az angol csapatok félredobnak minden emberiességet. Az angol hatóságokkal közölték, hogy a december 3-án meg­ölt egyiptomiakat temetik el és a vá­ros utcáin gyászmenet vonul végig. Az angolok ennek ellenére kiválasz­KAIRO, december 6. (TASZSZ) Az Al Ahram jelenti, hogy az an­gol fegyveres erők a Szuezi-csatorna övezetében hadgyakorlatokat tartanak. Az angol hatóságok közölték az egyip­tottak az alkalmas pillanatot és bar­bár módon megtámadták a város la­kóit." Az angolok keddi gaztette azt bizo­nyítja — írja az Al Miszri — hogy minél több békés lakos meggyilkolásá­val próbálják megfélemlíteni és meg­adásra kényszeríteni a népet. tomi hadsereg parancsnokságával, hogy a gyakorlatokon harckocsik, tü­zérség és repülőgépek is részt vesz­nek. Hozzátették, hogy egyiptomiak számára tilos a közlekedés a Szuezbe vezető utakon. Az angolok hadgyakorlatokat rendeznek a Szuezi-csatorna övezetében A „Nílus leányai*’ nevű egyiptomi ellenállási szervezet egyik harcosnője. Angol géppuskái estek a Szuezi-csatorna mellett. Drágán fizetnek a gyarmatosítók! U­gyanazokban az órákban, ami­­kor az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében Anglia küldöttei teleszájjal hirdették az „emberi jogok védelmét” az angol csapatok a kizsákmányolás embertelen „jogának” védelmében újabb vérfürdőt rendeztek Egyiptom­ban, a Szuezi-csatorna körzetében. Hétfőn páncélgépkocsikkal megerősí­tett angol katonai osztagok tü­zet nyitottak egy teherautóra. Jel­lemző az angol urak „bátorságára”, hogy a provokáció­­kirobbantásában 70 angol páncélgépkocsi vett részt. Az összecsapás során 29 ember vesztette életét. Az áldozatok vére még fel sem száradt a kövezeten — másnap újra gyilkoltak az angol gyarmatosítók. A Szuez határában lévő országút és vas­út kereszteződésénél megint rohamot intéztek az egyiptomi kisegítő rend­őrség ellen. 19 egyiptomi halálos ál­dozata és 78 sebesültje van a tömeg­gyilkos provokációnak — közöttük egy asszony és egy kisgyermek is. Ezek az események ismét teljes bruta­litásukban mutatják meg az imperia­lizmus vérszomjas ábrázatát. Az angol sortüzek gyilkos golyói szitává lövik azt a hazug képet, amelyet az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az an­gol kormány megbízottai festenek gazdáikról. A Szuezi-csatorna övezeté­ben eldördült újabb sortűz megint megmutatja, milyen otromba hazug­ság, amikor Churchill jólfésült diplo­matái a „szabad világ védelméről” fe­csegnek. Ez a felháborító vérfürdő is­mét bizonyítja: a kommunistaellenes „kereszteshadjárat” hirdetése, a Szov­jetunió és a népi demokráciák elleni provokációs rágalmak terjesztése csak arra való, hogy leplezni próbálják igazi céljukat: a profit növelését, a kizsákmányolás fokozását, a fosztoga­tás, lehetőség megszerzését, vagy meghosszabbítását. A „kereszteslovagok’* keze vértől szennyes. De ez a kéz ugyanakkor remeg­te. A­z angol gyarmatosítók egyip­­tomi magatartása a sarokba szorított fenevadé. A szuezi vérfürdő nem az erő, hanem a gyengeség jele. És nem a rémület csendje rá a vá­lasz, hanem a tiltakozás, a népi el­lenállás fokozódó vihara. Drágán, egyre drágábban fizetnek a gyar­matosítók a szuezi áldozatok ki­öntött véréért: az imperialistaellenes nemzeti mozgalom egymásután ra­gadja magával a Közel- és Közép- Kelet országait. A gyarmati népek világszerte megértették, hogy az im­perializmus uralma nem örökkévaló. Megértették: nincsen annyi gépfegy­ver és páncélautó a világon, amely megmenthetné a végső pusztulástól a szuezi gaztettek szervezőit. Világosság CSÜTÖRTÖK, 1951. DECEMBER 6 „CSEND, MEGKEZDŐDIK A KÖZVETÍTÉS“ A népmesékben sokszor hallunk va­rázsgyűrűről, melynek segítségével a hős odarepül, ahová kívánja. Olvas­tunk csodatükörről, amely tulajdonosa kívánságára bármit megmutat. Még nem egészen úgy mint a me­sében, de már kezdenek teljesülni az ilyen kívánságok is. Nappal vagy este éppen csak be kell kapcsolni a tele­víziós készüléket és a kis vásznon — mint egy csodatükörben — megjele­nik a főváros egy-egy színházi elő­adása, sportmérkőzése, hangversenye, vagy valamelyik film. Az ember szinte azt hinné, hogy maga is ott van a nézőtéren és fordítva nézve a látcsőbe az előadás kicsinyített képét látja. A közvetítés ideje, a sok ember energiájának, technikai munkájának forrpontja, őket nem látni a televíziós készülék vásznán. Hangjukat csak a központi televíziós stúdióban hallani. A „parancsnoki hídon" . A stúdió tele van a legkülönbözőbb készülékekkel. A színpad fölötti hídon piros és zöld lámpákat helyeztek el, körülbelül úgy, mint a hajófedélzet parancsnoki hídján Egészen oldalt hosszú pult áll, melyen különböző kapcsolók sorozata látható. Ezenkívül televíziós készülékek vannak rajta amelyek visszaadják a közvetítésre ke­rülő képet. A leadás órái rendkívüli feszültség­ben telnek el. A közvetítés szereplői még jelen sincsenek, de a műszaki személyzet már elfoglalta a helyét a stúdióban. A pult mögött ott áll a rendező, a segédrendező, a hangasz­szisztens és a technikus. A segédrendezőnél ott van az elő­adásra kerülő mű teljes partitúrája pontosan tudja, mikor kell bekapcsolni vagy átkapcsolni a felvevőgépet, mi­kor kell jelzést adni vagy szünetet tartani. A hangasszisztens követi és ellen­őrzi a hangszínezést, a hangerőt és a hangkeverést. A rendező előtt fekszik a közvetítés teljes szövege. Egész figyelme, látása, hallása és emlékezete a közvetítésre összpontosul. Mindenre figyelnie kell; a hangra, az előadásra, a felvevőgép mozgására, a mikrofon elhelyezésére. Azt lehet mondani, hogy művészetileg és műszakilag egyidejűleg irányít. Gondos előkészítés­­ Avatatlan szem nem is tudja fel­mérni, mi minden történik ezen a vi­szonylag nem nagy területen. Itt kék, rózsaszínű és szürke függönyök, ott pe­dig soklábú állványon emelőkar mozog, amelyről mikrofon ereszkedik alá. Reflektorok fénye villan, amely ki­emeli a díszlet egy-egy részletét. Az egyik sarokban heverő áll karosszé­­kekkel és asztallal, a másikban szo­barészlet, a harmadikban utcarészlet. Meg sem érted, mi mire való. Jelme­zes emberek vegyülnek el a nyüzsgő műszakiak között, színészek gyakorol­ják szerepüket, a rendező pedig utasí­tásokat ad A közvetítés ideje alatt csupán egy ember beszél, az is csak kézmozdula­tokkal: a segédrendező, aki a színpa­don áll. Fejhallgatóját külön vezeték köti össze a rendezővel, aki így to­vábbítja hozzá utasításait. A segéd­­rendezőnek nagyon kell vigyáznia, ne­­hogy egyetlen hanggal is zavarja a közvetítést. Várjon, mit szólna a kö­zönség a televíziós készülék mellett, ha egyszerre csak ezt hallaná: —„Igor, amint bekapcsoljuk Ninát, menjen át Kozsevnyikovra!" — Mindez pedig csupán annyit jelent: amint a bemondó bejelentette a követ­kező számot, a felvevőgépet az emel­vényen álló Kozsevnyikov íróra kell irányítani. Csupán néhány perc van még hátra —• „Hol az ellenőrző óra?” —­ kér­dezi a segédrendező, aki elvesztette az órát az asztalon fekvő papírlapok között. Már csak öt perc, már csak három, már csak egy! „Csend, bekapcsoljuk a vetítést!” Színház, mozi és rádió Eljött az ünnepélyes pillanat, mely­nek előkészítésére olyan sok gondot és fáradságot fordítottak. Mennyi munkába került íróknak, rendezőknek, színészeknek és technikusoknak, hogy a néző akárcsak néhány percre is meggyőző és érdekes előadás tanúja lehessen. A vászon felől halk zene szólal meg, a függöny szétnyílik és megkezdődik a hangverseny. Most látod csak, hogy mindaz, amit eddig zűrzavarnak hit­tél, jól szervezett, alaposan átgondolt egységet alkot. A televíziós adásnak megvannak a maga törvényei. A szín­házban a néző az egész jelenetet látja és ő választja ki magának azt a rész­letet, amelyre figyelmét összpontosítja A televíziós adásnál ez a kiválasztás a rendező feladata. Ő emeli ki a jele­netből a legfontosabbat és arra irá­nyítja a felvevőgépet. A színpadon el­helyezett díszletrészletek csupán mo­zaikok a rendező kezében, aki ezeket egységbe foglalja A televízió szinté­zise a színháznak, mozinak és rádió­nak. A szovjet tudósok álllandóan javít­ják a televízió módszereit, és techni­káját. A szovjet adások lényegesen fe­lülmúlják minőségileg más európai országok és az amerikaiak leadásait. Most színes adások létrehozásán kísér­leteznek. A televízió lehetőségei hatal­masak. Fejlődése attól függ, milyen mértékben tudja a tudomány a még fennáló nehézségeket leküzdeni. L. Voroncova cikke nyomán. Az ENSZ-közgyűlés elnökének nyilatkozata a négyhatalmi albizottság tanácskozásairól PÁRIZS, december 6. (A TASZSZ különtudósítójától) Az Egyesült Államoknak, Nagy- Britanniának és Franciaországnak a fegyverzetek csökkentésére vonatkozó határozat-tervezetével, valamint a Szovjetunió ezzel kapcsolatban előter­jesztett módosító javaslataival foglal­kozó albizottság december­­5-i, dél­utáni ülése három óra hosszat tartott. Az ülés után Nervo elnök közölte az újságírókkal, hogy az albizottság folytatta a három hatalom határozat­tervezetének és a szovjet küldöttség által e határozattervezettel kapcsolat­ban beterjesztett módosításoknak ala­posabb megvitatását. Nervo hozzá­fűzte, hogy a vita során világos kije­lentések hangzottak el a felek állás­pontjáról. Hangsúlyozta, hogy a szó­­banforgó kérdések igen bonyolultak és az egyes nyilatkozatok megmutatták, hogy a szempontokat egyelőre még nehéz összeegyeztetni. Nervo kijelentette, hogy az albizott­­sági vita célja: annak tisztázása, mi­lyen mértékben lehet megteremteni a kölcsönös megegyezés légkörét. Épen ebből a célból az albizottság december 6-án reggel folytatja a vitát. Befejezésül Nervo közölte, hogy fel­tevése szerint az albizottság két nap alatt befejezi mindkét okmány vala­mennyi pontjának megvitatását és mérleget készíthet munkájáról­. A koreai néphadsereg nagy veszteségeket okoz az ellenségnek A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság néphadseregének főparancsnok­sága december 5-én közölte, hogy a néphadsereg alakulatai a kínai népi ön­kéntesekkel szorosan együttműködve, valamennyi fronton védelmi harcokat vívtak az amerikai-angol intervenció­­sok és a Li Szín Man-féle csapatok ellen, emberben és hadianyagban nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. December 4-én a néphadsereg egysé­­gei a keleti front valamennyi szaka­szán harcokat vívtak az ellenség fel­derítő osztagai ellen. Janggutól északra a néphadsereg egységei sikeresen visszaverték az el­lenség támadásait és nagy vesztesége­ket okoztak neki. A középső és a nyu­gati fronton különösebb változás nem történt. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek lelőtték az Anben, Szukcshon és Manszon vidékének helységeit bar­bár módon bombázó és gépfegyverező ellenség öt repülőgépét. Montgomery Rómában RÓMA, december 6. (TASZSZ) Az ANSA hírügynökség jelentése szerint Montgomery tábornagy, az ag­resszív Északatlanti Szövetség fegyve­res erőinek helyettes főparancsnoka, december 4-én az olasz fővárosba ér­kezett. Montgomery három napot tött Olaszországban, ahol magasrangú olasz katonatisztekkel tanácskozik és — mint a Momento című lap jelenti —, elnököt majd az olasz katonai ve­zetők tanácskozásán. Az Angliában tartózkodó szovjet kultúrkü­ldöttség megkoszorúzta Marx sírját LONDON, december 6. (TASZSZ) Az Angol-Szovjet Barátság Hónap­ja alkalmából Angliában tartózkodó szovjet kultúrküldöttség december 5-én ellátogatott az északlondoni Highgate temetőbe és koszorút helyezett­­ Marx Károly sírján. Tiltakozások Franciaországban a Schuman-terv ellen PÁRIZS, december 6. (MTI) A francia nemzetgyűlés ma kezdi meg a Schuman-terv tárgyalását. Az északfranciaországi Usinor ne­hézipari tröszt igazgatója — mint is­meretes a múlt héten levelet inté­zett néhány francia képviselőhöz s eb­ben felhívta a figyelmüket arra a sú­lyos veszélyre, amelyet a szén- és acél-csúcströszt létesítésére irányuló terv a francia iparra, sőt Franciaor­szág függetlenségére jelent. Jacques Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoport­jának elnöke e levélre válaszolva hangsúlyozta: a kommunista pártcso­port elhatározta, hogy a terv jóváha­gyása ellen szavaz. — Amikor szembeszállunk a terv jóváhagyásával — hangoztatja Duclos elvtárs levele —, ezt annak tuda­tában tesszük, hogy ezzel a francia dolgozók s egyben az egész francia nemzet érdekeit védelmezzük. Épen ezért készek vagyunk e nemzetellenes terv ellen együtt küzdeni minden fran­ciával, véleményre vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A Schuman-terv ellen irányuló nagy­számú tiltakozás között szerepel — mint ismeretes — a Force Ouvriere bányászszakszervezete országos taná­csának határozata is. A francia békemozgalom­ állandó bi­zottsága is levelet intézett a nemzet­­gyűlés tagjaihoz s ebben rámutat a­­ Schuman-tervről történő szavazás je­lentőségére. BUDAPESTI JEGYZETEK Elmélkedés némely „kis“ dolgokról Vannak úgynevezett ,,kis" dolgok, melyek míg léteznek, halálra keserítik az ember éle­tét, aztán, ha megszűn­tek, a kutya sem törődik többé velük. Egyszeri­ben természetessé válik minden, ami pedig nem is olyan természetes. Kamaszkoromból em­lékszem egy hirdetésre, valami magazin borító­lapján ■ láttam. Szép, nagy betűk formájában tette fel a kérdést az ol­vasónak: „Jártál-e már az őszi Margitsziget­en ?” S ezután következett az őszi Margitsziget szépségeinek ecsetelése, sajnos hiába, mert nem­csak az őszi, hanem a tavaszi és a nyári Mar­gitszigeten sem jártam, hogy a téliről ne is be­széljek. Velem együtt hatalmas tömegek tün­tettek távollétükkel, ami egyszerű oknál fogva, mert a sziget szépsé­geinek megtekintése — évszakokra való tekintet nélkül — bizonyos pénz lefizetéséhez volt kötve. Ha jól emlékszem, hét­köznap 50 fillér, vasár­nap 1 pengő volt a be­lépődíj. Egy embernek is sok volt. Most tessék elkép­zelni, ha valaki csalá­dostól akart a Margit­sziget őszülésének ta­núja lenni. Bevallom, sokszor eszembe jut ez, mikor a Margitszigetre hömpöly­gő emberáradatra gon­dolok. Arra gondolok, felvillan-e néha az ő agyukban is, hogy né­hány esztendeje együt­tesen sokmillió zsebben­­maradt forint erejéig in­gyen kapják ezt a gyö­nyörű szórakozóhelyet? Vagy­­ itt van a ruha­tár, amely immár jó ideje szintén díjtalan. Megszűnt a színház, ká­véház e külön belépő­díja, mely gyakran fa­kasztotta a pesti szála­kat efféle megjegyzé­sekre: — Hogy ez a ruhatár milyen drága! Hát ne pukkadjon meg az em­ber? Egyetlenegy embert szeretnék látni napja­­inkban, amint a „két kabát, egy kalap" elhe­lyezése után derűs arc­cal megjegyzi: — Hogy ez a ruhatár milyen ingyen vár? Hát ne örüljön az ember? De nem hattok ilyes­mit, mert — mint már bevezetőmben említet­tem — a jó hamar ter­mészetessé válik. Ugyan ki gondol például arra, ha elfoglaltsága, vagy szórakozása az éjszaká­ba nyúlik és feltűnik a kedves sárga villamos, hogy nemrég még gya­log vághatott neki a körútnak. Esetleg, ha sok volt a pénze, bele­­fektethetette valamelyik autótaxiba, illy módon takarítva meg a hazáig való gyaloglást. Bizony, erről se nagyon beszél­nek az emberek, én ma­gam is csak egy meg­jegyzést hallottam is­meretlen embertársam­tól, aki félhárom tájban velem együtt mintegy öt perce várt a villamosra. Azt mondotta, meg­pillantva a távolban a kitűnő alkalmatosságot: — Hála istennek. Már azt hittem, sose jön... Miatta kezdtem elmél­kedni ezeken a „kis" dolgokon s most, abban a reményben hagyom abba, hogy az olvasó majd folytatja . . . (d. sz.)

Next