Világszínház, 1999 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1999 tavasz-nyár
130 Könyvszemle Sepsi Enikő „Moliére (és mások) halála ”, avagy az elmélet agóniája így összegezhetnénk a Protée című kanadai folyóiratnak azt a legújabb számát, amely európai, kanadai és izraeli kutatók, doktoranduszok együttes munkájának eredményét gyűjti Robert Wilson 1994-ben bemutatott videoverse, a Moliére halála köré, Patrice Pavis (Párizs VIII-as Egyetem), Rodrigue Villeneuve (Québec Egyetem Chicoutimiban) és Eli Rozik (Tel Aviv-i Egyetem) szervező munkájának köszönhetően. A kötet rendhagyó, hiszen a tizenkilenc tanulmányon, azok rezüméin és a szerzők biográfiai adatain kívül most először CD-ROM is társul a kiadványhoz. A CD-ROM eszköz a tanulmányok olvasásához, Carol Dallaire (kanadai vizuális művész és zenész) Wilson eredeti story board-ja nyomán készült önálló története és számítógépes képei mellett megtalálható rajta a videomű technikai felbontása, közelítőleg pontos időjelzésekkel (Dominique Blucher munkája). A szokásos tematikus, motivikus és zenei elemzések mellett az írások legizgalmasabb részét az a néhány tanulmány teszi ki, amelyek a mű kérdésfeltevéseiből kiindulva a vizuális művészetek elméletének, valamint a művek elemzésének határait és lehetőségeit igyekeznek kitapintani. Efféle vizsgálódásra Wilson legutóbbi művei közül kétségkívül ez a produkció kínálja leginkább magát. A videó pillantása ez a színházra: olyan tárgy kerül a szalagra, mely mitikusan teátrális (Moliére), de a kész mű mégsem filmre vett színház. Megnevezett tárgya a színház, a teátrum mundi, de a színház lényege, efemér volta hiányzik belőle, ugyanakkor ez az alkotás éppen a munkában lévő színész és általában az alkotó agóniájának idejét tágítja végtelenné, s alighanem ilyen értelemben tart igényt a vers elnevezésre. Képpé teszi az agóniát, de nem „Teljesen Képpé”, nem fotóvá, hiszen A német változatot, melyben az akkor már súlyosan beteg Heiner Müller hangja is hallható, 1995 nyarán mutatták be először. Decemberben meghalt Heiner Müller.